Család feje a férj... tartották régen. Szerintetek ma hogy van ez? (beszélgetés)

Biztos nem attól, hogy valamit nem csinál :)

Hogy más mitől érzi magát pl. nőnek nem tudom, én születésemtől az vagyok, ez a természetes. Nem kell hozzá külső megerősítés.

Mondjuk sose akartam megfelelni a sztereotípiáknak, másban sem.

volt valaki, aki bekötöte a cipőm, legszívesebben átölelve összevissza csókoltam volna:-}

néha, ha ki se mondjuk, mi ffiak nagyon tudjuk értékelni a törődést.

Elvicceltük Zusuzsival, de valóban számít a családból vitt minta, én anyámtól ezt tanultam.

(Egyet hibázott csak, hogy közben elfelejtett Nőnek is lenni, de ez nem ide tartozik ... :))

Másrészt meg tényleg születni kell a gondoskodásra való hajlamra.

Ha nekem az okoz boldogságot a munkámban, hogy a haldoklók minden fizikális igényét kielégíthetem, és méltón mehet el, akkor a családomért ne tenném meg a százszorosát?:)

Saját nevelés!!:DD

Képzeld, eleinte állandóan mosogatni akart, meg cipőt pucolni, meg teregetni a mosott ruhákat!:D

Aztán mikor rájött, hogy azt én nem engedem, és egész más dolgok miatt nézek fel rá, egyből jobban esett neki, hogy nem kell feminin vonásokkal rendelkeznie:DD

nekem továbbra is tetszenek a családdal,- családért tett dolgaid.

példaértékű!

Ha mindkettötöknek így jó akkor rendben. Az én párom egész más típus, az ilyen gondoskodástól rosszul van. Tapasztalta, volt hasonló barátnője.

Az a lényeg, hogy a pár mindkét tagja hasonló mentalitású legyen.

Én is felnézek a páromra, de nem azért, mert nem pucolja ki a cipőjét :) (Bocs, nem tudtam kihagyni :D)

Azért itt már régóta keveredés van, úgy érzem.

Más dolog, amiről a fórum indult, hogy "ki viseli a nadrágot", egyáltalán van - e arra szükség, hogy ezt el kelljen dönteni, meg megint más, hogy ki mennyire házias illetve gondoskodásra született.

A cipőtisztítási szokásaim firtatásáról nem is beszélve:DDDD

De most is azt mondom, amit eddig:

Szeretek felnézni a férfira, szeretem, ha tisztelhetem, és nem nekem kell mindenben helytállnom, de alapigényem, hogy mindenről közösen döntsünk, kivéve az apró dolgokat:)

Szeretek gondoskodni róla (Pms1 most kapaszkodj meg: még a székpárnát is kisimítom, mielőtt leül!! :DDDD), és nagyon - nagyon - nagyon meg tudja becsülni ezt egy férfi, higgyétek el nekem!;)

Nálunk naponta poros lesz a cipő, mindig éppen az, amit váltogatunk.:)

Elöl nincs cipő, arra való a cipősszekrény, hogy ott legyen a helyük, ne szanaszét.

Oda viszont nem rakjuk be porosan - koszosan. :D

Levétel után áttörlöm, ennyire egyszerű:D

Ha sár vagy hó van, akkor természetesen egy csöpögtető tálcán maradnak a száradásig - tisztításig és a másikra váltásig.

Ránéz a lábára, vagy legalább mikor felveszi észreveszi. Nálunk nem egyszerre koszolódnak, takarítani sem ugyanúgy kell őket. Nincs olyan programpont, hogy cipőpucolás :)

A gyerekeké jóval gyakrabban koszolódik, van, hogy naponta. én váltogatom, az enyém ritkábban. Páromé változó.

Azt nem értem, koszosan veszi fel? Ha meg útközben koszolódik azt hogy lehet megelőzni?

Amúgy nem is értem, hogy lehet eltenni egy cipőt koszosan, amit aztán észre lehet venni:S

Ez olyan, mintha átizzadt ruhát tennél a szekrénybe a tiszták közé:S

Hogyan?

Este 7 - kor lehajol a cipősszekrény elé, és végigböngészi, hogy mi tűnik fel neki??:DD

Én nem tudom, milyen igénytelen az a férfi ...

Mert nálunk nem észrevenni kell, hanem rendszeresen megcsinálni:D

Bírom a humorodat!!!:)

Na de most tényleg, hogy van ez?

Tisztítod a saját cipődet, aztán a férjedét odébb tolod, hogy azt majd te kipucolod apukám, vagyok én annyira emancipált nő?

Azon a 2 percen múlik az önbecsülés?

Én több megbecsülést kapok érte, mint amit az a plusz 2 perc jelent az életemből.

A gyűrött ingért igen! De a koszos cipőért nem! Azóta sem!:))))

Érdekes, most jut eszembe, hogy a lányom viszont a családja összes cipőjét rendbe rakja! No akkor ennyit a nevelésről!

Soha nem akartam megvalósítani magamat.

Csak szimplán szerettem volna helyt állni mindenhol, ahol csak elvárják.

Eddig úgy tűnik: a munkahely megvan; a család meg elfogad olyannak, amilyen vagyok. :)

Én szégyellném magam mindenki előtt, ha a férjem koszos cipőben vagy gyűrött ingben járna, nem csak anyósom előtt.

A fogaiért, körméért Ő a felelős :D, meg a reggeli kávémért, és az esti lábmasszírozásomért is .. :)

:DDD

Ezt anyosom is eljatszotta :) En is neztem, mint az a bizonyos borju... De cafolom, nem csak neveles kerdese. A ferjemeknel eleg "klasszikus" volt a felallas: anyuka gyerekezett, haztartast vezetett, ebben apuka nem nagyon segedkezett; apuka meg volt a kenyerkereso, tulnyomoreszt.

Ennek ellenere aferjem rengeteget segit a gyerek korul is, a haztartasban is, mert mar az elejetol fogva elvartam.

tee, te kis nők álma-}}}}

asszem nem vagy egyedül...