Felnőtt fejjel nehéz igaz barátságot kötni. Mégis milyen jól esne néha egy kis barátnős csevegés. Ha ez neked is hiányzik, itt a helyed :) (beszélgetős fórum)
Sziasztok!
Én 40 éves múltam. Barátnőt vagy levelezőtársat keresek.
Sziasztok!
Tegnap délután kiküldtem a barátnőkeresős mailt, majd nézétek meg.:)
Szia Kati!
Örülök, hogy csatlakoznál!:)
Már 7-en vagyunk. Úgyhogy arra gondoltam, hétfőn elindítanám azt a közös levelet. A Te mail címed ki van írva, arra mehet?
Nálam is az idő a szűk keresztmetszet, de talán ilyen idősen sokan így vagyunk vele... Ezért is nehéz barátokat szerezni szerintem. Amúgy én véletlenül találtam erre az oldalra, fogalmam sincs, hogy működhet-e ilyesmi, de reménnyel teli vagyok.:)
Szóval akkor majd folyt.köv.:) Aztán hátha.:)
Szép napot!
Szia Saatee!
Én egy eléggé távoli ismerősöm ajánlásával próbálkoztam és úgy találtam ezt az oldalt, én is barátkozás céljából jöttem. 25 éves budapesti párkapcsolatban élő lány vagyok. Sokat csalódtam és nehéz volt elfogadni, hogy egy barátság egy rögeszmés párkapcsolat miatt megszakadjon. Én is dolgozok minden nap de ha akarok ha csak egy kávé erejéig, vagy vhonnan lehet idő faragni vmi kis közös programra :) Szívesen benne lennék a levelezésben.
Üdv.,
Kati
Sziasztok!
Éppen barátokat keresek én is. 28 éves, még nem saját családos budapesti lány vagyok. Most elhatároztam, hogy megpróbálok összehozni egy baráti társaságot... Hátha így sikerül.
Mivel eddig – bár nem rég próbálkozom a netes barátkozással -, úgy látom, nehezen indul a dolog, én arra gondoltam, hogy mi lenne, hogyha „összejön” legalább 3-4 barátkereső lány/fiú akkor mondjuk egy közös, de nem fórumos levelezéssel kezdünk „ismerkedni” (azért jó ennyien, mert így aztán bőven van téma, meg talán lazább a hangulat…), és ha (és akik között) megvan a közös „húr”, akkor összehozhatnánk egy kezdő talit is majd… Persze bárki folyamatosan csatlakozhat…:)
Már egy másik fórumról vagyunk páran.:)
Még sosem csináltam ilyet, csak próbálom lendíteni a dolgot.:)
Kinek van kedve csatlakozni?
Sziasztok Csajok!
Elolvastam a hozzászolásokat sajnos én is ilyen problémával küzdök. Nem értem én sem hogy miért nincsenek mostanában igazi összetartós barátnős kapcsolatok. Nekem sincs és hiányzik nagyon az igazi lelkízős beszélgetések. Két gyermekes anyuka vagyok 37 éves 13 éve a családomnak élek. Az elmúlt három évben volt két próbálkozásom de sajnos nem jött össze a két lány nem igazán olyan volt akire gondoltam,és meg is szakadt a kapcsolatom velük. Csalódtam bennük! Nem értem miért van ez! Olyan sokan írtatok e témában nem is hittem volna hogy ez most ilyen általános gond! Vagy mi lányok változunk meg idővel és azért nem találunk egymásra? Régi bejegyzések vannak itt azért gondolom reagáltok rá!
Amúgy ilyenkor én úgy érzem hogy velem van a baj, nem vagyok elég érdekes, vagy megbántok valakit és ezért történik mindez. Sokszor agyalok ezen :) Talán ezért is találtam ide a hoxára, ez volt az első hozzászólásom.
Amúgy voltam otthon (Mo-on) januárban, 10 hónap után és tök érdekes még ennyi év után is tudtam találkozni 2 egyetemi társaságommal és más haverokkal, szinte mindenkivel találkoztam akit látni akartam. Pedig van ahol már van gyerek is. Azért ennek örülök.
miért lenne veled baj?
amúgy hol lenne alkalmad barátkozni? munkahely? vagy van valami hobbid? eljársz valamerre?
mennyire vagy kisebbségi komplexusos? hogy viselkedsz, ha idegenekkel találkozol?
Nekem is hiányzik egy barátnő! Csatlakozhatok? :)
Anyumék még összejártak az utcával bográcsolni, jót nevetni stb. Ma már azon kívül, h tudom kik laknak ebben a házban, nem ismerem a szomszédaim, nemhogy az utcában élőket. marad a net, remélem lesz vki egyszer, aki bográcsol velem egyet, és néha elnéz egy kávéra stb :)
Ahogy mondod...ha szeretünk valakit, akkor a hibáival együtt szeretjük...ez az én véleményem. Ezért már nem is keresem az igazi barátnőt, ha jön, akkor úgyis fel fogom ismerni...olyan ez, mint amikor valaki a nagy Ő-t várja...csak baráttal/barátnővel...
Sok sikert kívánok Neked, hogy megtaláld az igazi lelkitársad, aki elfogad olyannak, amilyen vagy :)
Szia!
Örülök, hogy valaki válaszolt :) Nem tudom, hogy hangosan beszélek-e, lehet, hogy bemesélem...:D Nem hallom magam kívülről...de lehet ki kéne fejlesztenem ezt a képességet is :DD
Sziasztok!
Huh, elolvastam mind a 11 oldalt. Lányok, le a kalappal előttetek. Most mondjam azt, hogy én is hasonló helyzetben vagyok??! Szerintem nem újdonság ez a téma, bár az enyém még ált. iskolában kezdődött. Most 23 éves leszek az idén, és nincs egy IGAZI barátnőm sem. Soha nem is volt. És kezdem azt hinni, hogy nem is lesz. Tömören egy barátnőnek az a dolga szerintem, hogy elfogad téged olyannak, amilyen vagy. Nem próbál megváltoztatni. Nem próbálja magát ráderőszakolni. Nem kényszerít rá olyanra, amit te nem akarsz. Nem beszéli ki a titkaid. Meghallgat. Tanácsot ad, ha szükséged van rá. És még sorolhatnám...hát ezek közül egy sem volt igaz az én "kapcsolataimra". Kapcsolatnak hívom, nem barátságnak, mert egyik sem volt az. Egyszerűen ki voltam zárva a baráti társaságokból, mert: néha hangosan beszélek (talán mert alapból vidám ember vagyok, és nem tudok néha halkan beszélni:D), nem vagyok csontkollekció, más a szemléletem, mint másoknak, nem járok bulizni, nem iszom, nem vagyok benne hülyeségekben...röviden, kilógok (és lógtam) a sorból. Vagy egyszerűen nem szerettek, mert más vagyok. Mindegyis ezen rágódni, változtatni nem tudok rajta. Most már dolgozom, van munkám, vidéken lakom, de a fővárosba járok fel mindennap. Van egy csodálatos párom, akinél jobbat nem kívánhatnék, és nem is akarok, ő az a Herceg számomra, akit minden kislány elképzel magának, hogy ha majd felnő...stb. Megért, tudja mit szeretek mit nem, segít ha baj van. Bármit elmondhatok neki, és el is mondok. De néha úgy érzem, hogy nem akarok mindent ráterhelni, neki is kell néha magával törődnie, nem csak az én "tipikus lány" megnyilvánulásaimat elviselni.
Nem rég, 1 éve kb. összeismerkedtem a vonaton 2 emberkével, akikkel kiderült, hogy egy helyen lakunk, és velük járok minden nap dolgozni. Igaz, még nem nyíltunk meg egymásnak, lassan haladunk az ismerkedés rögös útján, párszor már szerveztünk közös programot is. Azóta csatlakozott hozzánk még 1 személy, így már 4 rójjuk a munka ösvényét. Velük néha szintén úgy érzem, hogy nem fogadnak el, nem tudok velük bizonyos dolgokról beszélgetni. 2-en közülünk régi barátok, és néha úgy érzem, hogy belemászok az ő közös életükbe...a 3. személy, nos vele talán szorosabb kapcsolat kezd kialakulni, de őt sem érzem úgy, hogy: Na, ő lesz az igazi barátnő...nem tudom. Lehet már felesleges keresnem a nekem megfelelő barátot, elfogadom a helyzetet, és kész.
Na, de már hosszú lesz ez a levelem is, ne haragudjatok, ilyenkor van az, hogy kiírok mindent magamból (talán ezért kezdtem el könyvet is írni?:D). Csak hozzá szerettem volna szólni a témához. Nektek sok sikert kívánok lányok! És kitartást!
Puszi Nektek :)
Szia Loorena,
én be-bekukkantok, mostanában nem történt semmi különös, apa gyógyul, meglátjuk, mi lesz a továbbiakban...
Hello!
Én is régen jöttem, hibás vagyok, hogy megrekedt ez a fórum. Sok minden összejött és kb annyi energiám maradt, hogy azt a családra koncentráltam. Addig nem is nagyon akartam jönni amíg a negatív energiám le nem csökken, hát dolgozom rajta. Most próbálom magam visszarángatni magam egy kicsit a normális kerékvágásba, remélem azért valaki még be-benéz ide. Tudom, mindenkinek megvannak a maga problémái, én szeretném, ha jönnétek és mesélnétek, remélem, még van kedvetek.