Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Diéta & Fitness témák » Breakpoint - avagy tényleg fejben dől el cikk

Breakpoint - avagy tényleg fejben dől el


Hogyan jutottam el a fogyni vágyástól a fogyni akarásig. Sosem gondoltam volna, hogy igaz a mondás, a fogyás mindig fejben dől el. Én mindig azt hittem, hogy nagyon meg akarok szabadulni néhány kilótól, de csak egyre vaskosabb lettem. Már nem gömbölyű, hanem duci, már nem helyesen kerek, hanem vaskos. És egyre rosszabbul, bizonytalanabbul éreztem magamat, mígnem egy pillanatban észhez tértem és azt mondtam, ennek most véget vetek!
Breakpoint - avagy tényleg fejben dől el

A történet meglehetősen régen kezdődött...

15 voltam és vézna, csenevész kisnagylány, még negyven kiló sem, amikor a gimnázium előtti nyáron hirtelen megnőttem, de mint a tintapaca: amennyit felfelé, annyit a két szélére is. Így aztán pillanatok alatt lettem hatvanhárom kiló és százhatvannégy centi. Attól kezdve nem volt nap, amikor nem gondoltam fogyásra. Zavartak a nagy melleim, a gömbölyödő pocakom, hogy a legdivatosabb rucik sosem jók rám és nem abban járok, amiben szeretnék, hanem abban, ami rám jön.

Eltelt tíz év... rendszeresen jojóztattam egy-két kilót, minden csodaszert kipróbáltam, tornáztam és közben azt is megtanultam, hogyan lehet jól kinézni, dögösen felöltözni. A súlyom azonban se le, se fel nem ingadozott jelentősen, miközben a koplalós és zabálós napok szép sorban múltak felettem.

Huszonöt évesen aztán nagyot fordult velem a világ... megismertem Férjet, a heti öt edzés helyett pedig dolgozni jártam heti ötször. Az eredmény gyorsan megmutatkozott, nemcsak az első fizukat kaptam meg, hanem a lánykéréssel együtt még tíz kilót. Szép pufi menyasszony voltam és hetvenkét kiló. Pedig előtte annyira fogyiztam, hogy orvoshoz kerültem, annyira kimerült a szervezetem.

És elmúlt újabb nyolc év, bibliai korba értem én, és immár hetvenöt kilóm.

Az elmúlt években megnyílt előttem az internet világa, így aztán a kipróbálható csodaszerek és csodadiéták száma is megsokszorozódott. Mondani sem kell, eredmény nélkül... azaz, mégis volt itt valami.

Először egy kis veseelégtelenség, egy nem bevizsgált fogyasztó kávékészítménytől, aztán trigliceridszint az egekben a sok kifli-kólától, aztán epegörcsök tudomisénmitől... de főleg zabálok és koplalok napok váltakozása. Már gyakorlatilag minden második nap fogyizni kezdtem és a majd holnaptól! felkiáltás égisze alatt majd minden este még utoljára jól bezabáltam. Pedig ismertem minden trükköt, cikket, tapasztalatot... de csak elméletben. Mondogattam én, hogy fogyni akarok, néhány kúrát végig is csináltam, de igazából se kedvem, se kitartásom nem volt hozzá. Viszont egyre többször nyúltam gyors megoldásként hashajtóhoz és egyéb nyalánkságokhoz. Azt az egyet nem hittem, hogy tényleg fejben dől el. .

Addig a bizonyos hajnalig.

Amikor egy hányós-hasmenéses éjszaka után a fürdőszoba kövén ébredtem jeges verítékben úszva. És amikor nagy nehezen feltápászkodtam és ráálltam a mérlegre, ami két és fél kilóval kevesebbet mutatott, mint előző nap, nos, akkor azt hiszem, felébredem.

Baj van velem.

Azon az éjszakán már egy percet sem aludtam, kattogott az agyam. Ha így folytatom már csak egy lépés a bulimia, az anorexia, a nőgyógyászati gondok... vagy az utcán elájulás.

Sok év után végre beláttam, hogy csak egyetlen út létezik és járható. Ha befejezem az amúgy sem eredményes önkínzást.

A módszer pofonegyszerű.

Se nagy zabálások, se koplalás, meg egy kis torna másnaponta.

Elhagytam a fehér kenyeret, cukrot, a kólákat, zsírosat addig sem ettem, és elkezdtem tényleg odafigyelni arra, hogy mit is veszek le a boltban a polcról.

Kitaláltam magamnak egy kis motivációt, régen vágyott dolgokból. Ha lemegy az első öt kiló, anélkül, hogy egyszer is lenne zabálás vagy koplalás, akkor befestetem a hajamat a régen vágyott rókavörösre. Ha lemegy a következő ötös, akkor nagy szekrényrendezést tartok és akkor, de csak akkor, felpróbálom az összes rucit, amiket a szebb napokból, vagy a szebb napokra tartogattam. A harmadik ötös után megköszönöm Férjnek, hogy kitartott mellettem és neki lehet egy kívánsága.

És láss csodát, a dolog elkezdett működni.

Reggelire egy-két korpáskeksz, és meglepő módon már fel sem fordul a gyomrom a kávétól. Délelőtt egy kis gyümölcs, és délben nem vagyok farkaséhes, hanem képes vagyok megvárni az ebédet, ami többnyire lightos variációja annak, amit különben is főznék. Estefelé, amikor régen a falásrohamok jöttek rám, egy kis saláta, vagy főzelék, ha éjszakára is korogna a gyomrom, akkor egy joghurt, egy bögre tej vagy cicakakaó.

Hogy miért nem jöttem én erre rá már korábban is? Az már egy másik történet... a lényeg viszont, hogy már hetek óta elégedett vagyok magammal minden este és örömmel kelek, de csak reggel. A hajnali rosszullét már csak emlék.

A hajam meg... csodaszép.




Írta: lisica, 2010. november 10. 16:08
Fórumozz a témáról: Breakpoint - avagy tényleg fejben dől el fórum (eddig 53 hozzászólás)

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2020, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook