Eutanázia kegyes halál (beszélgetés)
Hospice házakban fizetni kell, kb. mint egy idősek otthonában.
Maga az ellátás tényleg ingyenes.
Nem. Nem pénzfüggő.
Sőt, a teljes hospice ellátás ingyenes. Morfiummal, mindennel együtt.
Amikor ilyet hallok, akkor arra gondolok, hogy az illető még csak nem is hallott rákos betegről nem, hogy a környezetében lett volna, illetve mindig rácsodálkozok arra, hogy pénzt gyűjtenek kezelésre...
A férjem és jó pár ismerősöm volt ebben a betegségben. Kapott fájdalomcsillapítót, kapott hányáscsökkentőt, lázcsillapítót, kemóterápiásszert is és mindent. Semmiért nem kellett fizetnünk és egy orvos sem fogadott el pénzt tőlünk. Lehet, hogy azért, mert nem voltak biztosak a gyógyulásba.
Mostanában szerencsére nem ilyen betegség miatt voltak kórházban rokonaim, ismerőseim, ők is megkaptak minden gyógyszert. Én felajánlottam, hogy hozok be fájdalomcsillapítót, ha nem akarják pazarolni, de azonnal szaladtak és adták a betegnek.
Ja, eszembe jutott, hogy az unokaöcsém 3 éve halt meg rákba és amikor már kórházban volt, akkor mindenre kapott gyógyszert, sőt! még vesedialízist is csináltak neki, pedig számomra is egyértelmű volt, hogy napjai vannak hátra:(
Tehát, ezek városi legendák.
Lehet.
Én magamnak is követelném bizonyos helyzetben amig észnél vagyok
Ha már nem, talán lesz aki egy nagy adag....-t benyom az infúziómba
Szerintem meg tökéletes az analógia
Szerinted az állat oktalan, ezért dönt a gazdája bizonyos esetben. Az ember felett meg nem dönthet
Dehogynem, pontosabban nem más dönt, hanem saját magam, és a biróság is elveszi ezt a jogot tőlem
Lehet mondani hogy az orvos kötelessége a gyógyitás, de legalább is a fájdalom enyhitése
Nem egy eset volt ahol lassú izombénulásra volt kárhoztatva a feleség, már a férje tolgattta és oxigénpalackkal mentek a biróságra is hogy engedélyezzék a kegyes halált, mert a vége ennek a fulladás.
Nem engedélyezték! Fulladjon meg, mert mi emberségesek vagyunk
Szerintem nem szerencsés az állatok átsegítését az emberekéhez hasonlítani.
Az állatért a gazdája felel és a gazdája dönt arról, hogy kezelteti, életben tartja vagy elaltatja, mivel nem tudja közölni ő maga mit is szeretne.
Egy ember életéről, hogy él vagy hal nem dönthet egy másik. Azt a jogát, hogy rendelkezzen a saját életéről senki nem veheti el.
(véleményem szerint még bíróságok sem, de az más eset)
Nem olvastam végig a topikot, de
a véleményem, hogy álságosak vagyunk mi emberek
Ha egy háziállat kinlódik és látszik hogy menthetetlen, kivégeztetjük hogy ne kinlódjunk
Ha eg yhozzátartozónk, barátunk kinlódik halálos betegségben anank megpróbálunk hazudni, hogy ugyanmár...
És elgtöbbször a beteg sem mutatja ki a csalája körében hogy mennyire szenved , mennyire fál. Ez utóbbi saját baráti tapasztalat
Vajon miért is nem lehet egy injekció sorozattal elintézni békésen a másvilágra segiteni egy beteget
Ülünk és nézzük ahogy kinlódik, majd megkönnyebbülünk amikor kiszenved
Mondhatni nekem "szerencsém volt"
Azt mondtam a doktornak, huzzák ki az infúziókat anyámbol, mert az már csak a kinlódás meghosszabbitása, mintegy kinzás
Kihúzták vagy nem, másnap meghalt
Ott voltam apám ágya mellett hogy mennyit kinlódot az infarktusával. Nem segitették át a halálba
EZ nem emberség!
Nem tudom, három éven belül veszítettem el két testvéremet és édesapámat.
Két testvérem rákos volt, egyik sem hibáztatott senkit aki 42 évesen ment el 2 pici gyereket hagyva félárván, eleinte bizakodó volt, aztán jött egy depresszió nála kb.1-2 hónapig tartott a külső látványa, belül mit érzett azt csak ő tudja. De tudott másokat bátorítani, fantasztikus humora volt mielőtt örökre elaludt még viccelődött a nővérrel és az ágytársával.
Másik testvérem is tudomásul vette, és úgy volt vele, ha menni kell, hát megy méltósággal. Édesapám orvosihiba miatt ment el.
Tehát bennem, ez a méltóság hagyott nyomot, hogy élünk ameddig, addig lehetőleg jól, szeretve a szeretteinket, becsülve az életünket. És én nem szeretném, ha sírnának ha elmegyek. Éljék csak az életüket, nekem akkor már mindegy lesz. Amikor a szeretteim miatt sírtam az végül a saját önsajnálatom volt, hogy a családomból, ahonnét származom nem maradt senki. Piszok rossz érzés volt.
Nem csak a vidámkodásnak van ilyenkor ideje, hanem a számadásnak is.
Talán azért nyitotta ezeket a fórumokat, mert őt ezek a gondolatok foglalkoztatják.
(nem a szomszéd kutyája, vagy a nappali bútorzata, vagy hogy hogyan tudja megfogni magának a kollégát)
Most, a sokadik hozzászólás után csak azt kérdezem, hogy miért pont ma az év első napján kell ilyen lehangoló témával előállnod.
Ma előrelátó, jó és vidám gondolatokkal kell/ene foglalkozni. Ezzel szemben a többedik lehangoló topikot nyitod.
Fiatalon mindenki ezt mondja, még én is :) Viszont hiszek benne, hogy idővel, korosodva gyakori gondolattá válik. Lehet, hogy konkrétan kimondva nem állandósul, de egyre gyakoribbak az olyan elszólások, hogy "majd ha nem leszek", "ide szeretnék temetkezni", "halál ellen nincs orvosság" stb.
Nem szólva az "ott is sírtok, ahol senki se lát" típusú megjegyzésekről, bár ez egy stádiummal korábban van :)