Egy 16 éves fiú öngyilkos lett a pótvizsgája után. Kié a nagyobb felelősség? (beszélgetés)

Ez egy jó összefoglaló. Egy hiányzik belőle. Hogyan ismerjük fel a jeleket egy eleve befelé fordulónál? Szinte lehetetlen, legfeljebb a véletlen segíthet, ha jókor vagy, jó helyen, és elkapsz egy véletlen félmondatot, és valamiért szöget üt a fejedben...

Egyébként a kockázatok csökkentését valóban egy teljesen nyugodt, intolerancia mentes légkör teszi lehetővé, tartozzon akár a nagyon feltűnők, akár a nagyon befordulók közé.

Van itt egy WHO összefoglaló az öngyilkosság megelőzéséről:

[link]

Eddig a szülő eldöntötte, hogy viszi-e vizsgálatra a gyereket vagy nem. Idén először, úgy van a törvény, hogy kötelező a vizsgálat (tanulási v. magatartási zavar esetén).

Tehát, ki fog derülni hamarabb az, ha probléma van... csak valakinek észre kell vennie.

Nem vagyok nagy szakértő a témában ,de laikusként úgy gondolom,hogy aki öngyilkos akar lenni,az egyszer megteszi és úgy ,hogy vége is legyen az életének.Ilyenkor nincsenek előjelek,mert önmagában rendezi le ezt a kérdést.

Ha valaki figyelmet akar felkelteni ,az hülyeségeket csinál,balhékat ,konfliktusokat,hogy észrevegyék végre ,hogy baj van vele,figyeljenek már rá!Ebbe beletartozik a legvégső megoldás is ,az öngyilkossági kísérlet is,ami persze nem halállal végződik.

Én úgy gondolom,hogy aki meg akar halni ,az meg is hal és úgy teszi ,hogy ténylegesen senki ne tudjon erről a szándékáról.

Én is így gondolom.

Szerintem a vizsga és a bukás,csak utolsó csepp volt a poharába.

Ma már szerencsére egyre kevesebben vannak, akik úgy gondolják, szégyen, ha a gyereknek tanulási problémái vannak. Akik viszont "az én gyerekem nem hülye" felkiáltással szőnyeg alá söprik a problémát, sok kellemetlenséget szerezhetnek, mind a gyereknek, mind maguknak.

A fiú egyszem gyerek volt... Ez is jelenthet valamit. Azt hiszem, itt nem egyvalami válthatta ki, sok minden összejöhetett szegénynek. :-(

Elolvastam egy másik cikket ugyanerről az esetről, abban benne van, hogy egy műszaki jellegű szakközépben bukott meg a fiú, magyarból és történelemből. A szülők azt mondták el, hogy műszaki tárgyakból jól állt.

Na most, ebből nem nehéz levenni, hogy nehézsége volt az anyanyelvi tárgyakkal (olvasás, írás, helyesírás, szövegértés, szövegemlékezet), annak pedig mindig van előzménye. Ebből a szempontból a műszaki szakközép lehetett jó választás, csak nem volt meg az ilyen esetekben lehetséges segítség, +felmentés az osztályzás alól. Sok szülő ezt tartja feleslegesnek, vizsgálatra sem viszi el a gyereket (sem időben, sem később), bízva abban, hogy valahogy úgyis átcsusszan. De mi van, ha mégse?

Ez nekem is eszembe jutott. Természetesen nem tudjuk, mi lehet a háttérben, és egyáltalán nem biztos, hogy ennél az esetnél szóba kerülhet, csak én is elméláztam ezen.

Hány olyan esetet láttam már, hogy valamiért a szülő ragaszkodik egy iskolához, de a gyerek képessége, tanulmányi eredménye miatt nem jut be, de a szülő minden követ megmozgat, és betuszkolja valahogy. Ilyenkor azzal magyarázza, a gyereke nagyon jó képességű, csak azért volt gyenge osztályzata, mert kifogta a tanár, utálták az iskolában, a felvételin meg rossz napja volt... Ezek a gyerekek aztán nagyon sokat szenvednek, mert nem képesek lépést tartani a többivel. Egy másik iskolában tudnának, ott boldogok lehetnének. Ha meg szólunk, akkor mi vagyunk a rosszak, és nem hiszik el, hogy a jóakarással nagyon rosszat tesznek.

Bocs, hogy nem szorosan a témához tartozik, csak úgy kijött belőlem.

A felelőség itt bűnbak vadászatot jelent?

Az feltámasztja talán?

Te sosem mondtad a gyerekednek ,hogy ha mégegyszer megütöd a hugodat, én csapok oda??

Hát én mondtam !

Mégis biztos vagyok benne,hogy ha megüti,nem lesz öngyilkos emiatt(soha még nem váltottam be az igéreteimet,én kövezkezetlen vagyok:D)

Azért a tanárokat nem menteném fel annyira. Sajnos, sokan vannak közöttük, akiknek nem ott a helyük.

saját tapasztalatból mondom. Nekem volt egy tanárom, akinek az volt a meggyőződése, hogy lány ne válasszon vasas szakmát, mert neki az nem való, ezért mindent elkövetett, hogy lejárassa és lealázza nőnemű tanítványait. Persze nem mindenki ilyet, ezsem ágában sincs általánositani, de nem szabad kizárni sem.

... egyetértek... szerintem amúgy is úgy van, hogy ha már megtörtént bármi, nem szabad hibást, felelőst keresni, hanem rá kell térni az új útra, és oda koncentrálni... már amennyire ebben az esetben lehetséges.

Itt úgy se lehet okosat mondani, a legnagyobb tragédia, amit az élet az emberre mérhet, ha a gyermeket veszi el... :o(

... csak nagyon óvatosan jegyzem meg, hogy van vigyori családmodell... és jöhet az olyan társaság (ahogy jött is, amikor az ideje volt), ha a szülő a minta, a példa, akire felnéz, és akit követ (áh, már régen lehagyott, és ezt meg is mondom neki mindig o)))...

... egy biztos, őrült nehéz dolog gyereket nevelni, ugyanis mindig rezeg a léc, hogy ezt hagyhatom-e, ezt szabad-e, ezzel nem teszek-e kárt.... és csak sokára nagyon sokára tudjuk meg, kapunk visszajelzést az élettől, hogy jól csináltuk-e...