Más is van, aki régebben elítélte a kegyes hazugságot, de mostanában már alkalmazza bizonyos helyzetekben? (beszélgetős fórum)
Nem. Én mindig is éltem a kegyes hazugságokkal.
A kérdésre válaszolva: Más is van, aki régebben elítélte a kegyes hazugságot, de mostanában már alkalmazza bizonyos helyzetekben? - Igen. Ami még ennél is érdekesebb, hogy az igazságnak is ezer arca van, attól is függ,hogy honnan nézzük a dolgokat.
Jól tetted, hogy nem okoztál neki szomorúságot. A mi családunk is boldogan fogadja egy idős ember által készített ételeket, pedig ehetetlenek legtöbbször, de az élete értelmét vennénk el tőle, ha megtudná. Örömmel főzőcskézik nekünk, értelmet kap a napja tőle.
Ezek szerint az orvos is azt szerette volna, ha bizakodik tovább a nagymamád és nem elkeseredetten éli le azt a kis időt, ami hátra volt még neki. És titeket is kímélni akart. Nagymamád nagyon bátran és szeretetteljesen viselkedett azzal, hogy ő sem árulta el, hogy sejti ,nem él addig ,amit az orvos mondott.
Amikor komoly tétje van,akkor én sem tartom jónak még a jótékony hazudozást sem. De itt is lehetnek kivételek, ha úgy érzi a környezete, hogy a beteg maga sem szeretné tudni az igazságot.
Bár akad néha olyan ember is, akinek sokszor nem lehet megmondani az igazat; legyen az akár egy elutazás. Egyszerûen nem értem. Miért jobb az, hogy azt (kell) mondania, hogy beteg és fekszik otthon, közben meg éppen egy vidám társasággal kirándul. Mert a másik ezt várja el tôle, amit hallani akar...
Azt hiszem, a legtöbb ember úgy indul az életben, hogy nagy, világ megváltó tervei vannak, mindent fekete-fehéren lát, mindenről kategorikus véleménye van, és komoly elvei vannak ..... aztán ahogy egyre több tapasztalatot szerez, árnyalódik a kép, rájön, hogy a dolgok általában nem csak feketék és nem csak fehérek, és hogy nem lehet mindig automatikusan alkalmazni az elveket, persze vannak olyanok, amik szinte mindent felülírnak, de sokszor mérlegelni kell, mert a helyes döntés más és más lehet az adott körülmények függvényében.
Nem szeretek hazudni, elhallgatni dolgokat, de olykor megteszem, mert úgy látom jónak. Mint ahogy a nagynénémnek sem mondtam meg - aki intézeti elhelyezésre szorult, és sajnos ez már nem is fog változni - hogy a cicáját, akit én fogadtam be, el kellett altatnom, mert áttétes rákos lett, sokat szenvedett, menthetetlen volt. Minden alkalommal, mikor rákérdez, igyekszem csillogó szemmel mesélni róla, hogy miket csinál, milyen aranyos, mert ez is egy kis vidámságot, örömöt okoz Neki. Ha megtudná, hogy nincs már, még jobban belebetegedne.
Azt hiszem, én sem értek vele egyet. A gyógyíthatatlan betegnek joga van tudni, hogy mi vár rá ..... hogy ha szeretne még vmit elintézni, elrendezni, lezárni az életében, akkor legyen rá lehetősége. Legyen szó akár családról, ismerősökről, vagy önmagáról .....
Engem ez nem zavar. A nagymamámnak daganata lett, a műtét után azt mondta az orvos, hogy egybe ki tudták szedni, és ettől még 20 is élhet. Nem így lett. 0,5 év után meghalt:( Mi hamar rájöttünk, hogy a műtét nem mentette meg az életét, mert jöttek a további problémák, de nem mondtuk el neki, amit később az orvostól is megtudtunk. Persze biztos vagyok benne, hogy ő is rájött. Mi azért nem mondtuk, hátha meggyógyul, ő pedig azért nem mondta nekünk, hogy ne fájjon nekünk.
Engem pl. az zavar, amikor súlyos, gyógyíthatatlan, haldokló beteget azzal vigasztalnak, hogy meggyógyul... pedig mindenki tudja, hogy ez nem igaz.
A másik ilyen amikor előnytelen külsejű valaki áradozik arról, hogy valakinek bejön, és nem világosítom fel, hogy nem.
Nálam gyakori kegyes hazugság, amikor el nem talált ajándéknak nagyon örülök. Akár családtagtól kapom ,akár mástól. Miért rontsam el a kedvét azzal, hogy tudatom vele, nem boldogít különösebben az adott ajándék.
A "kegyes" hazugság is hazugság.
A ki nem mondott szó nem egyenlô a hazugsággal.
"A hallgatni arany" elve pedig bizonyított.
Idősb rokonokkal rendszeresen alkalmazom. Az ő nyugalmuk már a gyengécske egészségük miatt is nagyon fontos, így nem kell mindenről tudniuk. Azt hiszem, ezek igazán kegyes hazugságok.
Attól függ, hogy miről van szó. Bár én nem tudok hazudni, de elhallgatni dolgokat képes vagyok, amit sokan hazugságnak ítélnek meg.
Kegyes e vagy sem, azt döntse el más.
Én sosem ítéltem el, egyébként embertől függ, hogy alkalmazom, vagy sem.
Sziasztok! Régebben nagy szólamaim voltak, hogy hazugságból még a kegyeset is helytelennek tartom. De ahogy elmúltam 30 ,ez megváltozott. Rájöttem ,hogy bizonyos helyzetekben sokkal jobb vagy akár tisztességesebb is kegyesen hazudni, mint belevágni a fájdalmas vagy kellemetlen igazságot valaki arcába. Te milyen helyzetekben hazudtál már kegyesen?
További ajánlott fórumok: