Én gyerekem... te gyereked... mi gyerekünk? (beszélgetés)

Hogy megmondják, hogy nemkívánatos a gyerek, az apja sem hívja, te meg mindenáron viszed.

A gyereknek joga van a kapcsolattartáshoz, de nem kötelessége.

Rátukmálom? Jesszus! A gyerekért rendszeresen jelentkeznek és attól, hogy az apa dolgozik a hétvégén is, csak este ér haza, mitől ne mehetne a gyerek?

A volt férjem azért nem keres, mert a felesége intézi ezeket a dolgokat, ha kerestem is a volt férjem, mindig azt mondta inkább a feleségével beszéljem meg a dolgot, mert ő nincs otthon.

Nem kellene odamenni és az ügy lezárva? Itt életekről beszélünk, nem fadarabokról.

Odaviszem a másik nőhöz? A gyerek nem a másik "nőhöz" megy, hanem kapcsolattartásra. Na már most a kapcsolattartás fogalma mi is? T.k. az is, hogy joga van a gyereknek ahhoz, hogy személyes kapcsolatait ápolhassa. Vagy nagymamája, unokatestvérei is akikkel rajtuk keresztül találkozik.

A terv szerint? Mitől ne lehetnének ők jó testvérek??? Hahó! Nekem is van apai ágról féltestvérem, aki a gyerekeim keresztszülője és

mi nagyon jóban vagyunk! Attól, hogy most korukból és nemükből adódóan nem találnak jelen pillanatban közös témát, még nem csak gyerekkorból áll az életük.:)

A feleség nagy gyereke már nagy gyerek, tehát nincs folyton otthon, de attól még nagyon jó a viszonyuk és felnéz rá!

Mit takar a pióca viselkedés?

Tényleg nem a gyerekkel van a baj, hanem az anyjával. Odaviszi a másik nőhöz, állítólag a féltestvére miatt, aki idegesíti a gyereket. Mondjuk nem csoda, ha egy idegtépő háromévessel nincs kedve egy kilencévesnek muszájból játszani. Meg állítólag jóban van az ottani másik gyerekkel, ennek ellenére ott egyedül akar lenni. Terv szerint pár év múlva nagyon jó cinkosok lesznek a féltestvérek. Semmi garancia nincs arra, hogy egy 11-12-13 éves gyerek majd egy 5-6-7 évest akar szabadidejében lekötni.

Szerintem be kellene fejezni ezt a pióca viselkedést, esetleg a nagyobbik gyereket, akivel jóban vannak, át lehet hívni, a probléma így is meg lenne oldva, és a meglévő barát sem veszne el.

Én egy átlagos nő, anya, ember vagyok. Nem vagyok se több, se kevesebb mint itt bárki más. Köszönöm, hogy ezt így kiemelted, de szerintem átlagos vagyok.:)

Az intelligencia az a képességünk, hogy „nem teljesen meghatározott” célok elérése érdekében is tudunk döntéseket hozni. Intelligenciánk fokmérője az, hogy döntésünk mennyire volt „jó” – azaz végrehajtása után milyen pontosan sikerült elérnünk célunkat – és mennyire volt gyors.

Én sokszor habozok és elbizonytalanodom, mert nincs túl nagy önbizalmam és a negatív emberek simán leszívják az energiáimat. Most agykontrollal erősítem önmagam. :)

Ugye a magyar látbiztonság...tele vannak kiadásokkal, az apának dolgoznia kell, nem csak a gyerekünkkel nem tud együtt lenni, a családjával sincs eleget.

Nincs kulcs, nem is kell még, hiszen ha magára zárná és rosszul lenne, elég nehéz kiszabadítani. én gyerekként magamra zártam a fürdőt, szép esti történet lenne, hogyan szabadítottak ki :D.

Nem taszigálta, kitolta.

Nálunk sem eszköz a taszigálás. Vegyünk egy példát: óvoda, vagy iskola, mindegy. A tanító, ha kell bizony fogja a rendbontót és kiteszi szűrét, nem hagyja, hogy zaklassa a többieket. Akár 3 éves óvodás, akár iskolás legyen. (családunkban óvónő és pedadógus is van és bővöltünk egy pszichológussal is :), igaz még csak "majdnem".

Nem mondtam, hogy hogyan kellene, elmondtam, hogy másképp is lehet, nálunk mi a helyzet.

Exférjem tart a feleségétől, mert már többször megfenyegette, hogy elválik tőle, de ebbe a témába jobban nem mennék bele.

Vajon a gyerekek mit szólnak az én apám-anyám-te apád-anyád-mi apán-anyánk felálláshoz?

Őket ki védi meg a felnőttek felelőtlenségeitől?

De, rögtön felhívott, meghallgattam. Elmondtam neki, hogy itton is van olyan, amikor a kicsi túlzásokba esik és szoktam hozzájuk is menni, látom, hogy nagyon eleven az ő gyerekük is, az anyjának is épp elég vele bírni. Nem rossz, mert rossz gyerek nincs, csak nincsenek határok, bármit megtehet. Elmondtam azt is, hogy elbeszélgetek a gyerekemmel, megkérdezem mi történt, mi váltotta ki és hogy reagálta le.

Ő azt mondta, hogy sokszor szólt a feleségnek, kérte, hogy vigye ki, a kicsinek is szólt és elege lett és a vállánál fogva kitolta. (itthon is ezt teszi, nem fojtja, nem is emeli, mert ÉN KÉRTEM, hogy csak tolja ki ilyenkor, ne emelje, mert sérve van a kicsinek és ő a hóna alatt vitte volna egy alkalommal ki.)

Huh, rengeteg hozzászólás érkezett, nem tutdtam még mindet visszaolvasni, de ez nagyon jól esett! Igen, mi költöztünk el, illetve a volt férjem nem akart velünk, velem élni és ketté váltak az útjaink. A gyereknek ez a régi otthona.

Szólt az anyukának, hogy zavarja a kicsi, a kicsit is kérte, hogy hagyja békén.

Volt aki itt azt írta, hogy rivalizálni szeretnélk a másik anyukával. Erről nincs szó, okom se lenne rá. A példákat azért hoztam fel, mert nekünk is van 3 éves, tehát tapasztalja a nagy, hogy milyen ha beindul a tesó és azt is tudja, hogy nem hagyjuk e témában magára.

Anyuka ilyenkor általában más elfoglaltságot talál, a volt férjem pedig sosincs otthon a láthatások alatt, én megértem a feleségét is, hogy besokallt. Mivel nem tudja magát megvédeni, nem írok, nem nyílvánítok véleményt róla, felesleges lenne.

Köszönöm, hogy Te legalább megértetted miről szeretnék beszélgetni!

alapból egyetértek de tényleg nem jó ha kitolja kitaszigálja stb...most hogy már a kicsi nálunk is kis harcias és nagyobbacska(kettő és fél) néha elkaptam már a nagyobbakat hogy egy pillanatra elég vadul néznek rá és kirakják....nem szeretem azt a pillantást és mindig megemlitem nekik,megbeszéljük....nem helyes semmikép ha elkapja váll és nyak között valahol és kirakja,az a kicsi lehet csak a tesót akarta vagy az érdekes papirhalmot....de sajnálom akkor is a 9évest:(

viszont neki is meg kell tanulnia az ottani szabályokat,ki kell birnia hogy ott ne zárkózzon be stb...gondolom otthon többet van mint az apjánál,tárolja az anyukájánál,otthon esetleg a féltett dolgait,picit ő is alkalmazkodhat...tudom hogy nagyon nehéz de nem lehetetlen