Érettségi, pontok, továbbtanulás - gimi után (beszélgetés)

Azért nagyon jó megállóképességed van. :-) Én biztosan nem bírnám cérnával, biztos beleszólnék, noszogatnám, de hát, tudjuk, hogy elnyomó anya vagyok...

A fiamat is próbálom terelgetni, de nehezen hagyja magát. Viszont a rallypilóta legalább lekerült a wish-list-ről, mert hétvégén kipróbálta a vezetést (arrébb állt az udvaron) és rögtön koccant is a családi autóval. Megállapította, hogy neki ez nem fog menni, ezért mégis tanulni fog.

:)

Lányomnak már nem kell soká várnia a németre. Remélem neki is tetszeni fog a tanárnő, aki a fiamat tanítja. Haladó csoportba került. Angolból természetesen kezdő, drukkolunk, hogy vki jót kapjon.

Ő (meg én is) már nagyon várja a németet. Lányom és férjem kevésbé. :))

Kíváncsi leszek meddig tart majd fiam lelkesedése.

Én még a betűket ki tudom silabizálni, tudom a ragozási táblázatot fentről lefele (ezt volt nagyon fontos tudni), és megy a jelentés szövege. Ennyi.

7 év tanulás után. Havronyina (a kék arany betűs pvc borítású könyv szerzője) néni munkája nem hullott termékeny talajra. És a tanárnőnk is ugyanúgy nyűgnek találta az orosz órákat, átképzett született német anyanyelvű volt, Kőszegről.

Na, gondolhatod, hogy két hetedikes milyen magas röptű beszélgetéseket folytatott oroszul. De arra elég volt, hogy ha valami baja volt, akkor megértettük és tudtunk neki segíteni. Egyébként a középiskolában volt az osztálytársaim között, akinek nagyon jól ment az orosz. Az egyik szlovák nemzetiségi suliból jött. Gondolom, az is adott némi előnyt.

Tény, hogy az a tudás arra kevés volt, hogy megmaradjon további gyakorlás, tanulás nélkül. Most tudok olvasni, de alig találok olyan szót, aminek a jelentésében biztos vagyok.

A környezetemben egyetlen ember tud oroszul, munkaköri kötelessége volt megtanulni kb. negyven évesen. Úgyhogy gyűrték heti három alkalommal legalább két éven át vagy még tovább.

"Én csak akkor merek, ha biztos vagyok benne, hogy nem mondok hülyeséget." :D

Akkor az életben nem szólalsz meg, mert C2 után is bőven van még mit tanulni. De még magyarul is mond az ember hülyeséget.

De mi beszéltünk is, mert volt olyan iskolatársunk, aki az NDK-ból jött a szüleivel és az orosz volt a közösen beszélt nyelvünk egy jó darabig. Meg voltak vietnámi vendégek, akikkel szintén.

Azt nem állítom, hogy olyan választékosan beszéltem oroszul, mint később angolul, de olyan B1 körüli szinten biztosan voltunk (szóban is).

Na hát mindenesetre én még nem találkoztam a korosztályunkból olyan élő emberrel, aki az iskolában használható nyelvtudásra tett volna szert oroszból, de akár csak kísérlet is született volna erre. Én sem mertem anno elmenni nyelvvizsgázni, hiába voltam belőle végig "hatos", és még szerettem is, meg az Aranygyűrűről is tudtam beszélni, de olyanra nem emlékszem, hogy egyszer is gyakoroltunk volna az órán normál beszélgetést.

De lehet amúgy, hogy más az a szint, amire Te azt mondod, használható, én meg azt, hogy nem, mert Te már azon meg mersz szólalni, én meg pl nem. (Én csak akkor merek, ha biztos vagyok benne, hogy nem mondok hülyeséget. Ez nem jó taktika a nyelvtanulásban, de sajnos nem nagyon lehet megváltoztatni.)

Hatalmas gratula a lányodnak ! :)

Nagyon ügyes általában is, az emeltekkel meg pláne !

Nem voltam egyedül, mi tudtunk beszélni és leveleztünk is moszkvai gyerekekkel anno :D

Aztán lehet, hogy azért, mert kétnyelvű tanárunk volt (az anyukája volt orosz), de szerintem ugyanabból a könyvből tanultunk, mint mások. Az biztos, hogy nem volt különösebben nyűg tanulni és a középiskolában abból éltem, amit általánosban megtanultam.

Erről egyik barátnőm ismerőse jut eszembe.

Képzett egy szót középiskolai németórán, mert nem jutott eszébe a megfelelő: Grünweinsalz

Próbált kreatív lenni. :)