Feldolgozni egy szakítást... szerelmi bánat, avagy beszélgessünk, ha segítség kell (beszélgetős fórum)

Nagyon jó, hogy ezeket leírtad. Ez az, amivel 100-ban ki lehet nyírni egy kapcsolatot, legyen nő vagy akár férfi. A másik személyes szabadságának (gondolati, fizikai) bármilyen korlátozásával. A féltékenység szintén a saját önértékelésed problémája, saját félelmeid kivetítése a másikra!

Ha ebben a kapcsolatban nem is, a következőben már talán ki tudod védeni.

A régebbi kapcsolatomban megcsaltak.

Nála pedig azért voltam féltékeny mert én az a fajt nö vagyok aki szeret mindent tudni ugymond kontroll alatt tartani.

Tudom ez rossz dolog, de a folytonos gyanakvásomat ugy fogtam fel hogy akkor nem érhet kellemetlen csak pozitiv csalodás.

Ha már 1órával tovább dolgozott azt gondoltam h más növel van, pedig simán bemehettem vna a munkahelyére hisz nekem az a másodállásom.

De sose mentem be, hergeltem magam itthon s mikor hazajött megvádoltam.

Nem úgy neveltek hogy hisztis legyek,én voltam a "kicsi". Adta magát.

De bele gondoltál abba,hogy ha a fiadnak 30 évesen nincs komoly kapcsolata,akkor valószínűleg nem tud alkalmazkodni,nincs türelme ahoz,hogy kicsit formáljon a csajokon,könnyebb elkerülni a nehézségeket,csak így könnyen egyedül marad.

Vagy nem volt még igazán szerelmes.

Te meddig tűrnéd az ilyen viselkedést, ha veled így bánnának? Nagyon szerethetett téged, ha nem lépett le a második cirkusz után.

Tekintsd tanulópénznek és igyekezz megváltozni. Ezt a rendes embert valószínűleg végleg elvadítottad magadtól.

Olyan nincs, hogy egy kapcsolatot egyvalaki szúr el, egyvalaki a hibás. Felesleges hibáztatni magadat, nem visz előre, amíg magadban növeled a bűntudatot, hogy mit rontottál el.

Ez a korszak még a legtöbb esetben a tanulásról és újrakezdésről szól. Minden kapcsolatban megélsz dolgokat, jót is, rosszabbat is, és mindegyikből tanulsz valamit. Most, ha felismerted a saját önmagad által is negatívnak ítélt tulajdonságaidat, akkor az a "feladat", hogy ezeken tudatosan próbálj változtatni.

De az is igaz, hogy nem egyszerű, hiszen van egy habitusunk. A hiszti valójában elégedetlenségből fakad, az elégedetlenség pedig elvárásokból, amik nem teljesülnek. Elvárásokra nem lehet kapcsolatot építeni. Legyenek igényeid (ne bántson, beszéljen szépen, ne legyen bunkó, tiszteljen stb) de ne várj el olyan dolgokat, ami esetleg nem ő, nem az ő habitusa, vagy nem tanulta meg, stb. Ha például nem egy romantikus fajta, akkor felesleges azt várni, hogy sírni fog Veled egy romantikus filmen, vagy verseket fog Neked írni.. ez csak egy példa, de így gondolom más téren is.

Minél több a különbség gondolkodásmódban, hobbikban, habitusban, annál nehezebb egy kapcsolatot elvárások és feltétel nélkül működtetni. De még így is lehet, csak sok kompromisszum kérdése.

A hiszti és elégedetlenség másik oka, hogy önmagadat nem szereted, önmagadban sem bízol, azaz nincs elég önbizalmad. Ez jöhet korábbról, akár már gyerekkorodból, az előző kapcsolataid is rombolhatták... ennek felépítése lenne az első és legfontosabb, és hidd el, utána a hiszti is el fog maradni, mert nem lesz miért. Ha önmagad harmóniáját sikerül megteremteni, akkor férfi/társ sem szükséges, hogy jól érezd magad, viszont jönni fog az, akivel jól fogod érezni magad. Mert magaddal is jóban vagy, és az látszani fog kívülről is.

Sok sikert!

Képzeld el, hogy te higgadt vagy, a másik fél meg ezt a cirkuszt nyomja neked rendszeresen.

Kiábrándult. Kész. Ezen nincs mit tovább ragozni.

Hiába adna újabb esélyt, megint ide jutnátok, tudja. Pénzt azért ad, mert tisztességes akar lenni veled, nem hagy a kakiban.

Minél hamarabb beletörődsz, annál jobb neked. Csak tanulj belőle és fejlődj, hogy a következő kapcsolatodat ne öld meg így. Ennyit nyerhetsz.

Nem kimondottan erről beszéltem. 😂

Hanem hogy egyesek szerint manapság minden nő ilyen.

Lehet van másik csaj. Csak meg akar Téged tartani,ha a másik nem jön be.

A lányomnak korrekt egy az egyben megmondta,hogy nem érzi azt amit kellene,és nem hitegeti,így talán hamarabb túl is lesz rajta,mintha ígérgetne ezt azt.

Nincs helyette másik csaj,nem azért lett vége.

Azt takarja a hiszti, hogy sokat kiabáltam vele, vádaskodtam a semmiért, és kemény féltékenységi jelenet rendeztem ok nélkül.

Sokat türt és sokszor nyelt és próbálta jelezni hogy igy nem lesz jo, de nem hittem neki.

És mindezek mellé csúnyán, mocskos szájuan is beszéltem vele

Szerintem is, sokszor egyszerűbb az őszinteségtől azt mondani, h persze, nagyon szeretlek még, ha hamarabb szabadulni akar az ember, és elkerülni egy újabb hisztis helyzetet..

Nem vagyok büszke rá, de volt, hogy én is alkalmaztam ezt, mikor elmentem a cuccaimért... Ugyanilyen századik utolsó esély utáni szakításkor.... Mert tudtam, ha nekiállok elmondani, hogy mi a bajom, és miért nincs utolsó utáni esély, akkor még 1 óra múlva is ott leszek, és veszekszünk...… Így meg mondtam, h persze, nagyon szeretem, szerettem, csak nem működik.... és eljöttem 10 percen belül.

Guruljka,

Nehéz lehet(ett) földolgozni egy ilyen jó ember elvesztését. :-(

Húú, szép is lenne, ha a fele fizetésem lenne egy fodrász és egy körmös :D Akkor elgondolkodnék rajta, hogy annyi pénzért érdemes-e egyáltalán bemenni dolgozni.

Az, hogy valaki ezektől érzi jól magát, nem áll egyenes arányban azzal, hogy mekkora a könyvespolca, vagy milyen gyakran jár múzeumba. Nem láttam még olyan táblát a múzeumban, hogy műkörömmel belépni tilos.... :O

Lehet.

De mivel én ismerem, tudom hogy nem hazug férfi. S azt is tudom, hogy csak akkor mondja hogy szeret ha az ugy is van.

Sosem hazudna ilyesmiben.

Ezért tüzbe tenném a kezem

Felfoghatatlan számomra, hogyha elmondása szerint szerelmes még belém akkor:

1)miért nem hajlandó utolso esélyt adni

2)miért adna ide inkább többszázezret ahelyett hogy visszajönne lakni

3)miért jobb a pasi kollégánál nyomorogni s naponta 60km-rel többet autoznia a meloba

4)miért kell ugy kezelnie mintha soha nem is lett volna köze hozzám

5)s miért csak süket füleket találok ha beszélnèk neki.

Mert ezek totál ellentétben állnak a szerelemmel.

Ha pedig nem érez irántam, minek mondja????

Tisztában vagyok vele, hogy én hibáztam...

Csupán azt nem értem hogy miért kezeli ugy a helyzetet, mintha kb. Megcsaltam volna.

Olyan drámaian adja elö ezt a dolgot, mintha óriási megbocsáthatatlan bünt követtem volna el.

Továbbá nem értem miért mondja hogy szeret engem. Komolyan nem értem, hisz ha szeretne akkor nem lenne ennyire hajthatatlan.

Szerintem.

Azt pedig különösen nem értem, hogy miért kell olyannyira megaláznia, hogy odaad nekem majd 200ezer ft-ot(lakás kaucio) (hozzáteszem Ö sem duskál a pénzben) minthogy inkább visszajöjjön lakni s egy végsö eséllyel utoljára folytassuk a kapcsolatunkat.

Persze igaz hogy kellene a pénz, de ez mégis megalázó lenne nekem.... Mit tegyek majd ha oda akarja adni??

Hisz ha elveszem az a baj ha nem akkor meg az.

Bármit teszek semmi sem lesz jo Neki. Ez pedig szintén nem áll egybe az általa mondott szerelemmel

Túlságosan ki lett helyezve a téma a "hisztire" és az áldozathibáztatásra.

A milettvolnaha meg kész röhej.

Aki menni akar, azt hagyni kell. Ha hiszti miatt akar menni, akkor különösen.

És az már nem is jelent semmit, hogy saját erejéből változtatott magán?

Azért az sem igaz hogy manapság minden fiatal nő olyan meg olyan. Azok a férfiak akik azt állítják, hogy nem lehet normális lányt találni mert mind felszínes és hisztis, na ott is általában gond van...

Mert nem igaz, hogy nincs olyan aki a fele fizetését havonta nem műkörömre meg fodrászra költi, hanem mondjuk elmegy múzeumba a barátaival és ne adj isten néha még könyvet is olvas!!

Fuh azért az is fel tud bosszantani mikor valaki ennyire ledegradálja a "mai fiatalokat" meg a "mai szülőket". A mai szülőket pont a te korosztályod nevelte (gondolom én mert én is 30 vagyok mint a fiad), úgyhogy lehet ott kéne talán körbenézni.

És abba belegondoltál, hogy ez mennyire idegőrlő?

A szüleid, hogy elviseltek, az OK, hiszen ők neveltek ilyennek, de egy idegen embernek nem kell elviselnie senkitől a hisztit. Mit lehet megszeretni egy olyan nőn, aki állandóan hisztizik. Nehogy már ezért kelljen kötél idegeket fejleszteni másoknak. Lehet ám gondolkodni nőként is, nem kell mindenféle csábosnak vélt viselkedéseket felvenni, mert ez csak a nők szerint csábos...

Nekem, tuti többet ér a nyugalmam, minthogy egy ilyen emberrel kelljen élnem.

Sajnos azt tapasztalom, hogy sok nő használja ezt a ronda viselkedési formát játszmázásra, és manapság még elterjedtebb lett, mert a legtöbb fiatalt rosszul nevelnek a szülei.

Manapság a felszínesség a menő. Valahol úgy érzem, hogy visszafejlődnek az emberek. Lassan újra ott tartunk, hogy a nőket el kell tartani, csak arra jók, hogy gyereket neveljenek és cselédek legyenek. A legfontosabb a legtöbb nőnek, hogy szépnek ítéljék meg őket és ezért mindent elkövetnek (plasztikázás, műhaj, műszempilla, műköröm, stb., az nem érdekli őket, hogy a gyerek nem fog rá hasonlítani), és teljesen háttérbe szorul az általános műveltség, gondolkozás.

A fiam 30 éves, ő lazán szakít azokkal a lányokkal, akik nyafognak, hisztiznek, rátelepednek, meg akarják neki mondani, hogy mit csináljon, stb. Teljesen megértem. Én sem lennék boldog a helyében egy örökké nyafogós libával...

Mivel én is a hisztis fajtából való voltam és igenis lehet javitani rajta,de sok munka,igy azt tanacsolom neked,hogy meg veletlenul se emeld fel a hangod!

És ne kezdj hisztérikus sírásba sem,ha pár könnycseppet csendben elmorzsolsz az nem gond,de azt mondod változni akarsz,akkor kezd el most.

Ne küldj neki semmit,ne menj oda hozza,semmi ilyesmi.

Várj és ha beszeltek minden alkalommal bizonyítsd be,hogy higgadt tudsz maradni.

Na most ez a változás elsősorban magad miatt fontos,szóval ne csak akkor uralkodj magadon,ha vele vagy,hanem az összes társas kapcsolatodban gyakorolj önuralmat és tiszteletet másik felé.

El fog tartani,nálam kb egy jó fél év tudatos,mindennapos odafigyelést igényelt,de le lehet szokni róla.

És ha mégis úgy dönt,hogy nem akar veled lenni,akkor fogadd el,és ne játszmázz.Az nagyon szánalmas és senki nem lesz szerelmes egy olyan emberbe.

Azért én remélem,hogy jóra fordulnak a dolgok.

Szerintem van még esély.

Nyugodt legyél, higgadtan beszélj.

Rendben, oké hisztis voltam, elszurtam...

De mint -utolso hsz-ban- irtam azt állitja hogy még mindig szeret s az érzelmei nem vàltoztak.

Azt mondta tegnap, hogy odaadja a 200ezres kauciot hogy ne bukjam be az albérlettel ha felmondom idö elött...

Mondjuk mèg mindig nem a pénze kell hanem Ö...

Illetve mondta hogy találkozhatunk h átadjam a cuccait s amugyse telefonon beszéljünk kettönkröl s arrol h kinek mi a baja s kiben mi van.

Nem tudom mikor jön el a cuccaiért de ugy érzem nekem kell majd okosnak lennem, hisz ha az lennék talán megfordithatnám még a helyzetet.

Vagy szerintetek a fent leirtak után... Van esélyem???

S ha igen hogyan csináljam jól hogy ne elutasitást kapjak hanem hogy visszajöjjön lakni hozzám ujra?

Csak óvatosan, mert a reakció az is lehet, hogy a kedvesen kérdezőt a hisztis jól leteremti, miért kérdezgeti, mikor nyilvánvaló.

Szerintem a hisztire nincs igazán ok, tisztességes kommunikációt mindenki megérdemel. Különösen, ha az illető egyébként a saját kedvesünk.

Semmiképpen nincs helye a hisztinek akkor, ha pár-játszma része.

Igazad van.

Az egyiknek ugyan az az ember egy hisztis p@csa, a másiknak "a minden", akit valami bánt, valami felgyülemlett benne és rosszul kommunikálja le. Az egyik leoltja, megcsalja, elhagyja, a másik megkérdezi: mi a baj, kedves?

Meg kell keresni a másikat. Valahol létezik.