Egy éve tartó "rémálom"...mit tegyek? (beszélgetős fórum)

Erre a pasira kár energiát és szót vesztegetni.

Nem kell vele leülni és beszélni, nem kell az érzékebny pici és önbizalomhiányos (? írta ezt is valaki), nem kell féltékennyé tenni, tükröt tartani elé, meg más efféle praktikákkal tölteni az időt.

Ott kell hagyni simán, egy szó nélkül és kész.

Nekem is elég nagy igazságérzetem vagy, de mint a szólás is mutatja:

Egy embert mindig a cselekedetei mutatnak meg.Minden körülményben.

Senkit nem jogosít egyetlen helyzet sem a gerinctelenségre.

Érdemes lenne közösen leülni, és őszintén megbeszélni a kapcsolatotokat, hogy mit éreztek egymás iránt.

Azt írod, hogy ő se tudja, hogy "hogyan másszon ki ebből". Lehet, hogy ő lépni szeretne?

Őszinteség és bizalom hiánya: ő nem beszélt az érzéseiről, te pedig beleolvastál egy olyan beszélgetésbe, levélbe az ő gépén, ami nem neked szólt. Mindkét dolgot elmondhatod neki, legalább megkezdődne az őszinteség...

remélhetőleg nem mindnek.

Sok erőt kívánok az indítónak, hogy le tudja zárni ezt a kapcsolatot...ha külön lakásba is élnek azért egy picit könnyebb is, ha fejben lélekben elhatározza az ember.

Aki akar, az minden helyzetből visszafordul.

Vald be: azt hitted, hogy megváltod a "világot" és majd te leszel az....

Hát nem.

Csodálkozom, hogy még egyáltalán megengeded, hogy melletted legyen..

Egy mezei kérdés:

Egérke, mit keresel még mellette? A levél után, egyetlen szó nélkül léptem volna és soha nem tudta volna meg az illető, hogy miért.

Tudom, hogy a megszokás nagy úr, pláne olyan nőnek akinek az önbizalma romokban hever. Akinek önértékelési problémái vannak, sajnos nehezen lép ki, én tudom mit érzel.

Azért vagy vele, hogy ne legyél "egyedül", de hát így is társas magányban élsz. Gondolj arra, hogy hány évet akarsz még így elpazarolni, hmm? Én sokat elpazaroltam, amit már nemtudok visszahozni.

Egyszer határozottan ki kell mondani, meg kell lépni, hogy vége...Te még könnyebb helyzetben is vagy, hisz magad is beismered, hogy nem szereted már. Akkor? Hidd el, ahogy telnek-múlnak majd a napok, annál inkább fogod érezni, hogy potyognak le rólad a súlyok. De minnél tovább halogatod annál nehezebb lesz, és csak rosszabb lesz, jobb nem. Az elején nehéz, de sokat kell mással foglalkozni, nem a sebeidet nyalogatni, és akkor majd könnyebb lesz. Feltéve, ha az illető nem fogja ezt megakadályozni, mondjuk hogy nem akar elengedni....

Szóval még nem jutottál el odáig, hogy ennél még az is jobb, ha egyedül vagy? Ebben az esetben vagy nagyon nagy a tűrőképességed, vagy nem szenvedsz még eléggé.

Butaság ez a félelem, de ezt "onnan" nem láthatod sajnos, mert már annyira lerombolta az önbecsülésed, hogy vagy legyél az értékeidre. Sajnos ha vele maradsz még mélyebbre fogsz kerülni.