Élet felnőtt "gyerekkel". Tanács kell (beszélgetés)

Amit Lepkepillangó írt, remek ötlet. Lepd meg a feleségedet egy hosszú hétvégével. De ne úgy, hogy de jó, hogy megjöttél, fogd a bőröndöt és huss! Előre szólj neki, hogy szeretnél vele 3 napos wellnessre menni, ahol csak ketten vagytok, semmi telefon, semmi család. Már abból kiderül, ahogy erre reagál, hogy mennyire hajlandó tenni kettőtökért.

Ott valóban kiderül, hogy milyen a kapcsolatotok. Ha úgy látod, hogy tér és idő is van rá, elmondhatod, hogy mit gondolsz. Hogy őt vetted feleségül, nem a családját. Hogy neked ez így nem működik, és változást szeretnél. Ha nem vevő rá, ha szerinte ez így megfelelő, jobb ha kilépsz.

Az ,hogy 30 évesen meg otthon vannak az kezd atlagos lenni és elfogadott.

Igen a szülő szeresse, segítse gyermekét! Ez cégük alapelve! (Macskafogóból idéztem :) )

Viszont talán egyszer elvárható, hogy ez a patak is beletorkolljon a folyómederbe.... na ezt a részét hiányolom / nem látom érkezni

Ilyen nálunk is van időnként, de azért a mi fiúnk inkább maga teszi ezeket meg, mert teljesen más fontos, kell neki, stb., mint nekünk, így a saját beszerzés mellett döntött.

Ő is meg szokta kérdezni, hogy hova megyünk, mikor jövünk, mit csinálunk, ahogy mi is megkérdezzük tőle, de sosem zavaró a részéről. Mi is meg szoktuk kérni, hogy hozzon valamit, megkérdezzük, hogy mit csinál, mikor jön, stb., de ez csak azért, hogy tudjunk róla;)

Abban biztos vagy, hogy csak a fiú részéről van ez a folyamatos igény? A feleséged mit mond erre? Megkérdezted már, hogy mi lenne ha lazítana? Tudja, hogy téged zavarnak dolgok?

Viccesen is elmondhatod neki. Akár el is olvashatná, amit ide írtál, hátha elgondolkodik a helyzeten...

Szia!

Először is, valóban könyvet kellene kiadnod, remek a stílusod :-)

Másodjára, a válaszom: nem, nem jó a szituáció, teljesen jól érzed.

Harmadjára: nehéz helyzetben vagy, mert ezek szerint a feleségednek jó így és nem kíván változtatni.

Ami nekem eszembe jutott, az az, hogy ha megtehetitek, utazzatok el hosszú hétvégére, egy hétre..stb. kettesben. Ott meghittebben együtt tudtok lenni, ha megvan köztetek a harmónia, akkor a feleséged is élvezni fogja a kettesben töltött időt. És ha azt látod, hogy élvezi, hogy így együtt vagytok, akkor mondd el neki, hogy bár nagyon szereted a 35 éves csepp fiát, de olyan jó lenne, ha mondjuk este 6-7 óra után már csak kettesben lehetnétek otthon (vagy tök mindegy, amit te jónak látsz). Mert neked hiányzik a kettőtök közös élet-ideje. Ha ő ennek hatására nem kezd el beszélni az érzéseiről, nem áll elő saját ötletekkel, hanem elzárkózik mindennemű változástól, akkor viszont már gond van!

A gyerek valószínűleg direkt csinálja, nyíltan nem konfrontál, de nem sikerült felnőnie, leválni anyukájáról, így próbál meg téged leválasztani.

Nem hiszem, hogy ebben a helyzetben nyertes leszel. A feleséged nem áll ki melletted, a párkapcsolatotok mellett. Majd amikor - ha egyáltalán a fiúcskának lesz egy nője, talán változhat. De egyrészt valószínűleg akkor sem költözik el, csak eggyel többen ülnek a fotelban. Csak azon gondolkodhatsz el, neked jó-e ez a helyzet, rendben van-e, hogy max. akkor kaphatsz többet a feleségedből, amikor a szülők eltávoznak, a kisfiát meg elviszi egy nő. De csak magadért nem tesz semmit. Nem szabja meg a határokat, nem írja felül azokat a szabályokat, amikor még nem volt férfi az oldalán.

Sajnálom, de ebben a helyzetben te nem nyerhetsz. A kérdés, hogy meddig viseled el.

És tök mindegy, hogy tettél-e pénzt a házba vagy sem, ez nem erről szól. Ha nem tettél volna, akkor sem a cselédszoba jár neked egy házasságban. De a jelek szerint óriási hiba volt minden fillér.

Mekkora a ház? Ha kicsi, akkor esélytelen elszeparálódni.

Nem lehet valahogy a nagyszülőkkel helyet cserélni? Lehet, hogy ők vannak jobb helyen a házban?

Simán lehet, hogy a feleségednek nincs igénye arra, hogy kis családja nélkül tegyen valamit. Egyébként, én is nagyon szeretek velük lenni, de ugye nálunk vannak külön programok.

Mindenkinek van valami olyan tevékenysége, amihez nem kell más.

Azért nehéz a helyzeted, mert 5 vagy hány évvel ezelőtt belementél, így ennyi idő után már figyelem felkeltő lenne egy drasztikus változtatás, ezért szép lassan kellene csepegtetni.

A gyereknek csak 1 szobája van? Vagy van más is a lakrészében?

Mi úgy alakítottuk ki a házat, hogy a fiúnknak van 2 szobája, nappali konyhával, fürdő és előszoba, nekünk szintén van ennyi+még egy fürdő. És a két lakrész között van egy beltéri ajtó, hogy ne zavarjuk egymást mindig.

A házat át lehetne úgy építeni vagy csak helyet cserélni egymással, hogy mindenkinek legyen egy kis helye, ahová elvonulhat?

Én a " másik oldal " véleményét hiánylom, mit szól a fiatalember, hogy hozzájuk költöztél. Erről a szituról van tapasztalatom, feleséged korabeli özvegy vagyok, jelenleg 32 éves fiammal lakunk egy elég nagy családi házban.Viszonylag jól keresek, jól is főzök, és kedvező életkörülményeim miatt nem is vagyok ,lepusztulva, igy elég sok ajánlatot kapok férfiaktól. Érdekes módon, mind hozzánk akar jönni lakni, egy kivételével, aki szerette volna ha segitsek neki a háza körül. Én sokkal jobban szeretem a kényelmet, minthogy a fiamon kivül bárkit a legminimálisabban is kiszolgáljak, elégedett vagyok az életemmel.

És amiért irtam ezt a hsz-t :

fiam véleménye " Nem szeretném, ha egy vén f@c ideköltözne, persze ez a veszély nem is fenyegeti.

Így van.

Max az elején lehetett volna "megfogni" a helyzetet,,a beköltözéskor meghúzni a határokat.

Bár akkor meg az ember még alkalmazkodik,beilleszkedik,,és nem gondolrá hogy mi lesz ha ez így marad.

Szia! Hianyolom az infót, hogy mit mond feleséged arra, hogy a helyzet kenyelmetlen. Rejtetten ugyan benne van, hogy számára nem, mert élvezi a megszokottat.

Én vele beszélnék elsősorban. Milyen téren van szüksége párkapcsolatra, mennyire szeret téged, mire hajlandó érted. Sajnos úgy tűnik, családja mellett másodhegedűs vagy ☹

Hiányolom meg az előző férj tapasztalatait, miért váltak szét a fiú apjával.

Nekem is tetszik az írás:)

Sajnos sok okosat nem tudok.

Még nem házasodtunk össze,,anyósoméknál 3 generáció(6fő) lakott együtt.

A férjem akkor albérletben,,hétvégenként mentünk oda,,hely is volt bőven ,,kedveltem mindenkit. DE,, rögtön tudtam hogy ettől az életmódtól záros időn belül bezizzennék:)

Viszont azt is tudtam,,hogy ezen én nem változtathatok.Tehát szóba sem jött hogy odaköltözzünk,,pedig szerették volna.

A megfogalmazás, az idill és az én vizuális képzelőerőm szerint igen, adj ki egy könyvet. 😄

Bocs, nem a szitun nevetek, de az én humorérzékemnek megfelelt.

Nem tudom mit tegyél. Ne haragudj. 😞

Szórakoztató az írásod.

Lehet írnod kellene egy blogot .

Tanácsot nem tudok adni.

Párszor a “gyerekkel” szemben vágtáznál Ádám-kosztümben, lehet, hogy átgondolná, mennyit és mikor lődörögjön anyu lakrészében.

35 éves, semmi olyat nem fog látni, amiért kijönne a gyámügy.

Ezelotti is volt felnottkent gyerekes kapcsolatot, de felnottem es onalloak voltak.

Nekem nincs gyerekem, en gyerek vagyok, allandoan a faterommel locsogok magyarul. Vagy odaasom a telefont, es blablaznak a politikarol.

Ha itt van mindketto van a napsugarrol beszelsz meg az en elvonulok. Bar nem a gyerekkel.

Te hozzamentel. De miert?

A felnottkent gyerekes exem meg nagypapa lett. Neha beszel veluk. Tobbet velem. Soha nem lattam az anyjat sem, de minding en veszek neki ajandekot, akiket megesz, ,elolvas, meghallgat, elhasznal. Meg el is modja, hogy jo, csak tolmacs kell hozza. A konyveknel neha hosszu, de legalabb tudom, hogy arrol beszel :P

Az unokatesom meg tehetnek erzi a volt, et tukmalom neha oda.

Maskent mas lenne

Ezt vegig se olvasom.

Ki mint...

Egy regi baratom ma benyogte, hogy beallt "ket gyereket apukanak".

Fel-egy ev, es visszamegy az edzoterembe.

Nem mindegy, mi volt előtte, mert ebben a helyzetben te vagy, aki belépett. Volt választásod, kell, vagy nem. Döntöttél, hogy kell, és most elvárod, hogy egy 35 éve így élő család megváltoztassa az életét.

Megsúgom nem fogja... A feleséged nem fogja kirakni a saját gyerekét, ha mindketten ebben szocializálódtak, és láthatóan nekik ez így megfelel. Hiába esik ez neked rosszul, tipikus megszoksz, vagy megszöksz...