Baj, ha eltart a férj? (beszélgetés)

Figyelmen kívül hagyod, hogy ő állandóan dolgozik, így mire jut egy kis szabadideje, nem az van, hogy úgy tesz mintha nem látná, hogy sütit eszel, csak hogy ne kelljen ezzel foglalkoznia, hanem ténylegesen annyira tele van a hócipője a munkával, pénzszerzéssel értetek, hogy leredukálódik a figyelme az igazán fontos dolgokra, szelekcionál.

Ha te is elmennél dolgozni, nem érnél rá butaságokon kattogni. A munkaidő alatt elvonná a figyelmedet a munka, munka után/előtt az, hogy elvidd a gyerekeket oviba, estére lenne rajtad egy egészséges fáradtság, hogy nem jutna eszedbe kínlódni semmiségeken.

Lehet, hogy arra sem emlékeznél, hogy milyen műsort néztetek este.

Azért nem tudod beleélni magad az ő helyzetébe, hogy most figyelte-e hogy sütizel vagy épp a befizetendő számlák, határidők jártak az eszében, mert te nem ezt éled, mert nem dolgozol így fogalmad sincs már arról, hogy milyen volt, amikor dolgoztál. Meg kellene próbálni, kilépni a komfortzónából. Akkor majd tudnád értékelni az ő erőfeszítéseit is.

Úgy értem ezt, hogy mondja meg a szemembe. Ott a fejlődés. Agyvelején írtam, h rég volt egy hasonló kapcsolatom, az a fiú anno tényleg nagyon nem szeretett. Együtt éltünk. A fiú soha egy rossz szót nem mondott nekem, sose veszekedett volna vagy ilyesmi, beszélni se nagyon beszélt - velem legalábbis. Egyszer szembesültem vele, hogy a barátainak nagyon rossz dolgokat mond rólam, és kibeszélte a dolgaimat. Car ügy.

Más fiuk legalább szemembe mondták, ha vmi nem tetszett.

Szóval ez a fiu,akivel együtt is éltem, elköltöztem tőle, és kábé eszre se vette. Úgy értem nem tálalt otthon, fel se hívott, h merre vagyok, így lett vege

A férjemet nem akarom, h hasonlítson hozza.

A kérdésre válaszolva, nem baj.

Az lenne baj, ha fordítva lenne!!

Passz. Nem tudom.

Életemben egyszer szolt valamiért, amikor terhes volt, tényleg naponta rengetegen megállítottak kérdezni, érdeklődni, hogy vagyok. Bevallom, kissé elszaladt velem a ló, boldogan válaszolgattam. A férjem egyszer szolt, hogy én semmit nem kérdeztem az illetőtől. Őrültem, h szolt, volt vegy külső kontrollom.

Attól lennél boldog, ha azt mondaná mi nem jó?

Nem érzed ezt kissé furának? Persze a nem jó dolgokat is meg kell beszélni, de úgy látom te nagyon a negatív gondolatokban vagy benne.

Inkább azt kéne elmondania mindennap, hogy szeret és mennyire boldog, hogy egy ilyen bomba nő a felesége. Nem azt, hogy milyen rossz, hogy már megint abba a melegítőbe vagy.

Próbálj pozitívabban gondolkodni!

Mert nem mondja el soha, ha valamit rosszul csinálsz?? Inkább dicsérnie kéne nem?

Mi nők hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy másiknak tudnia kellene mit érzek, de általában a férfiak, ha azt mondják nekik, hogy semmi, azt úgy is veszik, hogy semmi.

Egyébként ha nem sütit kezdtél volna el enni, hanem egyszerűen elmondtad volna mi bánt, akkor biztos meghallgatott volna nem?

Azzal, hogy teleetted magad sütivel csak magadat büntetted, de miért? Azért mert a férjed nem kérdezte meg, hogy mi bajod van.

Viszont ha ilyen dolgokat nem természetes megosztani egymással még úgy sem, hogy szem és fültanúja a másik, akkor ott már tényleg valami nagyobb kommunikációs probléma van.

Régebben se beszéltetek?

Menj el dolgozni!

Emberek közé, nem a pénz miatt, hanem a társaság miatt, és azért, hogy meg mutasd, Te is tudsz valamit, azon kívül, hogy a gyerekeket, és őt kiszolgáld, és eltartasd magad!!

Emiatt nem becsül semmire

Elválni, mert nem jó a kapcsolatotok és valakinek ebből előbb-utóbb elege lesz.

de az is lehet, hogy nem fogtok elválni, és 30-40 év múlva 2 morcos öregként fogtok egymás mellett élni.

Minden szó igaz, amit írtál.

Vissza szeretnek találni önmagamhoz. Mert így elviselhetetlen az élet.

Engem már úgy lefárasztottál, meg leszívsz minden pozitív energiát, hogy többet nem olvaslak. Ha a férjed jó ember, kívánom, hogy mielőbb szabaduljon meg tőled, a gyerekeid is, és éljenek valaki mással egy boldog, tartalmas életet.

Ha nem szabadulnak meg tőled, biztos vagyok benne, hogy fizikailag is bántani fogod a gyerekeidet, hogy te legyél a középpontban, mindenki rád figyeljen, mert most semmi olyat nem teszel, amiért figyelhetnének, ez a te bajod.

Nekem konkrétan 3 barátom van csak.

Viszont ha bajom van, rájuk számíthatok. 1-2 óra velük és fel vagyok töltve.

Valahogy annyira árad belőled a pesszimizmus, vagy bánat vagy nem is tudom.

Minden szóra ugrasz, mert valószínűleg van igazság tartalma és ha nem is tudatosan, de tudod, ezért érzed sértőnek.

Tanácsot vársz, de nem fogadod el, ahogy a kívülállók látnak téged.

Őszintén sajnálom, hogy ennyire padlón vagy, viszont nem lehetetlen felállni! Egyáltalán nem vagy rossz ember és felesleges ostoroznod magad. Inkább a megoldáson kéne gondolkodnod, illetve ha nem megy egyedül, akkor segítséggel.

Amiket leírtál magadról, ahogy az előbb is mondtam, azok mind benned vannak most is, csak elnyomtad magadban valamiért. Simán vissza találhatsz önmagadhoz!

Látod, folyamatosan ezt csinálod. Kiírod, hogy rossz anya vagy, de ha azt mondják, igen, rossz anya vagy, felháborodsz. Írod, hogy a férjed nem bánik jól veled, szerinted nem szeret, nem ért meg, ha azt mondják, ez így van, rögtön azt feleled, hogy de szeret és boldog.

Lehet, hogy tényleg csak idegbajos vagy és mindenből nagy problémát gyártasz, hogy rád irányuljon a figyelem, nem bírod elviselni, ha bárki, akár a férjed, a szomszéd vagy a gyerekeid előrébb valók legyenek, mint te. De lehet, hogy egy szar házasságban élsz, csak mentegetni akarod, mert úgysem lépnél ki belőle.