Dalszöveg - lánc (fórumjáték)
Elviszem én magammal az emlékeimet
Hogy ne lássam a lassan pergő homokszemeket,
Utoljára, drágám, azt kívánom én
Hogy te mással nagyon boldog legyél!
Lement a nap a maga járásán..
sárgarigó szól a Tisza partján..
sárgarigó meg a fülemüle..
szép a rózsám,hogy váljak el tőle?
Jöjj még most éreznem kell
soha nem múlhat el
többé már nem veszítlek el
gyere még, még egyetlen perc
míg átölelsz őszintén
csak szoríts bújj közel
Megszólítám: De jó hogy megtalállak itt,
A legszebb lány tudod-e, hol lakik?
Ott arra lenn, túl az akácsoron,
Ma estelen, egy ház elé osonj!
Nem sajnálom, nem én vagyok olyan legény,
Találok egy tucatot is a nyáron.
Aki akar keresni az talál is,
A lányokkal cicázott az apám is.
Akad elég virág, nem búsulok tovább,
A virágot ott szedem, hol találom.
Ajtók,
Szemhéjak,
Az összes lámpa
sötétbe zárva.
Az éjben
sodródunk,
Minden álom
vitorlavászon.
Párnákból gyúrt,
Égszínkék úton
...kattognak a kerekek,
vígan énekelnek a kis gyerekek,
lalala,lalala,lalala,....
Nem a mi állatunk, nem a mi emberünk,
Nem a mi századunk, nem a mi ezredünk,
Nem a mi állatunk, nem a mi emberünk,
Nem a mi századunk, nem a mi ezredünk.
Lopni jár egy fénysugár
Az arcunk repül, meg sem áll
Távoli szemekkel figyel ránk
Egy ôrült bolygó szédeleg
Túrára indul a képzelet
Távoli szemekkel figyel ránk
sírj a vállamon, megnyugszol tudom.
Én nem mondanám senkinek sem el.
Csak sírj a vállamon, a másik oldalon,
de ha nem szólnál, én érteném nagyon.
Hol senki sem bánt, ott bújnál el,
ott adnád fel minden reményed.
Hol senki sem hív intenél már,
s ki meg-meg áll, tovább lép némán.
Legtöbb ember ott hibázza el,
Hogy néha némán,álmodozni mer.
Így tettem én is,vesztettem én is,
De bármi vár,nekem megérte mégis.
Te vagy az életem, hagyd hogy ez így legyen,
Nem kérek semmi mást, csak úgy szeress, mint még senki mást..
Számoltam a perceket, jól tudtam egyszer velem leszel, enyém leszel..
Talán, sok év után, majd rájövök,
Hogy van még rajtad kívül más
Talán, sok év után,
Az élet hoz majd gyógyulást....
pár lépés a végtelen,
már nem tart vissza semmi sem
ha álom volt mit tőled kaptam,
ébrednem kell azt hiszem
egy álmatlan éjjel
mind úgy hullott széjjel
mi volt..
Sokszor mondtam már viszlát-viszlát
Maradjak vagy menjek?Te mondd meg!
-Nekem már nem megy,Csak nézem ahogy minket el a por lep....
Rózsafa bólogat a kert közepén, illata hozzám száll…
Mért várjak hű szerelmet már tőled én, hogyha te megcsaltál?
Menj szépen az utadon, mért tetted, nem kutatom, nem kérdem!
Érzem, hogy majd valaki értem sír a tavaszi estéken.
Mert nékem nincs senkim, ki szív dobogva hazavár.
Az egyiknek sikerül a másiknak nem!
A sors olykor nem tudja mit akar.
Gólyamadár sej haj, fészket rakott belőle,
Gólyamadár sej haj, szépen kelepel a háztetőn.
Elhagyott elhagyott engemet a szeretőm.
Mert értelmet nyert minden, megköszönni mindezt, hogy tudnám most neked.
Így érzem, rég bár érthetnéd köztünk a távolság, mint föld és ég.
Szemed most is annyira szép.
Szerelemmel nézel-e még?
Nevetésed éppen elég,
vigyázz rám.
Nem kell más, én mint egy állat
elevenen felfalnálak,
Miközben szétszakítanál.
Nem kell más!
Én nem sokat kérek:
Nyelvem hegyén a véred,
Te pedig a torkom harapd át,
És nem kell más
Mennyi kaland,mennyi szerelem,
végtelen messze jár,
nyoma sincs szívemen...
Egy kicsi ház van a domb tetején,
Gyere oda édes kis galambom.
Ott leszünk boldogok majd te meg én,
Ott súgd a fülembe, szeretsz nagyon.
Orgona illatú most a világ,
Könnyeket ejteni oly csacsiság.
Egy kicsi ház van a domb tetején,
Gyere oda édes, szeress belém.
Túr a disznó, túr a mocsár szélen.
Tartottam szeretőt, de már régen,
Ha tartottam, megszenvedtem érte,
Betyár világ, nem vesd a szememre.
Van egy ország,
ahol álmomban jártam:
Magyarország,
ahol az arcodban láttam
a magam arcát.
Az ölelésben bőség,
az igaz ügyben hűség
voltál.
Én ezt az arcot már őrzöm,
Magyarország!
Hiszek az álmomban egy életen át...
Lehet egy igaz történet,
lehet mese, mégis szép.
Hallgasd, hogy történt velük,
a hullám s a szikla szerelmét.
A büszke sziklaférfi ott állt egyedül,
körbetáncolták a hullámszeretõk.
A büszke sziklaszív, tébolyult pillanat,
egy szeretõi csók, õ is mindent akart.
Száz magányos év, már tûnjön végre el.
Vigyél el és ölelj!
Kismadár, ó kismadár.
Messze száll, vígan dalol.
Kismadár, ó kismadár,
Látlak e még valahol?
Te visszamennél szívesen,
de már nem tudod hová.
Minden emlék idegen.
Sok régi kép, ami nem hasonlít rád.
Egy álmos szerető,
egy majdnem szenvedély.
S te nem hiszed már, lehet elég időd,
hogy a pillanatnak élj.
Az ami volt, egy szomorú emlék.
Egy szabad országért
Szól dalunk
Hány arc és név
Ki bátran egy új útra tért
Köszönettel tartozunk
Hogy tisztább az ég
Hogy ránk már
Egy új hajnal kélt
(Ránk már egy új hajnal kélt!)
Magyarország, halld szavunk
Hány arc és név
Ki bátran egy új útra tért
Köszönettel tartozunk
Hogy tisztább az ég
Hogy ránk már egy új hajnal kélt
Egy szabad országért
Egy szabad országért
Szabad országért
Szabad országért
Zúg a Volga,sír a Volga,
súlyos gálya ring felette...
Kitört a pesti limbo-láz, - limbó,limbó,limbó-láz.
Mindenki őrült limbót ráz, - limbó,limbó,limbó-láz.
A limbo-hintó menetre kész, - limbó,limbó,limbó-láz.
Van még egy pár hely, te is beférsz. - limbó,limbó,limbó-láz.