Én gyerekem... te gyereked... mi gyerekünk? (beszélgetés)

Szerintem kicsit sincs igazad.

A taszigálás nem = a vállánál fogva kitolta a szobából.

"a másik anya mit tart elfogadhatónak a saját gyerekével kapcsolatosan a saját házában."

Saját? én úgy értelmeztem, hogy beleült a készbe, (de ez részletkérdés és nem is tartozik a tárgyhoz)

Teljesen normális dolog a vadabb viselkedés két gyerek közt nem hogy a kitolás...

Látszik, hogy sok embernek nincs környezetében testvérpár (gyerek) vagy nem volt testvérem se...

... viszont TÉNY, amit valamiképp kezelni kell. Nagyon kevés olyan nő van, aki tudja megfelelő intelligenciával kezelni az előző családból származó gyermeket. (Én is kaptam egyet, akkor 11 éves volt, most 33, és engem tekint édesanyjának, de ez egy más történet volt.)

A gyerek pedig csak kicsi, nem hüle! Lehet feszültséget generálni, hogy ki nem foglalkozik megfelelően a gyerekkel, és lehet kezelni a problémát...

ennek a gyereknek van egy apja is !

Innentől kezdve ha nincs jelen az anyja akkor legyen már szíves kézbe venni a dolgokat tudtomal nem kierpszakolták belőle anno a spermát ;-)

Ha nem vagy jelen nehéz okos és bölcs döntést hozni főleg utólag!

Sziasztok!Az én férjemnek is van egy 11éves lánya,közös gyerekünk még nincs sajnos.Én szeretem ha itt van a nagylány,sőt szeretném ha többet jöhetne,a családunkhoz tartozik.Nagyon illedelmes,jól nevelt gyerek.Soha el nem tudnám képzelni hogy "kitoljon" egy nála kisebbet a szobából.Szerintem az sem normális dolog.Nem lehet hogy a te gyerekednél már más felgyűlt sérelmek is lehetnek,amiért ezt tette?Vele is el kellene beszélgetned.

Részedről egy kis rivalizálást érzek az új feleség felé (pld.hogy ti lekötitek kicsit,játszatok vele,mintha azt sugallnád hogy ő ezt nem teszi).Egyébként érthető is részedről ez a "rivalizálás",ez normális szerintem.Csak ne a te gyereked igya meg a levét.Még ha nem is mondod ki,ő úgyis érzi.

lehet hogy az új feleség sem "tiszta",mert ilyet semmiképp nem mondhat hogy nem látja szívesen a gyereket,főleg a gyereknek ne mondjon ilyet!!!!Beszélje ezt meg az apjával ha valami nevelésbeli problémája van a gyerekkel és rendezze le az apja!Akivel mellesleg miért is ne beszélhetnéd meg hogy milyen gondok vannak,hiszen közös a gyereketek!

Szerintem a taszigálás helyett a fiadnak oda kellett volna menni valamelyik felnőtthöz és megkérni hogy vigyék ki a kicsit,mert szeretne egyedül lenni.

A közmondás itt nem helytálló :)

Nem vagy hajlandó elfogadni, hogy NEM arról van szó, hogy mit tehet meg egy kis 3 éves vagy mit nem.

Itt erről van szó:

-ez egy kényes helyzet, amit ésszel kellene megoldani

-a gyerekek apjának nem lehet kivonnia belőle magát

-egyáltalán nem számít, hogy szerinted kinek mire és hogyan kellene nevelnie a gyerekét, semmi közöd hozzá

-neked ahhoz van közöd, hogy taníts a gyerekednek erre más eszközt

-el kell fogadnod, hogy amíg a gyereked ott van, addig alkalmazkodnia kell az ottani szabályokhoz, legfőképpen, ha gyerekről van szó

-az sem számít, de kicsit sem, hogy te mit fogadsz el a te gyerekeddel kapcsolatosan, mert itt csak az számít, hogy a másik anya mit tart elfogadhatónak a saját gyerekével kapcsolatosan a saját házában.

Nővérem gyerekei rendszeresen tépik egymást ez normális gyerekeknél de itt még ez sem történt!

Kicsit azt érzem, hogy az új nő a gyerekben a régit látja és így akar elégtételt venni rajta..

Te jó Isten ezek a vélemények...

Már nem azért de ha apukának új családja van a saját gyereke ne legyen már ott idegen!!!!! nyilvánn e most ismerték meg egymást a mostohával...egy 9 éves meg nem felnőtt azrt mert több mint a 3 !

Szóval az,hogy ne vigye oda + nem látják tt szívesen mind elég szomorú felvetés és tény!

Az, hogy hol milyen szabályok vannak, azt az ott lakók döntik el. Ha itt a szülők szerint ez nem követendő út, akkor főleg nem.

A gyereket pedig arra kellene megtanítani, hogy hogyan kezelje ezt a helyzetet és ne bitorlóként tekintsen az apja családjára és ennek az is része, hogy az apa otthonában az ottani szabályok szerint kell viselkednie neki is.

Te vagy az édesanya... Neked kell elrendezni! :)

Mi annak idején sokat beszélgettünk erről a gyerekekkel, hogy milyen más egy idegen néninek elfogadni az én gyermekeimet, és szeretni, mert ez azt jelenti, hogy apa valamikor engem szeretett annyira mint most azt a nénit... és ezt nagyon nehéz még a felnőtteknek is kezelni. ... stb. stb. A végeredmény (persze nálunk már eltelt így néhány év) az lett, hogy a kisgyereket (az új házasságban levőt) szeretik, Zsuzsit tiszteletben kikerülik, ha lehet, ha nem, akkor kedvesek vele, és abban a pici időben Zsuzsi is tud kedveskedni nekik.. apával pedig remek a kapcsolat. Nekem pl. elképzelhetetlen lett volna, hogy apjánál is van szobája... Miért? Elváltunk, én vagyok a törvényes képviselő (az anya), a szoba nálam van... apa családjánál vendég volt, és aszerint is kellett viselkedni. Nálunk ez volt a normális. Lehet, hogy nem ez a tökéletes megoldás, de működött.

Örülök, hogy neked ilyennel nem kell szembesülnöd, a gyermekednek nem kell átélnie hasonló dolgokat. De, aki nem élte át, az nem is tudhatja igazán. Az csak bort iszik és vizet prédikál.

Nálunk is jönnek mennek a rokongyerekek és mégse fordul olyan elő, hogy hagyjam, hogy a kicsi terrorizálja a nagyokat és zokon se venném, se veszem, ha megkérnek, hogy vigyem ki a szobából, mert mondjuk társasoznak és a kicsi felborítja a társast. Sőt, legutóbb a legnagyobb 14 éves rakta ki és csak rokon, de egyetértettem vele.

Kérem én, hogy a 3 éves ütheti, csípheti, haraphatja a nagyot, mert ő a kicsi? és mert éppen 3 éves?

Amihez közöm van, az az, hogy tud-e a gyerekemnek hogy alakul az apjával a további sorsa.

Én sem értek Veled egyet, ne haragudj! Lehet, hogy a Te gyermekeid nem érnek egymáshoz, de szerintem abban, hogy egy nagyobb kitol a szobából egy kissebbet, semmi rossz nincs. Nem elverte, nem kilökte (gondolom) úgy, hogy az el is esett! Pedig testvérek között még ez is előfordul... Arról nem is beszélve, hogy a 9 éves gyerek, ha jól értem, abban a szobában nőtt fel, abban a házban, amit most egy másik gyerek bitorol egy számára idegen nővel. Hát mit ne mondjam, még az utóbbiakat is meg tudnám érteni...

Itt mindenképp az apa a kulcsdöntő figura, de a leírtak alapján elég papucs lehet, úgyhogy én nem várnék sokat tőle. :(

Esetleg meg is értheted, hogy vannak családok, ahol a taszigatás nem eszköz. Nem számít, hogy nálatok az, az ő otthonukban az ő szabályaik érvényesek, azaz az exférjedé és az új feleségéé.

A lényeg pedig nem az, hogy szerinted hogy kellene nevelni másnak a gyerekét, hanem az, hogy az exférjednek miért nem számít ez az egész?

Nincs személyes sérelmem, ebben a tárgyban sem, sem elvált férjem, a férjemnek sincs elvált felesége, semmilyen zavaros kapcsolat nem lelhető fel a mi családunkban.

3 közös gyerekünk van, elég nagy rutinunk és tanulmányaink is a témában.

A te figyelmedbe ajánlom, hogy ha egy testileg sokkal nagyobb, szellemileg pedig olyan szinten lévő félidegen gyerek, rokongyerek, teljesen mindegy, aki képes azt felfogni, hogy NEM eszköz a taszigálás, mégis megteszi, azzal én is nagyon komolyan elbeszélgetnék.

Legfőképpen egy ilyen kényes helyzetben, ahol semmi közöd és a gyereknek sincs semmi köze a a kicsi neveléséhez.

Én nem a szülei feje felett törtem pálcát, hanem a mi helyzetünkre és példánkra alapozva véleményt nyílvánítottam, hogy mi hogy neveljük és kezeljük a gyerekünket.

Mi a normális eszköz, ha megéri, hogy menjen ki a szobából és esze ágában sem jut, erre ő kitolja? Náunk is megteszi és igazat is adok neki.

De valamiért csak nem akarodd ezeket a részeket észrevenni, leragadsz, mint akinek személyes séreléme van.

Figyelmedbe ajánlom:

Sorsdöntő találkozások: szülők és gyermekek

Popper Péter - Ranschburg Jenő - Vekerdy Tamás közös könyvét.