Dalszöveg - lánc (fórumjáték)
gimbelem-gombolom,
légy enyém,angyalom,
a félelemre nincs okod,
hiszen szeretlek jól tudod
Óvatosan szövegezed az üzenetet, semlegesen
kedveset, hiszen egy kis flörtből bonyodalom még
nem lehet, de megremeg a lábad, mert
leveledet véletlenül szerelmed kapja meg.
Találkozás egy régi szerelemmel,
Nem tudni mért, de mindig megható…
Idővel mindent másképp lát az ember,
De az, hogy szép volt, nem vitatható.
Nékem olyan asszony kell
Ha beteg is keljen fel
Főztem meg a vacsorát
Úgy várja várja,úgy várja várja haza az urát!
...Mind róla mond mesét csupán.
Holdfényes májusok, muskátlis ablakok,
Hozzátok száll minden álmom,
Ott ahol él anyám, ott van az én hazám,
S ott lennék boldog csupán...
..távol,messze van hazám,
csak még,még egyszer láthatnám...
Néked adok mindent, ami szép van bennem,
Kezed bársonyára rácsókolom lelkem,
S hogyha szavad nincsen, akkor is megérted,
Van az úgy, hogy néha a szívek beszélnek.
Vallomásra küldöm a szívemet néked,
Hangtalan szavakkal mesél szép meséket.
Lehunyt két szemedre én hozok majd álmot,
Olyan szépet, amit még senki se látott,
Visszahozom néked, ami egyszer elment,
Jégvirágos estén bódult tavasz reggelt.
Olvasd ki, hogy mily forrón szeretlek
A szívem háborgó tenger
S a szememből könnyek peregnek
Mert én téged szeretlek
Hagyd a múltat én sem kérdezem.
Halk zene szól az éjszakában.....
..télapó,
minden gyerek várva vár,
vidám ének hangja száll.
Van zsákodban minden jó,
piros alma,mogyoró,
jöjj el hozzánk,várunk rád,
kedves öreg Télapó
Kis szobámban minden olyan kihalt, üres,
találok bent egy bús szívet.
Felnyitom a vén zongorát,
eljátszom a szívem dalát.
Halvány őszi rózsa,
mondd el, hogy imádom én!
Halvány őszi rózsa,
mért nem jön sosem felém?
Mondd el, hogy rab vagyok,
azt is, hogy meghalok,
ha mást szeret.
Halvány őszi rózsa,
gyógyítsd meg a szívemet!
. ........ még senki se látott,
Visszahozom néked, ami egyszer elment,
Jégvirágos estén bódult tavasz reggelt.
Vallomásra küldöm, ami szép és jó van,
Orgonavirágban, halk muzsikaszóban.
Néked adok mindent, ami szép van bennem,
Kezed bársonyára rácsókolom lelkem,
S hogyha szavad nincsen, akkor is megérted,
Van az úgy, hogy néha a szívek beszélnek.
Menj, soha ne nézz vissza rám
Úgy fáj, hogy elhagytál
Soha ne nézz vissza rám
Menj, soha ne nézz vissza rám,
Úgy fáj, hogy elhagytál
Soha ne nézz vissza rám
Kukorica, csalán, csalfa lett a babám,
Pista legyek, ha ez lesz a halálom.
Nem sajnálom, nem én vagyok olyan legény,
Találok egy tucatot is a nyáron.
Aki akar keresni az talál is,
A lányokkal cicázott az apám is.
Akad elég virág, nem búsulok tovább,
A virágot ott szedem, hol találom.
Gyere, táncolj cigánylány.
Ez a tánc most neked jár.
Eliszom az utolsó pénzemet,
Köszönöm, hogy szerettelek tégedet.
Faluvégén a kiskunyhóba sukár cigánylány.
Rabja lettem nem felejtem, szívem reá vár.
Szeretni mást az óta én nem tudok,
Álmaimba mindig csak rád gondolok.
Kár összeveszni velem, kár eldobni s a szívem,
Hogyha nincsen erre még elszánva,
jobb, ha egyet-kettőt alszik rája.
Hiszen nincs a földön szebb se jobb se
mint a békesség,
Kérem ne tapossa sárba lába, a tulajdonában lévő fotográfiámat még.
........
Jégvirágos estén bódult tavasz reggelt.
Vallomásra küldöm, ami szép és jó van,
Orgonavirágban, halk muzsikaszóban.
Néked adok mindent, ami szép van bennem,
Kezed bársonyára rácsókolom lelkem,
S hogyha szavad nincsen, akkor is megérted,
Van az úgy, hogy néha a szívek beszélnek.
Kiabálj, ha tombol a jó kedved
Kiabálj, ha valami fáj
Kiabálj, mi biztosan meghalljuk
De, ha nincs baj ne kiabálj
Túl szép, amit te mondsz,
Ahhoz, hogy így igaz legyen.
Túl szép, ahogy szeretsz,
Elhinni én alig merem.
Az ég azonnal kékebb,
Ha én rád gondolok,
A szép azért lett még szebb,
Mert már veled vagyok.
látod-e babám,
látod-e babám,
amott azt a nagy hegyet...
A szerelem mégis bűn, ezt dalolta hegedűm,
Gyere ide, nékem olyan csárdás kell,
Amitől a szívem újra táncra kel.
Göndör a haja, karcsú a dereka,
Megölelném, sej, de ő nem akarja.
(De!) göndör a haja, karcsú a dereka,
Megölelném, sej, de ő nem akarja.
Megöregszünk majd
és abban az lesz a szép
akiket régóta vártunk már
megjöttek rég.
Lent, az utcánkban áll egy kis bár,
minden éjjel egy férfi ott jár.
És a zenekarnak pezsgőt ígér:
"Játszák el újra nékem!" Csak ennyit kér...
Visszajössz hozzám te még, ha jön a nyár,
Amikor kinyílnak majd a violák.
Betoppansz úgy, mit régen,
Mint fénysugár az éjben, átölelsz némán...
Nem kérdek tőled semmit, ki volt, ki tőlem elvitt, nem vádol a szám.
Giling-galang szól a harang,
A boldogságom határtalan.
Kinn a dorozsmai határban
De sok pacsirtamadár dalol.
A szívem háborgó tenger
S a szememből könnyek peregnek
Mert én téged szeretlek
Hagyd a múltat én sem kérdezem
Örülj, hogy itt vagy velem ne kérdezd miért könnyezem
Igazi nagy szerelem mily bennem ég
Szorítsd meg most a kezem boldogság maradj velem
Az ajkad úgy keresem mely lázban ég
Régi nóta, híres nóta cseng fülembe,
Régi cigány, híres cigány hegedülte,
Ahány leány, ahány legény ezt dalolta,
De szép is volt az a nóta, régi nóta.
Tűnő álmokból, lassan fátyolt sző a néma hold
Régi szerelem, még néha-néha visszajár
Ha künn a szigeten, halkan búcsúzik a nyár.
..de már nincs
ötnek gyűrűt adtam,
tízet csalogattam,
elcsavartam húsznak a fejét...
Akinek nótája nincsen, annak szíve sincs
Ha nem hiszel a nótában szívedre tekints
Lesz egy legény kinek nevét titkolni fogod
És ahol majd senki nem lát meg is siratod
Szívem mélyén őrizgetem szerelmem hűségét.
Az én édes kicsi párom hasonlít anyámra,
Én pedig a nótás kedvű édes, jó apámra.