Elkényeztetett gyerek? Mit jelent, hol a határ? Rossz egyáltalán? (beszélgetés)

Én szinte mindenhol azt olvastam, hogy hagyni kell önállóan játszani a babát, mert így tanulja meg az önálló játékot.

Őszintén szólva az én babám (7 hós) eléggé önálló, nem igazán igényli a szórakoztatást, így nagy gondban vagyok azzal, hogy mikor kapcsolódjak be és mikor ne, mert a közös játékot ettől függetlenül én nagyon fontosnak tartom.

Szerintem az sem mindegy, hogy a közös játék milyen közös játék, az, hogy a gyerek kezéből állandóan ki be pakolgatjuk a tárgyakat, mutogatunk neki,vagy azt akarjuk, hogy csak ránk figyeljen semmi másra, hosszútávon biztosan nem jó, mint "közös játék", de ha többnyire mellette ülünk, mutatunk neki valamit, aztán hagyjuk, hogy felfedezze, elindítjuk valamerre már mindjárt más, pedig ez is közös játék végülis....na remélem érthetően leírtam.

Ismerek két kislányt (szerencsére csak távolról), kb. 7 és 5 évesek. Pici koruktól kis nyafkák, a szüleik erre még rá is tesznek, semmilyen határt nem szabnak (pedig azt hiszik, hogy igen), és nem szólnak rá a gyerekekre akkor sem, ha kellene. Azt szokták meg, hogy nekik mindent szabad, és még mindig nem kapisgálják, hogy arra is oda kellene figyelni, hogy a másikat nem zavarják-e. Soha nem láttam még ekkora gyerekeket vihogni és ugrálni a templomban mise közben - ők megteszik. A szülő meg ott ül és nézi, legfeljebb a fejét csóválja. Holott már egy hároméves gyerek is tud már úgy viselkedni, hogy ne zavarjon (persze nem a padhoz ragasztva és néma csöndben, de a mocorgást is lehet nem zavaróan csinálni). Tudtommal terveznek harmadik gyereket, és én, aki sokgyerek-párti vagyok, vakarom a fejemet, hogy "jaj, mi lesz akkor?"

Na nekem ez az elkényeztetés egy példája. Aztán persze más téren is lehet, most épp ez jutott eszembe.

OFF:

Én is ezt csinálom, a telefon nem játék, a távirányító sem.

Most tanítgatom neki, hogy jöjjön oda hozzám, kézmozdulattal, hívószóval, illetve bőven megy a "nem szabad"-úgy látom kezdi is kapisgálni.

:)

Yup.

En is nevelem mar most is a kicsit, hogy vannak dolgok, amit nem szabad, es nem feltetlenul azert, mert veszelyes. A billentyuzetet pl. nem nyomkodhatja, mert az az enyem. Viszont a sajat dolgait (cumit pl.) sosem veszem el tole, hanem elkerem. Esz nelkuli aldozatokkal a t. szulo csak a sajat gyereke alatt vagja a fat...

Minden a szülőkön múlik, mennyire kényeztetik el a gyerkőcöt...

Az biztos, hogy ahol egyke van, ott azért többet tudnak azzal az egy gyerkőccel foglalkozni, többet kap, mint ahol több a gyerek, így hát nagyobb az esélye, hogy el lesz kényeztetve, de nem mindegy milyen szempontból..A túlságosan kényeztetés árt...meg kell maradni sztem a normál keretek között...Tudni kell annak az egynek is NEM-et mondani!!!!!

Férjem egyke, de jobban vigyázz a dolgaira, jobban beosztja a kapott dolgokat, mint én, akinek van testvére.

Pl egy tábla csokiból képes naponta csak egy-egy kockát enni, én megeszem az egészet, mert megtanultam, ha én nem, majd valamelyik tesóm megeszi. :)

Nem lett elkényeztetve, nem kapott lakást, autót, ha venni akart valamit, azért meg kellett dolgoznia. Ugyanúgy ahogy nekem is. A szülei őt is, ahogy az enyémek engem is arra tanítottak, hogy ha valamit akarok, azért tennem is kell.

Viszont az öccsém abszolút nem életrevaló. 25 évesen még mindig nem tud egy szelet kenyeret megkenni, mert anyu megcsinálja helyette.

Őt inkább tartom elkényeztetettnek.

Igen, ez az osztozkodás kérdés kulcsfontosságúnak tűnik a témában...

Aki egyke, nem tudja milyen osztozni? Nem tudom kinél hogy van, de nálunk a felnőtteknek ugyanannyi süti, csoki, narancs stb. jár mint a gyereknek, vagyis nem az övé minden attól, hogy nincs testvére. Ezzel szemben, pl. amikor én gyerek voltam, a szüleim nagyon figyeltek rá, hogy ne legyen minden játék "közös". Volt közös sokminden, de volt mindenkinek sajátja is, amit pl. a másiknak el kellett kérnie és nem volt muszáj odaadni. Ez is fontos, hogy tudja mi az övé, mi a másé... a két dolognak párhuzamosan kell jelen lenni szerintem.

Aki egyke, az is jár közösségbe, ahol ugyanezek a határok gyönyörűen megtanulhatóak, és jó esetben van a családban pl. unokatestvér ahol szintén. De ha még ezek sincsenek (nagyon speciális helyzet lenne) akkor is megtanulhatóak ugyanezek a felnőttektől, ha azok egy kicsit odafigyelnek.

Erdekes kerdes, jo tema.

A teljesseg igenye nelkul: nem hiszem, hogy lenne ra definicio, meddig tart a normalis, es hol kezdodik az elkenyeztetett. Minden szulo ertekrendje mas, es ez alapjan igyekszik nevelni (mar amennyire ugye sikerul :D).

Szamomra az elkenyeztetett kategoriat kimeriti, ha a szulo nem varja el a gyerektol (nyilvan koranak megfelelo mertekben), hogy reszt vegyen a mindennapi haztartasi es haz koruli munkaban (pl. a koszos ruhat dobja a szennyestartoba, pakoljon el a szobajaban, segitsen a kerti munkaban - utobbit mar egy pici is nagyon tudja elvezni -, stb.), valamint nem tanitja meg, hogy a dolgok nem csak ugy "lesznek", hanem tenni is kell erte valamit. Az elkenyeztetett gyerekekkel a legnagyobb baj az, amit mar korabban is irtak, hogy nem lesznek eleg onalloak, es emiatt kesobb nehezsegeik tamadhatnak a mindennapi eletben, ami mindenkepp elkerulendo.

Nem hiszem tovabba, hogy ez anyagiak kerdese lenne, es nem is egykesege (bar teny, hogy az egyket konnyebb elkenyeztetni, hiszen nem kell masik korabelihez alkalmazkodnia, legalabbis otthon nem).

Nos, ez az elmelet, aztan a gyakorlatot majd meg meglatjuk :D

Szerintem az elkéneztetésnek nincs különösebb köze az anyagiakhoz.

Elkényeztetett gyerek szerintem az, akinél soha nem szabtak, és szabnak kereteket, nem keresik különösebben a valódi erősségeiket, és a gyengeségeiket (fejlesztő szándékkal persze), a családban mindent alárendelnek az ő vélt igényeinek.

Egyébként az elkényeztetés, nem is a család egészének, hanem a gyereknek a legrosszabb valójában.

Ki mit gondol, mitől/hogyan válik egy gyerek elkényeztetetté? Egyáltalán mit is jelent, hol a határ amikor már elkényeztetett, és mi fér még bele? Mik a jelei annak, ha egy gyerek "elkényeztetett"? Vajon csak az lehet elkényeztetett, akinek anyagiakban több jut? És vajon attól hogy valakinek több jut, automatikusan elkényeztetett is lesz?

Érdekes lenne kicsit körbejárni a témát...

Az is érdekelne, hogy vajon általános-e az a vélekedés, hogy az "egykék" automatikusan elkényeztetettek, szemben a "többkékkel" akik meg nem...