Erzsébet királyné kastélya Gödöllőn

2009. június 19-én kora reggel indultam Vas megyéből, hogy kirándulást tegyek Gödöllőn, Erzsébet királyné kedvenc kastélyában. Vonattal utaztam át a fél országot. A 4,5 órás vonatozás elég hosszúnak tűnhet első hallásra, de ha az ember óriási kedvvel vág neki az útnak, és már alig várja, hogy odaérjen, akkor hamar elszáll az idő. Persze egy könyv olvasása azért segített ebben.

Én kb. 8 éve nagy rajongója vagyok Sisinek, ahogy becenevén szólították anno a királynét. Rengeteg könyvet elolvastam Róla, a könyvgyűjteményem már meghaladta a 100 db-ot. Sorra keresem fel a Neki állított szobrokat, és a magyarországi emlékhelyeit. Ezek közül legjelentősebb Gödöllő.

Ő nagyon szerette ez a festői környezetben fekvő kastélyt, és varázslatos környezetét. Összesen több mint hat évet töltött életéből ezen a magyar vidéken. A kastélyt ugyanis a magyar állam ajándékozta a királyi családnak 1867-ben a kiegyezés után koronázási ajándékként. Én sem először kerestem fel ezt a helyet, de nem tudom megunni. Az utóbbi évtizedekben hatalmas változáson esett át az épület. Felújítása folyamatos, egyre szépül. Remélem még az én életemben teljesen elkészül.

Visszatérve utamra, fél 11 körül érkeztem meg a vasútállomásra. Innen könnyű megközelíteni a kastélyt HÉV-vel, de nekem a több órás üldögélés után jólesett a mozgás, ezért gyalogszerrel indultam útnak. 15 perces sétával könnyen elérhető a főbejárat. Ráadásul egy gyönyörű parkon keresztül, így nem is unatkozik a vándor.

A jegyváltás után a káprázatos szépségű lépcsőházon keresztül vezet fel az út a kiállítótermekig. Az állandó kiállítás egy része a Grassalkovich családról, a kastély régi tulajdonosairól szól. A másik része pedig Erzsébet királyné és családja itt töltött napjairól mesél. Engem elsősorban a kiállításnak ez a része fogott meg nagyon. A Sisi által használt bútorok, legyezője, csipkéi, esküvői meghívója, róla készült gyönyörű szobrok, festmények, saját kézzel írt levele, a rengeteg emlékérem számomra fantasztikus élményt jelentettek. Kedvenc színe a lila volt. Varázslatosan szépek a szobáit díszítő ibolyaszín tapéták, drapériák, bútorszövetek. 2 órán keresztül barangoltam a termekben, meg-megállva, álmodozva. Valaha Ő is itt járkált, gondolkodott, verseket írt, aludt. Közben szorgalmasan elolvasgattam mindent. Ezután természetesen felkerestem a földszinten lévő ajándékboltot, mert emléktárgyak nélkül nem lehet innen távozni.

Aztán következett egy kis séta a kastély szépséges parkjában, üldögélés egy padon, majd irány az Erzsébet-park. Erzsébet királyné emlékét őrzi az Erzsébet-parkban felállított szobra, és a mögötte magasodó sziklahalom, tetején a fehér mészkőből kifaragott koronával. Az egész alakos szobrot 1901-ben, halála után három évvel leplezték le, mely eseményen a királyné férje, Ferenc József is jelen volt. A sziklahalom szintén Erzsébet emlékére készült, olvasható a rajta elhelyezett emléktáblán. Itt sajnos ért egy kellemetlen meglepetés is. Az emléktáblát vandál személyek mindenféle színes festékkel elcsúfították. Bízom benne, hogy az illetékesek hamarosan helyreállítják eredeti, szép állapotában.

Legnagyobb bánatomra elérkezett a búcsú pillanata. A vonat indulásáig még ki kellett érnem a vasútállomásra. Fájó szívvel hagytam magam mögött ezt a sok szépséget, és már alig várom a viszontlátást. Kívánom, hogy akik ezt a cikket elolvassák, minél többen ellátogassanak Gödöllőre, megismerjék ezt a csodálatos asszonyt, akit már életében is, de halála óta még inkább nagyon nagy szeretet övez a magyarok körében, és esetleg olyan rajongókká váljanak, mint én vagyok.