Miért van, hogy egyes emlékek egy életen át megmaradnak, míg más emlékek gyorsan szertefoszlanak? (beszélgetés)

Talán azért nem adható erre mindenkinek személyreszabott válasz, mert minden ember egyedi. Egyedi érzelmekkel, egyedi idegrendszerrel. Szakember is típusokkal dolgozik (szerintem) és miután megismeri a beteget keresi a tipusokban.

Nálam működnek ezek a dolgok, ezért is beszélek róla magabiztosan. Bennem is vannak rossz emlékek, csak nem vagyok hajlandó ezek hatása alatt élni. Az élet túl rövid.

"A boldog emberek eltemetett emlékei közül inkább az örömteli emlékek jönnek felszínre, a meggyötőrt, megfáradt, elkeseredett ember gondolatiban inkább a rossz emlékek."

Ez már okozat. Okozata annak, ha az ember nem tudja "kezelni" az emlékeit. Minden emléket fel kell dolgozni érzelmileg és el kell pakolni azt az agy megfelelő fiókjába.

Amit kellemes és gyakran elő szeretnénk venni azt felülre, ami rossz azt legalulra, leghátra.

Az agyban ezt a "rendrakást" ki lehet alakítani.

A pozitív gondolkodásúak és akiket mindig boldognak látunk szerintem így csinálják. Nekik is meg van a sötét kis fiók legalul csak nem nyitogatják.

A boldog emberek eltemetett emlékei közül inkább az örömteli emlékek jönnek felszínre, a meggyötőrt, megfáradt, elkeseredett ember gondolatiban inkább a rossz emlékek.

Mivel nekem túl sok a rossz emlékem, azzal segítek magamon, hogy igyekszek egy érzelmi szint felett maradni. Persze így is van hogy kissé lejjebb kerülök, de én legalább nem rinyálok hanem emelem magamat. Sokszor piszok nehéz, főleg annak aki nagyon magába zuhant már, Ezen dolgozni kell kinek többet, kinek kevesebbet, és étkezéssel is lehet emelni a boldogsághormonok szintjét. Ide tartozik még a meditáció, a csikung is, de egyedül magában egyik sem elég.

Így lehet kijönni a depresszióból is, az is a hormonok megborulása miatt alakul ki. (Lásd, pl. szülés utáni depresszió, de a többi is ugyanígy.)

Szerintem dönthetünk arról, hogy mi az, amire mindig emlékezni akarunk és mi az, ami ha ott is van az emlékein közt ritkán jöjjön elő.

Nagyon sok szép emlékem van, amelyek egy szóra, hangra, illatra megelevenednek.

Vannak rossz emlékek is, de ha azok jönnek, akkor terelem a gondolataim.

Ez szerintem épp olyan rendszerezési munka mint amilyet mondjuk a lakásban végez az ember.

Elkezdődhet ez akkor, mikor elkezd tanulni az ember, kisiskolás korban - mármint a gondolatok, az emlékek irányítása. Persze ez még nem tudatos.

Ahogy 55Judit is írta, ez a téma olyan nagy, hogy sok kutatást, olvasást igényel. Egzakt választ szerintem a tudomány sem tud még adni rá.

Ez én vagyok!!!

Az örök pozitív!

Jó nekem!!!

Azt hiszem, h attól függ hogy mennyire befolyásolták az életünket.

Pl. rossz kutya voltam az iskolában, körmöst kaptam érte. H mikor mennyit, arra nem emlékszem.

5-éves koromban kezdtem dolgozni, egy pohár frissen fejt tej, és 1 szelet penészes héjú kenyér volt a fizetésem.

Látom a habokat a tejen, és a penészt a kenyéren.

Jogos a felvetésed, de ez ennél bonyolultabb.

Ha csak annyit tudatnék veled erről amennyit én tudok, a fórumot betöltené, mégsem írnék le mindent. Az olvasottak alapján is sok maradt bennem a nyitott kérdés. Én már nem kutatom mélyebben, de neked sok sikert kívánok hozzá.