Erőszakos valóság (beszélgetés)

"Egy dolgot sajnálok ebben a vitában, azt, hogy nem tudok úgy érvelni, hogy aki bántaná a gyerekét fizikálisan, akár egyszer is, az rájöjjön, hogy ez nem helyes."

Ez nem a te érveléseden fog múlni.

Én éreztem egy, egy fórumozónál, hogy ő is tudja, hogy ez nem helyes, de mivel nem tud jobbat, ezért bizonyítani akarja sajátmagának, hogy jól teszi amit tesz.

És amíg azt teszi mindenki amit a saját tudása szerint jónak gondolni, senki érvelését nem fogja elfogadni, mert itt valamennyire felnőttek vannak.

Nem is kell meggyözni senkit, itt mindenki a saját tapasztalatait írja le.

Senki sem jobb a másiknál!

Szerinted en arrol irttam, hogy ki az erosebb? Na mindegy. Ellehet tulozni is amit irttam, ha igy esik jol, ez mindenkinek szol.

A szuloi kotelesegrol meg csak annyit: az anyak 99% teljesiti a legjobb tudasa szerint a koteleseget. Amint viszont a gyerek nem teljesiti az o reszet magat sodorja veszelybe, es ha a szulo nem lep kozbe(ami ugy szinten kotelesege). Tallan , ha egyszer megtortenik a tragedia egy olyan szulonelaki ilyen helyzetekbe sem veszi el a veszot(vagy akarmit)... De nem hiszem , hogy betudnatok lattni, hogy tevedtetek.Ahoz tul tanultak vagytok es ugyebar egy muvelt embernek egy muveletlen (paraszt) elott beismerni , hogy tevedet... Hat szerintem az nem ezzen a foldon lesz.

Én ilyenkor a gyerekeket sajnálom, hogy nem lehet őket az önigazoló szülőktől megvédeni.

Pont azon gondolkoztam, hogy mennyi embertől kapok kritikát azért, mert amellett vagyok, hogy SOHA ne üssenek meg egy gyereket, semmilyen indokkal és valójában nem az a bajom, hogy lenyomnak, hanem az, hogy ezután azt erősítik egymásba, hogy verjük csak a gyereket. Ha csak egyszer kétszer, az teljesen oké. Indokolt esetben rendben van.

Míg egy felnőttet soha nem indokolt megütni. Mi a különbség? Az, hogy a gyerek nem tudja és persze nem is akarja feljelenteni a szüleit, de az agresszió és a hatalmi visszaélés pont ugyan az.

Egy dolgot sajnálok ebben a vitában, azt, hogy nem tudok úgy érvelni, hogy aki bántaná a gyerekét fizikálisan, akár egyszer is, az rájöjjön, hogy ez nem helyes.

Ezt az egyet sajnálom. De nincs mese. El kell fogadni. Pár fecske sem csinál nyarat. Ez még sajnos sokáig így lesz.

Abban bízom, hogy egykét emberre talán mégis hat, ha látja az érveket.

Pontosan ezért nem szólnak a nők, ha valami hasonló esik meg velük, mert félnek a következményektől, hogy nem hisznek nekik, vagy esetleg még őket okolják azért, ami történt!

Akik azt mondták, hogy így nem viselkedhet akivel az megtörtént, azok honnan tudják? Esetleg átestek ezen, vagy egy ismerősük esett át ezen? És ha átesett, akkor mi van?!

Mindannyian másként reagálunk le dolgokat!

Én úgy fogalmaznék, hogy amíg nem tudja felmérni, hogy mi a jó neki, addig érdeke szót fogadni. Minden szülő elvárja, hogy fogadjon szót neki a gyereke. Ez nem mindig jön össze, de ezért veréssel büntetni... hát nem tudom, szerintem messze nem ez a célravezető...

Ha egy szülő veréssel tartja kordában a gyermekét, akkor a gyerek azt tanulja meg, hogy ez a helyes és követendő.

Ha az oviban neki áll verekedni és a szülő ezt is ütéssel "jutalmazza", vagy akár szembesül az óvónők rosszallásával, akkor teljesen összezavarodik.

Szerintem az a célravezető, ha a szülő példát mutat a gyerekének és nem azt sugallja, hogy amit nekem szabad, azt Neked nem. Pedig sok szülő esik ebbe a csapdába.:(

Miért szerinted nem arra kell nevelni, hogy szót fogadjon a szülőnek? Általában egy szülő nem akar rosszat a gyermekének.

Persze nem ostorral és vasalózsinórral, valamint mindennapos veréssel kell ezt elérni.

Egy szót sem írtam a férjedről és mocskolódni sem szokásom. Nem vele beszélgetek. Ő nem tudja itt alátámasztani az álláspontját.

Látom nagyon gyenge pontod a férjed. Vajon akkor mit tennél, ha őt vernék vesszővel, ha valami rosszat tenne? Csak nevelési célzattal. Mert minden felnőtt esik olykor hibába, nem?

Nem akartam azt mondani, hogy nem kellett volna elővenni a kulcsot. Nem kellett volna kivennem addig a kocsiból, amíg ki nem nyitom az ajtót és be nem viszem a lakásba. Ez ilyen egyszerű.:)

A padlásfeljáróra nem lehet egy reteszt csináltatni olyan magasságban, ahol a kicsi lányod nem éri el? Szerintem minden kivitelezhető, csak egy kis leleményesség kell hozzá.

Fordulhatnak elő olyan esetek, amiktől nem tudom megvédeni a gyerekeimet. Én sem vagyok mindenható. De mindent megteszek azért, hogy ezeknek a lehetőségét minimálisra csökkentsem. Ha ez nem mindig jön össze, arról nem a gyerek tehet és nem rá leszek mérges ezért.

Amiras, te is tudod hogy lehetetlen enyire vigyazni .Azt is tudod , hogy a gyereknek kutya kotelesege engedelmeskedni.Azert gyerek , hogy szot fogadjon a szulonek, aki jobban tudja mi veszelyes mi nem.Most ne akard nekem azt mondani, hogy nem kelet volna kivened a kulcsot.

A padlas feljarot enm lehet alakitani sehogy csak ha szetverem a hazat.Minden veszelyt lehetetlen kivedeni..

Nem mindig van ido arra a" tobb energiat befektetesre gondolok, hanem arra, hogy mig te meggyozod a gyerket megtortenhet vallami ami vegzetes lehet.Mire meggyozom, hogy nem maszhat fel a padlasra a nyakat tori.Az ocsem a fejet torte, a csontokat.Az apam a tizen eves gyereket az oleben vitte a korhazba es nem sok esely volt az eletben maradasra. Az en gyerekem akor nagyon kicsi volt,hallkan megjegyzem, hogy nem is tollem kapot, de nagyon egyet ertek azzal a nehany veszovela fenekere amit kapot,legkozelebb megkerdzete ha felmaszhat vagy sem.

Lehet, hogy én értettelek félre, mert többször olvastam Tőled, hogy ekkor, meg akkor veréssel bűntetsz. A "szoktam" szó vihetett félre, mert az nekem folyamatosságra utal. Bocs, ha félreértettelek.

Én nem vagyok hajlandó kockáztatni egy gyerek életét. Inkább megelőzéssel próbálom elkerülni az olyan helyzeteket, amik veszélyesek lehetnek a gyerekem testi épségéra. Sajnos ez nem mindig jön össze, de arról meg nem a gyerek tehet.

Egy konkrét példa: már nagy pocakos voltam a második fiammal, amikor egyszer jöttünk haza a sétából. Tudtam, hogy a lépcsőházban mindig elszalad, mégis elővigyázatlan voltam. Kivettem a kocsiból és elfordultam egy pillanatra, hogy elővegyem a lakáskulcsot és kinyissam az ajtót. Addig elszaladt a mini terrorista és a lépcsőt vette irányba. Én meg utána, de mivel akkora voltam, mint egy bálna, nem értem utol.:)

Nem tudom, hányadik lépcsőfokon megcsúszott és a maradék pár lépcsőt hason csúszva tette meg. A fejét is beütötte, csúnyán lehorzsolta az arcát. A frász jött rám, de eszembe sem jutott ezért megverni, hanem huszadszorra is elmagyaráztam neki, hogy miért nem szabad a lépcsőn futkoznia.

Nekem ebből az esetből nem az volt a tanulság, hogy mennyire szófogadatlan volt a fiam és ezért büntetést érdemel, hanem, hogy mennyire kell elővigyázatosnak lennem. Nem ütöttem, vagy szidtam meg azért sem, mert tudtam, hogy én hibáztam.

Írtam már Neked, hogy nem csak veréssel kerülheted el, hogy a lányod felmenjen a padlásra, hanem pl. azzal is, hohgy figyelsz rá, vagy úgy alakítjátok ki a padlásfeljárót, hogy ő ne tudjon felmenni.

Amíg a gyereked kicsi, nem tud vigyázni magára. Ez a Te feladatod és ha ennek nem teszel eleget, akkor a gyerekednek könnyen baja eshet. És ezért nem ő érdemel büntetést, hanem Neked kell(ene) elgondolkozni, hogy változtatni kell valamin.

Én elismerem, hogy a tudomány csak egy iránytű és az élet sokszor felülírja minden elképzelésünket és az összes elméletet, de azt akkor se várd tőlem, hogy azt gondoljam, a gyerek érdekét szolgálja, ha valaki szíjjal veri.

Én azt gondolom, hogy azok, akik megköszönik a pofonokat, leginkább azt köszönik meg, hogy a szüleik a jó út felé terelgették. Ha ezt nem pofonnal, hanem türelemmel, sokkal több energiát igénylő módszerrel tették volna, akkor hidd el, azt is megköszönnék.

Tudom, mert van benne tapasztalatom. Mindkét módszert a saját bőrömön tapasztaltam meg. És én nem az apámtól kapott sallerekért, hanem az anyám kitartásáért, türelméért és gyengéd, mégis szigorú neveléséért vagyok hálás. Ő megmutatta nekem, hogy bezony így is lehet csinálni és még így sem züllöttem le (mert ugye a Te feltételezésed az, hogy akit nem fegyelmeznek veréssel, abból nem válik becsületes felnőtt). Ahogy a két nővérem sem, akik ma már nem is tartják a kapcsolatot az apámmal, de anyánkkal rendszeres kapcsolatot ápolnak.

Engem egyáltalán nem zavar, ha (a Te szavaiddal élve) egy műveletlen ember többet ér el nálam, de én ezt így pár év távaltából előre nem borítékolnám. Főleg a személyes tapasztalataim birtokában nem.

Igaz.Megtanulunk olyan dollgokat amiket mashol nem.

" Ez az ember azert valal feleloseget amit mond, nem amit te ertesz belole"-olv a tegnap a facebookson.

Hol irttam en rendszeres veresrol???

Tudod Amiras te is csak azt fogod erteni ami igazolja az elmeleted, kozben azon gondolkoztam,hogy hajlandoak vagytok kockaztatni egy gyerek eletet is, csak hogy ne kelljen elismernetek,hogy a tudomany egy bizonyos ponton nem elleg.Elleg nagy szegyen,ugyebar, hogy egy muveletlen ember tobbet er el valahol , mint egy tanulatlan paraszt.

Ezert is van az ,hogy figyelmen kivul ahgyatok, letagadjatok azokat a tapasztalatokat amiket mi gyerekent ateltunk. Arra miert nem reagal senki,hogy benem nincs rosz erzes azert a nehany elfenekelssert amit kaptam? Arra miert nem reagal senki, hogy tobben irtak, hogy megkoszontek, mert helyes iranyba terelte oket??? Vagyis volt egy reakcio,idezetek egy konyvbol.Tehat ami nekem lejott abbol, nem szabad olyat tapasztalnunk, hogy jol jot, mert a konyvek nem ezt irjak. Ahhh... Tudod mit inkabb legyek a te szemedbe gonosz, mint ne azt tegyem amit ugy lattom, hogy akor meg kel tegyem.Mar irttam az en gyerekem nem a kozvelemeny kutatas fogja nevelni. Van ,hogy hasznalok modszereket a konyvbol, van , hogy elvettem mert hatastalan.

Arra sem reagalt meg senki, hogy milyen villagot elunk ma,milyenek voltak a gyerekek a mi korunkba.

Az amit lattok a villagba,a kornyezetembe igazolja, hogy megbuktatok.

Nekem ellentmondásosnak tűnik, amit írsz.

Ha olyan hatásos nevelési módszer, amit írsz, akkor miért szokott hisztizni a lányod? Miért verte magát a földhöz? És ha olyan hatásos, akkor miért kell még mostanság is alkalmaznod? Nem tanulta meg az eddigi verésekből, hogy mit szabad és mit nem? Ha olyan hatásos, akkor ez hogy lehet?Talán, mert leginkább a szóból ért.

Nekem az a véleményem, hogy rendszeresen azok ütik a gyereküket (akinek nem inge...), akik így vezetik le a feszültségüket, akik tehetetlenek bizonyos szituációkban és akik türelmetlenek ahhoz, hogy a több energiát igénylő megoldást válasszák. Sajnos erről nem a gyerek tehet, még akkor sem, ha ujjal mutogatnak rájuk.:(

Ebben a húdenagyliberalizmusban a szülők 90%-a elfogadottnak tartja a testi fenyítést. Gondolom meg is teszi. Lehet, hogy ezért (is) ilyenek a mai gyerekek?:)

Én úgy dumálok, hogy bizony velem is megesett, hogy a popijára csaptam a fiamnak. Tehetetlenségemben, dühömben. Kuuuurva szarul éreztem magam utána, bocsánatot is kértem.

Nem tartom jó módszernek, vagyis módszernek sem tartom. Egyszerűen visszaélés az erőfölénnyel, amit a gyerek lemásol (mint minden mást).

(Újabb) Facebookos aranyköpés:

ÉLET: Nincs keze, de mégis tőle kapod a legnagypbb pofonokat!!!

Eletembe egyszer kapttam olyan verest, talaln egy pofon volt amit nem tudok megkoszoni.Es az nem a szuleimtol volt.Az igazsagtalan volt.

Sokat gondolkoztam, hogy leirjam-e amit olvasttam (egy konyvbe). Leirom.Az iro szerint az igazan problemas gyerekek azok akiket a pszihologusok kezeltek.Nem tudom.A konyvek amiket olvasttam sok mindenbe hasznos, de ...

Mi irjuk, hogy nem voltak karos hatasal reank az a nehany pofon, ok irjak mit mond a torveny, mit irnak a tudomanyok, ami mellesleg hallakn megjegyezve ezt a kategoriat valahogy kifelejtete amelyik megkoszoni a nehany pofont. Ugy nez ki mi nem vagyunk elleg erdekesek a tudomanynak.

mindig az nevel a legjobban, akinek nincs :))

pofontéma.

apámtól háromszor kaptam verést. nagyot.

azóta nem hazudok, nem kések, és nem verem az öcsémet kloffolóval. :)

Megérdemelt pofonok voltak, és az apámmal a mai napig nagyon jó a viszonyom.

Nem mellesleg, nem vagyok depressziós sem, az eltűrt "megaláztatások" miatt :))