Életem legszörnyűbb napja (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Életem legszörnyűbb napja
Szia.
Köszi az érdeklődést, azóta nem volt ilyen fajta rosszul léte, de volt más!
A múlt szombaton hasra esett a szobában a szőnyeg sarkában, amin annyira begurult, hogy hiszti görcse lett! Egyszerűen ordított, de már annyira, hogy megfeszültek az izmai, lilult a feje és fenn akadtak a szemei! Nem volt légzésleállás, csak egyszerű, kemény hiszti! Akkor megint nagyon megijedtem, de mivel volt hangja a drága csemetémnek, nem volt akkora rémület, mint a múltkor! Hideg folyóvíz alá tartottam és akkor tért észhez! (Azt olvastam valahol, hogy pohárból nem szabad hirtelen hideg vízzel locsolni, mert epilepsziát válthat ki. Nem tudom, mi az igazság, így inkább a csap alá tettem. A kórházban is ezt a "módszert" javasolták ilyen setben.) Utána, ahogy megtöröltem szárazra, nem volt semmi gond, ment tovább játszani! De azért a szívem úgy kalapált! Ne is mondjam, megint egyedül voltam otthon a gyerekekkel, mert a párom dolgozott!
A történtek utáni szerdán mentünk a 15 hós védőoltásra, meséltem a házi gyermekdokinak, mi történ, az pedig megnyugtatott, hogy ez a hisztis görcs szinte minden gyerek életében legalább egyszer előfordul! Köszönöm szépen!!! :(((
Egyébként anyósom mesélte, hogy sógoromnak gyerek korában iskolába menésig rendszeresek voltak az ilyen "dac"görcsök!
Szép kilátás! Remélem, nálunk nem lesz több ilyen!
Azóta minden esésnél, hisztinél és sírásnál figyelem, minden rendben van-e!? Bizakodó vagyok, hogy nem lesz több ilyenben részem!
Köszönöm érdeklődésed.
Szia!
Hihetetlen lélek jelenléted volt és öszönösen cselekedtél,ez nagyon jó!Sajnos,Én is át tudom érezni,hogy milyen lehetett ezt átélni!Az Én kislányom epilepsziás és Én is folyton figyelem minden percben attól retegek,hogy újra rohama lesz!Szerencsére Mi is már egy éve tünetmentesek vagyunk!További jóegészséget kívánok Nektek!Az igaz,hogy nem jó rágörcsölni,mert mit szoktak mondani: amitől annyira félünk egyszer úgy is bekövetkezik!De nem fog...,mert mindent megoldunk,Mi Anyák!!!
Szia.
Az "apró" jelek észrevétele azóta megnőtt, mert a MINI jelek is a frászt hozzák rám!
Az eset óta meg aztán pláne! De igyekszem hideg vérrel kezelni a dolgokat, próbálok helyesen cselekedni és megoldani az épp aktuális problémát.
A reakció időm viszonylag jó, de én sem biztos, hogy minden helyzetet jól tudnék kezelni. Ott, akkor a szerencse is mellettem volt!
Lehet, hogy most sokan dilisnek néznek, gondolnak, de azóta sokat gondolkodom azon, a fiamnak van egy védőangyala. Kapott még egy esélyt!
Egy anyának mindig résen kell lennie! Valóban, ez az anyák sorsa! Az aggódás, féltés, óvás és helyzetmegoldás! Akár jól, akár rosszul, de tétlen szülő nincs, aki tétlenül végig nézi a gyereke szenvedését, esetleges halálát!
Hát, a lélekjelentétem csak addig a 10 percig tartott, amíg eljutottam a férjem munkahelyéig! Akkor összeroppantam! Ez az állapot 4 napig tartott! Nagyon sokáig álmodtam ezzel az eseménnyel, sokat sírtam, ha csak rá gondoltam. A férjem szerencsére megértő és mellettem/mellettünk van, igyekeztem mihamarabb túl tenni magam rajta! De ez a 2 perc halálom napjáig kísérteni fog!
Köszönjük, azóta mát minden rendben és remélem, így is marad! :)))
Szia.
Írod, hogy a szomszéd kisfiú ugyan így járt. Neki mennyi idő telt el a két rosszullét között? Mikor történt? (melyik évszakban?) Milyen tünetei voltak? Ugyan az, mint nálunk? (eszméletvesztés, légzésleállás, felakadt szem)
Nálunk csináltak röntgent is, ahol az egész koponyát, és feji üregeket vizsgálták, nézte fül-orr-gégész is, nem találtak semmit! A házi orvosunk nagyon alapos (néha túlon túl is az, ami nem baj), szerinte is minden oké. De ettől függetlenül résen vagyunk.
Köszönöm, hogy megosztottad velem ezt az esetet, jó tudni róla. Köszönöm.
Szia.
Szerintem te sem tettél volna másképp, mert amikor az ember ott van az adott helyzetben, teszi, amit helyesnek lát!
Lehet, hogy utólag iszonyat nagy baromságnak tűnik, de ez jön ösztönösen!
Szerintem olyan anya nincs a világon, aki a bajban lévő gyermekén ne próbáljon meg segíteni, bármi áron!
Hidd el, ha (ne legyen rá szükség) bajban lenne a csemetéd, gondolkodás nélkül tennéd, ami a helyes és amivel segítesz rajta!
Az eseten túl döbben meg az ember és akkor, utólag élik meg igazán a helyzet súlyosságát! Ez sajnos tapasztalat.
Szia.
A hétköznapi asztalra mászás, etető székben felállás, homokdobálás és fakanállal csapkodás nálunk sem képezi pánik tárgyát, hagyom, had essen, majd feláll, had csapjon, majd vissza kapja, magán érezve tanulja meg a dolgok visszahatását, annak kezelését és így fogja tudni, mikor, mire, hogy kell reagálni.
Pl: vizes talppal elindult a járólapon, hanyatt esett, azóta ha vizes a lába, 4kézláb mászik, míg ne mér szőnyegre. Okosodik, de csak saját kárán tudja ezt elérni.
Sokan mondják: "Jajj elesett a gyerek! " és rohannának oda, de csak legyintek: "Majd feláll." És nem sír, feláll és megy tovább.
Soknak ez furcsa, de nekünk ez a természetes!
Az túlzás, hoyg laza vagyok, akkor tettem, amit helyesnek láttam! D nem csináltam mindent úgy, ahogy azt "szabályosan" kellett volna.
Utólag döbbentem meg magamon én is és akkor jutott eszembe, hogy kisgyereket nem szabad szájon át lélegeztetni, csak orron keresztül, de annyira nem gondoltam bele, ez jutott eszembe...., ezzel mentettem meg a kicsim életét! Annyi még rémlett, hoyg fejet hátra feszíteni, és kész.
Ha újra megtörténne, akkor sem jutna ez eszembe a "szabályosság", remélem soha többet nem lesz szükség ezen elmélkedni és ezt a dolgot alkalmazni!!!
Szió!
Na, a "paraanya" jelző azóta rám is jellemző!!!!
Én is parázok, ha csak elesik és nem sír! Pedig nincs baja, csak nem fáj neki.
Ez az eset péntek reggel történt! Azóta minden péntektől félek, pedig tudom, hogy a napnak semmi köze a dologhoz, de akkor is.......! :(((
Bennem van a frász csütörtök estétől péntek estéig!
Szia!
Nálunk ez Balázsnál a Campino cukorkával volt így! Keresztben akadt meg a torkán! Én is hiába ütögettem, ráztam, nem jött ki!
Egy kézzel összefogtam a két lábát és fejjel lefelé lógatva a másik kezemmel nyúltam le a torkán és szedtem ki a cukorkát! A mai napig nem tudom, hoyg csináltam, mert akkor már ő is 3 éves volt, közel 15 kiló! De kiszedtem. Már ő is kékült, szerencsére megúsztuk ennyivel!
Nektek is szerenécstek volt, hogy kijött és nem fulladt meg!
Abba belegondolni is borzasztó, hogy mi lett volna, ha kint játszik és nem veszem/veszed észre! Húúú, rossz rá gondolni is!
Szia.
Sokkot kaptam?? Az nem kifejezés!
A gyerekorvosnak nem tudtam megmondani, mi történt! Egyszerűen nem tudtam egy összefüggő mondatot elmondani! Csak össze-vissza beszéltem és közben úgy sírtam, mint az árva szamár!
Így utólag belegondolva elég hülyének érzem magam, de akkor annyira nem voltam magamnál, hogy azt el sem lehet képzelni!
Szerencsére minden rendben van a bébikémmel!
Szia.
A testvére csak annyit fogott fel a dologból, hogy anya felkapja a tesót, lefekteti az ágyra, puszit ad a szájára(lélegeztettem), pofozza, kiabál vele,megmossa az arcát, rohan vele ki az udvarra és sír.
Ő is nagyon megijedt, pedig egyébként egy tök nyugis srác. De a rosszullét után még őt elvittük az oviba, így szerintem nem tulajdonított neki nagy jelentősséget! Csak amikor hazajött délután az oviból és nem voltunk otthon, akkor kérdezte az apukájától, hogy
" Azért mentek kórházba, mert Bálint nem vett levegőt? "
Az eset óta ha Bálint elesik és nem sír, felpattan és gyorsan felállítja, mert (szerintem) attól félhet, hogy megint baj történt.
Egyébként nem beszél róla, én meg nem faggatom. Még engem is felkavar egy kicsit.
Olyan mérleg nem létezik, amin az én kövem mérhető lett volna! Az eszméletvesztés 2 perc volt, de nekem hosszú órának tűnt! Akkor nyugodtam meg, amikor az EEG eredménye jó lett!
Ráadásul van a családban egy orvos, aki csak a rossz dolgokat sorolta fel és 1000%-os frászt hozott még pluszban egyébként is ránk! (" Nem agydaganata van a gyereknek????!!!" )
Szia.
Nálunk is a doki azt akarta velem elhitetni, hogy a gyerek csak a hiszti miatt nem vett levegőt, vagy mert leesett. De már az esés alatt is eszméletlen volt! És nem volt kék, csak szürke. És hiába pofoztam, nem reagált semmire.
Leeséses dolog nálunk nem volt, a nagyobbik fiam hisztiből kifolyólag kékült, de egy pohár hideg víz észhez térítette.Azután leszokott róla, mert tudta, mi vár rá a hisztiér!
De azért téged sem irigyellek! Át tudom érezni azt a szörnyű pár percet, ami szinte óráknak tűnik és a rettegést, hogy nem tudsz segíteni! Örülök, hoyg nem lett nagyobb baj és rendben vagytok.
Sziasztok.
Mindenkinek köszönöm szépen a hozzászólást és jókívánságot!
Szerencsére már túl vagyunk ezen a szörnyűségen és minden nap hálát adunk az égnek, hogy nem volt újabb rosszullét. De azóta nem vagyunk nyugodtak, ha nem látjuk, halljuk Bálintot.
Ha csend van, túl nagy csend, már nem arra gondolunk, hogy valami csínyt tesz, hanem: "Jajj, csak nincs-e megint rosszul" és rohanva keressük.
Szerencsére azóta nem történt hasonló, remélem soha nem is fog!!!!
Köszönöm még egyszer mindannyiótoknak, hogy elolvastátok a cikkemet és véleményeztétek.
További szép napot kívánok: Ildi
Ez az anyák sorsa:az örök aggódás!
Én is az ilyen helyzetektől parázok és azon,hogy ilyenkor ne essek pánikba hanem tegyem amit kell.
Te talpraesett voltál és nem is lett következménye a rosszullétnek!
Szia!
Nem akarlak megilyeszteni, de ezt muszáj leírnom. A szomszéd kisfiú (18 hónapos) ugyan így járt 2x. Mind a 2x kórház, infúzió és persze ugyan az a diagnózis mint nektek. Az anyuka nem nyugodott bele és elvitte több orvoshoz. Mire kiderült, hogy arcüreg gyulladásból maradt vissza váladék és az nyomta fel az agyvizet, ettöl volt roszul. magánúton járnak kezelésre és szépen gyógyul a fiúcska.
Azt nem írtam, hogy neki is a Gyulai kórházban mondták ugyan azt a diagnózist, mint nektek. Mikor vitték vissza a kontrolra a nyagykórházba, azt mondták teljesen egészséges a gyerek. Pedig akkor már a magánórvos kezelte..
Vigyázz nagyon a fiadra.
Istenem!ez szörnyű!El is bőgtem magam,nagyon átérzem amit akkor érezhettél!Én még rosszabbul reagáltam volna,mert én pánikba esek,bármi nagyobb dolog történik!Nem is tudom mit tettem volna a helyedben!Egyszer azt hittem kiugrott a gyerek csuklója és olyan hisztis pánik roham jött rám...pedig tudom nem szabad az eszed elveszíteni,de az ember annyira félti,óvja mindentől a pici babáját,gyermekét!Én sem irigyellek!
de az a lényeg hogy jó a vége!Minden jót kívánok nektek ez után!