Egy éve tartó "rémálom"...mit tegyek? (beszélgetés)

Persze,h fel tudod fogni,nem mondta senki,h nem.:)

De akkor azt is fel tudod,h ennek semmi értelme.Félsz,h egyedül maradsz.Ettől sztem elég sokmindenki fél,amikor kilép egy hosszabb kapcsolatból.De kilépsz,telnek a napok-hetek...és elkezded élvezni az életet.Nem szenvedsz.Ha boldog leszel,akkor az kívülről is meglátszik...majd jön más férfi..akivel boldog lehetsz.

ilyen függők tényleg nem kellenek senkinek!!

állj már talpra az isten áldjon meg!! majd még azt is eltűröd tőle, hogy megver

Vajon mi tart vissza attól, hogy ne emészd magad tovább???!!!!

Ez a pasi magasról tesz a fejedre. Nem megalázó ez számodra?

Vmiért függsz tőle.Hallottunk már mindannyian ilyet,h vmi nem működik mégis egymást kínozzák és egy párt alakítanak.

Ha nem nézed a saját érdekeidet,akkor ki fogja?!Ő biztos nem,ha már a hátad mögött ilyen sunyi módon kibeszélt a haverjának.

Csak elszívja az energiádat,idegeskedsz,gyötröd magad....Minek!?:S

:)

Ez "jó".

Nem viccből írtam.

Érthetetlen amit csinálsz:(

A történet több évre nyúlik vissza. Pár évvel ezelőtt megismertem az interneten egy srácot. Akkor találkoztunk néhányszor, de ő külföldre költözött, így nem lett semmi közöttünk. Sokat beszélgettünk neten keresztül, míg másfél évvel ezelőtt újra találkoztunk, többször találkoztunk, teljesen elvarázsolt. Mivel mindketten úgy éreztük (legalábbis ekkor még azt hittem), hogy együtt képzeljük el a jövőnket, el kezdtünk tervezgetni, hogy hogyan tovább. Mivel ő még mindig külföldön élt, ezért meggyőzött, hogy menjek ki, próbáljuk meg kint először, aztán ha hazajövünk sokkal könnyebben boldogulunk majd. Én elhittem minden szavát, hogy vár engem, hogy milyen jó lesz együtt. A munkahelyemen felmondtam és egy évvel ezelőtt már kint is voltam külföldön. Szokatlan volt az együttélés, de azzal biztattam magam, hogy ez természetes, mivel korábban nem éltem együtt senkivel, meg kell szoknom, hogy minden nap van mellettem valaki. Ő továbbra is a tenyerén hordozott, minden nagyon szépnek tűnt. Én boldog voltam, hogy végre megtaláltam azt a férfit, aki szeret, akire számíthatok. De mégis volt valami, ami nem stimmelt. Nagyon sokat internetezett, folyamatosan chatelt továbbra is. Úgy gondoltam, hogy hadd csinálja, távol van minden barátjától, beszélgessen velük. A másik dolog, hogy alig szexeltünk. Ezt pedig arra fogtam, hogy nagyon sokat dolgoztunk, fáradtak vagyunk, nem igényli annyira. Egyszer nyitva felejtette a gépét és sosem csináltam még ilyet, de beleolvastam egy beszélgetésébe. Mintha leforráztak volna, elmesélte az egyik közös barátunknak, hogy elvan velem, de nem így tervezte az egészet és most nem tudja, hogy hogyan másszon ki ebből. Nem vonzódik hozzám, nem olyan lánnyal képzeli az életét, mint én. Nem tudtam mit tenni, nem mondhattam el, hogy mit olvastam. Így teltek a hetek, hónapok. Ő még mindig nagyon kedves volt, folyamatosan bújt, szeretgetett, bennem pedig gyűlt a keserűség, egyáltalán nem tudtam már benne megbízni. Mindemellett egyre nagyobb honvágyam lett, szerencsére úgy alakult, hogy fél év után, tavaly ősszel hazaköltöztünk, külön-külön lakásba.

Itthon azt gondoltam, hogy vége lesz ennek az egésznek. Nem így lett, továbbra is 'együtt voltunk', nagyon sok időt töltöttünk együtt. A környezetem nem értette, hogy miért, mindenki látta, hogy ezzel a pasassal valami nincs rendben. Folyamatosan kritizált, a súlyom miatt (60 kg vagyok, nem vagyok nagyon vékony, de dagi sem), ha picit többet ettem, már szólt, ha már nem úgy állt a hajam, megjegyezte, egyre inkább tönkretette az önbizalmamat. A szexet vele már el is felejtettem, hónapok óta nem feküdtem le vele, igaz aludtunk együtt, de nem volt semmi. Továbbra is folyamatosan az interneten lógott, láttam, hogy lányok fotóit nézegeti, lányokkal beszélget. Én végre találtam egy nagyon jó állást, aminek örültem, ő ennek sem örült, irigy volt rám. Mindezek ellenére képtelen vagyok vele szakítani, nem tudom, nem akarom elengedni. Tudom, hogy ez nem normális, hogy ennyi mindent nem lehet benyelni, mégis képtelen vagyok rá. Nincs bennem már sem szerelem, semmilyen érzelem iránta, de nem tudom azt elképzelni, hogy ne legyen része az életemnek, amit elég szépen tönkretett. Az utóbbi hetekben tisztára zombi lettem, nem alszom, nem eszem, úgy érzem, hogy teljesen belebolondulok ebbe a helyzetbe. Ti mit tennétek a helyemben?? Segítsetek kérlek!!