Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Csak én nem jövök ki az anyámmal? fórum

Csak én nem jövök ki az anyámmal? (beszélgetős fórum)


1 2 3 4 5 6 7 8
221. Guruljka (válaszként erre: 220. - Zizzi 13)
dec. 27. 23:22
Mára már tompult. Apránként sikerül elengedni.
220. zizzi 13 (válaszként erre: 219. - Guruljka)
dec. 27. 23:20
Ez jó!!! Nagyon megfogott... "Ne engedd h fájjon!" Igyekszem megfogadni. Neked nem fáj már? Mármint anyukád.
219. Guruljka (válaszként erre: 218. - Zizzi 13)
dec. 27. 22:16

Hát ez most ebben az értelemben lesz rendben, hogy távolságtartás.

A megoldás esetleg véletlenül eljön, Te maradj nyitott rá, de ne engedd, hogy fájjon.

218. zizzi 13 (válaszként erre: 217. - Guruljka)
dec. 27. 22:10
Igen, a lényeg tényleg rendben van. De a többi, attól félek nemcsak rajtam múlik. Szeretném ha az is rendben lenne, de nem sok esélyt látok rá. Nem jó ez így, érzem én is, de nem tudok megoldást. Még nem dolgoztam fel..
217. Guruljka (válaszként erre: 216. - Zizzi 13)
dec. 27. 20:37
Akkor a lényeg rendben van, a többi meg még alakul, ahogyan szeretnéd.
216. zizzi 13 (válaszként erre: 215. - Guruljka)
dec. 27. 13:27
Volt sok barátom, de pár éve nagy változásokon mentem át. Lelkileg. Sokan hülyének néztek v hazudtak, megváltoztam. Családtagok, testvérek, akiktől végképp nem várnám. És visszatekintve, tettek olyan dolgokat, h a fejemet verem a falba, hogy hogy is nyeltem le. Nem tudom. Más voltam. Már nem tűröm. Nem beszélek velük. Tudom, nem tökéletes megoldás, de ez a kisebbik rossz. A családommal jól megvagyunk, 2 gyerekkel nem unatkozunk.
215. Guruljka (válaszként erre: 213. - Zizzi 13)
dec. 27. 03:58

És így felnőttként tudsz kapcsolatokat (szociálisan értem, nem férfi-nő között) építeni, fenntartani?

Én még mindig úgy érzem, hogy jobban kellene.

214. Guruljka (válaszként erre: 213. - Zizzi 13)
dec. 27. 03:57

Én, ha kérdezett is, nem tudtam válaszolni, aztán már nem kérdezett.

Ott volt a két húgom. Ők kierőszakolták a figyelmét, én ezt látva annál inkább visszahúzódtam.

Hát jó nagy marhaság volt, de elmúlt.

dec. 26. 13:03
Én soha nem tudtam vele igazán beszélgetni. Talán a sok gátlás és az igazi mély érzéseimet mindig elnyomtam magamban már gyerekkoromtól. Így nehéz is lett volna, de soha nem is kérdezte meg, h mit érzek v mik a terveim és egyáltalán. Ha vmit meséltem, 1-2 mondattal letudta/letudja és annyi. Nem érdekli.
212. Guruljka (válaszként erre: 211. - Zizzi 13)
dec. 23. 20:49
Nem a fizikai halálával halt meg a számomra, hanem apránként, és már előbb, ahogy elbutult és egyre kevésbé lehetett beszélgetni vele...
211. zizzi 13 (válaszként erre: 210. - Guruljka)
dec. 23. 19:18
Részvétem :(( ezt mindig nagyon nehéz, v lehetetlen feldolgozni. Mindenesetre nagyon sok erőt kívánok hozzá! Ugye mindenkinek a saját baja a legnagyobb. Az én anyám köztünk van, de nagyon minimális a kontakt köztünk. Szóval vele nemigen tudnám megbeszélni a bennem zajló viharokat. A férjemmel szoktunk erről beszélgetni, nagyon megvan a véleménye, egyet is értek vele, csak részemről van érzelmi szál is és ettől olyan rohadt nehéz.
210. Guruljka (válaszként erre: 209. - Zizzi 13)
dec. 23. 19:01

Hogyan sikerült? Lassan!

Két éve halt meg anyám, a véletlen úgy hozta, hogy pár dolog csak ezután tudatosult bennem.

Jött egy depressziós időszak, szinte lebénult bennem a kezdeményezőkészség, az aktivitás. Aztán ahogy rájöttem pár dologra, az segített sokat, ha megfogalmaztam. Leginkább kérdéseket tudok megfogalmazni persze, és a folyamat még tart, de már gyógyulok.

209. zizzi 13 (válaszként erre: 208. - Guruljka)
dec. 23. 18:06
Még nem jöttem rá, hogy kell csinálni. Neked hogy sikerült? Mármint hogy álltál\állsz hozzá ilyen problémákhoz? Úgy érzem, én már egészségileg megyek rá..
208. Guruljka (válaszként erre: 207. - Zizzi 13)
dec. 22. 23:52

Nem vagy egyedül...

Persze hogy nehéz, hogy ne lenne az. Úgy látszik, ezen is meg kell tanulni túljutni.

207. zizzi 13 (válaszként erre: 206. - Guruljka)
dec. 22. 23:40
Totál igazad van, de nehéz ezzel megbírkózni. Vagyis még nem tudom a módját. A teljes érdektelensége felém elkeserít és nem tudom hogy kezeljem. Annyi mindent megoldottam az életemben, de ezt nem tudom hogy csináljam. Megnehezíti a dolgomat, h mivel sosem beszéltünk ilyen jellegű dolgokról, nyílván eztán se fogunk, pedig jó lenne kiadni magamból. Sosem számíthattam rá, és egyáltalán nem nevelt az életre, kínkeservesen tanultam meg sokmindent. Bezárkóztam előtte, de tulajdonképpen soha nem is voltunk nyitottak egymás felé. Soha nem voltunk igazi anya-lánya viszonyban.
206. Guruljka (válaszként erre: 205. - Zizzi 13)
dec. 22. 23:16

Igen, Zizzi, énbennem is van egy csomó értetlenség, elképedés anyámmal szemben.

De ebből fel kell állni! Ahogy más emberek életébe nem látunk teljesen bele soha, úgy anyánkéba sem.

Ő is élte a a saját életét, birkózott a napi nehézségekkel, és tette, amit épp a legjobbnak látott.

Nekem is a saját életemet kell élnem, egyszerűen mert nem élhetem a másét. És nem sajnálhatom magam örökké másvalaki rossz döntései miatt, mert akkor ez az egy életem az önsajnálatba fullad bele.

dec. 22. 21:38
Már régi fórum ugyan, de csatlakoznék az előttem szólóakhoz. Hónapok óta rágódom, és folyamatosan törnek felszínre a fájó dolgok régről. Egy csomó kérdőjel van előttem, de ő meg van győződve arról, h mindent jól csinált és minden tőle telhetőt megtett. Hát nagyon nem, és erre hosszú évek alatt jöttem rá. Vhogy nem is akartam soha belegondolni a hibáiba és sokáig nem is tudtam, h lehetne másképp is. Mindig is az volt a divat a családunkba, h ha van egy gond, arról ne beszéljünk, vagy letudjuk egy rövid mondattal azt "jónapot". Soha semmit nem beszéltünk meg. Ezért vhogy bennem is ez alakult ki és elfordultam a problémáktól, sokáig egyáltalán nem vettem tudomást sokmindenről. A felismerés persze nagyon fájdalmas és kiábrándító. Mennyi minden nem érdekelte őket velem kapcsolatban....
204. Timilini (válaszként erre: 203. - Biggirlsdontcry)
2011. okt. 2. 22:48

szia,

Tudni kéne mi a szakmád, illetve miben dolgoznál? Ápolónőket keresnek szállás lehetőséggel..

-

Vagy oda költözhetnél a párod városába, előbb találjon magának Ő munkát, aztán ha van, összekuporogva pici albérletben mehetnél Te is, és tényleg bármit, na majdnem bármit elvállalva el tudnátok indulni a közös jövőtök felé..

--

Fiatalabb korban könnyebben megy az önállósodás, akkor az emberben nincs félsz. 20 évesen én is semmivel költöztem a fővárosba, vidéki keresetemből, ami akkor asszem 12.ezer forint volt, gyűjtöttem össze 60 ezer forintot, ami elment 1-2 havi albira és rezsire, akkor alkalmi munkákat vállaltam, éppen, ami akadt. pl.takarítás stb.-it is!!! pedig itthon egyáltalán nem voltam ilyenre rákényszerülve! és tanultam is, de kellett a pénz.. és szépen haladgattam felfele, jobb munka, jobb albérlet.. stb. aztán lett saját lakás is.. Nem is olyan sokára, persze hitelből.. de lett.. szóval lehet szépen haladni.. vannak megoldások.. na meg bele kell vágni, minél tovább halogatja az ember annál nehezebben indul el, aztán maradhatsz anyukáddal életed végéig.. nem hiszem, hogy erre vágysz.. :)

2011. aug. 30. 10:00
Egyetlen megoldás az állás szállással lenne.Ha tud valaki ilyen hírdetést vagy telefonszámot ,nagyon megköszönném.
202. Fille (válaszként erre: 201. - Biggirlsdontcry)
2011. aug. 22. 11:22
ismerem ezt.... háááát, akkor lejjebb kell adni az állás keresésben, nem teljesen a te szinteden lévőt, és majd később továbblépni... párom is pizzafutár informatikus ltére, m élni kell vmiből...
2011. aug. 22. 09:39
Köszönöm Fille és Sydney01 a bíztató hozzászólásotokat!A párom más városban lakik mint én,mindketten állást keresünk.Minden lehetőség felmerült már,de albérletre addig nem lesz pénz, amíg nem dolgozunk,addig pedig nem tudunk munkát vállalni amíg el nem költöztünk.Ördögi kör.
200. Fille (válaszként erre: 198. - Biggirlsdontcry)
2011. aug. 20. 21:51
Szia! Olcsó, nem olyan nagy komfortú albérlettel lehet indulni, és utána szépen lépegetni előre, ahogy a pénz engedi... mi végre elköltözünk ebből a düledező romból, de emgérte, azért h a párommal lehessek, és ne a anyámmal. sok sikert! és bizom benne h jó kapcsolaztotok lesz Anyuddal azután h elkötlözöl! 36 évesen épp ideje már lépni vmit. kitartás!
199. 9f98008a3b (válaszként erre: 198. - Biggirlsdontcry)
2011. aug. 19. 13:46

Albérlettel miért nem próbálkoztok!???


Messze nem olyan húzós, mint egy lakástörlesztő.

És a Pároddal beszéltél már az összeköltözésről???


Ezt Anyuddal is illene átrágni...

2011. aug. 18. 09:49
Szép jó napot!Itt beleolvasgattam egy pár hozzászólásba és azt látom ,hogy szó volt itt erőszakról,utálatról,egyéb sérelmekről.Nos engem sosem vert az anyám,ellenkezőleg agyon nyom a szeretetével.El kellene költöznöm ,hogy ne akarjon irányítani,mert ő csak jót akar nekem ,akkor is ha nem kérem.36 éves vagyok és több ,mint 10 éve keresem a megoldást.Sajnos mindig olyan párkapcsolataim voltak eddig,akik nem tudtak ,vagy nem is akartak innen "kimenteni".Ezért is lett vége.Most újra boldog vagyok valaki oldalán,de őt már nem akarom elveszíteni,inkább elindulok semmi nélkül,természetesen vele.mert ő hozzá ragaszkodom.Csak az a bökkenő,hogy a mi kis országunkban egyre több az akadály,egyre kevesebb a pénz,tehát semmi ,de semmi nem áll mellettem,hogy végre( már nagyon ideje)felnőtt és önálló lehessek.Ha valakinek van valami ötlete szívesen fogadok tanácsokat,mert én már annyit agyaltam,és az összes lelki és fizikai erőm nap mint nap arra fecsérlődik,hogy ne gyűlöljem anyámat.Mert tudom, a legjobb viszonyban lennénk,ha külön élnénk.De sajna így felőrlődöm ebben a kapcsolatban,vagy még rosszabb,ha nem tudok innen elköltözni.Ti mit tennétek?
197. Juca80 (válaszként erre: 196. - 9f98008a3b)
2011. aug. 9. 21:03
:DDD Kedves vagy, köszönöm!
196. 9f98008a3b (válaszként erre: 195. - Juca80)
2011. aug. 9. 20:40

Ó most látom csak!

Gratulálok Nektek! ♥♥♥

Igazán remek képek remek emberekről! :)))

195. Juca80 (válaszként erre: 194. - 9f98008a3b)
2011. aug. 9. 19:40

Én a leépítés fázisában tartok ezekkel az emberekkel.

Azt gondolom, hogy könnyebb az életem, ha ezeket az embereket inkább kiiktatom. Egyszerűen nincs rájuk szükségem, ennyi. Fontosabb az, hogy én jól legyek, ezáltal a szűk családom is jól lesz (3 gyermek, a negyedik a pocakban, szóval vagyunk/leszünk egy páran).

Lehet, hogy majd évek múlva egészen másképp gondolom, főleg anyámmal, de most az a fontos, hogy békét teremtsek itthon (nélkülük is kemény feladat...).

194. 9f98008a3b (válaszként erre: 193. - Juca80)
2011. aug. 9. 18:10

Haj!


Sok ilyen ember van körülöttem is.


Van, akivel inkább nem kommunikálok, mert félek, nem tudom tartani a pofám.



Múltkor suépen kibuktam, azt hittem, anya többet nem beszél velem az életben.

Nagyon fájhatott neki, de hát tényleg úgy volt.

Nagy lendülettel ment el, fejemhez vágott kemény dolgokat.

Pár nap múlva összefutottunk a boltban. odaköszöntem neki, majd fordultam el, mire ő: Gyere át délután veszek Nektek ezt-azt!

Azt hittem, rosszul hallok.

Kedveskedik... :)))

Lehet, hogy aludt rá egyet, és máshogy látott dolgokat. ;)


Olyan furik vagyunk mi emberek!

193. Juca80 (válaszként erre: 192. - 9f98008a3b)
2011. aug. 9. 17:59

Lenne köze ehhez az esethez, ha nem vonta volna ki magát 100%-ban. Szívesen veszem az észrevételeket, kritikákat (míg otthon laktunk, addig is megkérdeztem az anyámmal való veszekedések után, hogy mi az ő meglátása). De így semmi joga se véleményt nyilvánítani, se kérni semmit.

És igen... ez a hozzáállás, hogy nem meri megkérdezni, vagy nem meri mondani, ha másképp gondolja. Sosem értettem ezt, mert saját magának csinál vele rosszat, kellemetlen helyzetet, ami után egyben van a gyomra... Annyi ilyen rokonom, ismerősöm van...

192. 9f98008a3b (válaszként erre: 191. - Juca80)
2011. aug. 9. 16:05

Ne hari, de a bátyádnak mi köze a Ti családi életetekhez!???


Amúgy ez egy népbetegség Magyarországon. :)

Nem meri megkérdezni, mert....

Én megmondom, akkor is, ha megsértődik...

Az egyenes út a legrövidebb mindig.

Az ellenkezőjét még senki nem bizonyította. ☺

1 2 3 4 5 6 7 8

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2019, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook