Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Csak én nem jövök ki az anyámmal? fórum

Csak én nem jövök ki az anyámmal? (beszélgetős fórum)


1 2 3 4 5 6 7 8
131. punku1 (válaszként erre: 130. - Fille)
2011. márc. 17. 23:38
Köszi szépen :)Nem akarok rémálmokat ,de holnap visszanézek ;)
130. Fille (válaszként erre: 128. - Punku1)
2011. márc. 17. 22:38
uhhh... szivesen fogadunk, ha bármikor kipanaszkodnád magad, vagy kidühöngenéd.
129. Fille (válaszként erre: 126. - Szimbamacska1)
2011. márc. 17. 22:37

saját magamról beszéltem, kicsit szétesve. születésnapom van, csak egy rövid smst kaptam, kettőjük nevében. nem is tudom mit vártam. szeretem, gyülölöm, nem tudom...

bocsi h félreérthető voltam.

128. punku1
2011. márc. 17. 22:16

Sziasztok!

Nem sikerült még minden hsz--t végiolvasni ,de igyekszem . Együtt tudok érezni veletek ,hasonló helyzetben vagyok az anyámmal. Néhányatokat még irigylem is mert én voltam olyan hülye ,hogy 6 éve összeköltöztem vele . Persze ez az összeköltözés is egy furmányos dolog volt a részéről ,de ezzel most nem untatnék senkit. Mindenki aki külön él adjon hálát az Istennek én azt mondom !

2011. márc. 17. 21:58
Amúgy meg ezek az anyák azért szeretik a gyereküket is,csak rosszul és azért önmagukat sokkal jobban.Az én anyám meg van győződve róla,hogy én vagyok a rossz a hülye stb.Annak ellenére,hogyegyáltalán nem vagyok egyedül a véleményemmel róla.Ha egyszer bevallaná magának,hogy milyen ember összeomlana.
126. Szimbamacska1 (válaszként erre: 125. - Fille)
2011. márc. 17. 21:46
Bocsi de ezt nem értem...Egyébként vártak nagyon,később romlott el minden.Egyébként engem ez már nem érdekelne,boldog a családi életem.Csak ha sikerül bekavarnia az bosszant,de már sokszor előre látjuk a férjemmel.
125. Fille
2011. márc. 17. 21:25
csak egy rövid üzenet, h boldogat, kettőjük nevében... nem is értem minek szült meg....
124. Szimbamacska1 (válaszként erre: 122. - Vica cica)
2011. márc. 17. 13:44
35 -40 km.-re lakunk egymástól.Egyébként betegségek keményen jelentkeztek,de nem csak ettől.Egyébként tudom,hogy energiavámpír.Ismerem mint a tenyeremet.Én és a férjem is átlátunk rajta.De nem mindig és nem minden ember és én sem látjuk át a dolgokat mindig.Van egyébként segítőm,pszichológus.De kiváncsi vagyok te mit ajánlasz.köszi
123. ab4b6bc17d (válaszként erre: 122. - Vica cica)
2011. márc. 17. 13:01

Egyetértek. El kell jutnunk arra a szintre, hogy nem megpróbálunk nem érezni lelkiismeretfurdalást azért, hogy megpróbálunk megszabadulni az energiavámpírjainktól.

Hiába ők az anyáink, nem úgy viselkednek, nem úgy közelítettek felénk egész életünkbe, hogy egy kiegyensúlyozott kapcsolatot tartsunk fent.

122. vica cica (válaszként erre: 125. - Szimbamacska1)
2011. márc. 17. 12:52

Milyen mesze laktok egymástol?

Probálj meg relaxálni és magadban lezárni,tudom ez igy nehéz de a leked muszály erősiteni.

Mert valóban Nálad jelentkeznek majd a betegségek,mind a lekik bajoktól.

Szivesen segitek,megirom priviben !

121. ab4b6bc17d (válaszként erre: 125. - Szimbamacska1)
2011. márc. 17. 12:45
Én is voltam már így vele, 2x is kitiltottam, mikor annyira nem bírtam már, ahogy velem bánik (az örökös kritikáira, pocskondiázására gondolok), de amikor a kisgyermekem előtt szállt szembe velem a gyermeknevelést illetően, akkor betelt a pohár. Nem is értem, miért gondolja azt, hogy csak mert ő az anyám (mellesleg nem is a legjobb), beleszólhat a gyermekem nevelésébe! Még hogy beleszól? Amikor itt van, szinte átveszi az irányítást felette, mintha ő lenne az anyja és apja egy személyben.
2011. márc. 15. 20:06
Csak az a gáz,hogy lelkiismeretfurdalásom van,mert ő mondja beteg nyomorék magányos és otthagytuk.Én beledöglök ha nekem kell elgondoznom.Egyébként még csak 57 éves de hát gerincsérv van,ez jelenti nála a nyomorékságot.Úgy látszik egész életemben szívok miatta.....ennek sose lesz vége..a rossz a béna a szemét hálátlan...azt hiszem most elkeseredtem.
119. 25a27430dd (válaszként erre: 118. - Ab4b6bc17d)
2011. márc. 15. 18:44

Teljesen igaz, amit írsz, igen, olyankor tudják meg, hogy jól nevelték-e a gyermeküket.

Az általad leírtak alapján megértelek, hogy nem szívesen mész hozzájuk.


Én pl. úgy vagyok, hogy semmi belső késztetést nem érzek, hogy menjek. Megyek, kötelességből, de nem túl gyakran. (Tesóm külföldön él, tehát "közelben" csak én vagyok, de ez a közelség is 100 km).

Fura ez, mert nem azért megyek nagyon ritkán, mert gyerek- és ifjúkoromban ő olyan volt velem, amilyen, és én most hű, de megtorlom. Nem, hanem egyszerűen nem érzek késztetést, nem érzem úgy, hogy egy anyai ölelésért be kéne ülnöm a kocsiba, és leteperni 100 km-t. Telefonon fel szoktam hívni hetente, de semmi egyébre nincs igényem. Ezt ő rontotta el.

(Nálunk még az is volt, hogy mindig a hugomat favorizálta. Én le voltam tojva nagy ívben. Itt látszik, hogy milyen naiv, mondhatni buta volt anyám, hogy nem gondolta: a sikeres, karrierlfüggő lányánál nagy esély van arra, hogy Európa másik felébe költözik. Ahogy meg is tette. És én maradok itt. Hát, így járt. )


Én azt mondom amúgy, hogy a gyerekünk felé tett minden egyes gesztus, minden cselekedetünk a gyermekünkkel való jövőbeni kapcsolatunkat alapozza meg (így vagy úgy).

118. ab4b6bc17d (válaszként erre: 117. - 25a27430dd)
2011. márc. 15. 18:17

Én is erre gondoltam!

Szerintem olyankor tudjuk meg, hogy jól neveltük-e, szeretetben-békében-kiegyensúlyozottan a gyermekinket, amikor idősek leszünk és jönnek - vagy nem jönnek látogatóba...


Én nem szívesen megyek anyámékhoz. Szorongok, félek, hogy mivel fognak ezúttal "nekem jönni". Ezért is vigyázok, hogy soha ne maradjak egyedül velük.

117. 25a27430dd (válaszként erre: 116. - Fille)
2011. márc. 15. 15:06
Anyud nem fél ilyenkor, hogy ha majd öreg lesz és beteg, esetleg nemigen fogod rányitni az ajtót?
116. Fille
2011. márc. 15. 14:50
na, ma már tolvaj is lettem :) segááááz, csak az anyám mondta rám, m elhoztam a saját holmimat :)
115. ab4b6bc17d (válaszként erre: 114. - Fille)
2011. márc. 15. 14:06
Az enyém úgy tűnik, hogy talán még időben észbe kapott talán.
114. Fille
2011. márc. 14. 22:22
nekem vége. még egy két veszekedés. és aztán többet ne beszélünk. végleg elvesztettük egymást. ennyi...
2011. márc. 8. 10:07

Ha bizonyos emberek hamarabb magukba fordulnának, akkor lehet, hogy még sok boldog óra várna a két "ellenfélre".

Mondjuk a mi kapcsolatunk az anyámmal sosem lesz már tiszta lapos :( még a múltat csak-csak elfelejtené az ember, de az, hogy meghazudtolt és az utána következő dolgok, meg ráadásul még mindig én vagyok a rossz minden tekintetben... nem megy.

112. 25a27430dd (válaszként erre: 109. - Vica cica)
2011. márc. 8. 07:03
Ez tényleg szép, és megható. Köszönöm, hogy megosztottad velünk.
2011. márc. 8. 00:42
Az én anyám ha agyonütnék sem vallaná be a dolgait.Már betegesen bebeszéli magának ,hogy ő tökéletes anya és feleség volt.Szerintem ha egyszer magába nézne nem élné túl....
2011. márc. 7. 22:14
Tőlem (már)nem kell bocsánatot kérnie. Én megelégednék azzal is, ha ezentúl nem jönne rá az ötperces... :(
109. vica cica (válaszként erre: 107. - 25a27430dd)
2011. márc. 7. 20:53

Miért is hargudnék,nem lennék itt a fórumon ha zavarna.

Igen bocsánatot kért,a volt barátom pszichológus volt és azt mondta gyorsan menjünk mert baj lesz a mamával.Megnyugtattam Ő sokkal jobban szereti magát,minsem bármit is csinálon.

Igy is volt.Nem volt beteg,csak egy megható filmet nézet és eszébe jutott Ő mit is tett.

Érdekes én sokszor elmondtam Neki,de mindig mentette magát,soha nem ismerte el.Egy film,meg talán az öregség?

Utána még 5-6 évig élt.

Halála napján én voltam mellette és érdekes akor beszéltünk elöször normálisan,nem min anya és lánya ,de mint két normalis ember.

108. Fille
2011. márc. 7. 19:29
kész, teljesen magam alatt vagyok az elmúlt napok veszekedései miatt, és min megy a veszekedés? a pénzen... :/
107. 25a27430dd (válaszként erre: 106. - Vica cica)
2011. márc. 7. 17:29
Tényleg bocsánatot kért Tőled? Tehát, hogy ne haragudjál, amiért cseszegetett, igazságtalan volt, végülis valami ilyesmit mondott anyukád?
106. vica cica (válaszként erre: 105. - 25a27430dd)
2011. márc. 7. 13:37

Lehet,hogy megfigja majd tenni,ha beteg lesz és még örgebb.

Az én anyám is csak a végén kért tőlem bocsánatot'


Azért írtam a barátnőm esetét,mert pszichologus fogalalkozott vele,de igazábol még nem tud/nem akar/ eltávolodni az anyukájától.Hiszen rengetteg pént kap tőle,csak egy pl. gyereke karácsonyra /15 éves/ 100 000 ft kapott.

Még soha nem főzőtt neki a nagyi vagy vitte cirkuszba játszotérre.

Bár Ő simogatja,babusgatja a gyereket,de sajna már cigizik,iszik,nem beszélve 7 tárgyból megbukott,majdnem minden tárgyhoz magán tanár is jár.

Vagyis ha nem is ugyan ugy,de Ő is a pénzzel brobál szeretet adni.

Sokszor beszélgetünk és probálom felhivni a figyelmét,hogy a gyerek szeretet kér,igy hivja fel magára a figyelmet!!

105. 25a27430dd (válaszként erre: 100. - Ab4b6bc17d)
2011. márc. 7. 12:20

Igen, dettó!

Amúgy igazad van, mi lett volna, ha tényleg rossz lányok lettünk volna.

Pl. mondjuk bukdácsolhattam volna össze-vissza a szakközépben, teherbe eshettem volna 16 évesen, ne is soroljam.

És legalább látná be 67 éves fejjel, ha egyszer bocsánatot kérne tőlem az egész elcseszett gyerekkoromért, akkor is más lenne a lelkemnek.

104. ab4b6bc17d (válaszként erre: 103. - Fille)
2011. márc. 7. 12:10
Komolyan mondom, nem tudom, mit csinált volna anyám, ha még ráadásul rossz lány lettem volna!? Ha belegondol az ember, akár az is lehettem volna, tök mindegy lett volna (de sok volna van:) így-is úgy-is megkaptam mindig a fejmosást.
103. Fille (válaszként erre: 102. - Ab4b6bc17d)
2011. márc. 7. 11:37
én is jó kislány voltam, és újra az vagyok...ez eg ykilengés volt, mert anynira tiltottak, h szerettem volna élni. jó volt... droghoz nem nyúlta egyébként. és még igy is, h kicsit néha elszöktem szórakozni, hiányzik az a tini bulizásos dolog az életemből....
102. ab4b6bc17d (válaszként erre: 97. - Fille)
2011. márc. 7. 11:31

Látjátok, én meg soha nem nyúltam sem cigihez, sem alkoholhoz, sem drogokhoz, tényleg amolyan jókislány voltam.

Természetesen szórakozni sem jártam, pl. discoba, pedig oda vágytam kicsit kikapcsolódni. Egyszer maradtunk ki késő estére a barátnőmmel - kb. 14 évesek lehettünk - elnéztük az időt, éppen szabadtéri karaoke volt, nagyon jól éreztük magunkat, flörtölgettünk, énekeltünk, de nem pasiztunk be. Késő este mentünk haza gyalog, mert már nem jött a vili.

Na, volt is haddelhadd, anyám részéről... mondhatni kiölte belőlem azokat a fontos időszakokat a szigorúságával (ez már több mint féltés, ez már túlzás volt!), amik egy normális tininek járnak, így aztán tök félénk, szégyenlős vagyok a mai napig, s 33 évesen is bizony érzem, hogy még nem éltem meg eleget! - és most nem arra gondolok, hogy de jó lett volna extasyt nyalogaatni a discoban, hanem táncolni, szórakozni, igen, kicsit smárolni, randizni... megélni a tiniszerelmet... tulajdonképpen megfosztott ezektől a dolgoktól!

1 2 3 4 5 6 7 8

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook