Csak én nem jövök ki az anyámmal? (beszélgetős fórum)

Na, én is megtaláltam magamat: habzsolás, túlevés, elhízás :(

Tini koromban a tanulásba menekültem. Felnőtt koromban sajnos az evésben. Meg is látszik.

Tipikus!

Szerintem azért, mert megszokták és sajnos eszükbe sem jutna, hogy milyen sokat ártanak az amúgy is gyenge lábakon álló önbizalmunknak. Ha pedig meg merjük mondani nekik most felnőtt fejjel, akkor az a válasz, hogy ő csak a javamat akarja... és kezdődik minden előlről. Se vége, se hossza annak, hogy mennyire nincs megelégedve velem... ahogy olvastam, te is így vagy.

Van egy barátnőm,aki szintén fél az anyukájától/47 éves/,soha nem dicsérte,csak szidta,csak ő volt a tőkéletes.

Barátnőm csodálatos ember és én igyekszem neki segiteni,de bizony olyan hihetetlen dolgok történek,amit Ő utált az megismétlődik.

Pl.anyukája egy disznő vágáskor,sértődőten az aztalnál lekváros kenyeret evett.A barátnőm lelki beteg volt,szégyelte ott voltak a barátok,kollegák.

tavaly nyáron nyaraltunk és halas vacsora volt és az én barátnőm felugrott és hozott egy konzervet amit ott az aztalnál evett meg!

Ő az mamájátol ezt nem tanulta meg,hidd el!

Ha nem kapott dicséretet adni sem tud,nem érzi hogy milyen fontos ez a gyereknek.

Én sem kaptam dicséretet és sajnos az elején én sem dicsértem,de folyamatosan mondogattam ,erőszakoltam magam,dicsérj,dicsérd Őket!

A simogatást egy kis cicától tanultam,az elején csak magamhoz szoritottam szegényt,öleltem,persze ez neki nem volt jó.Nem értettem mi a baj,hiszen én szeretem.Lassan tanultam meg szeretni,igazán ölelgetni.

Baj lett volna ha gyerekeimet szeretgettem volna igy!

Sajnos amit kapunk azt akarunk adni vagy a mi esetünkben jobbat.

Teljesen más világ volt... az iskola volt a HATALOM, amit a pedagógus mondott az szentírás volt, ha azt mondták, hülye a gyerek, akkor hülye... és stb. A szülök is feszt stresszelve voltak. Mondhatni akkor ez volt a "normális" ahogy téged nevelte, és ugyanígy engem is. Mondjuk én anyum belátta, amikor már felnőtt voltam, hogy nem érti, mi volt a gondja, teljesen átlagos/normális gyerek voltam.

Persze az egésznek a hatása nálam is az volt, hogy eldöntöttem, hogy ha a fene-fenét eszik, akkor is élvezni fogja a gyerekem az iskolát, és a tanulást... megcsináltam. Úgy zárjuk júniusban az évet, hogy simán rátehetnének még egy-két-három hónapot, mert 0 fáradtság, kimerültség. Ugyanis a tanulásnak, az iskolának nem feltétlenül kell, hogy energiafaló legyen. Akár fel is tölthet energiával, hiszen tudni jóóóó, csak ezt valójában el kell hitetni a gyerekekkel már a legelején, és bizony oda kell figyelni közben is, hogy senki ne ingassa meg őket ebben. :)

Bocs.én csak az elhizás okairol akartam.

É.

Evészavarokról már Hippokratész korában is tudtak, az anorexia és a bulimia nem volt ismeretlen a korai századokban sem. Az evészavarok, testképzavarok mai, modern korunkban újra terjednek. Leginkább a fiatal középiskolások körében, de az általános iskolások és óvodások közt is megjelentek. Az étkezés tudományának képviselői, az egészséges táplálkozás elkötelezettjei, a dietetikusok nem vészharangot kongatnak, amikor e nagyon is jelen lévő gondra felhívják a figyelmet.

Igaz, a zavarok mögött legtöbbször a lélek segélykiáltása húzódik meg, vagyis egyfajta riasztást jelent a környezet számára: figyeljetek rám, törődjetek velem, foglalkozzatok a problémáimmal! Tehát egyrészt a lélekgyógyászok kompetenciája. Másrészt viszont az étkezés tudományának szakembereire is tartozik.

Ahogy Antal Emese, a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének elnöke aláhúzza, azért tartják fontosnak a felvilágosítást ez ügyben, mert a szülők és a pedagógusok általában csak későn veszik észre, hogy nagy a baj. Pedig prevencióra lenne lehetőség, az iskolai egészségnevelés segítségével, az otthoni táplálkozási szokások megfelelő kialakításával, a gyerekek étkezésének ellenőrzésével.

A súlyos étkezési rendellenességek három fő csoportba sorolhatók: a normális testtömeg fenntartásának elutasítása (anorexia nervosa), a habzsoló étkezés, majd az azt követő kitisztító eljárás (bulimia nervosa) és a habzsoló étkezés kitisztítás nélkül, amely túlevéshez, elhízáshoz vezet.

Alcím: Hosszadalmas, türelmet igénylő terápia

A történelem folyamán az elhízásról, a szép alakról, az ideális formáról sokszor sokféle kép alakult ki, többnyire alkalmazkodva az éppen érvényben lévő gazdasági helyzethez, illetve a mindenkori divathoz.

Az evészavarok mögött a pszichológusok, pszichiáterek véleménye szerint önértékelési problémák húzódnak meg. Az önbizalomhiány, a mindennapok kudarcélményei, teljesítményproblémák, párkapcsolati gondok mind megnyilvánulhatnak kóros koplalásban, az étel elutasításában vagy kóros túlevésben, mértéktelen habzsolásban is. E belső okokhoz járulnak még a különféle külső ingerek, újságok címlapfotói, TV-ben látott modellek, amelyek és akik kiválthatják a gyerekek, fiatalok kóros önkép-önértékelési zavarát.

Az evésproblémák a jó szemű szülő, pedagógus számára árulkodó jeleket közvetítenek. Az anorexiásnál ilyen lehet a hirtelen testtömegcsökkenés, a fáradtság, a fázás, a depresszió, a közös étkezések kerülése; bulimia esetén falásrohamok jelentkeznek, amelyeket önhánytatás követ, főként rejtekhelyeken; figyelmeztető jel, ha valaki indokolatlanul habzsol, és testtömege feltűnően gyarapszik. Ha a tünetek kezeletlenek maradnak, súlyos testi, szervi problémákat, olykor visszafordíthatatlan tragédiákat is okozhatnak.

Tehát a "majd elmúlik", a "majd kinövi", a "pillanatnyi hangulat csupán" szülői önnyugtató megállapítások nem helyénvalóak. Mindenképpen az okokat kell megkeresni, amelyek nem egyszer a mélyben, a lélek legbensőbb zugában találhatók.

A szülő természetesen először igyekszik jobb belátásra bírni anorexiás, bulimiás vagy túlevő gyermekét, de ha nem jut eredményre, ajánlatos orvoshoz fordulnia; gyakran kórházi kezelés a következmény, és általában hosszadalmas, türelmet igénylő a terápia. Az egészségügyi intézményekben már közvetlenül is bekapcsolódik a dietetikus a gyógyító munkába, amelyhez a legtöbb esetben pszichiáter, pszichológus segítségére is szükség van.

Bár mind a bulimia, mind az elhízás, a habzsoló étkezési rendellenesség is rendkívül veszélyes - amikor a bulimia nem jár önhánytatással -, talán az anorexia, a kóros lesoványodás veszélyei a legszembetűnőbbek és legkritikusabbak.

A testképzavaros, szorongásos fiatalok étkezési rendellenességei mindenképpen kezelendők. Az egészségügyi szakemberekkel egy csapatban dolgozó dietetikus szerepe mind a megelőzésben, mind pedig a terápiában rendkívül fontos. Az étrend megfelelő összeállítása, az étrend-kiegészítők, vitaminok megfelelő adagolása, a lesoványodott, leromlott szervezet feljavítása nagy szakértelmet, odafigyelést kíván éppúgy, mint az elhízott diétájának beállítása, aki esetleg már magas vérnyomásban vagy 2-es típusú cukorbetegségben is szenved.

A korszerű dietoterápia mind az étkezési zavarok kezelésében, mind a normális egészségi állapot visszaállításában nélkülözhetetlen. Ajánlott weboldalak Anorexia.lap.hu Bulimia.lap.hu Szenvedély.lap.hu Elhizás.lap.hu

5tojás rovat további cikkei » Mi kell az őrjítő szexhez?

Kedveled a forró pillanatokat? A merész és határok nélküli szexet?

Szeretnél kipróbálni valami újat? Akkor irány a legnagyobb erotika webáruház!

SZEXSHOP.hu - Nézz be hozzánk! »

Szponzorált hirdetések

Úgy érzi felrobban ?

Keressen természetes segítséget a stressz okozta tüneteire

www.remotiv.huA rák nem válogat.

Napi 127 új megbetegedés. Előzze meg Vitacell cseppekkel!

www.vitacellcsepp.huStressz nélkül

Megoldás mellékhatások nélkül, hatékony pszichoterápiával.

www.maganterapia.huLúgosítás? pH-csoda?

Zöld ital? dr. Tihanyi László orvos válaszol.

webshop.drtihanyi.hu

Kapcsolódó hozzászólások Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólásHozzászólok Megnézem

Akciós ajánlatok hirdetés

Akciós síutak - 1 éjszaka ajándékba

6 = 7 AKCIÓ

Fantasztikus Maxima előfizetési akció!

3 780 Ft

Március 15. hosszú hétvége Aquaticum

Még több akciós ajánlat »

Partnereink WellnessCafe Story Online Cosmo.hu Startlap NLCafe Szépség (ÚJ!) NL Esküvő NLC Autó

NLCafe már a mobilodon is!

Add az NLCafét a Startlaphoz!

Kismama

Szilárd ételek

A szilárd ételeket lassan és egyenként kell bevezetni a kicsik étrendjébe. A babának idõre van szüksége, hogy hozzászokjon az új ízekhez és állagokhoz.

Több Kismama Kismama

Szilárd ételek

A szilárd ételeket lassan és egyenként kell bevezetni a kicsik étrendjébe. A babának idõre van szüksége, hogy hozzászokjon az új ízekhez és állagokhoz.

Több Kismama

Kismama

Szilárd ételek

A szilárd ételeket lassan és egyenként kell bevezetni a kicsik étrendjébe. A babának idõre van szüksége, hogy hozzászokjon az új ízekhez és állagokhoz.

RSS Add a Startlaphoz Láblécpartnereink | impresszum | médiaajánlat | hirdetésszervezés | közönségszolgálat | felhasználási feltételek | adatvédelem

Nők Lapja Cafe (C) 2008 Sanoma Budapest Zrt.

Mondasz valamit. De akkor mi miért tudjuk azt megtenni, hogy azért sem viselkedünk úgy a gyerekünkkel ,mint ők tették velünk anno?

Nem akarok panasznapot tartani, de én folyton azt hallottam, hogy nem vagyok elég jó. S mihelyt tényleg hibáztam valamit (ne gondolj nagy dologra, mondjuk bejött egy matek hármas doga), akkor mi volt: én már sehova nem leszek jó, én már elvágtam magam, én már csak utcát fogok söpörni, stb. Szóval, az állandó stresszelésem ment az anyám részéről. (Megjegyzem, közgazdász lettem, és megélek belőle, családom van, férjem, és gyerekem).

Gyerekem, akit nem sokkolok, aki mást sem hall tőlem, mint hogy "okos vagy", meg "látod, tudod ezt", meg "kinek sikerülne, ha nem neked".

Kicsit más.

A muris, hogy a lányom (15 éves) nagyon jó tanuló, de: én is voltam ilyen jó, mint ő, ugyanennyi idősen. CSak az nem mindegy, hogyan: kiidegelve, agyon stresszelve, tömény depisen (mert én 15 körül már öngyilkosságra is gondoltam). VAgy pedig, mint az én lányom, felszabadultan, vidáman, derűsen, boldogan.

De ha rá harminc évre nekem van annyi eszem, hogy így tegyem a sajátommal, akkor neki miért nem volt ennyi esze harminc évvel ezelőtt???

Én úgy érzem, soha nem tudok megbocsátani anyámnak, mert olyat vett el tőlem, amit soha nem kaphatok már meg. Jó végzettségem van, megélek belőle, saját cégem van, de mégis belül folyton őrlődöm, bizonytalan vagyok, rosszabbnak gondolom magamat, mint más, szakmailag is (közben az élet bebizonyítja, hogy nem így van), de az önbizalmamat ő cseszte el egy életre. Én nem tudok megbocsátani.

Ja, a slusszpoén, hogy ő osztja az észt, hogy ha a kislánykám valamiben is egyszer-egyszer nem teljesítene maximumon, akkor nehogy már szóljak neki, nehogy éreztessem vele, mert az önbizalma, stb.

Ez igaz,de nem tudatos.Persze nem védem az anyákat,hiszen írtam egy kicvsit az én történetemből.

Valószinű már ők is lelkileg sérültek,nem tudták feldolgozni az ő gyermekkori sérüléseiket, és mi vagyunk a szenvedő alanyok.

Tudjátok ha nem tanulnak meg simogatni,dicsérni,őket sem dicsérték vagyis sérült emberek.

Nekünk most magunkra kell gondolni,ha lehet minél ritkában találkozni.Mert akiek izzad a tenyere és kiveri a viz a mamával való beszélgetés során/én is igy voltam/ ott előbb vagy utobb szervi betegség jelentkezik.

Most igen őnzőnek kell lenni,mert ránk még szükség van,ne betegen éljük le a későbbi életünket.

Szia!

Édesanyád egészen biztos depressios,aki felnőtt ember/persze ha komoly beteg az más/ alszik minden délután,este feléled.

Legjobb ha tényleg elköltözől minél előbb és éled a magad életét.Esetleg nagyihoz,apukád Veletek van?

É.

Hát, te is jól kifogtad! :( mondanám, hogy beszéld meg vele, de tudom, hogy nincs kivel! :( mert én is próbáltam már, de sosem ismerte el, hogy ő is hibázhat. A hiba mindig bennem volt természetesen.

Igen, az a legjobb, ha minél hamarabb elköltözöl, szerintem is. S ha gondolod, néha-néha írd ki magadból a fájdalmad itt.

Szia!

Szerintem nagyon sok embernek van még hasonló problémája. Nálunk az volt a baj, hogy egész 15 éves koromig soha nem engedett sehová és itt most nem arra gondolok, hogy nem mehettem discóba (18 vagyok és még ma sem járok, mert nem szeretem), hanem úgy alapból egy délutánt nem tölthettem el egy barátnőmmel. Így amikor gimnazista lettem, hirtelen akartam mindent kipróbálni. Ez később annyira eldurvult, hogy azt érte el vele, amit a legjobban próbált kerülni: rossz társaságba keveredtem, ahol mindent (!) kipróbáltunk, amit csak lehetett. Eredmény: majdnem kirúgtak a gimiből, és tönkrement a jövőm. Szerencsére még időben kimásztam a bajból. Ha akkor nem tart vissza, nem keveredtem volna a rosszba. Most már kezd egy kicsit megenyhülni, de nem csak ezzel volt probléma.

Hirtelen kezdtem serdülni és hamar elég széles csípőm lett, ami nekik valamiért nem tetszett, ezért mindennap a képembe vágták (szüleim és nővérem), hogy mekkora seggem van, meg dagadt disznó stb. Ennek is meglett az eredménye: testképzavaros vagyok és orvoshoz kell járnom. Nem utálom az anyámat, de próbálok vele minél kevesebb időt tölteni, mert amúgy sincs közös témánk. Nála egy nap úgy néz ki, hogy 5kor felkel, 8-ig ül a computer előtt, utána nekiáll néhány házimunkának, de ez leginkább ebédfőzés, egyszer egyszer vasal, mos. Ez van délig, utána eszik és lefekszik aludni, este 8ig ki sem mozdul, mert addig alszik. De persze azért utána még a fejemhez vágja, hogy ő egész nap robotol és dolgozik én meg semmit sem csinálok. Utóbbi félig meddig igaz, mert érettségire készülök és késő délután érek haza a suliból és akkor is inkább leülök tanulni, tehát persze, hogy nem segítek annyit a házimunkában. Már várom, hogy elköltözhessek, de sajnos ez egyenlőre még lehetetlen, bár minden vágyam, hogy Pestre mehessek egyetemre (pécsi vagyok). Nem próbálok vele beszélni , mert vele nem lehet, halkan tűrök, aztán ha elköltöztem, úgysem kell majd ezt hallgatnom :)

Hát,én úgy vagyok vele, hogy van amit nem tudok megbocsájtani, így azon nem is rágódom.

Az örökös kritikákat már inkább elfelejteném. Ezért van az, hogy amikor éppen nem kritizál, szeretetet érzek, de amikor újra rázendít, megintcsak gyűlölöm, hogy ugyanott tartunk... szörnyű ezt leírni, egyszerre szeretem és gyűlölöm! - és TÉNYLEG ÍGY ÉRZEK!

Nem semmi!

Nekem épp az ellenkezője, IBS-em szokott lenni a sok stressztől, de ez nem csak az anyámmal való rossz kapcsolatra vezethető vissza.

De jó! :)

Ha hiszitek, ha nem, tinikoromban én is voltam úgy, hogy mikor megint rájött a szigorú kritizálás, elé álltam a nagykéssel, magam felé tartva, hogy ha nem hagyja abba, hasba szúrom magamat. Aztán győzött a józan eszem, hogy nem éri meg... hálisten!

Zugevő lettem tőle.

Most viszont benne vagyok egy 90 napos fogyiba, így ez most egyenlőre nem hat.

Igen, lehet, hogy félek tőle. Leginkább attól, hogy már megint nem felelek meg neki. Ördögi kör, mert hiába mondom, hogy már nem is akarok megfelelni, a tudatalattim nem így működik. Ezért tudnak az ilyen szülők uralkodni rajtunk.

Azt kell hogy mondjam,az utolsó kérdésre, hogy hálisten nem, nem lakunk közel.

Jobb a béke, ki a fene szeret veszekedni?

Természetesen a felszín alatt indulatok forrnak, de nem akarok unos-untalan belemenni, mert arra rámenne az egészségem.

You Tube keress rá dr Domján Lászlóra ,agykontrollos,csodálatos ember.

Én sokat tanultam Tőle, tavaly elvégeztem a tanfolyamot,idén ismétlős leszek.

Nagyon sokat segitett,na meg egy pszichiáter előtte,igy öldödött a gyermekkorbol hozott székrekedés,mai már bélrepedésbe ment át.

Hihetetlen,de megoldodott,peidg mütét előtt álltam.Az agyunk csodákra képes.