Félek a szüléstől!! (beszélgetés)
Ha félsz, az nem segít! :-)
Inkább olvasgass pozitív szüléstörténeteket. A nehéz tágulás nem öröklődő, hanem azért van, mert nem a megfelelő hormon áramlik benned. Ezt pedig azzal lehet elérni ha jól bestresszeled magad, ezért igyekezz a lehető legnyugodtabb körülményeket teremteni magadnak, hogy ne az adrenalin "üss vagy fuss" energiája legyen benned, amikor tágulni kell. Ez a legfontosabb!!! Ha ez megvan, akkor semmi gond nem lesz a tágulással! Erre vagyunk teremve!!!
Nekem a dokik adtak anno adrenalin-löketet a hozzáállásukkal, akkor 33 órát vajúdtam, pedig ők "mindent megpróbáltak". Amikor nyugalomban szültem, akkor meg simán ment a tágulás.
Nem győzöm mondani:
OLVASSATOK UTÁNA!!!
(Útmutató szüléshez, Orgazmikus szülés, Vajúdástámogatás mindenkinek, stb.)
Ez 100%-ig igaz, én is nagyon sokat mozogtam az előző kettővel és a mostanival még többet mert a tornán kívül most futok a gyerekek után és a kutya után is. De a sportolós kismamáknak könnyebb szülésük van, rövidebb vajúdás, kevesebb komplikáció és hamarabb is visszatérnek a régi alakjukhoz.
Ez abból is adódik, hogy képzeljük el, ha nem is vagyunk terhesek, és csak úgy sok sportolás után kihagyunk 9 hónapot, milyen hamar elveszíti az ember az izmokat, stb. Míg egy kismama aki aktív, ő kihasználja ezt a 9 hónapot is, és mikor szül, nem a nulláról indul, hanem egy nagyon kis mennyiségű nem megerőltető torna is megteszi a hatását:)
És a babákról meg annyit, hogy a sport miatt jobb a méh vérkeringése, a babák csípik mikor anyu tornázik, és a sportos mamiknak rendszerint a gyerekük is vasgyúró lesz.
A szülés könnyebbsége az onnan ered, hogy már a pociban hozzászoknak, hogy az anyuka sokszor "erőlködik", és így nem pánikolnak be annyira a szülés során, pl kiegyensúlyozottabb ezeknek a babáknak a szívverése stb.
Most abba nem megyek bele, hogy ha a sport ellenére pl valakinek faros babája van, esetleg más probléma ami miatt császár kell, de úgy önmagában a sport nem okoz semmi kárt, és ha hüvelyi szülés van, akkor amit már az elején írtam, érvényes:)
Most úgy érzem bármikor jöhet a kistesó,már nem fogok félni a szüléstől. Ezt túléltem,ennél meg nem nagyon lehet rosszabb! :DDD
Persze ez megváltozhat még addig! :) Sajnos egyenlőre esély sincs rá.:((
Háát,hogy éppen mi okozta a repedést,azt meg nem mondom...esett a babám szívhangja,nagyon kellett sietni. Nem voltak elég erősek a tolófájások (éljen az oxitocin! :SSS),hasizomból pedig 12 óra vajúdás után hiába nyomtam teljes erőmből,sajnos kevés volt.
Hárman tágítottak felváltva,nyomták a hasam,és végül vácuumoztak. Amikor "kirántották" a fiamat,vitt mindent ami az útjában volt. Méhnyakrepedés,horzsolás,külső repedés...minden volt.
Ennek ellenére elég gyorsan regenerálódtam,és nem is panaszként írtam az előző hsz-t! :))) Csak gondoltam leírom,hogy nem mindig a gátmetszés a legfájdalmasabb a szülés után.:)
Bízom benne,hogy a következő baba sokkal természetesebben fog a világra jönni. Már ha sikerül meggyőznöm apukát végre! ;))
Vinike, sajnalom:(
En nem erzek semmit frontkor de pl nalam amikor gatmetszes volt, a 2 nyavalyas oltes tobb mint 2 honapot vett igenybe, hogy felszivodjon, a gatvedelem utani 2 oltes meg 15 napot. Szoval pont forditva mint nalad. Mas egyebkent az olyan repedes amit az orvos okoz ha ranyom a hasadra, mint az amit a baba, nem tudom, a te esetedben melyikrol volt szo. Sok sikert a kovetkezohoz:)
Sajnálom, hogy ilyen fájdalmas tapasztalatod van! Egy barátnőm is szakadt a második gyereknél, és nagyon rossz volt neki is.
Amikor ellenzem a rutinszerű gátmetszést, akkor csak annyit mondok, hogy a nők többségének (90% felett) teljesen fölösleges, és a semmi vagy szinte semmi helyett kap az ember egy aránylag durva sebet. És ez baj. Meg az is baj, hogy a barátnőmnél a doki nem volt ott, mert azt hitte, később bújik ki a baba, a szülésznő meg azt mondta, hogy tartsa vissza (he-he). A gátvédelem pedig elvileg arról szól(na), hogy fizikailag legyen ott egy hozzáértő személy, aki ha kell segít, hogy legyen módja a szöveteknek ellazulni. Alapból ezt a testünk tudja, de ha nem minden körülmény ideális, akkor kell a segítség. És ha ez sem elég, AKKOR kell vágni. De ez százból néhány nő, és nem mind.
Az sem mindegy ilyenkor, hogy siettetve van-e bármi módon a vajúdás, mert az is megborítja azt a bonyolult hormon-koktélt, ami az ideális feltételeket megteremti a testben. Nekem a másodiknál emiatt a méhszáj repedt be egy picit, de szerencsére semmi tartós következménye nem volt.
A háborítatlan (és nagyon intim körülmények közt zajló) szüléseimnél nem volt semmi probléma, de ott tényleg minden ideális volt.
Esteleg érdemes lenne a homeopátiában utánanézni, hátha van olyan szer, ami így utólag is segít, hogy megszűnjön ez az érzékenység/fájdalom!
Visszaolvasgattam egy picit. Lenne néhány ellenvetésem. A gátmetszés szükségességéről. Előrebocsájtanám,hogy én sem szeretem a "művi" dolgokat,és legnagyobb vágyam,hogy ha lesz második babám,akkor Őt gátvédelemmel hozzam a világra. Mert az elsőt nem sikerült. De amit a repedésről írtatok,azt megcáfolnám. Nagyon nehéz szülésem volt. Amikor eljött az ideje,akkor a doki vágott. Ugyan láttam az ollót,de semmit nem éreztem belőle. Ennek ellenére repedtem is. Hát ott bizony nem csak a nyálkahártya horzsolódik!!! Nagyon-nagyon sok belső varratom volt (nem számoltam,nagyjából önkívületben voltam a fáradtságtól),és 5 külső. A gátmetszés helyén nem is éreztem,mikor összevarrtak,a repedésnél minden tűszúrást. A metszés helye már másnap-harmadnap szinte teljesen gyógyult volt,a repedés nagyon fájt. Varratszedéskor is. Heg is maradt utána,ellentétben a gátsebbel,aminek semmi nyoma.
Most 2 éves a kisfiam,de ha erős hidegfront van,a mai napig érzem a sebet. Ugye nem is kell mondanom,hogy kizárólag a repedés helyét.
Szóval szerintem annyira nem kell félni a vágástól. De mondom,ha lehet,a következőnél szeretném elkerülni...de ha segít,akkor nem fogok ellenkezni.
Szerintem túlságosan rágörcsölsz, ami tök felesleges, mert így is-úgy is meg fog születni az a baba... Benn még sosem maradt... :D
Én karira vagyok kiírva, első babám lesz, állítólag elég nagy baba.. De nem görcsölök rá, szerintem sokat számít a pozitív felfogás.
Ha nem arra gondolsz, hogy mennyire fog fájni, hanem arra, hogy nemsoká a karjaidban tarthatod azt, akit 9 hónapon keresztül a testedben hordtál és védtél, akkor kevésbé parázol rá...
Amúgy elolvastam a hozzászólásokat és az előttem szólók tökéletesen leírták az EDA lényegét...(epidurál)...
Igyekezz minél tovább otthon maradni, én is azt tervezem(tudom, ember tervez..).
Nem kell elejétől a végéig feküdni, van szinte minden kórházban lehetőség alternatív vajúdásra.. (A kitolási szakot nem tudom). De én úgy gondolom, a kitolási szaknál már nagyívben le fogod tojni, hogy ülve-állva-fekve vagy-e...
Én tuti, fogok kérni beöntést higiénia szempontjából és megbeszéltem a dokival, hogy nem okoskodok a gátmetszést illetően, ha Ő azt mondja kell, akkor kell... Hagyd meg az orvosnak a feladatát, látni fogja, mi a szitu.
És ha végig azt teszed, amit a doki és a szülésznő mond, akkor nem lesz baj...
Nők milliárdjai élték meg/át/túl a szülést, nem Mi leszünk a kivételek :)
További boldog babavárást!
Igazából a legnagyobb baj szerintem az,hogy az ismeretlen dolgoktól félek és ezt ugye senki nem tudja leírni,mert minden szülés más..a fogfájást sem lehet leírni!
Próbálok ráhangolódni lassan..
;)
Az elsonel is ugyanezt csinaltam, annyi kulonbseggel hogy nem kellett elvinni senkit anyoshoz de pl hagytam a ferjemet aludni mert o utalja ha koran felebresztik, szoval mire o is lezuhizott stb...
Most a 3-nal mar az lesz, hogy el kell vinnem mindket gyereket anyoshoz a motyojukkal plusz a kutyat is a kis takarojaval es kajcsijaval, na es utana rohanok a szuloszobara:DDD
Ne félj tőle előre
Csak azért mondom mert Én is rettegtem Tőle de nagyon de így a vége fele inkább már várom, hidd el Te is így leszel vele a vége fele
amikor már a körmeidet sem fogod tudni magad vágni vagy amikor pár lépéstől úgy fogsz szuszogni mint aki 1 maratont futott le.
Én már nagyon várom, hogy szülni menjek.
Szerintem jo otlet minel tovabb otthon kiveszelni, foglald le magad, en 6 ora vajudasbol csak 3-at toltottem a korhazban mert mire osszepakoltam a lakast, lezuhiztam, meg egyszer atellenoriztem mindent hogy megvan, felhivtam a ferjemet, "leadtam" a gyereket anyosnak 3 napi ruhaval stb., mire elindultunk, hat eltelt szepen a 3 ora. Esetleg borotvalj otthon, igy nem a korhazban fognak:)
Egyszoval, ez alatt a 3 ora alatt ereztem en a fajasokat es meg is alltam itt-ott mert mar tenyleg nagyon fajt, de gondoltam:elso gyereket (vagy a masodikat) nem potyogtatja el az ember csak ugy az utcan, van ido, meg megcsinalom ezt is, azt is:)
Kozben, tiszta haszon, szepen leszall a baba a sok jarkalastol es mar ugy mesz oda, hogy jo ponton vagytok:))) akkor meg a korhazban kipakolsz a szekodba, vizsgalatok, beontes stb, azon kapod magad, hogy nemsokara ott vagy elesadasban.
Mig ha valaki bemegy vaklarmabol akkor elofordul hogy celtalanul bolyong a folyoson meg napokig, nincs is nagyon mivel lefoglalnod magad stb. Eluralkodik rajtad a betegsegtudat, a betojisag (bocs az oszintesegert de en igy latom)
Bocs, csak most jut eszembe, a Szt Imrében pl biztosan lehet, ott 14 évvel ezelőtt is volt szülőszék (igazi alacsony, guggolós), a lányomat azon szültem. A dokinő, meg a szülésznő mellettem térdeltek. Bár kissé hátra kellett dőlnöm, így a fájáscsúcsokon nem bírtam nyomni, de összességében nagyon normálisak voltak. Állítólag azóta is egyre anyabarátabb az a szülészet, talán ez a legjobb az országban. Legalábbis amiket olvastam róluk.
Az otthoni vajúdás tényleg jó, nem kell berohanni, de arra számíts, hogy a kórházi procedúrázás valószínűleg kicsit befékezi a tágulást, de ez normális. Amikor "visszarángat" bármi az agyadba, az lelassítja a folyamatot. De ez teljesen normális reakció, a természet így véd téged (is) ebben az érzékeny és kiszolgáltatott helyzetben. Ha mondjuk megzavarnak egy állatot, akkor simán visszafordul a folyamat, és megvárja, amíg újra biztonságban nem lesz.
Ezért fontos, hogy a szülőszobában ne legyen nagy forgalom. :-)
A dúla ilyen szempontból is jó, hogy "kipárnázza" körülötted a világot, hogy ebben a másállapotban benne tudjál maradni.
A ringatózás, a tánc, csókolózás mind tud segíteni.
Mindenképp előre egyeztess, és próbálj olyan dokit keresni, aki nyitott a témára. Ha kitérő választ adnak, akkor a válaszuk NEM! (tapasztaltam :-( )
Azért vannak alternatívák, mondjuk jó hosszan időzöl a mellékhelyiségben, meg ilyenek, de szerencsésebb, ha támogatják az elképzelésedet, mert ott akkor nem a passzív ellenállással kéne foglalkoznod, hisz az egyértelműen ellene hat a tágulásnak.
Nézz szét a dúlák között, ők nagyon-NAGYON sokat tudnak neked segíteni a vajúdáskor. Mindent megtesznek azért, hogy Te testileg-lelkileg olyan közegben legyél, ami a természetes folyamatot segíti, biztos vannak "trükkjeik", amikkel legalább részben el tudják érni, hogy normálisan menjenek a dolgok.
Kedves Lilla!
Kitöltöttem! Bízom benne, hogy jobb világ jön, és az én lányomat már a kórházban sem fenyegeti majd a fölöslegesen elvégzett gátmetszés réme. Jó, hogy ezzel foglalkozol a szakdogádban, kívánom, hogy a hivatásban is megtehesd, hogy segítesz ebben a nőknek. (egyelőre vannak fenntartásaim, ugyanis nem bízom az orvosokban...és a szülésznők akkor, amikor az első gyereket vártam, egyértelműen "csicskák" voltak, bocs! Remélem már nem így van)