Az indiai konyha

Egyik legjellemzőbb tulajdonsága, hogy rengeteg aromás fűszert használ. Gyömbér, fokhagyma, chili, curryk, massalák, hogy csak a leggyakoribbakat említsem. És bár egy európai gyomor számára megterhelőnek tűnhet, valójában az indai konyha meglepően egészséges: kíméli az érrendszert, a szívet, kevésbé allergizál, ritkábban okoz diabéteszt vagy daganatos betegségeket.

Bár sokan azt gondolják, az indiai emberek nem esznek húst, ez nem teljesen igaz.

A kasztrendszer kialakítása volt befolyással arra is, hogy ki fogyaszthatott húst. Például a papok semmilyen állati eredetű ételt nem fogyasztottak, de a harcosoknak az erejük fenntartásához mindenképpen szükséges volt a fehérjedús táplálkozás.

Természetesen, mivel a tehenet szent állatnak tartják, így húsként, a bárány, kecske, baromfi és hal jöhet szóba.

Rengeteg hüvelyeset esznek, amik főleg télen kerülnek a tányérjukra, de zöldségből is jelentős mennyiségeket használnak.

Mivel állott ételt nem szolgálnak fel, így minden ételüket frissen készítik, ügyelve, hogy az ételsor tartalmazzon lédús és száraz ételt, illetve legyen benne édes, savanyú, csípős és keserű.

Egy európai embernek furcsa lehet, ahogy az indiaiak kézzel esznek szinte mindent, valójában ez is az étkezésük részét jelenti, hiszen a tapintással is érzik az ételt. Számukra fontos, hogy minden érzékszervükre jó hatással legyenek az ételek, így a tálalást is látványosan teszik. Egy tálcán középen helyezkedik el a rizs, ami köré kisebb tálakba kerülnek a kísérő ételek. Raguk, curryk, csatnik.

Kenyérként lepénykenyeret fogyasztanak, melynek alapanyaga lehet teljes kiőrlésű liszttől kezdve egészen a sárgaborsólisztig bezárólag.

Dél-India egyik kedvelt étele a biriyani, aminek elkészítéséhez először ghít hevítenek, ami a tisztított vajat takarja. Ebbe a forró zsiradékba kerülnek a fűszerek, úgymint babárlevél, szerecsendió, bors, szegfűszeg, fahéj, koriander, csillagánizs, római kömény, hagyma, gyömbér és fokhagymapaszta, paradicsom és zöld csili, massala.

Ezeket a fűszereket először lepirítják, a szárazakkal kezdve, majd ezután adják hozzá a nedves fűszereket. Amikor az összes fűszaralap megpirult és erős illatot áraszt, öntenek hozzá joghurtot, majd hozzáadják a fő alapanyagot. A biriyani készülhet húsból, halból, zöldségből. Az alap mindnél megegyezik, csak a fő alapanyag az, ami változik. A leggyakoribb alapanyag a csirkehús.

Amikor a csirkehúst a fűszeres páchoz keverik, lefedik az edényt és előfőzik a húst. Egy külön edényben eközben rizst főznek, amit vízben főznek meg fűszerekkel, nem szokták előpirítani. A felesleges vizet leszűrik, majd egy edényben elkezdik a rétegezést. Alulra kerül a pácos hús, amire ráterítik a főtt rizst. Ezután a rizst meglocsolják bőségesen ghível, vízben beáztatott sáfránnyal, szórnak rá friss koriander és mentalevelet, lefedik az edényt, és saját gőzében puhítják készre az ételt. Ehhez sokszor egy tésztacsíkkal az edényt is lezárják légmentesen a fedővel.

Az indiai emberek ritkán fogyasztanak alkoholt, ellenben teát minden napszakban. A sűrű, fekete italt tejjel ízesítik, így ránézésre egy tejeskávészerű italt kapnak, amit akár az utcán is fogyasztanak.

Desszertjeikre jellemző, hogy nagyon édesek és sok olajos magvat tartalmaznak. Kedvelt fűszerük a kardamom, fahéj, csillagánizs, melyből a kardamom emelkedik ki ízével, erős illatával. Egy finom kardamomos sooji, még egy nem indiai ember számára is elkészíthető, hiszen csak gríz, ghí, cukor, kardamom, víz és némi türelem szükséges hozzá.