Belefáradtam az életbe (beszélgetős fórum)

Szia Hajni!

Túl fiatal vagy az ilyen jellegű hozzá álláshoz.Ilyenkor persze sokan, sokféle okosságot mondanak, de nyilván mindegyik csak általánosítás lehet, mivel senki nem ismerheti senki helyzetét egy-két bejegyzés alapján.

Én is túl vagyok egy két dolgon, sokan már talán feladták volna...NE ADD FEL!!!

Valóban örök érvényű igazság, hogy a negatív gondolatok, negatív tetteket szülnek és a negatív tettek bevonzzák az élet egyéb negatívumait.

Szia!

Most szerintem mindenki köpköd majd, hogy hogy lehetek ilyen szívtelen, de szerintem a sajnálkozás sokszor többet ront a helyzeten, mint egy alapos fejmosás. Ha mindenki azt mondja: "Ó, te szegény!", akkor te is azt fogod gondolni, hogy Ó, én szegény! Pedig dehogy vagy az. Te is nagyon jól tudod a megoldást, állj a sarkadra és tedd! Sokszor én is padlóra kerülök, de akkor eszembe jut egy ismerősöm, aki nemrég temette el a 9 hónapos kisfiát. Ilyenkor megkérdezem magamtól: tényleg annyira rossz az életem, vagy csak baromi könnyű sajnálni magamat és ülni a posványban. Fel a fejjel! Fiatal vagy, előtted az élet, a legnagyobb csodák még csak ezután jönnek!!!!

semmi nagy probléma, de 14 évesen ez is elég.

a szüleim elváltak, apukámmal élek, de ő vissza akar adni anyámnak, de anyám nem akarja hogy visszamenjek, a gyerekvédelmis azt mondta hogy nem vesznek be az intézetbe sem. na most akkor hova tegyem magam ??? :D

Szerintem az jó ötlet,h hagyj magad mindent és kezdj új életet,akár külföldön,akár más városban.

Ilyenkor a barátok is sokat tudnak segíteni.Kell egy erős határozott személyiség,aki kiráz a mindennapokból,és helyrebillenti az életed.

Nekem ha sok minden összejön utazok,más helyre vágyok,most voltam 3 napot kirándulni Madrid,volt időm gondolkodni,látni más életeket,mindent,annyira feltöltött.Anyagi helyzeted miatt erre most nincs lehetőséged,de nincs vhol egy rokon vagy barát,akihez pár napra el tudnál menni? Nekem mindig beválik..és egy jó beszélgetőtárs..az kell!

Elvette az eszed is, de azt tudod, hogy nincs jövője a kapcsolatnak (korábbi hsz-ben írtad). Tehát akkor mégis csak érzel, gondolsz valamit erről. Nem reménytelen a helyzet! :)

Meg szoktátok beszélni a problémáitokat egymással? Mi volt az a pont, ahol "elúszott a kapcsolat"?

Egyébként pedig köztudott, hogy mindenkinek vannak hibái, de egyrészt vannak hibák, amiket tolerálni lehet a másik félnek, és vannak, amelyeken érdemes változtatni saját magunknak. Mit gondolsz, a tieidre melyik vonatkozik? :)

Adj időt magadnak, hogy minden a helyére kerüljön. Lesz munkád is, ha türelmes vagy, de ha magad alá esel, nem is találsz olyat, ami megfelel, mert nem lesz motivációd.

A veszekedéseket pedig generálni fogja az is, ha depressziós vagy, mert nem tudsz olyankor objektíven szemlélni semmit. A legjobb ha a pároddal leültök beszélni, és átbeszélni azt is hogy mi nyomaszt téged. Biztos meg fogja érteni, és támogatni is fog. Meglátod, visszakerülsz a régi kerékvágásba és minden rendben lesz.

Az biztos, hogy le kell zárni valamit ahhoz, hogy utána tiszta lapokkal indulj és vágj bele egy újba! A lezáráshoz pedig gyakran kőkemény elhatározás és kitartás kell. Meg kell értened, hogy mi miatt szeretnél/kell változtatni, és hogy milyen előnyök fognak ezzel járni. Talán így könnyebb lesz kitartani is!

De ehhez ülj le magaddal beszélgetni, és rá fogsz jönni, mit hogyan kell tenned! Fel a fejjel! Fiatal vagy még, higgy benne, hogy minden jó lesz!

ne keseredj el,meglátod minden rendben lesz.ez az időszak is elmúlik,csak élni kell nap nap után.én is nehéz periódusban vagyok de próbálom mindig a jó dolgokat látni.minden nap elmondom magamnak mi jó van az életemben amiért hálás lehetek.pl. egészségesek a gyerekek,van fedél a fejem felett,nem éhezem stb.és mindjárt nem is állnak olyan rosszul a dolgok mint gondoltam.de ha nagyon elvagy keseredve ajánlom nézd meg ezt a videót nagyon tanulságos.

[link]

Ő is szereti, és látszik rajta, hogy szenved. De talán ez a seb (=szerelmi bánat miatti) hamarabb begyógyul, minthogy felemészt egy rossz kapcsolat. Az örökre beleivódik az emberbe, és a következő kapcsolatokban is elő jöhet. Nehéz, de néha ésszel kell látni és dönteni, mert a szívünk elfogult... :)

Lehet kuszán írtam le a dolgokat, de a lényeg: kicsit gyakrabban kellene (pláne kapcsolatok terén) az eszünkre hallgatni. :)

(..minél többször olvasod el annál több értelmet fedezel fel benne!)

Mi azért vagyunk boldogtalanok, mert túlságosan az énben élünk.

Mit jelent az, hogy túlságosan az énben élünk? És pontosan mi is történik ilyenkor?

Vagy a létezésben vagy, vagy az énben - mindkettőben egyszerre nem lehetsz.

Ha az énben vagy, az azt jelenti, hogy nem vagy teljes, szét vagy darabolódva.

Ha az énben vagy, az azt jelenti, hogy szigetté váltál.

Ha az énben vagy, akkor azzal határvonalat rajzolsz magad köré. Különbséget teszel, és azt mondod: "ez én vagyok", "az nem én vagyok".

A definíció, a határvonal az "én" és a "nem én" között az, ami elszigetel.

Az "én" elszigetel. Megfagyaszt, és többé nem tudsz folyni.

Amikor folysz, mint a folyó, az "én" életképtelen.

Ezért szinte mindenkiből egy jégkocka lett: nincs semmi melegség, semmi szeretet az emberekben.

A szeretet melegség, és ők félnek a szeretettől.

Ha felmelegednének, akkor megolvadnának, és eltűnnének a határvonalaik.

A szerelemben a határok eltűnnek; az örömben is eltűnnek a határok, mert az öröm is melegség.

Ez is pokolian hangzik.De az enyémet még emeljük négyzetre... Többet volt nálunk a rendőrség,mint bárki más....De ez a múlt,még ha a jövő sem lett szebb,de talán egyszer nekem is kisüt az a bizonyos felhők feletti nap :)))

Mint ahogy a topikindítónak is :))) Sőt,ebben biztos is vagyok!!!!! :))))