Rettegek a szüléstől. (beszélgetős fórum)
Ez a fórum egy anonim vallomáshoz nyílt.
Mindenki sokakban van, mèg a tobbedik gyereknèl is. 😌 Az sem baj, ha nem jön az érzés elsőre. :)
Olvastam, hogy a párod támogató, ha hajlamos vagy depire, mindenkeppe fog kelleni segítség, anélkül ne vágj bele. :) javaslom addig is menj akár coachhoz, aki segít rendezni magad egy kicsit.
Ezért írtam, hogy testileg, lelkileg fel kell rá készülni. Úgy látom elég tudatos vagy, nem lesz baj! ❤️
Nem szédítés,,ez sem én így voltam.
Nem vagyunk egyformák.
Nem féltem.
Hiszed vagy sem.💁
Igen,tènyleg komolyan mondom ès gondolom.
Mai napig azt mondom,hogy a terhesség ezerszer rosszabb volt,mint a szülès.
Olvastam horror szülèseket èn is,aztán eljutottam arra a pontra,hogy minden mindegy csak szülessen meg vègre,mert nekem a terhesség nem volt habos babos álom,èletem legszebb időszaka meg pláne nem.
Aztán seperc alatt megszületett.
Azèrt engedtessèk már meg az,hogy ahogy èn èltem meg leìrjam!
Megszületett ès a fájdalom abban a pillanatban megszűnt. Hogy Te hogy èlted meg nem tudom. Nekem ìgy volt akár tetszik akár nem. Akár elhiszed akár nem.
Én arra válaszoltam, hogy más is túl lett rajta, túlélte.
Én sem vagyok már tini, de nem zavar, van huszonéves kolléganőm, ő meg teljesen kiakad ezen. Élni és élni hagyni az elvem. :)
Ez nem generációs különbség, hanem butaság, kivagyiság? Felsőbbrendűségi érzés??..ha ő kibírta, ne nyekeregjen más sem.
Nincs 2 egyforma szülés általában ugyanannál a nőnél sem.
Elsőnél féltem a várandósság alatt is, és szó szerint úgy gondoltam amikor eljött az idő nem fogom túl élni, én a szülőszobából élve nem kerülök ki.
Második gyerek, véletlen lett védekezés mellett. Dehogy akartam másik gyereket. Rettegtem, ráadásul az orvos azt mondta nehezen fogom megszülni, gondoltam édes Istenem, az első kegyetlen volt, ez milyen lesz?
És 1/2 óra alatt megszületett. És örülök, hogy lett egy lányom is.
Attól, hogy féltem, a másodikkal már rettegtem, nem lettem rossz anya. Nem ez határozza meg szerintem, ki milyen anya lesz. Ez nem Neked szól, csak olvastam valamelyik hsz.-ben.
Én is féltem.. aztán a várandósságom alatt inkább nem is gondolkoztam ezen, hiszen már ott volt a pocakban az a kis manó, akire olyan régóta vártunk.
Amikor bekerültem a kórházba, a szülés előtt hetekkel, akkor szembesültem nyersen a vajúdással, a fájással. Először szülőként teljesen odavoltam napokig, hogy ezt miért kell most látnom?
Aztán teltek a napok és egyszer csak megindult a szülés, onnantól nem féltem, tudta a testem a dolgát, én sodródtam az árral és csak a “végeredményre” tudtam gondolni.
Fájni fáj, de már látom, hogy felesleges volt félni tőle. ☺️
szia FI
Gondolom fiatal vagy és még csak tervezitek a babát.DE és ez nagyon fontos , hogy mennyire vágysz az anyaságra, mennyire akarsz jó anya lenni.
Akiben nem ébred fel magától az anyai ösztön , ne szüljön.
DE a te esetedben azt hszem , hogy akarod, de félsz.
KÉrlek ne rontd el az eleján, mert babát várni is öröm.
Ahogy érzed a testedben a kis "manót" máris imádod.
Alig várod majd: hogy eljöjjön az idő és karodban tardhasd.