Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Diéta & Fitness fórumok » Breakpoint - avagy tényleg fejben dől el fórum

Breakpoint - avagy tényleg fejben dől el (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő cikkhez nyílt: Breakpoint - avagy tényleg fejben dől el

1 2
2010. dec. 5. 23:06
Kedves Jucika:))) én idősebb vagyok egy picit mint te (21) és ducibb is (173 cm, 93 kg most), két és fél éve élek csodálatos kapcsolatban a párommal, szintén távkapcsolat (300 km) , ő 71-72 kg maximum, ő is 21. ezerszer végiggondoltam már, hogy hány nálam vékonyabb, szebb, kisebb nőt szerethetne, menniyvel egyszerűbb és szexibb lenne ha csak úgy felemelhetné és odanyomhatná a falhoz...engem meg nem tud, nem mintha hagynám hogy emelgessen.ezerszer meg egyszer bőgtem magamban, hogy mikor tűnik el neki a rózsaszín köd és mikor látja meg h én nem is vagyok olyan szép....de nem történt meg...a mai napig engem tarta a világ legszebb nőjének, holott megismerkedésünkkor 86 kg voltam, amikor most elkezdtem a fogyit meg 95.5. boldogságomban szépen kigömbölyödtem, de most elindult lefelé.és nem miatta...életemben először nem miatta határoztam el, vagy külső tényező miatt, hanem magam miatt. szép akarok lenni amikor majd megkéri a kezemet. magam miatt.és kitűztem egy célt: 86 kilónál veszek magamnak egy őrületesen szexi vörös rúzst.a célom az, h a BMI szerint 25ös legyek....még messze van, kapkodni sem akarok, de menni fog, mert tudom hogy menni fog és ebből nem engedek.neked is menni fog és ne félj...ha szeret, akkor szeret akárhogyan.ha nem szeret akkor nincs értelme. tudnod kell h a távkapcsolat csak szerelemben marad fenn, és csak egy szerelmes férfi vállalja be. ne félj:)))
2010. dec. 5. 06:42

Nagyon sajnálom! A fogyás magasiskoláját én is olvastam. Tetszett a humor amit végigvitt a témán. Tényleg egy nagyon értékes ember volt!

Döbbenet!!!

2010. dec. 4. 01:52

2010. december 2-án délután rákban meghalt Edita Sipeky, akinek a fogyásomat és a nőies(ebb) viselkedésemet, és a pozitív(abb)életszemléletemeet köszönhetem..

Egy tettrekész, élettel teli nő, aki mindig kimondta, amit gondolt..

Minden tiszteletem az övé,..és köszönök mindent..

2010. dec. 3. 16:56

Egyetértek azokkal akik szerint saját magunk tetszését kell elnyernünk, ami természetesen a legnehezebb.Miután lemegy néhány kiló persze,hogy az ember jobban érzi magát, de megint többet akar és elégedetlen.

Nálam is hol le,hol pedig fel repkednek a kilók. Amikor könnyebb és karcsúbb leszek egy picivel, jobb a közérzetem, de ahogy telnek az évek egyre könnyebben jönnek vissza a felesleges kilók. Állati nehéz mémegtartani is nemhogy fogyni. Lehet, hogy kipróbálom a tükrös trükköt.

49. vikucka (válaszként erre: 48. - Lisica)
2010. dec. 3. 12:48
Így van... Viszont a saját stílus megtalálása a legnehezebb.
48. lisica
2010. dec. 3. 12:33

hogy fiatal vagy,juci,az azért magyarázzuk,mert mi már nem vagyunk annyira azok,mint te.

hidd el,anno én is mindig halálos szerlmekbe estem és az aktuális cuccbeszerzéseimet is mindig a kiválsztottak vét izléséhez mértem...

viszont tényleg tenni csak akkor tudtam ,amiokor már csak magamnak akartam tetszeni.

és bár férj egy hihetetlen töneményes ember,most minden tornamozdulatot és minden falat ennivalót csak magamért!mert ha magamnak tetszek,akkor mindenki másnak százszorosan fogok...

2010. dec. 3. 01:10

Érdemes kipróbálni, hogy szembeállsz egy teljesalakos tükörrel, és szemrevételezed magad.. (Bátrabbak meztelenül, kevésbé bátrak ruhában..) Nézegesd magad néhány percig.. Én első alkalommal (ruhában) szembe akartam köpni magam, csak nem volt kedvem utána tükröt mosni..

Pár nap múlva megismételtem meztelenül.. Elkezdtem nagyon keservesen sírva ostorozni magam, hogy hogy lehetek ilyen gusztustalanul elhízva..

Nemsokkal ezután vettem magamnak néhány előnyösebb ruhát, és dicsérgettem magam egy könyvből tanultak alapján.. Kezdve azzal, hogy nem is vagyok akkora tehén, mint az a lány akit a múltkor láttam, folytatva azzal, hogy milyen aranyos kis fülem van.. (Ez volt az egyetlen dolog, amibe kapaszkodhattam, hogy tetszik rajtam..) Aztán kezdtem komolyabban venni..

Felvettem az egyik újonnan vett ruhámat, (farmer, fehér blúz, farmermellény), divatosan felkötöttem a hajam, és betettem egy új, hosszúkás fülbevalót. (Köztudottan jó kerek arc elleni szérum..:-D) Megdicsértem magam, hogy milyen jól festek benne.. Tényleg tetszett a kép, úgyhogy nem is volt nehéz..

Pár percig szokattam magam a képhez, aztán kezdtem mondogatni magamnak tovább a dicsérő szavakat, miközben vettem lefelé a mellényt, a blúzt, a nadrágot.. Egyre kevésbé hangzott magabiztosan, hogy jól nézek ki, de folytattam.. Mint mikor egy vadállatot idomítanak.. Csak szépen lassan, semmi hirtelen mozdulat.. Bár a végén már megint szinte semmi hihetőt nem találtam abban amit mondok, de az előzőnapi sírás megismétlése legalább elmaradt..

Következő alkalommal a fürdőszobában csak az arcomat néztem, és úgy mondogattam, hogy szép vagyok.. Néha szánalmasnak, szerencsétlennek, és néha nevetségesnek éreztem magam, de folytattam.. Elkezdett lemenni 2 kg.. Gondoltam véletlen.. Amikor 5 kg-nál tartottam, elkezdtem benne hinni, hogy tényleg én csinálom... 7 kg fogyás után szinte repültem.. Ekkor már látták egyértelműen rajtam a kollégák, ismerősök, hogy fogytam, és a kis egómnak nagyon jót tett a sok észrevétel.. Elég volt, ha egy ismerőssel találkoztam, máris sokkal jobban éreztem magam, a dicsérete alapján.. Innenstől sokkal könnyebb volt.

A tükörben való nézelődés már nem gyakorlat volt.. Elkezdtem figyelni, miként születik ujjá a derekam.. Fantasztikus volt.. És ez így ment 7 hónapon kesztül, mire elérkeztem a mostani 15 kg-s fogyásomhoz, de ez elég részletesen benne is van a naplómban..

Szerintem mindenképpen megéri kipróbálni.. Mit veszíthet az ember? Az, ha magabiztosabbak vagyunk, látszik rajtunk, és a viselkedésünkön..

46. jucika.mucika (válaszként erre: 45. - Tádé73)
2010. dec. 2. 18:39

Egyetértek!

Viszont én még azt is hozzátenném, hogy engem személy szerint, az utcán láttok ún. 'plázacicák' látványa is idegesít...mm nem idegesít, csak a tudat, hogy soha nem lehetek majd olyan. Félreértés ne essék, nem szeretnék plázacica lenni, itt a testalkatról van szó.

Igazából én már a 65 kilómmal bőven boldog lennék! :) Sőt! Akkor elérném a célomat, és csak arra összpontosítanék hogy megtarthassam... :)

2010. dec. 2. 14:33

Valóban saját magunknak kellene igazán megfelenünk,de sajnos a média befolyásoltsága miatt mi állítunk hatalmas elvárásokat saját magunkkal szemben!

Miért,csak a vékony lehet szép??? Lehet valaki néhány plusz kilóval is gusztusos.Igazából a média által felállított szépségideálnak akarunk megfelelni! Én is ezért küzdök a kilóimmal.

44. vikucka (válaszként erre: 41. - 0716d92a9e)
2010. dec. 2. 10:58

Én is folyamatosan meg akartam felelni valakinek. Valaki, akinek nem én kellettem, most már rájöttem, de amikor kiléptem abbból a kapcsolatból, teljesen megváltoztam és sokkal jobb lettem, mint előtte voltam :) :)

Most már csak saját magamnak szeretnék megfelelni. :) Viszont borzasztóan jól esik, amikor azt mondja a szerelmem: Szép vagy!

43. 8bebb699de (válaszként erre: 41. - 0716d92a9e)
2010. dec. 1. 19:47
Nálad a pont! Sajnos minden úgy van, ahogy leírtad. Ha valaki nem önmagáért változik, hanem a szerelmének akar megfelelni, csak addig tart a sikerszéria amig a kapcsolat. Ha véget ér, akkor jön az igazi pokol! :(
42. jucika.mucika (válaszként erre: 41. - 0716d92a9e)
2010. dec. 1. 15:04

Ez gyönyörű volt! :) :D

Tudom, hogy nem biztos, hogy a kapcsolatom életem végéig meg fog maradni, mégis úgy hiszem, hogy ez a legfőbb dolog, ami motivál, és visz előre. Hisz önmagamon kivül, kinek másnak bizonyíthatnám azt, hogy igenis, elérem a céljaimat? :)

Hál' istennek, egész jó úton haladok előre. :) Naplót is vezetek itt a hoxán, és annyira boldoggá tesz az, hogy látom, hogy honnan indultam, és tudom, hogy hova fogok érkezni...

Persze tudom, hogy ha megérkezek ahhoz a célhoz, akkor még egy picit szeretnék majd lentebb menni, és ha ahhoz is elérkeztem, akkor leginkább a célom a súlyom megtartása lesz! :)

Most boldog vagyok, és vágyom arra, hogy minden még még még tökéletesebb legyen! :)

2010. nov. 30. 22:31

Van benne valami, hogy kell a motiváltság, de nekem a változtatni akarás volt az. Hogy igazán nőies legyek..

Nem másért, magamért.

Azért mondja mindenki, hogy magadért tedd, mert ha tényleg úgy alakulna, hogy vége lesz a kapcsolatotoknak, a nagy zabálásba menekülhetsz elkeseredésedben.

Nem! Érezd magad akkor is nőnek.. Szép nőnek... A maga módján mindenki szép.. (Mostmár tudom..) És sokkal könnyebb úgy túltenned magad egy esetleges szakításon, ha érzed magad valakinek, mintha az hagy el, akit istenítessz, akinek meg akarsz felelni, akihez fel szeretnél érni a fogyásod által..

Nem a súlyod tesz igazán széppé.. A belső kisugárzásod, ami az önmagad elfogadását vetíti ki..

Ámen..:-)

40. jucika.mucika (válaszként erre: 40. - Lisica)
2010. nov. 30. 17:52

:) Istenem, mindig ezt kapom... :D

Hogy még annyira fiatal vagyok, és hogy mindent önmagamért tegyek... :)


Talán igazuk van... Talán naív vagyok, de én úgy érzem, hogy ezért a kapcsolatért érdemes ezt véghezvigyem. EZÉRT a kapcsolatért teszem... Lenne más választásom, de én így szeretném, mert azt akarom, ha a barátom büszke lenne rám! Ha a szüleim mosolyogva néznének rám, és azt mondanák, hogy "EZ igen!"...

Szeretném, ha az emberek nem lenézve, hanem mosolyogva néznének rám....

Ezt nem csak önmagamért teszem!

Úgy gondolom, hogy mindig ott van valami indok az emberben arra, hogy megváltoztassa az életét.

Nekem ez az.. :)

39. jucika.mucika (válaszként erre: 38. - 0716d92a9e)
2010. nov. 29. 18:42

Nem, nem vájkálsz! :)

Én csak attól féltem/félek, hogy esetleg a külsőm miatt el fog hagyni, ami tudom, hogy kizárt, hisz... távkapcsolatban is vagyunk... :)

Bízok benne, és ő is bennem, és a külsőségek valahogy nálunk eltörpülnek... Oké, persze adunk magunkra, és a legtökéletesebbet szeretnénk kihozni magunkból, azokon a ritka napokon, amikor találkozunk... :)


Csak félek, hogy talál egy sokkal okosabb...szebb nőt... :( és ez is az ami motivál engem...

38. 0716d92a9e (válaszként erre: 37. - Jucika.mucika)
2010. nov. 29. 18:31

Köszi. Nagyon remélem, hogy igazad lesz..:-)

Sokmindent tanultam az egyedül töltött több, mint fél évben, és nem fogok többé ennyire mindenhez alkalmazkodni.. Tegyen ő is érte..értünk..

Miért félsz, hogy vége lesz? Bocsi, nem akarok vájkálni, csak érdekel..

37. jucika.mucika (válaszként erre: 36. - 0716d92a9e)
2010. nov. 29. 18:20

Őszintén sajnálom, hogy szakítanod kellett. :(

Nekem is van most egy kapcsolatom, és én is félek attól, hogy esetleg vége lesz. Tudom, nem kellene ettől tartanom, mert amikor összejöttünk a párommal, akkor még 10 kilóval több voltam. Aztán rájöttem, hogy azért nem úgy van az, elkezdtem szépen tornázni, és ő pedig végig mellettem állt. :)

És jelenleg is itt van mögöttem, és támogat! :)


Neked pedig fel a fejjel! :)

Talán pár hónap múlva beköszönt egy új szerelem... Egy sokkal nagyobb! ;) Addig is egy bombázóra csinosítod magad! :)

36. 0716d92a9e (válaszként erre: 35. - Jucika.mucika)
2010. nov. 28. 16:01

Ezt teljesen meg tudom érteni.. Utáltam, mikor mondogatták nekem, hogy ezt vagy azt csináljam, és kedvem sem volt hozzá, hogy nekilássak, mert csak a szégyent éreztem, hogy azt akarják, fogyjak le..

Pedig ez nem teljesen igaz.. Ugyan azt akarják, amit én is.. De mikor a párom vágta folyamatosan a fejemhez, hogy ideje lenne végre valamit csinálni, mert kövér vagyok, (ha nem is ezekkel a szavakkal), ordítani tudtam volna... Mostmár tudom, hogy meg kellett szabadulnom ettől a kapcsolattól, hogy ne zavarjon az ő (káros) hozzáállása..

És íme az eredmény: -15 kg..:-)

Ez szerintem önmagáért beszél, mégha nehéz is volt a szakítás..

35. jucika.mucika (válaszként erre: 34. - 0716d92a9e)
2010. nov. 27. 11:58

Persze én ezt tudom nagyon jól, csak valahogy én nem tudok erőt venni abból, ha megszégyenítenek, vagy azt mondják, hogy tornázzál már, vagy csináld ezt csináld azt, és akkor majd lefogysz. Szeretném én elérni azt, hogy én a saját testemhez való tornával, és diétával érjem el a célomat. Szerintem ez nem olyan sok kívánság a körülöttem lévőktől. A hasznos tanácsokat mindig elfogadom... Viszont azt ami lerombolja a terveimet, azt nem tudom építő kritikának felvenni, és nem tudok erőt meríteni belőle.

Tudom, az egész a fejben dől el, és nem kellene ilyen befolyásolhatónak lennem, de egyszerűen nem megy! ...

34. 0716d92a9e (válaszként erre: 33. - Jucika.mucika)
2010. nov. 27. 01:43

Szerintem próbálj meg fokozatosan olyan dolgokat megszokni, amit tudsz tartani később is, vagy csak egyesével próbáld meg hozzászokatni magad az új életmódodhoz..

Például, ha kb. 2 hónapig bírod, hogy mindig hagysz maradékot a tányérodon, hozzá lehet szokni.. Nekem anyuék frászt kapnak tőle, meg egy pár kollégám is, (:-D) de minek egyem meg csak ezért az utolsó pár falatot a tányérról? Hogy a derekamon éktelenkedjen? Akkor már mindegy, ha megeszem később.. Kb. 4 órával, amikor megint éhes lennék.. A tornával ugyanígy.. fokozatosan szokasd hozzá magad a tornához, ne pedig egyből kemény aerobikkal kezd, mert akkor hamar elmegy tőle a kedved..

2010. nov. 26. 23:45

Végigolvasva ezt a 32 hozzászólást, végre nem érzem magam egyedül...

IGazából mióta az eszemet tudom, mindig is voltak a súlyommal problémák, és most, amikor már a szerelmi életem is kezd előtérbe kerülni, elég kellemetlen az, hogy nem tudok a barátomnak a legeslegszebb lenni. :)

Tavaly sikerült 10 kilót leadnom a 90 napos diétával, és rengeteg edzéssel.

Idén megint ez a célom, de már a 90 napos diéta nélkül. Szeretnék mindent enni, de mértékkel, és keveset.

Mellette Czanik Balázs második DVD-t csinálom, a hasig, aztán 50 felülés, nyújtás, és ennyi.

Jelenleg ennyi egy napi tornám.

Igazából valamiért félek belevágni a dolgokba, hiszen oké, most elkezdem, minden rendben lesz, és aztán mi lesz? Megint megállok vele? Megint elfogy az energiám? Megint ki fogom hagyni a tornákat? Nem bírom megállni, hogy ne egyek? Ezek mind mind hatalmas hibák.

Hisz ha van egy célunk, akkor miért ne küzdjünk érte? Miért ne kaparjunk azért, hogy igenis olyanok lehessünk, mint amilyenek szeretnénk??!

Én azt gondolom, hogy igenis MEG KELL DOLGOZNUNK azért, hogy elérjük a célunkat... és rengeteget számít az, hogy mit határozunk el. Ha csak félvállról vesszük, akkor nem fog sikerülni. Ezt igenis teljes erőbedobással kell tenni... :)


Istenem... bár ilyen gyorsan és könnyen menne a fogyás, mint ahogy ezt leírtam... :D :)

Szerintem nem lennének túlsúlyos emberek! :D

32. 0716d92a9e (válaszként erre: 31. - Vikucka)
2010. nov. 25. 19:45

Nagyon sokat számít, ha már most jólérzed magad. Nekem sokat segített, hogy már akkor elkezdtem csinosan, nőiesen öltözködni, mikor még nem fogytam egy dekát sem.. Vettem egy pár csinosabb ruhát, nem csak zsákszerű lógott már a szekrényemben, és az összes magassarkúmat megcsináltattam és abban jártam munkába is hétköznapokon.. Jóval nőiesebbnek éreztem magam még egy farmerben is magassarkúval..

Eleinte nevetségesnek éreztem, mikor bizonygattam magamnak a tükörben, hogy igenis csinos vagyok.. Kicsit később kibőgtem mindkét szemem, mikor belenéztem..

Összeszedtem magam, és elkezdtem azt dicsérni magamon, amivel tényleg meg vagyok elégedve. (Nekem ez a fülcimpám volt. :-D) Mondogattam magamnak, hogy milyen szép, csinos kis fülem van..:-D Most is nevetségesnek hangzik, de ezt meggyőződéssel tudtam mondani.. Később, mikor fogytam 2-3 kg-t, elkezdtem dicsérni magam, hogy kisebb lett a hasam. 5 kg-nál vettem magamnak pár toppot, ami véknyított. 7 kg-nál már nézegettem az előbukkanó derekamat. 10 kg-nál odáig voltam, hogy kezd eltűnni a tokám, és hogy mindenki észreveszi a fogyásomat. Legnagyobb problémám az volt, hogy ki kell cserélnem a ruhatáramat, és ez isteni érzés volt.. 12 kg-nál ugyan ezt folytathattam, és 15 kg-nál elkezdtem tervezni, hogy hogyan lehet télen is nőiesen öltözködni a sok meleg ruha alatt..

Most itt tartok..:-D

31. vikucka (válaszként erre: 30. - 0716d92a9e)
2010. nov. 25. 08:45
Tegnap este megint sírtam amiatt, hogy ilyen kövér vagyok. Nem akarom elfogadni...
30. 0716d92a9e (válaszként erre: 29. - Vikucka)
2010. nov. 24. 22:26

Egy tipp, ami nekem nagyon fontos, és nem elhanyagolható dolog:

Ha úgy érzed, hogy muszály enned valamiből, (akkor is, ha nagyon hízlalónak találod), inkább egyél belőle egy kicsit, mert valami miatt szüksége van rá a szervezetednek..

sok sikert és kitartást! :-)

29. vikucka (válaszként erre: 27. - 0716d92a9e)
2010. nov. 24. 08:41

egy olyan dologgal, ami nem legális és nem reklámoznám. (pici sárga és az éhségközpontot blokkolja)

Aztán 3 év alatt visszajött, azóta nem szedtem, mert iszonyú sokat fájt tőle a fejem.

Most leginkább sporttal és a 30days nevű tablettával szeretnék, mellette életmódváltás, ami elég nehézkesen megy, de azért odafigyelek.

A csokiról nem tudok teljesen lemondani, de ezt is mérsékeltem. Szóval nem tudom, hogy ezzel a fokozatossággal célt érek -e vagy nem...

28. Mohika
2010. nov. 23. 18:49
Szia! én is ebben a cipőben járok, de egy hete pont igy döntöttem mint te. Fejben! Most hogy elolvastam a cikkedet még erőssebb bennem hogy sikerülnie kell!Nagyon sok a súlyfeleslegem de már beindult diétázom tornázom. remélem sikerül4
27. 0716d92a9e (válaszként erre: 26. - Vikucka)
2010. nov. 23. 16:34
Hogyan fogytál le 80-ról 66 kg-ra? És most mi a módszer, amivel szeretnél fogyni?
26. vikucka (válaszként erre: 25. - 0716d92a9e)
2010. nov. 23. 08:20
7 évvel ezelőtt, amikor elkezdtem dolgozni 60 kg -s voltam. 38-40-es ruhákat hordtam. Aztán évről évre, sok egyéb miatt 80 kg lettem. Utána visszafogytam 66 kg-ra, aztán 3 év alatt megint vissza 80-ra. 60 kg-san egy dagadt tehénnek éreztem magam, de amikor 66 kg-s voltam, már sovinak éreztem magam. MOst az elsődleges célom a 70 kg, ezt márciusig jó lenne elérni. Folyamatosan figyelem a súlyom, nem jó tudom, de egy heti mérlegelésből tudok átlagot venni, hogy mennyit fogytam. Cigi nincs már hála istennek, szóval remélem a fogyi is jobban beindul.
25. 0716d92a9e (válaszként erre: 24. - Vikucka)
2010. nov. 22. 21:58

Én a fellegekben jártam, mikor nemrég 29-es farmert vettem magamnak..:-)

Kicsit több, mint fél évvel ezelőtt még én is 42-est hordtam.. De azóta már megtelt a szekrényem az új ruháimmal, tele alakkiemelő darabokkal..

Gondolkoztam..

55 kg voltam 5 évvel ezelőtt, aztán mikor letettem a cigit, 15 kg szaladt fel rám 3 hónap alatt, aztán az ülőmunkával még 5 kg. Most 60 kg vagyok, és csinosnak érzem magam. Ha ezalatt az 5 év alatt 55-ről 60-ra híztam volna, most kövérnek tartanám magam.. Tudom, mert 55 kg-san is így éreztem.. Hogy mekkora hülye voltam..

Most már igazán tudom értékelni az alakomat..

Talán ezért kellett ezt átélnem.. Sokkal több az önbizalmam..

24. vikucka (válaszként erre: 21. - 0716d92a9e)
2010. nov. 22. 14:44
Jaj de szeretnék újra konfekció méret lenni... most sajnos 44-es a méretem és nagyon nagyon gáznak érzem. Ha télen nem is, de tavaszra újra 40-42-es cuccokban pózolok :)
1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2020, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook