Fiamat kihasználja a barátnője (beszélgetős fórum)

A menyed dolgozik valamit?

Mert ez pont a másik véglet.

Mindenki tegyen a bőség kosarába, a meny is.

Ha sipákol a pénzért, meg kell neki mondani, hogy keresse meg!!!

Azzal nem tesztek jót velük, hogy tömitek a zsebét.

"Beszéltem régi barátaival, aki mind arról számol be, hogy mennyire elvesztette a régi személyiségét. A jó humorát,

aki szeretett bulizni, táncolni, mert versenyekre is járt nem kis eredményekkel,"

Az élet nem buli, a gyerekeknek ezt meg kell tanulniuk.

A lány csak arra tanítja meg, ami az élethez kell.

:-)

A munka még soha senkinek nem tette tönkre az életét, sőt,

nagyon hasznos tagjává válik úgy a társadalomnak, mint a családjának, de főként a saját önbecsülésének tesz jót.

Alább írtam,

inkább a züllés valamilyen formáját kellene űznie a nap 24 órájában?

Tudom, hogy mit érezhet pl, egy olyan szülő, aki a széltől is óvja a gyermekét, nem engedi dolgozni, kiszolgálja még felnőttként is,

majd jön egy társ, aki meghajtja mint Zinger a varrógépet.

Nos, melyik teszi a jobbat?

Az, aki a léha életet akarja, vagy az, aki az életre kényszeríti?

A gyermekeknek dönteniük kell!!!

Az anyuka kicsi fia akar-e maradni, vagy a

kicsi fia apukája akar-e majd lenni?

Mert az utóbbi esetben, bizony sokszor és nehéz körülmények között, de el kell tartani a családot, és ehhez dolgozni kell!!!

:-)

Isten nagyon sok félének teremtett bennünket.

Én ilyenre sikerültem.

Az anyósok sokszor nem örülnek annak, hogy mondjuk 2 gyermek helyett 4-et kapnak az Úrtól, és mindig olyat küldenek az Égiek, aki valamilyen formában, de egésszé teszi a családot.

Ahhoz, hogy lehessenek unokáink, kellenek a vők, menyek.

Vajon milyen unokát adhatunk egy olyan anyósnak, aki csak azt keresi hogy milyen hiba van bennünk, és nem azt, hogy hogyan segítsen, mert ez lenne a feladata.

Én legalábbis a jót keresem a két ajándék gyerekben.

Nekem lányaim vannak, és csodálatos vőt/vőket küldtek az Égiek.

A topik indítójának még annyit szeretnék mondani, hogy mennyivel jobb, hogy állandóan dolgozik, "dolgoztatják" a gyermekét, mintha közösen innának, drogoznának, loviznának, vagy kártyáznának, mert nagyon sok ilyen van.

Mindig azért legyünk hálásak, amit kapunk.

:-)

Annyira érdekes, hogy igazából minden történet, minden szemszögből más..

És Sztelenke története pedig minden szempontból nagyon tanulságos, és ezeket, hogy még nekünk fiataloknak kell türelemmel lenni az idősebb generáció felé: ezt már én is sok esetben megfigyeltem. És valahol szörnyű, hogy míg azt gondolnánk, hogy ők az idősebbek, a bölcsek: addig a valóságban nekünk: fiataloknak kell bölcsebben viselkedni: nem elég a hétköznapi rengeteg probléma. A lényeg, hogy ha a mi gyerekeinknek bölcsebbnek kell lennie nálunk, hogy észre bírjanak téríteni esetleg bennünket: hát ők akkor olyan öregek és aggok lennének, mint az országút, és semmiben sem élveznék az életet. Nekünk kell bölcsebbnek lenni náluk! Erre én mindig odafigyelek majd!!!

Nálunk nagyon furcsán alakult a fiamék házassága.8 éve ismerték egymást,mikor összeházasodtak.A menyem családja kb olyan anyagi szinvonalon él mint mi, ez nálunk nem jelentett akadályt.Bár engem az sem érdekelt volna,ha szegény, csak szeressék egymást.A menyemet imádtam egy tüdér volt.A fiammal csodálatosan bánt, egyenrangu felek voltak a házasságben.Aztán 2 éve megszületett a kisunokám,és azóta a menyemet mintha kicserélték volna.Mindíg hisztizik valamiért.Vettek lakást, autót, bebútorozták a lakást.Mind két oldalról mi szülők is támogattuk őket.Még így is havonta a lakástörlesztéssel együtt 140.000ft a fix kiadásuk, és akkor még egy fél kiló kenyeret sem vettek.A fiam elment Romániába dolgozni,mert ott 2x annyi volt a fizetése mint itt.A menyem állandóan sápítozott a fiamnak, hogy ő megbolondul, állandóan csak a gyerekkel lenni.pedig hol nekünk, hol a nászéknak pattintotta le a gyereket napokra.A fiam minden szerdán este elindult Magyarországra, hogy legalább pár órát a feleségével legyen,mert az elvárta,hogy ne csak hétvégeken jöjjön.Hajnalban 4-kor meg ment vissza.A menyem addig cirkuszolt,hogy unja már a gyereket, hogy állandóan csak neki kell vele kinlódni, hogy a fiam ott hagyta a jól fizető állását.Most annyi a fizetése,amennyi a havi fix kiadásuk.Persze most meg ez a baja a menyemnek, hogy nincs pénzük.Látom a fiamon, hogy nagyon ki van borulva idegileg, de én nem szólok bele a házasságukba.Ha mondani akar valamit, elmondja kérdezés nélkül is.A menyemben viszont nagyot csalódtam.Most már nem az az aranyos szeretni való kislány aki volt, hanem egy házsártos, örökké elégedetlen feleség.Én is szivesen mondanám a fiamnak, hogy ébreszd már fel a feleséged, mert egy álomvilágban él.Azt hiszi, hogy a férj és a pénz is megy együtt.Sajnos a mai világban vagy dolgozik a férj látástól vakulásig, vagy jó apa, napi 8 órás meló után otthon babázik, de akkor még kenyérre is alig futja.Igen, nagyon fáj egy anyának látni, hogy a fia belerokkan egy házasságba,mert szereti a feleségét, imádja a fiát, és közben ő szép lassan tönkre megy.

Bocsánat, hogy ilyen hosszan írtam le életem egyik nagy trgédiáját,/ mert nekem az/ de nagyon kikívánkozott előlem.A topikindítóhoz annyit szólnék, hogy nem szabad a fiatalok életébe belenyúlni.Maguktól is rájönnek,még ha keserves is lesz a földre szállás, hogy bizony nem a föld felett lebegnek életük végéig.

Még annyit írnék hozzá, hogy azért ilyen rengeteg a havi kiadásuk, mert vettek fel egy csomó kölcsönt, ugyan is a menyem csak csináltatott, egyedi konyha és szobabútort akart,mert ugye az a trendi.A fiam meg mindenre ráboólintott, hogy legyen öröme a feleségének.Sajnos nem gondoltak bele a jövőbe.

nem,bántottél meg!

azért,van ez a forum,hogy megbeszéljúk a dolgokat,

én véleményem.

Én ezzel nem téged akartalak bántani,csak leírtam a történetem,és azért a te hozzászólásodhoz ,mert ott olvastam,amit Júlia írására reagáltál.

Azzal kapcsoaltban csak azt akartam kifejezni,és elnézést,ha nem sikerült,hogy egyik véglet sem jó egy szülő viselekdésében.

Bocs,ha megbántottalak.

háttérbe,maradj!

és,ha bajj van legyélmellete!

Júliával értek egyet teljes mértékben!

Elmondhatod a véleményed a fiadnak, ahogy Te látod a dolgokat, de hogy ő mit kezd ezzel, az már az Ő dolga. Nem élheted helyette az életét, bármennyire is nehéz megállni.

Nagyon szívesen.Bár jobb lett volna,ha más témáról beszélgethetnénk.Kívánom,hogy meg tudjátok oldani a problémákat.

Egyébként,amíg írtam,odatettem a radiátorra a tea vajat és ráolvadt az egész.

Ennyit a melegszendvicsről.:-)

nem,haragszom!

én,semm gazdag családban születtem!

És még annyi,hogy nálunk változnak a dolgok.Anyósomék vislekedése már más.Ehhez viszont az kellet,hogy elveszítsék a céget,amiért éltek,amirét feláldozták a saját és gyerekeik életét.Illetve az hogy Zoltánt " elveszítsék".

Szőrnyű lehetett nekik,mikor rájöttek,hogy nem én vettem el tőlük,amitől féltek,hanem ők üldözték el maguktól.

De hálát adok Istennek,mert nekem volt türelmem ezt végigcsinálni és kivártam,hogy ők is változzanak.

Így látom a kiutat és látom,hogy van még esély boldog családban élni.

Ez egy rosszul indult történet,pozitív zárszavakkal.

Bízom benne,hogy nektek is sikerül valamilyen számotokra jó megoldást találni.

Köszönöm,hogy végigkínlódtátok ezt a kisregényt.

Nekem olyan anyám van,aki a felelősséget nem vállalta fel,mert túl gyenge volt hozzá,mindig azt mondta,hogy a te dolgod.Ez nem jó,sőt!

Viszont az sem ,jó,ha valaki olyan,mint anyósom( nem a fórum kiíró hölgy).

Nálunk az a helyzet,hogy én szegénycsaládból származom,ahol a szüleim elváltak.Engem a nevelőapám nevelt apám helyett.4 gyereket neveltek fel anyámmal.Pénzünk nem volt sok,anyámék elég zűrös életet élnek(nem ivás,stb.Anyagi gondok a válás óta).Erről én nem tehetek ,ez a szüleim története,ezért és minden cselekedeteikért őket terheli a felelősség-Ergó ezért egy gyermek sem bántható.Azért igen,ha esetleg szándékosan kihasználja a helyzetet-csinos csajszi vagy fiú és a másikra akaszkodva húzza le a párját.

Én az ő történetüket(szüleim) megpróbáltam hasznosítani a saját életemben azzal,hogy másképp viselkedem.Illetve vannak dolgok,amiket ezáltal tanultam meg,más az erkölcsi értékrendem,mint az övék(pozitív).

A párom viszont tehetős családból származik,ahol csak a CÉG-et szeretik.Az az első mindenekelőtt.A család csak a sokadik.Nálunk mindannyian érettségiztünk,toivábbtanultunk.Tudjuk,mi az,hogy beosztani a pénzt,stb.A pároméknál egy csokin összevesztek.A fiúk ott úgy voltak nevelve,hogy mindent a cégért.Ennek az lett a következménye,hogy a férjem belemenekült egy házasságba,a sógorom elmegyógyos,apósom Parkinson-kóros,anyósom idegei eléggé megtépázódtak,amit részben megértek(abból a szempontból ,nem,hogy tehettek volna a problémáik ellen).Könyebb volt engem megtenni a bűnbaknak,mint leülni és elgondolkodni az életükön(ezt nem részletezem,mit tettek a cégért és mit nem).A férjem,folyamatosan érzelmi zsarolásnak volt kitéve a cégért.Mindent annak kellett alárendelni,mert hogy az egyszer az övék lesz.Ja ,most viszi az APEH.Én a Gyes alatt dolgoztam,főiskolára jártam,házat építettem,neveltem a csecsemő gyerekünket,és hét napból hatot egyedül voltam a kislánnyal.A férjem meg bejárt "ingyen" dolgozni.Mert fizetés nem volt,mert előbb az alkalmazottak,aztán a gyerek.Kár,hogy az E-on ezt nem veszi méltányossági alapnak.A vége az lett,hogy kedves anyósomék nemfizetése,férjem rossz-részben kikényszerített döntései,részben rám nem hallgatás miatt-döntései miatt 8 millió forint adósságunk van és ő most kinnt él Angliában 4 hónapja.Ja és én 6 éven át hűséges voltam hozzá.Azért lettem,megbélyegezve,mert szegény családból származom,és féltették a mára már elúszott vagyonukat.Nem mindenki olyan.Illetve én azt gondolom,hogy lehet,hogy a hölgynek igaza van és itt tényleg a lány a "hibás".Viszont én,ha ilyen szituban lennék,inkább kezetnyújtanék a lánynak és megpróbálnék utatmutatni,hogy másképp is lehet élni.Ha fontos a fia,és boldognak akarja látni,akkor nem az a jó,ha űzi,vagy ellenséges.Inkább próbáljon bölcs lenni,és a lánynak egy jobb életlehetsőéget mutatni,felajánlani,hogy másképp is élhet.Persze NEKI és nem a lány családjának.

És ami nagyon fontos.Ez nemcsak az anya és a fiú problémája.A lányt is érinti,szerintem hárman kellene leülni beszélni.

Bocs,ha hosszú voltam,de ez most kijött belőlem.

ez azért,nem igy van mert nem nézheti egy anya,hogy

tőnkre teszi az,életét!

én,semm olyan menyetképzelek aki,a fiamat és engem

elfogad és a családja,is rendes szerető emberek legyenek nem,pedig kihasználók!

Nem tudom,kinek kell megköszönni,de hálás vagyok érte,hogy vannak még ilyen emberek ,mint te.

Elnézést a sok elgépelésért,de ragad a billentyű.

Kedves Júlia!

Nem tudom ,inek kell megköszönni,de háás vagyok érte,hogy vanak még ilyen emberek,mint te.

Ezt azért írom,mert én valamilyen szinten a lányt képviselem ebben a kapcsolatban,bár nem az én történetem.Illetve nálunk kicsit más volt a szituáció,és nem is én vagyok ,voltam igazából a rossz,csak egy ember,akit meg lehet tenni bűnbaknak.Ez kiderült így a hat év alatt.

Ha az én anyósomék is hasonlóan gondolkodnának és a dolgok mögé néznének,sokkal könyebb lenne az életünk,mind nekem a párommal,mind anyósomékkal.

Adhatnál neki is hasonló tanácsokat.:-)

Ez is jó ötlet.

De itt nem én vagyok a probléma, hanem a fórumnyitó. A szomszéd sík hülye. Neki 8. XD

Meg amúgy is 8 osztállyal... nem sok esze lehet.

De ez a jó ötlet, a fórumnyitónak. :DD

talán,kéne egy barát vagyrokon akivel jó a kap-

csolata és add a,szavára.

én,eszt teném!

Frutty.

Ez is igaz.

Bár engem is egyedül neveltek.

De mégsem hagyom magam kihasználni, meg én nem vagyok az a típus aki bárkinek megtesz bármit. Tanácsot azt adok ha kell akárkinek, de hogy megmondja, hogy elmenjek vele dolgozni meg, hogy nem járhatok el ide meg oda az már marhaság...

Itt is a szomszéd csaj helyes meg minden.

De a fiú anyja azt mondta, hogy kihasználja a pasit. De én ilyen helyzetben nem is lehetek soha, én kizártnak tartom, hogy valaki megmondja kinek segítsek, mikor mit csináljak. meg, hogy az apjával elmenjek dolgozni.

Én nem keresnék másokra.

Kapcsolatban lennék akkor az kapcsolat, nem pedig 1 olyan dolog, hogy na gyere fiam melózni én meg ugrok. Nekem a nő kellene nem a családja. Amúgy ha elhívna azt mondanám, hogy sok a dolgom. :D

Én nem szólók bele a gyermekeim magánügyeibe.

Ha valami piszkálja a csőrömet, akkor elmondom, hogy én mit tennék.

Ha nem hallgatnak rám, és pofára esnek, akkor sem mondom, hogy

"ugye megmondtam".

Nekik is tanulni, tapasztalni kell.

Ha elesnek, ne nyúlj azonnal érte,

engedd, hogy önállóan álljon újra talpra.

Tudom, hogy szív facsaró, de a gyermekink nem a tulajdonaink.

Kölcsön kaptuk őket.

Te éld a saját életedet, kívánj nekik szerencsét, és hagyd őket.