Depresszió (beszélgetős fórum)

Naaa!Nem vagyok én mumus!Ez nem az ijesztgetés kategóriába tarozik szerintem!

Amúgy már egy páran az orruk alá dörgölték a másik topicon,azok a bizonyos "emberkék"!

Valószínüleg!Akinek az alkohollal vannak gondjai az kemény dió!Nem jutnának el hozzá a szavaid!

Szerintem,ahogy így olvasgatom Petrát írás után,az anya úgy érzi,h neki már csak ez maradt,ez nyújt örömöt,vígaszt,könnyebbülést,mármint az ital!

Az a baj,mint írtam,h mivel feszültségoldó jól érzi magát tőle,és ezt a jót nem akarja megvonni magátókl!

Valószínüleg,ő sem tudott sok dolgot feldolgozni!

Amikor apukád meghalt,anyukádnak voltak gondjai az itallal?Mióta iszik?

hm szerinted vékony vagyok???

És jól kijössz a fiaiddal?

Petra, ezt már kommentálni se tudom, olyan borzalmas. Nekem fiaim vannak, de még azt is észreveszem ha a bajuszukon egy szál nem úgy áll, mint szokott. Hát egy anya attól anya hogy a gyereke legapróbb testi és lelki rezdüléseit is meglássa!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Jajjj,most megint káromkodnom kell, az istenit neki!!!!

Szerintem a lényeget érintetted:"magának él"!

Beszűkült az élete(tutira depressziós),az ivásba menekül,mert az feszültséget old,olyankor nem fáj semmi,a gondok is eltörpülnek!

Egyébként,ahhoz,h közelíts anyukád felé,és megbeszéld vele tiszta állapotában a dolgaitokat,nem kell otthon laknod!Nem kell,h nap mint nap rád pakolja a terheit,és lásd a tehetetlen szenvedést,és a rád/rátok pakolt dühöt,esetleg!

Nem akar anyukád segítséget kérni?Tisztában van vele,h gondjai vannak az alkohollal?

Szerintetek nem lenne jó ötlet kicsit elbeszélgetni " Petra anyucival"????

Bennem egyfolytában csak ez zakatol----nem, nem "bunkózva", csak úgy finoman, van ám olyan énem is, ha akarom....vagy az ilyen emberről leperegne a "jó szó" is???????

Hm...hát ugy vagyok anyuval...hogy inkább hagyjon békén...általában elmeséli hogy milyen jót buliztak, ill. milyen jól berugtak a barátnőivel...ő inkább csak ilyen témákat tár elém...! Azt tudom hogy azért büszke rám...mert bejutottam a fősulira...! De az az igazság...hogy már meg tanultam megtartani anyám felé a tisztes távolságot...próbáltam közelíteni...de csak a padlóra küldött és csalódást okozott...ezzel már nem próbálkozok inkább...ebből elegem van! És tényleg nem tudja mi van velem...hihetetlen számomra is...az hogy nem veszi észre pl.hogy nem eszek, vagy hogy fogyok...sokan észre vették már...nah mindegy...nem is hiszem hogy érdekli!!!

Nem mutatom felé hogy bajom van,...mert nem képes arra hogy anya ként kezelje...pl. múltkor voltunk mapámnál a börtönben és én másfél éve nem láttam utána nagyon kíkészültem és itthon zokogtam anyám bejött a szobámba mert mondta hogy megy el a bizonyos barátnőjéhez...és látta hogy sírok mondja mi van...mondom csak a mai nap megviselt...mondja jól van...sírjam ki magam...és elment!!!Nah utána még jobban bőgtem!!!

De amikor haza jön kicsit vagy nagyon részegen...szó szerint undorodok tőle...mert a vérszerinti apám is ezt csinálta...míg bele nem halt...!

Petra, te a bátyáddal sem vagy jóban???

Sok a kérdés, tudom, de nem a kíváncsiság vezérel, hanem a segíteni akarás.

Petra, nagyon sovány vagy?????

Szemmel látható a soványságod?

bocsánat ha nagyon tapló vagyok, nem muszáj válaszolnod!!!!!!!!!!!

Lehet hülyeség amit mondok,de létezik gyámügy.Ha a barátodnál lakhatnál,lehet a támogatást neked adnák,tanulsz,nagykorú vagy.Ezt valaki jogokban jártas személy megtudná mondani.

Mindez mellett,ha anyu esetleg nem valami rendes pasit visz haza,Te veszélyben vagy.Pánikolok,de nem is olyan alaptalan ez a gondolat.

Hát ez az amiről beszéltem!Az anyukád a barátnőjeként vagy ha úgy jobban teszik a lelki szemeteseként(na ez csúnya volt)használ!Erre írtam azt,h nem szabadna összekeverni a szerepeket!

Valószínüleg anyukáddal sincs minden rendben lelkileg!

A válasz amit kaptál,amikor a maga módján közelíteni próbált feléd(nevezhetjük bocsánatkérésnek is)a saját maga csalódottságát tehetetlenségét,(nevezetesen,h még a saját lányomat is el fogom veszíteni vagy már el is vestítettem,meg tönkreteszem magammal együtt stb.)vetítette eléd!

Tudom,h nagyon nehéz,és először mindenki így reagál,de próbálj közelíteni felé!Ne a pasi ügyeiről beszélgessetek!

A megbocsátás a legnehezebb,főleg a szülők felé,mert talán tőlük várnánk legkevésbé,h megbántsanak,és tőlük esik a legrosszabbul!

Anyukád szerintem,azt hiszi,h nélad ez az evés dolog egy gyerekes hóbort.Nem hiszem,h annyira ismerné ezt a problémát,ezért aztán nem gondolja,h ez komoly dolog!

Sok szülő nem is akarja észrevenni,ha a gyerekével valami probléma van!Ez egy védekezőmechanizmus,ha nem veszem tudomásul,nem is lézezik!

Úgy,h én azt mondom,amíg ő kicsit is nyit feléd,és próbál jelzéseket küldeni,h figyelek rád,csak nekem is problémám van,akkor engedd magadhoz,mert valószínüleg neked is erre lenne szükséged!

Pedig most kéne, minél előbb....örülök hogy van barátod, aki szeret Téged. Ugye nagyon szeret?????

Akkor meg, mit számít hogy keresel-e vagy nem.

Helyre tudnál jönni ha elköltöznél otthonról.

Addig viszont tuti hogy nem.

Nagyon-nagyon sajnállak én is, csakhogy ezzel nem vagy előbbre, az a baj.

Nem neked kell szégyenkezned,Te lány!Bocs,inkább nem elemezném anyuka viselkedését.Téged hallgatva,olyan,mintha hallanálak,akármilyen förtelem anya vagyok,ezt még én sem teszem!

Eszti mondta jól,menekülj onnan!Nagyi,rokon,ki jöhet szóba?Nem fogod anyut cserben hagyni,nyugodj meg.Nyilván sérült ő is,de...Veled így mi lesz?

Hát van bőven a tarsalyomban az biztos...és olyan jó hogy kicsit kiadhatom a dolgokat...anélkül hogy szégyenkezve kéne látnom hogy hogy néz rám az akinek mesélek!!!

"csak nézel,de inkább sírni tudnál" jól esik...de seniben nem akarok rossz érzést kelteni!!!