Egy szertefoszlott álom (beszélgetős fórum)

Sok erőt és kitartást... remélem minden rendeződik és végre boldog leszel amikor már fel leszel készülve rá.

Adjon a kicsid rengeteg erőt és boldogságot!

az en ferjem nem beszel. :) o igazi ferfi :)

szerencse, hogy mi is hasonloak vagyunk, igy nincs is szukseg ra, ugyanazt mondjuk/gondoljuk (annak idejen elkisert egy radiariportba, meleg kapcsolatokrol szolt, es nagyon csodalkozott, es orult, hogy bar sosem beszeltuk meg, ugyanugy gondolkozunk :))

viszont nem minden ferfi olyan, apam is nagyon akart engem, de amikor megszulettem, akkor nemcsak hogy otthagyott, hanem terrorizalta anyamat is meg engem is.. sajnos nem minden ferfi "jo" ember (nyilvan no se, hozzateszem, csak most a temaba inkabb a ferfi vag). es sokan maskepp ertekelik a parkapcsolatot.

kedves ismerosom pl eleteben nem volt szerelmes, van neki egy listaja, milyen legyen egy nő, aztan ha lat egy ilyet, akkor rahajt. ez van. nyilvan maskepp all hozza a parjahoz, a leendo gyerekehez, stb, mint mi.

egyebkent ahogy..amiket irt a cikkiro, en ugy gondolom, hogy egy harmadik lepett be a kepbe, az is sokszor elofordul, nem tudom hogyan lehetne kivedeni.

nekem a ferjem elso latasra szerelem volt, viszont az ellentetem.. (magas sovany jokepu, en meg pont az ellentetje, o gyakorlatias, preciz, en almodozo szetszort, stb), ebbol kifolyolag a hobbink is mas.. es osszetartanak az erzesek (mar lassan 15 eve elunk egyutt), de kell az a kis privat sarok (mindkettonknek igenye van ra :)).

szoval azt szeretnem ebbol kihozni, hogy lathatoan te is teljesen osszhangban vagy a ferjeddel, en is az enyemmel, viszont olyan dolgokat veszunk termeszetesnek, amik igazabol nem azok. es ez ki tudja mikor derul ki, es nagyon komolyan el tud csuszni rajta egy kapcsolat.

nem tudom..hogyan lehetne ezt "kivédeni", vagy ki lehet e egyaltalan..nincs recept..

Márpedig nem engedheted meg magadnak azt a luxust, lelki alapon fizikailag is beteg légy.

Rázd meg magad, s vedd sorra a megoldandó problémákat!

14 évi házasság után egy 4 és egy 7 évessel maradtam egyedül. A taktikám a következő volt: leltárt csináltam a megoldandó feladatokról. A legegyszerűbbnek a megoldásával kezdtem, de mindig a legégetőbbre koncentráltam. Ha azt valamiért nem sikerült megoldanom, azt mondtam: most ezzel nem foglalkozom, majd holnap. Aztán lehet, hogy másnap is azt mondtam, de egyszer eljött az idő, amikor azt a problémát is legyűrtem. Tehát mindig csak egy problémára fókuszáltam, a többit ideiglenesen félretoltam. Tudom, hogy nem könnyű, de a módszer működik! Egy nagyon nehéz élethelyzetbe került barátomnak tanácsoltam ugyanezt sok-sok évvel ezelőtt. A mai napig emlegeti, hogy ennek a "trükknek" köszönhette, hogy sorra legyűrt minden akadályt, egyenesbe tudta hozni az életét.

Próbáld ki!

Igazad van,de már ne rágódj rajta!Biztos,hogy nehéz most,de erős vagy,és lesz ez jobb is :)

Kitartást!

Sajnálom:( Az egészségedre pedig nagyon vigyázz!

Nagyon nehéz most neked,de bízz benne,hogy lesz majd jobb is.Nem csak ilyen férfiak léteznek mint az exed(szerencsére),találsz majd Te is egy normálisat.

Kényszeríteni hosszútávon senkit nem lehet semmire.Annak nem lehet jó vége.Előre érdemes tisztázni a dolgokat,hogy ki mit várna el a másiktól,és kinek mi felelne meg.A pasik könnyebb helyzetben vannak,ha nem tetszik valami,veszem a kalapom,odébb állok.Szerencsétlen nő meg ottmarad gyerekkel,gondokkal bajokkal...ssss.

Köszi a biztató szavakat és a véleményeket! A cikk megírása óta sajnos csak romlott a helyzet. Az (ex) férjem összeköltözött egy alig húszas éveit taposó kis hölggyel... Volt időszak amikor heti 1x ha jött a gyerekhez, van mikor többször is. Próbál segíteni, de sajnos ez már ne adja vissza az életünket. A kicsi sokat betegeskedik a bölcsiben, rengeteget van otthon, ami hatalmas probléma, mert a családban mindenki dolgozik, egyszerűen senki nem tud otthon maradni vele. Állandó stressz az életem, folyton idegeskednem kell valamiért. :( A munkám, a pénz, a számlák, mindeközben feldolgozni ezt az egészet.

Én sosem gátoltam a férjem semmiben, sosem tartottam otthon, mindig hagytam menjen nyugodtan, persze sokat melózik, jár a kikapcsolódás. De úgy érzem azért ha már gyermeket vállalunk, valamennyi áldozatot hozni kell, kell valamiféle lemondás a FÉRFI RÉSZÉRŐL IS! Nem csak a nőtől kell elvárni hogy feladjon mindent, lemondjon mindenről! Mert nem egyedül csináltam azt a kicsit! és bár valóban az anya dolga, hogy ellássa a gyereket, azért egy minimális segítség igazán beleférne, de a már nem is, akkor legalább vegyen emberszámba! És ha később már én is igénylem a kikapcsolódást akkor ne kelljen már úgy éreznem, mintha valami főben járó bűnt követtem volna el.

Sajnos most rettentő nehéz és kilátástalan a helyzet. Rengeteg hitel, adósság, kifizetni való, szabad időm meg egy perc sem, mert a család nem nagyon tud segíteni. érzelmileg, lelkileg teljesen összetörtem és úgy néz ki fizikailag is belebetegszem.

igen, erre gondoltam, amikor azt irtam, hogy

'".. szerencsesek vagyunk, hogy olyan a parunk, akinek ugyanaz az igenye, mint nekunk, de elofordul sok esetben, hogy a ferjnek felesegnek errol mas a velemenye, es keson derul ki. . "

sajnos nekunk nincs olyan, hogy mas gyerekes hazasparral menjunk valahova, igeny volna ra, de mas gyerekes hazaspar viszont nincs :(

pteri: orulok neki :) szerintem egyebkent mindket allaspont normalis, sőt, csak az kell, hogy a ferjeink is igy gondolkozzanak.. kompatibilitás :D

csak ez tesztelhetetlen..

Az élet már csak ilyen. Eltervezünk valamit, vágyunk rá nagyon , de pont úgy sosem alakulnak a dolgaink. De nem szabad feladni a remény!

Arra kell gondolni, hogy az esetleges csalódások után sok szépben lehet még részünk.

Igen, teljesen így gondolom én is, ahogy leírtad.

nálunk pl. én mindig inkább otthonülő voltam. Sétálni nagyon szeretek, ezt kielégítette a babakocsitologatás. A párom sportolni szeret a természetben, őt ez kapcsolja ki. Szép is lenne, ha pont akkor nem kapcsolódna ki , amikor minden este bömböl a gyerek és anyuka is kicsit nyomi a fáradtságtól. És persze a legjobb, ha együtt megyünk babástól valahová, nem úgy, mint a fórumindító, hogy megharagszanak egymásra, és bele az éjszakába mindketten. Abban is igazad van, hogy 3 évesen jön az apuka ideje ,amikor hurcolni kell. Nem értem, hogy egy babával mit tehetne, mondjon fel a munkahelyén, hogy ő is otthon legyen, és növesszen tejmirigyeket? Biztosan mindenkinek nehéz időszak, de sok odafigyeléssel és kompromisszummal meg lehet oldani, ez náluk sajnos nem sikerült, és sok más házasságban sem , ezért gondolom, hogy ott már előtte se stimmel semmi.

szerintem igenis joga van.. aki heti 3x eljart focizni, en is heti egyszer hastancolni, szerepjatszani.. es a gyerek nem tud kielegiteni _minden_ igenyt.

imadom a fiam,vele ebredek, vele alszok el, imadom, vele teljes az eletem (meg a ferjemmel), de igenis van igenyem mas szorakozashoz is. es ez szerintem teljesen normalis, es azt is normalisnak tartom, hogy a ferjemnek is van.

nem tudom, hogy heti 1 foci, es egy sor a baratokkal bulizas vagy csavargas e, de szerintem teljesen elfogadhato. nem lett volna szivem tiltani. (es miutan a gyerek hat honapos elmult, en is elmentem heti 1 alkalommal (egesz napra)), es abszolut nem erzem magam tole rossz anyanak.)

en megertem a ferjem. o iranyito tipus, es ha van egy problema, amit nem tud kezelni, akkor ledermed, mert olyan elmeletileg nincs. ilyenkor ki kell kapcsolnia. en nem tudtam szoptatni, mindenhonnan az jott, hogy aki nem tud szoptatni az szar anya, szules utan olyan lelkiallapotban voltam, hogyha valaki csunyan nezet ram, mar zokogtam. nagyon halas vagyok a ferjemnek, hogy vegig mellettem allt (vegignezte a 12 oras vajudasom, ahol negykezlab kinomban az agy vasat harapdaltam, belehanytam a vajudomeg szulotaskaba, osszeszartam magam (bocsanat a kifejezesert, de ez tortent)), mindenen velem egyutt ment keresztul, amikre igazabol nem is volt felkeszulve.. es ot is megviselte nyilvan (es persze lehet dicserni az anyukat, hogy az anya szul, anya marad ebred, stb, de igazabol a ferfinak sem konnyu).. es igenis, ha egy kicsit visszatoltodhet, akkor miert ne tamogassam?

sot, en kuldtem, hogy menjen nyugodtan. eleg ha en kialvatlan vagyok, miert kell kettonknek az lenni?

hajnali haromkor mezeshalvát akarok enni, szerinted 10 ferjbol mennyi menne el keresni, tudvan, hogy a kornyekunknon nemhogy olyan ejjelnappali nincs, ahol halvat lehet kapni, de ejjelnappali sincs :)

es tokre irigyellek, hogy neked nem hianyzik, de mi ket ev utan mentunk el gyerek nelkul egy napra (tokajba) kirandulni ugy, hogy ott is aludtunk (addig mindig a gyerkoccel voltunk), es igen, sokat beszeltunk rola, hogy ez neki is tetszene, meg emlegettuk, de azert jo volt, hogy egyutt, kettesben tudtunk lenni, es felhotlenul tvt nezni, es nem kellett alkalmat keresni a szerelmeskedesre..

szeretem a fiam, es a meg nem szuletett lanyom

szeretem a ferjem

de egy gyerek tomeny, es hiszem, hogy a ferfinak is nehez, es neki maskepp kell megemesztenie a gyereket, mint a nonek

es attol hogy heti 1x elmegy sorozni, vagy focizni, vagy barmi, ami kikapcsolja (kimarad), attol jo apa.

a ferjem furdet, minden szavamra ugrik, bizik bennem, es egyetertunk gyereknevelesi modszerekbe. mondtam neki, hogy a fiunk harom eves koratol lovagolni fog, es o fogja kocsival hozni vinni (en nem tudok vezetni, es 2km gyalog az ut), azt mondta rendben, tok jo, hogy tetszik neki valami. imadja a fiunk, isszonyu apas a gyerkoc eppen ezert, de igenis elmegyunk a gyerek nelkul szorakozni, felvaltva, hol o hol en neha.

tok jo, akinek erre nincs igenye, en 32 eves vagyok, sokat szorakoztam a gyerek szuletese elott, es ugy gondolom éretten vallaltuk, hogy mindketten akartuk, de nekem is van eletem (jo, beszukult, de van), neki is, és nekunk is a ferjemmel a gyerek nelkul. ez lehet durvan hangzik, de akkoris. egyik ismerosnel uvegajto van a gyerekszoba meg a haloszobajuk kozott, hat nekem az elkepzelhetetlen.

persze jo hogy leirtad, meg en is leirtam, mert ez mutatja, hogy az emberek kulonboznek, mas az igenyuk, szerencsesek vagyunk, hogy olyan a parunk, akinek ugyanaz az igenye, mint nekunk, de elofordul sok esetben, hogy a ferjnek felesegnek errol mas a velemenye, es keson derul ki..

Szívbol kívánom, hogy hamarosan megtaláld az igazi társd és nagyon boldog légy.

Mikor ilyen torténetet olvasok/hallok, akkor adok hálát, hogy a párom olyan amilyen. Kicsilányunk már 3 éves és hamarosan megérkezik a kisfiunk is. 9 éve vagyunk egyutt, 5 éve házasok és párom rengeteget segített mióta megszuletett a kicsi lányunk. Eloszor elvesztettunk egy babát, utána egy évig nem estem teherbe, de mindig egymás támaszai voltunk. Mikor megszuletett a lányunk (nagyon nehéz szulés volt, tonkre mentem testileg, két hónapig nem bírtam még 5 percet se állni egy helyben, vérszegény is lettem, stb.) rengeteget segített korulotte, pedig keményen dolgozott, este mégis átvette a picit, hogy ha elozo éjjel keveset aludtam akkor pihenhessek, kitakarított, volt, hogy meg is fozott, egyszóval igazi apa és társként segített. A mai napig rengeteget segít mindenben és már alig várjuk a másik babánkat. Persze félek az uj helyzettol, de tudom, hogy ketten megbirkózunk mindennel, éppúgy ahogy eddig. Persze emellett o is eljár néha a haverjával, de nem is tartom vissza, ennyi neki is kijár. Gyakran csinálunk kozos programokat, bár ezt hamarosan szuneteltetnunk kell :-)))

Sok sikert Neked a továbbiakban és sok boldogságot. Szorítok Neked. puszi

Valahogy minden megváltozik egy gyermek születése után, nem is hittem volna, és erre nem lehet felkészülni egy párkapcsolatban - mi is nagyon sokat "küzdünk", próbáljuk a dolgokat mindig átbeszélni, de fáradtabbak vagyunk, idegesebbek... remélem nekünk sikerülni fog.

De érdekes, hogy minden babás család megküzd ezzel, minden barátnőmtől hallom a feszültségeket. Van aki egy család marad, és vannak, akiknek nem sikerül.

Kitartást kívánok Neked, és tudd nem Te, Ti vagytok az egyedüliek. Sajnálom, hogy nem tudtátok rendbe hozni a dolgokat. Mindkét félnek sok lemondással jár egy kisbaba, és nehéz kivárni azt az időt, amikor már ismét tudunk többet, egymással és magunkkal is foglalkozni. Talán ez hiányzik és a türelem. Mi is most ezt gyakoroljuk.

:'( Nehéz, de kitartást kívánok! És sok erőt küldök Neked hozzá!

Sohasem tudja az ember, hogy kifog élete végéig mellette maradni társként, s hogy melyik pillanat lesz az, amikor valami megváltozik, és hogy miért.

Ki vagyunk szolgáltatva.

Nem tudjuk, hogy minden, amit teszünk, beérik-e egyszer, meglesz a gyümölcse, vagy csak elhullik majd, és elszárad.

Kívánom,hogy igazi társra találj!Meg fogod állni a helyed!

Sajnos a saját esetem,és több barátnőmé is ezt bizonyítja.A férfiak élik tovább a megszokott életüket,ők nem adnak fel semmit értünk,de ami a szomorú a GYEREKÜKÉRT!Én is megkaptam már,hogy az anya dolga,gondja a gyerek,a háztartás,engem ezért fizetnek (gyed)!

én mindig boldogan engedtem el a ferjem.. a gyerek szuletese utan is.. mert tok nehez neki, kis szorakozast megerdemel.. mondjuk nekem rengeteget segitett

..

nekunk is volt melypont, amikor azt vettem eszre, hogy azert jar el, hogy ne legyen itthon, mert nekem is megvolt ez a magamba hullós korszak.

szerencsére kilábaltunk belole.

most en is egyedul vagyok a babammal (2.5 eves) mégis fél evig, mert kulfoldre kellett mennie (katona), en minden nap elkolbaszolok a gyerekkel, meg programokat talalunk ki (itthonrol dolgozok, amikor idom/energiam van), és jol erezzuk magunkat.

megis iszonyatosan rettentoen hianyzik, es van egy ur, amit a gyerek se tud bepotolni (nyilvan).

meg amikor visszajon, akkor se lehetunk egyutt, mert epp szulni fogok (2. baba), és utana ugye par hetig semmi, de legalabb velem lesz.. megint jon a harom orakenti etetes, nem alvas, stb

(es akkor itt jon a bonusz, hogy a szomszedunk (gyonyoru, agilis, segitokesz, peldakep anyuka tenyleg, es mondtam mar, hogy gyonyoru? :)) szoval ket roppant okos, kedves, jol nevelt kislannyal van egyedul, mert a ferje nem birta .. a 2 gyereket..

(ezert is rettegek a masodiktol, mert az elso is nehez volt, es en nem vagyok gyonyoru (megint 21. het +20 kilo, az elozo tulsulytol 4 ev sem sikerult megszabadulnom), nem vagyok olyan porgos.. es megis elhagytak, akkor mi lesz velem, de igyekszem nem gondolni ilyenekre..)

egyebkent nem konnyu egy gyerek ket embernek se, egynek meg plane (nagyszulokre nem merem rabizni, mert a papa pl borotvat (igazit) adott a kezebe, a mama meg hiradot meg szappanoperakat nezet vele mese helyett), es kell mennem orvoshoz eleg gyakran, meg neha jol esne egy kis pihenes..

(ami azert van akkor amikor meglatogatnak a nagyszulok, es bar ritkan hagyom veluk, azert amikor mind egyutt vagyunk jo).

egyebkent lehet huyen hangzik, de en hiszek benne, hogy a vegen minden jo lesz.. es mindenkinek.. aki nem adja fel, es hisz, es eros.

(hu, ez nagyon vallasosan hangzott, pedig nem szantam annak)

Szia! Elég hasonló az eseted az enyémhez! 27 évesen váltam, 15 hónapos kisfiúval. Nem lesz könnyű, de az élet megy tovább! Az én ey-férjem 16 évig meg sem nézte a gyerekét, semmit nem fizetett.

Szedd össze magad, légy mindig csinos! Hátha Neked sikerül! (Én felneveltem egyedül a fiamat, nem éltem együtt senkivel, bár barátom volt. Annyira soha nem bíztam meg többet senkiben, hogy össze is költözzek.)

Szia! Kitartást és erőt kívánok Neked!

Fiatal vagy még, megtalálod a párod, ne aggódj!