Dalszöveg - lánc (fórumjáték)
Sárga levél zizeg a fán.
A fülemben az őszi szél
édes emlékekről mesél.
Kis szobámban minden olyan kihalt, üres,
találok bent egy bús szívet.
Felnyitom a vén zongorát,
eljátszom a szívem dalát.
..nincs,fene bánja,
volt,nincs,vigye kánya,
volt szeretőm nékem,
de már nincs
Amerre mégy édes rózsám kívánom
Hogy előtted a rét is piros rózsává váljon
A zöld fű is előtted édes almát teremjen
A te szíved holtig el ne feledjen!
Megyen már a hajnalcsillag lefelé
Az én kedves galambom most megyen hazafelé
Lábán van csizmája, a lakkos szárú kis csizma
Rásütött a hajnalcsillag sugára
A két szememből lepereg a könny,
bánom is én, jöjjön, ami jön!
Hazudik a pompa meg a pénz,
nem biztat már engem a remény,
Meghallgatom, mit susog a szél,
a te szíved már nem az enyém.
Még az éjjel felkeresem,
A régi szeretőm!
Kiállok a kapujába
Kibeszélgetem magamat,
Véle utoljára.
... sátora, ladi-ladi-lom, sárga liliom.
Leégett az éjszaka, ladi-ladi-lom, sárga liliom.
Én a vajdát nem bánom, csak a lányát sajnálom,
Mert ő volt az a zimberi-zombori szép asszony,
Jó asszony, ladi-ladi-lom, sárga liliom.
..ablaknál állj meg cigány,
úgy muzsikálj,hogy
sírjon az a szép leány,
olyan legyen,mint egy
szerelmi,könnyes vallomás,
csak csendesen,
ne hallja senki más...
Nótás kedvű édesapám,
Réges-régen nem dalol már:
A szívemet bánat rágja,
Egy-egy kedves nótájára.
Az lett a sok nóta vége,
Kint nyugszik a temetőbe',
Dalos ajkú kismadárka,
Szállj az apám fejfájára!
Ne tudja meg soha senki, hogy még mindig valakire várok.
Valamikor boldog voltam, ha pünkösdi rózsát láttam nyílni,
Valamikor örömkönnyet tudtam én a rózsák között sírni,
Valamikor nem gondoltam, hogy én egyszer itt maradok árván,
Hogy énnékem nem nyílik már soha virág a pünkösdi rózsán.
Ennyi év után hidd el nem hiányzol már
Ennyi év után te is emlék vagy csupán
Kék a szeme, arca csupa derű.,
nála szöveg hódít a meseszerű,
és a keze, ha néha a vállamra terül,
a szerelem nem kerül.
Jó a zene, táncol minden velem,
nem is történt még, soha-soha ilyen
ó csak tudnám, ó hogy hol jár az eszem,
tele van a szívem veleeeee.....
Sárgult levél elporladt már,
Faágakon apró rügyek ülnek...
Utánunk is újak jönnek,
Örök sorsa ez az életünknek.
ritka árpa,ritka búza,
ritka rozs,
ritka kislány aki takaros...
Sárgul már a kukoricaszár, vadvirágos, madárdalos a hatáSzép galambom, tubi-tubicám, csipkés szélű jegykendővel várj énrám.
Csipkés szélű jegykendővel, kicsi szíved szerelmével,
Légy az enyém kisbabám!
Sárgul már a kukoricaszár, az én szívem kis galambom téged vár.
Lábujjhegyen léptem tova az avarban,
Dehogy is zörögtem, dehogy is zavartam.
Volt nékem is tavasz, akácvirágzás is,
Söpörtem eleget, söpörjön már más is.
..kislány Anikó,
rózsás tünemény,
csak ő tudja mi a jó,
a cukrászsütemény,a fiúktól,
a fiúktól
juj nagyon fél...
Tisza partján mandulafa virágzik
Mandulája vízbe hullik, elázik
Megüzenem és a vízi madárnak, én a vízi madárnak
Hozzon fel egy mandulát a babámnak.
De ha rummal megitatom a kordéba befoghatom
úgy is tudja becsalunk a csárdába.
Hej rigó,rigó részeges ló megittuk a zab árát.
Jaj rigó,rigó sárga csikó együtt látjuk a kárát.
Most kéne abbahagyni,
Elfutni, elrohanni,
Érzem, hogy holnap már többé nem lehet.
Most kéne összeveszni,
Erőnket összeszedni,
S kimondanunk azt, hogy ─ Ég veled!
De, hogyha mégis kérdik,
én mindent letagadok.
Azt mondom halkan, csendben,
hogy nagyon boldog vagyok.
Magamban járok, már semmi se fáj,
nem futok én már az álmok után,
hisz úgyis minden-minden tovarepül.
Nem érdekelnek már az emberek,
mellettük szép csendben tovább megyek,
hisz úgysem kérdik tőlem, hogy mi fáj nekem.
Nem, nem, nem
Soha nem, nem, nem
Én nem leszek soha sem a játékszered
Csókod is a másé lehet
A szerelem csak játék neked...
Érezned kell, hogy rád találtam
S, így lesz miénk a boldogság
Ne gondolj arra, ami fáj
Ne nézd többé a múltam
Megtévedt szív is szerethet
De nézz könnyes szemembe
Olvasd ki, hogy mily forrón szeretlek.
A szívem háborgó tenger
S a szememből könnyek peregnek
Mert én téged szeretlek
Hagyd a múltat én sem kérdezem.
Halk zene szól az éjszakában......
du-du-dúdolom én
ezt a halk szavu dalt örökké,
amíg dúdolom én
ez a dal,ez a szív az ové...
Nincs nálad szebb, a Föld kerekén
Hullnak a falevelek
És te mindig szép vagy
Meggyfáról lemászok
Hogy egy-két csókot adjak
Hejj Babám a teringettét
Olyan gyönyörű vagy!
Gyere ide, szeretgessél!
A csizmámat meg hagyjad!
Rózsafa bólogat a kert közepén, illata hozzám száll…
Mért várjak hű szerelmet már tőled én, hogyha te megcsaltál?
Menj szépen az utadon, mért tetted, nem kutatom, nem kérdem!
Érzem, hogy majd valaki értem sír a tavaszi estéken.
(javítva)
A vén budai hársfák békésen suttognak,
elpihen a lombokon a szél,
Már hold ragyog a bástyán, s úgy érzed boldog vagy,
lágyan egy kis kéz kezedhez ér.
Oly jólesik a légyott este, a Ruszwurmnál,
mint a mese, halk muzsika száll.
Fölrepül egy sóhaj, csók fakad a csókkal,
nyár tüze, vagy hó van, áll a bál.
Jöjj ide a Várba, nem maradsz te árva,
mert valaki várva vár!
Beküldő
Mityu2010
Mityu2010
Pontszám: 3 113
Hallgass bele
00:00
00:29
play
stop
Dalszöveg
A vén budai hársfák békésen suttognak,
elpihen a lombokon a szél,
Már hold ragyog a bástyán, s úgy érzed boldog vagy,
lágyan egy kis kéz kezedhez ér.
Oly jólesik a légyott este, a Ruszwurmnál,
mint a mese, halk muzsika száll.
Fölrepül egy sóhaj, csók fakad a csókkal,
nyár tüze, vagy hó van, áll a bál.
Jöjj ide a Várba, nem maradsz te árva,
mert valaki várva vár!
Piros pettyes ruhácskádban láttalak meg téged,
Esti szellő el-elkapta fehér köténykédet.
Szívemet meg hirtelenül valami átjárta,
S egyszeribe te lettél a világ legszebb lánya.
Illatozó erdők mélyén andalogva mentünk,
Mind a ketten, te is, én is, vadvirágot szedtünk.
Egy virágnál, a legszebbnél összeért az ajkunk,
Csókolózó gerlepárok úgy kacagtak rajtunk.
Piros pettyes ruhácskádban nem szedsz több virágot,
Temiattad gyűlöltem meg az egész világot,
Temiattad lettem züllött, temiattad árva,
Kacaghatsz egy nagyot rajtam, falu legszebb lánya.
Deres már a határ, őszül a vén betyár,
Rá sem néz már sohasem a fehérnép.
Nem is vár több nyarat, senkije se maradt,
Egyetlenegy hű társa:a szegénység...
Más se kell az egész világból,
Csak egy pipa, meg egy pohár bor!
Deres már a határ, őszül a vén betyár,
Rá sem néz már sohasem a fehérnép...