Félek a szüléstől!! (beszélgetős fórum)

Szerintem ez a szegénységes fórumra akart menni.... De idekerült.

Szegény eltévedt hozzászólásocska...

Szia! Én is féltem. Ez természetes.

Viszont egyáltalán nem emlékszem arra, hogy fájt volna.

Még arra sem, hogy a császáros seb fájt. Tudom, hogy fájt, de nem emlékszem magára a fájdalomra.

Így elgondolkodtató, hogy valóban megtörtént-e.

Anyukám négy gyereket szült, természetes úton, de ő sem tudja leírni a vajúdás és a kitolás fájdalmát. De azt mondta, ott és abban a pillanatban, hogy megindult a szülés mindenre tisztán emlékezett, pontosan tudta, hogy mi fog történni.

Szia :)

Nem olvastam végig az összes hsz-t amit kaptál, de én is azt mondom neked , hogy próbálj meg nem félni :)

Én is féltem az első gyermekem születése előtt, mert az ember az ismeretlentől mindig fél , de hidd el nekem, hogy nem kell :) Fáj ..ez vitathatatlan,de a természet elvégzi a dolgát és ha a szülés megindul nem számít hogy félsz e vagy sem , mert sodornak az események :) Ahogy vajúdni kezdesz minden félelmed elmúlik és abba a pillanatba ahogy a baba kicsusszan a fájdalmat is mintha elvágták volna :) nyugi :))

A szülésről meg... most, hogy belegondolok, talán én azért nem féltem, mert majdnem két héttel túlhordtam a lányom, és már alig vártam, hogy végre túl legyek az egészen. Bármi áron, de végigcsinálom - ezt éreztem, gondoltam közben, és átadtam magam a testemnek, hogy irányítson. Nem is emlékeztem pontosan minden részletre, volt amit később a férjem mesélt el :)

Az apás szülés nálunk nagyon bejött, a férjem azóta is azt mondogatja, hogy amikor rossz kedve van, és elege van a világból, elég csak arra a pillanatra gondolnia, amikor a gyerekünk kicsusszant belőlem, és hunyorgott a nagyvilágra, és máris felderül :)

Köszönöm a hasznos tanácsokat és a hozzászólásokat...egy kicsit már jobb :)

A könyvet megkeresem, mert jól hangzik.

Nyugi, a legfontosabb, hogy olyan helyzetet teremts, amiben biztonságban érzed magad, akkor a szülés sima ügy. Ehhez nem árt egy támogató partner, és nagyon fontos a jó szakember, akitől kérdezhetsz. Ez lehet bába, orvos, szülésznő vagy dúla. Érdemes mindent beletenni ennek kiválasztásába, mert amíg nincs saját tapasztalatod, addig sokkal nehezebb egy-egy helyzetet megítélni. Utána meg hiába okos az ember.

Hidd el, minden rendben lesz. Irányítani pedig jó esetben a tested fog, hisz a fájdalom is azért jön, hogy segítsen. Tudom mit beszélek, az ötödiket várom. :-)

En is letettem a cigit de korulottem sokan akik igenis felelossegteljes anyakka valtak sajnos nem tudtak letenni csak minimalsra csokkenteni a napi adagot es nem ez hatarozza meg h milyen anya lesz!!

szerintem senkinek sincs joga itelkezni lehet attol meg 100szor rosszabb anya a kesobbiek soran amiert hosiesen letette a cigit es itt itelkezik...

Nos en is elso babamat varom es en is felek nem is a szulestol hanem a kiszolgaltatottsagtol es a fajdalomtol.nap mint nap probalom magamat nyugtatni h nem lesz gond en is allandoan olvasgatok h minel felkeszultebb legyek tudjam h mi var ram es en is tudjam iranyitani a szules folyamatat a magam modjan...szerintem amikor oda kerulunk es beindul a szules nem lesz idonk felni vagyis en ebben bizok:)

jha es meg valami szerintem az is sokat fog segitnei h ha arra gondolunk kozben h nemsokara a karjainkban lehet a kis babank aki a pocinkban novekedett!es en mar most nagyon varom a fiunkot:)

Katika, nagyon igazad van!!!! Én speciel nem cigiztem a kétcsíkos tesztemtől, de előtte ige, no és szopi befejezése után ismét rágyújtottam, mert meghaltam volna egy szál cigiért!

Szóval senkit ne ítéljünk el!!!!

Nem ertem bocsi hogy jon a cigi a szuleshez!!!!!!!!!!!az hogy cigizik az a sajat problemaja es nem kell allandoan szidni, szerintem o is tudja h teved amikor ragyujt de inkabb gyujtson ra minthogy azon idegesitse magat h kivanja es nem cigizhet!szerintetek ha most azonnal le is teszi nincs telerakodva a szervezete mereganyagokkal az azelott gondolom evekig tarto cigizes miatt?????miert kell annyi alszentseg a XXI-ik szazadban.manapsag a kismamak fele cigizik es letagadja mert szegyenli...o bevallata es csakis az o dolga a sajat teste es az o elete senkinek semmi joga igy szidni folge mert nem is ez a kerdes!!!!!!!

bocsi ha hosszu voltam de nagyon felidegesitett mar a 4ik hozzaszolas pontosabban a cinkussag ami arad belole....

Abban van igazad, hogy nem nyűgként kell megélni...próbálom átállítani az agyamat.

Köszönöm a hozzászólásokat.

Igazad van, valahogy én meg pl úgy mentem oda az elsőre, hogy basszus, most az egyszer szeretnék tényleg valahol máshol lenni, és utána visszajönni a gyerekért:)

És vártam is jó sokat mire elhatároztam magam a másodikra.

De így a 2 szülést összehasonlítva, nagy különbség volt, mert a másodikat én irányítottam, megcsinálni és kész (hogy idézzelek:D), és szép élmény lett.

Míg az elsőnél vegyes érzelmek kísértek:

- a férjem, mivel apás szülés volt, ragaszkodott hozzá, vajon utána hogy fog hozzám viszonyulni?! (ergo személyes para, érzelmileg nem voltam benne biztos, hogy megéri-e beereszteni...)

- uristen, mi ez a sok ember aki ki-be trafikál és mindenki odapillant egyet?!! (külső körülmények, kórházi személyzet tapintatossága vagy ennek hiánya)

- első szülés lévén betojva menni, és azt sem tudom, mit kell csinálni, hallgassak a dokira vagy ne hallgassak ?! (előzetes rémtörténetek amiket a rokonoktól hall az ember)

Minden együttvéve, ki az aki úgy megy oda, hogy nincs tele a gatyája?:DDDD

Maga a szülés fájdalma között pedig nem volt akkora különbség (első gátvédelemnek indult aztán mégis metszés lett, második gátvédelem sikeresen, fél kilóval kisebb baba volt), de a körülményekben igen. Igaz, jó adagot én tettem bele (végre aktív szereplő voltam és nem betoji)de számít az is, hogy megértőbb, tapintatosabb szülésznő volt, aki rámhagyta, hogy csináljam, ahogy nekem kényelmes.

Most várom a 3-at és ott fogom szülni ahol az elsőt, kivi leszek, mennyit fejlődtek a 10 év alatt, de már annyira magabiztosan állok hozzá, és ezt kívánom minden első babás anyukának, így a fórumindítónak is:)

ui.nem a topicindítónak szántam,csak reagáltam egy hsz.-re..

persze nem ez volt a téma,így bocsi az offért!:)

Nemcsak a 9 hónapról van szó,mert utána még ha szoptatni is szeretne,akkor jó esetben fél év,vagy több..tehát majd másfél év után már tényeg buta dolog lenne visszaszokni..

viszont,ha azt nézzük,az elején nem is 9 hónapról beszélünk,hanem márcsak 7-ről,mert mondjuk 2 hónapos terhes lehet,mire megtudja..

úgy gondolom,aki dohányzik,az nem feltétlenül tervezte be a gyereket..

(lehet rosszul gondolom)de úgy érzem,ha valaki rákészül,tervezi a gyermekét,az nem dohányzik..

nos,ha meg valakinek besikeredett,akkor legalább tegye le a cigit..

Mi igaz?

Az hogy „Kérdés: szeret a párod? Ő is fél a szüléstől? … Amire szomorúan emlékszik vissza az anyuka, az leginkább a külső körülmények.”

Vagy mi?

hnora:

Szerintem egyáltalán nem off-oltál. Sajnos "a XXI. században még itt tartunk! " Pöfékelnek a kismamák :(, s a fórumozók egy része pedig nyugtatgatja őket mindenféle példákkal, ellenpéldákkal.

gribedli:

Szerintem a kínok közt totálisan mindegy, ki, hogyan enyhít a fájdalmakon. Soha nem felejtem el: az első szülésem alkalmával konkrétan egy hatalmas fejszét kívántam, hogy csapjon már szét valaki vele, és legyek túl az egészen. Nem meghalni akartam, csak túl lenni a 8 órás vajúdáson. És ezek után is vállalkoztam a második gyerekre.

A szüléstől nem félni kell, hanem megcsinálni. Ennyi. Ilyen egyszerű.

zoknis kacsazoknis kacsa:

Nem vagyok vészmadár. Csak a realitásra próbáltam felhívni a figyelmet. És trixxxi0918 éppen az utolsó harmad felé tartott, miközben jött hátulról mellbe a másik fórumon...

9 hónap után meg minek rágyújtani, na én meg ezt nem értem:)

Nem tudok hozzászólni, mert nem voltam erős bagós, volt nap mikor cigiztem, aztán volt ,hogy egy hétig nem , ilyen alkalomszerűen.

Nem a cigi az egyetlen ártalmas dolog az életben, én inkább a streszt hoznám fel elsődleges ellenségként.Mindenki azt tesz , amit akar.