Érettségi, pontok, továbbtanulás - gimi után (beszélgetős fórum)

Megjött.

Legkorábban 3-4 hét múlva derül ki, kap-e második esélyt (1 vizsgára ment el összesen, a mjus végi - június elejieket kihagyta, mert lázas volt, és utána nagyon letört emiatt).

Most viszonylag jó állapotban van, bár látszik, hogy van benne feszültség. De rosszabbul nézett ki legutóbb.

Érdekes hónapok előtt állunk.

Köszönöm mindenki támogatását!!

Oka van, több is:

1. nem volt hajlandó jelentkezéskor bejelölni, hogy van egy konkrét fogyatékossága (a mentség az, hogy itthon ez stigma)

2. nem volt hajlandó kint sem bejelentkezni ugyanebből a célból (mentség ld. fönt)

3. mikor bajba került - ha tényleg többször volt lázas és emiatt csúszott el, azt itthon megnézettetem, miért lehet -, nem szólt senkinek sem akkor, sem később, nem kért segítséget se kint, se itt (ez adódik a problémájából magából is, de nem törvényszerű)

4. túl sok időt adtunk neki itthon, és bár láttuk az elutazása előtt, hogy nincs jó állapotban, nem próbáltuk visszatartani (mentségünk csak annyi, nem akartunk nagyon rászállni, ő pedig a mai napig alig ad ki információt)

Nem tudom, hogy ha ezeket meglépi ő vagy mi, másként alakult-e a történet (valószínűleg igen), de most a jelen helyzettel kell megbirkózni.

Abban nem hiszek, hogy ha valami rossz történik, annak az az "oka", hogy majd jön egy még jobb. Abban igen, hogy meg kell próbálni kihozni az adott helyzetből, amit lehet.

Az biztos, hogy a kisöccse lelkes, hogy lehet, hogy most sokat lesz itthon. Ha ő hívja játszani, neki kevésbé mond nemet. :-)

Meg aztán mindennek megvan a maga oka. Ha most ezt nem lehet folytatni, akkor lehet, hogy valami számára még jobb lehetőség fog megnyílni, pont azért, mert irányt vált. Nehéz ezt még elképzelni, de majd idővel kiderül.

De még az se biztos, hogy minden lehetőségét elvesztette. Várjuk ki a végét! Nagyon szorítok, hogy tényleg valami jó süljön ki ebből, még ha nagy meló lesz is.

Akkor úgy írom, hogy bízom benne, hogy a racionalitása felülkerekedik és tudja, hogy ti vagytok a menekülő útvonal :)

Egyébként tényleg igazad van, hogy amikor valaki nagyon összezavarodik, akkor se tudjuk követni a gondolatait. Egy ilyen komplex esetben meg aztán kvázi lehetetlen. Az a biztos, ami már megtörtént.

Remélem, hogy már este jó hírrel tudsz jönni, még ha csak távirati stílusban is! :)

Igazad van! A legfontosabb, hogy menjen haza, tegyéket rendbe a lelkét.

Utólag a nagynak gondot kudarcok is kicsik lesznek, a legfontosabb az egészség és család. Sablonos, de igaz.

Nagyon menő külföldön tanulni, de nem mindenkinek való. Én pl. nem vállaltam be, mert tudtam, hogy nem bírnám, a fiamon is azt látm, hogy nem neki való, a lányomat viszont simán elküldeném. És ettl még egy csomó dologban a fiam talpraesettebb, érettebb, sikeresebb, mint a lányom, de szüksége van a családra és otthonra, mint hátországra. Nem vagyunk egyformák.

Egy dolog a racionalitás, és egy más az, hogy beszűkült érzelmi állapotban mit csinál az ember.

Úgyhogy, bár most valóban reménykeltőnek néz ki a helyzet, de tényleg csak akkor hiszem el, hogy hazajön, ha már itthon is van.

És persze meg is írom nektek!

Nagyon aranyosak vagytok, hogy így támogattok ezekben a nehéz időkben.

Ha nagyon nagy szerencsénk lesz, lehet, hogy holnap hazajön, az ismerős srác fölhívott (!), hogy holnap segít neki pakolni, hogy el tudjon jönni. Nem tudok eléggé hálás lenni neki. Akár sikerül hazazsuppolnia, akár nem.

(Mert ebben az állapotában sajnos igazán akkor lehet csak biztos benne az ember, hogy hazajön, ha átment a reptéri beléptető kapun - vagy minimum felült a buszra/vonatra, ami a reptérre megy. Sőt, ha fel is ült a repülőre...)

Én biztos vagyok benne, hogy neki hatalmas ugrás volt ez. Nem a szakkal van baja, hanem a stresszel, és igen, a leválással (amit akart ugyan, de még nem érett meg rá). Hogy egyedül szervezni az életét, az neki eleve nagyon nagy kihívás önmagában, és itt van ebben a rettentően kompetitív közegben, regneteg nagyon okos és motivált (és bár ő nem látja, de szintén stresszes) diák közt.

Nem tudom, tényleg beszél-e a tutorral és megtudjuk-e valaha, mi hangzik el ott. Valószínű, hogy ez így torzó marad az életrajzában. Ő ezt most egészen biztosan kudarcnak éli meg, de remélhetőleg idővel fel tudja dolgozni.

Nekem az számít, hogy hazajöjjön és összeszedje magát, pszichésen megerősödve kerüljön ki ebből a helyzetből.

De jó, hogy sikerült elérni!

Azt hiszem, így a pálya széléről félig-meddig se informálva, hogy tragikusabbnak látja a helyzetet, mint ami. Mondanám, hogy beszéljétek át vele alaposan, de hát ezen vagytok ti is, csak éppen a helyzet nem olyan.

Lehet, hogy neki túl korai volt ez a leválás. Lehet, hogy nem is pont azt kellene tanulnia, amit elsőre választott. Majd idővel letisztul ez is. Szerencsére akárhányszor lehet szakot választani. Valamelyik biztosan be fog jönni.

OFF

Hírek C-ből: egy volt osztálytársat sikerült elérnem a szülein keresztül, ő ránézett a gyerekre (ugyanabban a koleszban van ő is és még kint volt). Rajta keresztül tudom - nem tőle -, hogy nem vizsgázott és nagyon zárkózott volt. A srác sajnálkozott, hogy eddig nem tartotta vele a kapcsolatot, és fölajánlotta, hogy ránéz újra, segít neki pakolni. De nem tudom, a fiam elfogadja-e ezt.

1 percre fölvette a telefont nekünk tegnap, hála a volt o. társnak: 18-án nem akar jönni, beszélnie kell a tutorral (szerintem ki fogják tenni, sajnos meg is érdemli). De aztán letette, így nem tudjuk, hogy mire számítsunk, mikor beszél vele, ha beszél, mikorra foglal jegyet.

Szóval nem az optimista verzió jött be és továbbra sem tudjuk, mikor jön, foglalt-e új jegyet. :-/

A jó hír az, hogy él. :-)

Persze, meg sokszor nem is a gyerekektől függ. Ha vannak nagyobb tesói, már hamarabb előjön a számolás. Vagy ha a szülők szeretnek ezzel foglalkozni, akkor általában a gyerek is. De van úgy, hogy valami kedvenc tevékenységhez kell és akkor is hamarabb tanulnak meg számolni, mint ahogy suliba kerülnek.

Az én gyerekemet nem érdekelték annyira a számok, emlékeim szerint.

Gondoltam, megbeszélték a végtelent, meg a nullát és hasonlók :D

Biztosan tetszett a kicsiknek, minden vendégnek nagyon tudnak örülni :)

Amúgy nem, titkok nem voltak :) csak játszottak picit.

De különben volt velük csoportban is, tartott vmi kis zenés foglalkozást nekik köszönetképp.