Mikulás

Sok-sok évvel ezelőtt élt Kis-Ázsiában egy Miklós nevű pap, akit Myra városában püspöknek választottak. 52 éven át töltötte be ezt a tisztséget. Az emberek nagyon szerették, mert sokat törődött a gyerekekkel és a rászorulókkal. A szüleitől megörökölt családi vagyonát is a szegények között osztotta szét. Kedvenc esti elfoglaltsága volt, hogy az utcán sétálgatott órákon keresztül, és meghallgatta mindenki problémáját. Egy ilyen alkalommal történt meg vele a következő eset.

A város egyik házában egy nagyon elszegényedett ember élt 3 leányával. Olyannyira szegények voltak, hogy már a betevő falatra is alig jutott a családnak. A 3 leány éppen vitatkozott a szobában mikor Miklós püspök arra tévedt. Azon folyt a vita, hogy melyikük adja el magát rabszolgának, hogy a kapott pénzből élelmet tudjanak vásárolni, és egyikük férjhez mehessen. Miklós ezt meghallva rögtön visszasietett a templomba, fogott egy maréknyi aranypénzt, beletette egy zsákocskába és újra odament a házhoz. A nyitott ablakon behajította a kincset a szobába, és gyorsan elsietett. A lányok mikor kibontották a csomagot, rögtön elámultak. Mindenki azt hitte a házban, hogy csoda történt. Ebből a pénzből a legidősebb lány férjhez tudott menni.

1 évvel később ugyanezen a napon megismétlődött az eset. Kiszaladtak ugyan meglesni, hogy ki a jótevő, de csak egy piros ruhába öltözött öregembert láttak elsietni. A zsák aranyból most a második lány ment férjhez.

Újabb 1 év elteltével az apa már előre készült, hogy meglesi a titkos idegent. Így derült fény arra, hogy ki is a segítő. Miklós meg is érkezett és repítette be az ablakon a harmadik arannyal telt erszényt. A püspök csak annyit mondott az apának, hogy ne neki hálálkodjon, hanem Istennek köszönje meg. Ezzel a harmadik lány sorsa is megoldódott.

Hát ezért jár a Mikulás az éj leple alatt a sötétben, hosszú, piros ruhában és tesz ajándékokat az ablakokba a gyermekek nagy örömére. Remélem az idei évben is sok apró, kicsi szem csillan fel és szájacska mosolyodik el amikor a reggeli ébredés után rátalál a meglepetésekre a csizmácskákban. Ugye senkinek sem hoz virgácsot a drága Mikulás bácsi.

Én pedig szívből kívánok mindenkinek csodaszép ünnepet ezzel a kedves verssel, melyet magam írtam:

Mikulás kukucskál

Mikulás kukucskál fenn a kéményen,

Gyerekek, figyeli alszotok-e szépen.

Beoson a lakásba halkan, csendesen,

Az ablakban a csizmátok nagyon tiszta legyen!

Aki jó volt közületek az idei évben,

Annak bizony ajándék jár minden mennyiségben.

De aki csak rosszalkodott otthon egyfolytában,

Az viszont most virgácsot lel benn a csizmájában.

Hajdanában Miklós püspök is az utcát járta,

Szegényeknek pénz hajított be a szobájába.

Innen ered a Mikulás, ki piros bundájában,

Meglepetést hordoz szét a sötét éjszakában.

Rénszarvasszán repíti fenn a csillagos égen,

Miközben a szép hópelyhek szállanak az éjben.

Decembernek 6-án fiúk, lányok várják,

Kiscsizmáik tartalmát örömmel csodálják.

Sok a boldog, apró gyermek minden szobácskában,

Vidám kacaj hallatszik most valamennyi házban.

Legfontosabb a szeretet, mit egymás iránt érzünk,

Imádkozzunk Szent Miklóshoz, hogy adja ezt meg nékünk!