Erőszakos valóság (beszélgetős fórum)

Így bizony! Dédnagyanym mesélte, hogy nagyon szigorú apjha volt. Szíjjal verte minden kicsiségért. Ugye milyen szörnyű? És erre mit mondott öraganyám? Nagyon köszöni édesapjának, hogy embert, kemény embert nevelt belőle!

Tényleg olyan volt öreganyám. Nagyon életre való, nagyon talpraesett, okos nő lett belőle. Megenné az egész topikot (értsd: minden beírót) reggelire!

--

Félreértés ne essék, nem ezt tartom jó példának, mert ez nem mindenkinél jön így be, nem szabad ilyennek szülőnek lenni. Csak azt akartam érzékeltetni, hogy régen nem csináltak ebből olyan tragédiát mint most. Alapvetően természetes volt a pofonnal fegyelmezés és igaz embereket neveltek akkor, nem ilyen vinyátákat mint most.

Ez agyon van bonyolítva.

Miért olyan rettenetes dolog egy pofon, ha az egyébként megérdemelt?

Az 5. ponthoz: Miért érjek el más módszerekkel mint a pofon még erőteljesebb hatást, ha egyébként bőven elég egy pofon is?

Vagy lefogni egy gyereket mikozben magat veri a foldhoz. Ted fel az agyba leszall es ugyan ugy veri magat foldhoz , kozben ordit mint akit olnek, mert nem csinalhat amit akar.

Psziholgiai konyv azt mondja ted puhara, csak hogy onen leszall es a foldon veri magat hatasosan a foldhoz, mert tudja , hogy a szulo fel hogy kart tesz magaba.

A hugom csinalta mig el nem fenekeltek, soha tobbet azutan.

A lanyom egyszer csinalta, de olyan szerencsetlenul probalkzot velle, hogy betort a fejet. Nem szamitottam ra, hisz elotte is hisztizet, de foldhoz nem vagta magat.Hat nem volt szukseg buntetesre sem, soha tobbet nem probalkozot ezzel a falyta tuntetesel.

Lattam gyereket kb 3-4 eves,aki az anyat rugdosta, mikozben az probalta lefogni. Es nem utotte meg.

Jok a konyvek egy pontig.

Lehet, hogy mi szulok vagyunk a hibasak, hogy idaig fajulnak a dollgok,de lehet hogy ez be van kodolva a gyerekbe.

Emlekszem a gyerek koromra , meselek rolla, de a cipojuk talpanal erdekli, mert nem felel meg a tudomanyuknak.

Azt is lattam, amint a gyerek amikor megigertem, hogy nem verem meg, olyat tet amivel tudta, hogy kihuza a dugot es nezet, hogy "na most mit fogsz csinalni?".Mert ugyebar" Nem baj, megtudok leni rajzfilm(net, mese ) nelkul is"

Az osszes tudomanynem tud kifogni a gyerek eszen, ezert kel az alkalomhoz igazodni , nem mindig a konyvekhez.

Nem olvasok utána, mert én már túl vagyok ezen a szakaszon. És akkor sem hittem, hogy könyvekből lehet nevelni, amikor élesbe ment.

Addig viszem, ameddig kifárad? Tudod te mikor fárad ki egy kisgyerek? Én hamarabb esek össze, minthogy ő kifáradjon.:) Arról nem is beszélve, hogy ahhoz, hogy vigyem, először meg kellene fognom. Tudod te milyen gyors egy "megvadult" kisgyerek? Próbáltál már megfogni egyet, amikor rohan és üvölt? És ezt sokszor egymás után? Na ugye?

Most nekem kell mennem, de majd visszaolvasok, ígérem :) Csak későn leszek.

Sziasztok :)

Hát ehhez meg kellene nézned azokat a könyveket és videó anyagokat, amikben le van írva. Működő gyakorlatok. Addig viszed a sarokba, ameddig kifárad és ott marad.

Ezeket nem én találom ki. Ha utána olvasol, találsz sok jól működő technikát.

"Szerintem én is simán lehet, hogy ugyanezt tettem volna. Így hogy beszéltünk róla, már megpróbálnék mást, de ha semmi nem hatna, akkor én is a kisebbet védeném meg. "

"Végigolvasva a Júliával folytatott vitádat, kissé meglepett, hogy egy kisgyerek testi épségét mintha kevésbé fontosnak találnád az elveidnél. "

Szerintem olvass figyelmesebben.

"Végigolvasva a Júliával folytatott vitádat, kissé meglepett, hogy egy kisgyerek testi épségét mintha kevésbé fontosnak találnád az elveidnél. "

Ezt idéznéd, hogy hol is mondtam?

nem szeretem a saját következtetéseket, amikre sehol nincs igazolás, mert ez a ferdítés kategória.

Az sem jobb. Én tudom, hogy nem fogok fenyíteni, mert megtanultam a leckét. Remélem, hogy elsülni sem fog a kezem.

Szóval meg szintén remélem, hogy nem aláznám a gyerekemet, vagy bárkiét.

Ezt a mondatodat nem tudom teljesen értelmezni.

Szerintem te átesel a ló túlsó oldalára és az sem jó. Ok, hogy ma már nem elfogadott, hogy apu előveszi a pálcát, vagy anyu a fakanalat, mert büntetés jár, ha a gyerek eltörte, elszakította, rossz jegyet kapott, vagy hasonló "bűnöket" követett el.

De azt tagadni, hogy létezik olyan helyzet, amikor egy jól irányzott pofon a leggyorsabb és leghatékonyabb megoldás, és akár életet menthet, az már túlzás. Szerintem.

Végigolvasva a Júliával folytatott vitádat, kissé meglepett, hogy egy kisgyerek testi épségét mintha kevésbé fontosnak találnád az elveidnél.

Tudod, a lányomat az apja sosem ütötte meg. Neki is elvei vannak. De jó néhány évvel ezelött, amikor egy hegyi túra alkalmával a gyereket elkapta a "magashegyi pánik", és rohanva elindult visszafele, el a biztonságos csoporttól és kijelölt ösvénytől, bizony a két pofon amit kapott, talán az életét mentette meg. A jelenség nem ritka, felnőttnél sem. A gyerek már nem is volt kicsi, 14 éves, tapasztalt túrázó, az apja tapasztalt hegyivezető. És bizony a helyzet felülírta az elveket. Igen, ma is emlegeti a lányom, hogy most sem érti, mi történt vele, de a két pofon kitisztította a fejét. Persze, még egy darabig duzzogott, de mire táborverésre került a sor, már elismerte az apja igazát.

Nem tudom, hogy jutottatok a pofozáshoz,de:

Én életemben kb 3-4 pofont kaptam, és egyéb térdelés és trsait...

Hogy őszinte legyek máig emlékszem miért volt, és így felnőtt ésszel megérdemeltem.

Szerintem néha vannak esetek amikor más nem segít, persze az állandó verés nem megoldás mindenre.A gyereknek tényleg le kell fektetni a határokat meddig lehet menni...

Hát nem tudom de nekem is vannak kételyeim a valósággal kapcsolatban.

Én speciel nem nagyon emlékszem mi volt pl 13 évesen, főleg nem ennyire részletesen.Kettő általában hasonló traumáknál kevésbé emlékszik az ember részletesen,mint ahogy leírtad.

Bár tény a gyerek egy állat volt,de azt sem értem mit bandáztál egy idősebbel, főként 13 évesen?

Most bocsánat de az idősebb pasinak vannak igényei hiába tagadjuk.Részben azért biztos te is felhúztad valljuk be...szűz k-va effektusnak hívják...

Én nagyjából 4 alkalommal kaptam tanáraimtól, de mindegyiknek igaza volt kivétel nélkül. Semmi rossz érzésem nincs az irányukba.

De volt aki szavakkal próbált megalázni. Amellett ma is úgy megyek el az utcán, hogy rá sem nézek. És legszívesebben oda köpnék a lába elé.

Nem azon az 1-2 pofonon múlik a hála és a szeretet.

Lehet, hogy abban a pillanatban sértődött az a gyerek, de majdnem minden esetben belátja a szülőnek, vagy a tanárnak volt igaza. És járt neki a koki :-))

Majd visszaadja akkor, ha felnőtt, és úgy gondolja igazságtalanul verték. Mert van olyan is elismerem.

De olyan is, mikor felnőttként megköszöni azt az egy-két pofont, hogy a helyes úton tartották azzal.

Ismét említhetném a nagyszüleinket, dédszüleinket, akik megkapták azt az egy-két pofont gyerekkorukban, de mégis hálával emlékeznek szinte kivétel nélkül a szüleikre, vagy tanárukra.

"Ha viszont egy olyan ember üt meg, akihez semmi közöm, akkor az biztos nem fog előttem megállni, mert mint egy hozzászóló is mondta kamatostul adom vissza neki. "

A gyerek nem tudja se visszaadni, sem védekezni ellene. Itt az erőfölény. Ami nem korrekt egy gyengébbel szemben.

"A fegyelmezés nem verés. Ha megütöd a gyereked, arra tanítod, hogy agresszióval és bántalmazással oldja meg a konfliktusait, ne beszélgetéssel és kompromisszumkereséssel. Hogyan bízzon a gyerek abban, aki megüti? "

Akit szeret, attól sokkal rosszabb egy ütés. Sokkal megalázóbb és bizalmatlanságot eredményez.

,,2. A verés megalázó"

Szóval legalább annyira, ha nem jobban meg lehet alázni egy embert.

Nem mindegy ki adja azt az ütést. Aki nevelt vagy szeretett és nevelési célzattal adja attól elfogadom, és nem marad bennem harag. De ugyanúgy elfogadom azt is, ha rám szól.

Ha viszont egy olyan ember üt meg, akihez semmi közöm, akkor az biztos nem fog előttem megállni, mert mint egy hozzászóló is mondta kamatostul adom vissza neki.

De azt is szintúgy, ha rám szól egy bizonyos hangnemben, megalázóan.

"A legtöbb kismama, akivel beszéltünk, határozottan ütésellenes. Melinda (32) két kicsi gyereket nevel, néha kiborul, de soha nem ütötte még meg egyiket sem. "Tényleg soha?" - kérdezett vissza Enikő (29) meglepetten néz rá, nála az egyszem lánya is gyakran kiveri a biztosítékot. "Soha fel sem merült bennem" – feleli Melinda. Enikőék akkor borultak ki igazán férjével egyetemben, amikor kislányuk kifejezetten a konnektorokkal akart játszani. "Dugdosott beléjük amit csak ért, és tudom, hogy valami pszichés kényszerből arra hajtott, hogy odafigyeljünk rá, de meg kell tanítanom neki, hogy a veszélyes dolgok erre nem megfelelőek. De hogyan? Folyamatosan rá figyelek, mit csinálok rosszul?!" Enikőn látszik, hogy nagyon ki van borulva.

A gyerek természetesen mindig a figyelemre hajt. Ha azt látja, hogy ha ezt csinálja, és arra anyu/apu azonnal ugrik, hát valahányszor ugrasztani szeretné őket, ezt fogja csinálni– jelen esetben a konnektorozást. És nem lehet elítélni a szülőt, aki mindenképpen meg akarja tanítani a kicsinek, hogy a veszélyes dolgokkal nem szabad játszani, de talán máshogyan kellene próbálkozni. Egy három éves gyerekkel még nem lehet úgy elbeszélgetni, hogy annak rögtön eredménye is legyen, meg lehet próbálni viszont téríteni.

"Nálunk ez úgy zajlik, hogy tudom, hogy mi a fixa ideája (mint Enikőéknél a konnektor), és valahányszor látom arra indulni, megpróbálom valahogyan eltéríteni az útból: segíteni hívom, játszani megyek vele, könyvet kerestetek. Ezzel már jellemzően el is érem azt, amit ő el akart pl. a konnektorba nyúlással, megkapja a figyelmet, így a helyettesítőre nincs is szükség" – így Dóra.

De mi van, ha anya nem bír terelni, kiborul és elcsattan egy pofon?

Aki nem volt huzamosabb ideig minimum egy gyerekkel otthon, annak fogalma sem lehet, mi olyan nehéz ebben. Játszani kell, meg olvasni, és igen, hát persze ebédet csinálni, de az nem nagy dolog, és utána meg úgyis alszik a gyerek, és a játszótéren sincsen nagy dolog.

Namármost ezt kilogisztikázni nem kicsi feladat. Az anyák jellemzően egyedül vannak ezernyi olyan iszonyúan fontos részletkérdéssel, amelyek megválaszolását senki nem fogja helyettük megoldani. Mit egyen reggelire? Mit adjak a gyerekre? Mit egyen tízóraira? Mivel foglaljam le míg főzök? Mit főzzek, hogyan tegyek a gyerek elé ízletes, tápláló, de általa szeretett ételt? Kell-e még egy pulcsi? Milyen idő lesz, mikor indulhatunk, hogy ne a padon a hidegben kelljen pelenkázni/hogyan menjünk úgy le, hogy ne a játszótér mellett a bokorban kakiljon? Mit egyen uzsira? Ivott-e eleget? És akkor feltételeztük, hogy nem beteg, nem zuhog, el tudunk indulni, stb. Lehetne még folytatni – de minek. Aki benne van, érti, aki nincs, nem is fogja. De ezen mikrokérdések megválaszolása eléggé lehasználja az áramköröket, és nem véletlen, hogy az este hazatérő pasik karikás szemű, kiborult anyákat kapnak hajdani kiegyensúlyozott bombázójuk helyett.

Ne ítélj, ne ítéltess

Egy ilyen helyzetben a gyerekek persze érzik, hogy anyu könnyen a kiborulás szélére sodorható. Pontosan tudják, hányszor kell még alvás előtt behívni anyut a "szomjas vagyok - pisilni kell-kitakaróztam, fázom, takarj be - kilóg a lábam - nyisd ki az ajtót - csukd be az ajtót" dumákkal ahhoz, hogy anyu tényleg vagy kint zokogjon a párnájába, vagy bent üvöltsön a gyerekkel. Kinek jó ez?

Senkinek. A gyerek mégis csinálja, De ha ebben a helyzetben vagy, próbáld meg fejben tartani a kiborulás határán is a következőket:

1. Egy pofon is verés

A fegyelmezés nem verés. Ha megütöd a gyereked, arra tanítod, hogy agresszióval és bántalmazással oldja meg a konfliktusait, ne beszélgetéssel és kompromisszumkereséssel. Hogyan bízzon a gyerek abban, aki megüti?

2. A verés megalázó

Ha rá is vernél a kezére vagy a fenekére, soha ne üsd meg a gyereked mások előtt, nem azért, mert rossz anyának tartanak majd (mi közük hozzá), hanem mert az a gyereked számára rendkívül megalázó dolog. Kiváltképp a nagyobb gyerekek esetében.

3. Felesleges félelmeket ébresztesz

A gyerekek félnek egy csomó mindentől. Ijesztő árnyaktól, sötétségtől, oroszlántól, ki mit látott és mit hitt bele (akinek kicsi még a gyereke, ne legyintsen: a gyerekek úgy másfél-egy éves korukra kezdenek el félni, nem azért, mert van rá különösebb okuk, hanem mert akkorra érnek meg túllátni a saját világukon). Ha megütöd, olyan félelmeket kódolsz bele, amelyeket egy életen át visz majd magával súlyos teherként. Arról nem is beszélve, hogy egy életre megronthatod ezzel a köztetek lévő kapcsolatot.

4. A veréssel azt jelzed a gyereknek, az agresszió megengedett

Egy-egy elcsattanó pofon azt jelzi, a szülő nem képes érzelmeit kontrollálni. Mit tanul a gyerek a testi fenyítésből? Azt, hogy a verekedés és az erőszak megengedett az emberi kapcsolatokban így ő is élni fog ezzel az eszközzel kis és nagykorában egyaránt (vagy elnyomja és belső frusztrációt érez). Ha bántod a gyereket, nem tanítasz neki semmit. Viszont te szinte biztos, hogy rosszul fogod érezni magad.

5. Vannak a fegyelmezésnek más módjai is

Ha verés helyett megbünteted, netán elveszed kincseit (legyen az egy McQueen autó vagy a falepke, amivel csapkodott), sokkal erősebb hatást érhetsz el a gyereknél. Az amerikai time out, vagyis kiállításos (sarokba állításos) módszer rendkívül hatékony lehet hisztiző, megvadult gyerekeknél – feltéve, ha a szülő következetesen és odafigyelve viszi végbe. Egy pár perces kiállítás (amelyet, ha már itt tartunk, jobb nevelésnek mint büntetésnek hívni) lehet, hogy több idő, mint egy pofon, viszont hatékony módja a gyerek kezelésének és végső soron nevelésének.

+1. Ne bántsd magad, ha elszalad a kezed

Inkább gondold végig, mi vezetett odáig, hogy megütötted a saját gyereked. Ha kell, kérj segítséget, beszéld meg a férjeddel, barátnőddel, esetleg egy pszichológussal. Nem attól vagy rossz anya, ha elcsattan egy pofon. Inkább attól, ha ez már fel sem tűnik."

"Egy, a családon belüli erőszakkal is foglalkozó kutató becslése szerint Magyarországon a felnőttek 90 %-a elfogadhatónak tartja a testi fenyítést."

Mégiscsak te gondolod másképp.:)

Azért kell a szülőre hallgatni és szót fogadni. Talán két vagy három alkalommal kaptam ki, de mindig abszolúte tisztában voltam vele, hogy jogos. Nem határkeresésről volt szó. tudtam, hogy a szülői szó szent, mégsem fogadtam szót. Ha ezt nem tudatosították volna bennem, nem lett volna tekintélyük. Nekem az előbb leírt esetben a szép szó nem használt többszörösen sem.

Mennem kell. Ez is beteg dolog egész nap fórumozni... Szép napot kívánok mindenkinek!