Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Életem legszörnyűbb napja fórum

Életem legszörnyűbb napja (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Életem legszörnyűbb napja

1 2
2008. jún. 27. 22:21
Jaj itt bőgök a monitor előtt, nem térek magamhoz. :( Annyira sajnálom. És nagyon örülök hogy szerencsésen végződött. Soha többet ilyet, vagy ehhez hasonlót!!! Sok egészséget nektek!! :)
2008. jún. 27. 22:17
Szerintem jó, hogy ennyire lazán tudod ezt csinálni, én tényleg állandó jeleggel parázom.Az a jó, hogy párom nagyon jól kontroál, mert kellő időben jelzi, hogy mikor sok egy kicsit a féltésem, így a gyerekeknek fel sem tűnik sokszor, hogy majd meg halok ilyedtemben.
13. Hobitka (válaszként erre: 12. - Efa181b264)
2008. jún. 27. 21:57
Engem a kisfiam megedzett ezen a téren! :-) Vele mindig történik valami. Úgyhogy amikor valaki szörnyülködik, hogy már megint mit csinál, már csak legyintek, hogy én addig nem idegeskedem, amig vér nem folyik! :-)))
2008. jún. 27. 21:53
Rettenetes mit tud kiváltani az emberből az amikor szembesűl azzal, hogy valami nagyon rossz történik a bébinkel.A te történeted is ilyesztő és jó, hogy jól végződött.Különben azóta én lettem a paraanya úgy féltem őket, hogy néha a párom rám kell, hogy szóljon :-na drágám, most túlzásba estél.Mert lássuk be néha tényleg odaugrok hogy megóvjam őket, amikor nem is kéne.Hát majd kinövöm.:)))
2008. jún. 27. 21:46

Jézusom!! Ez szőrnyű lehetett!

De erről eszembe jutott egy eset, ami velünk eset meg! A kisfiam félrenyelt egy almadarabot. Seemiképpen nem tudta felköhögni, csapkodtam a hátát, a mellkesát, semmi. Aztán fennakadtaka szemei és lelettyent a feje. Akkor felkeptam, fejre fordítottam és elkeztem rázni. Akkor már üvöltöttem, hogy köpje, már ki, térjen már magához! A nővére 4 éves volt, ott ült mellette, halál sápadtan, nagyon megijedt. Akkor végre kijött az az alma... Azt hittem órák telltek el. Úgy szorítottam magamhoz, majd megfolytottam. Akkor már én is bőgtem, meg a lányom is. Alig tudtam abbahagyni.

10. efa181b264 (válaszként erre: 6. - Akymo)
2008. jún. 27. 21:39
Jobban sírt Gergely, mint Kincső de végig ott voltunk mellettük és látuk a párommal, hogy baleset volt én meg annyira sokkos lettem, hogy szegénykémmel akkor nem is törődtem.Miután megnyugodtam elmagyaráztam neki, hogy senki sem haragszik rá és biztosítottam a szeretetünkről, így ő is megnyugodott
2008. jún. 27. 21:24

úristen! teljesen libabőrös lettem. az ilyen helyzetekre nem lehet felkészülni, nem csodálom, hogy sokkot kaptál.


vigyázzatok magatokra!

2008. jún. 27. 20:37
Nagyon ijesztő még igy olvasni is.Remélem minden rendben van és soha nem lesz veletek semmi baj.Jó egészséget a családnak!
2008. jún. 27. 20:26

Jó ég! Csatlakozom az előttem szólókhoz, ezt szörnyű lehetett átélni :-/

Örülök, hogy már minden rendben van!

2008. jún. 27. 17:54

Jajj, ti szegények! A kicsi és magadat írtad, de a testvére például, hogy élte meg? Remélem már mindannyian jobban vagytok.

Nagyon nem szeretnék ilyet át élni.

2008. jún. 27. 17:32

Pokoli "élmény" lehetett...


Van-e mérleg a földön, mi mérni tudná a szívedről legördülő követ...?...mikor is észhez tért a picid?

2008. jún. 27. 17:20
Szegénykém nagyon meg lehettél ilyedve.Örülök, hogy semmi baj nem történt..Amikor Kincső kislányom fejjel lefelé leesett a csúszdáról, mert kis fiam véletlenűl meglökte hasonlót éltem át mint te.Ő is elájult és én is szinte hisztis rohamot kaptam , mert nem vett ő sem levegőt, ami nekem örökkévalóságnak tünt.Párom egyből hívta a mentőt mert attól féltem itt a vég ha azonnal nem látja el orvos.Mire a mentő kiért a játszótérre Kincső magához tért és nagyon meg volt ilyedve.A mentőorvos megvizsgálta és mivel a kis fejét beütötte figyelnünk kellett a kicsit, hogy nem e agyrászkódása van.Szerencsére semmi más baja nem lett csak belilult az arca.
3. d0860dee94 (válaszként erre: 2. - D0860dee94)
2008. jún. 27. 17:11
együtt akart lenni...
2008. jún. 27. 17:11

Még a könnyem is kicsordult! Gyorsan fel is álltam és megnéztem a gyerekemet, hogy rendesen alszik-e....

SZEGÉNYKÉM!

Teljesen egyyüttérzek Veled és még olvasva a történteket is kiment a lábamból az erő...

Még Isteni szerencse, hogy rendbejött a Pincurkád!

1. dus
2008. jún. 27. 17:03
Az ember azt gondolná, ha valami szörnyűséget hall kisgyerekekkel kapcsolatban:
" Ááá, velem ez soha nem történhet meg!"
Elszörnyülködik, de tovább siklik a téma felett, nem tartja fontosnak vele foglalkozni.
Aztán amikor mégis történik valami, valami felfoghatatlan, döbbenten érzi át a vele egy cipőben járó anyukák lelki összerezzenését már csak attól is, ha a gyerek egy kicsit megbotlik. A mi esetünkben is azt gondoltam, csak velünk fordult elő, aztán kiderült: számtalan szülő élte meg az a tragikus 2 percet, amikor azt hitte: az élete értelme, a gyönyörű kisbabája meghalt!

Ugrás a teljes írásra: Életem legszörnyűbb napja
1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook