Baba az egyetemen. Avagy hogyan legyek egyszerre jó anya, példás feleség és évfolyamelső... (beszélgetés)

Elmondom neked, hogy mi a baj velük. Nem lehet őket "nyúzni" időkorlátok nélkül. Ha ezt figyelembe veszi a vezető, akkor egy időn belül feszültséget szülhet az állandóan bentmaradók között.

Ugyanakkor igaz, amit elmondasz, abban az esetben, ha a gyerekek éppen nem betegek.

Ismerem mindkét oldalt.

Szerintem a megoldást a 4 és 6 órás munkák, a munkamegosztás bevezetése jelentené. Ehhez viszont sokkal jobban kellene ismerni a folyamatokat, sokkal szervezetebbnek kellene lenni. Sok munka esetében a "home office" is működne, némi bejárással.

Ó...én nem vagyok bébis.:)Tovább passzolom a dicséretet.:)Csak idejöttem körbecsodálni a profikat!:)

Anyukád eredményeit semmiképpen nem csorbítja,hogy nagyok vagytok,hiszen főállás+háztartás+azért a kora is!!! -> Ezek mind emelik a teljesítményét.:)

:) büszkék is vagyunk rá:)

azért az hozzátartozik, h mi már nagyok vagyunk, szóval nem kisbabára kell felügyelnie...de azért nem egyszerű így sem.

nektek is nagy gratula amúgy, lehet, h egyszer én is visszaülök a padba...bár egyelőre porcikám se kívánja :D

Eh...hát igen...:(

Sőt...Még kemény sulikon belül is nagy a differencia hallgató és hallgató között...Egy kalap alá vesznek azzal,akinek te tuti nem adtál volna diplomát a kezébe...Sokat filózom ezen,hogyan lehet szakmán belül is versenyképesnek maradni...:( Egyenlőre most megcéloztam magát az egyetemet,onnan nem eltávolodni,hajtani,meg ami ezzel jár -> a későbbiekben is,hogy meg lehessen mutatni: Te vagy a "legjobb".Meg ami ezzel jár...:-/

Jó sok munkáltató meg a legnagyobb idióta,mert ha valakik értenek önmaguk és ezáltal munkájuk menedzseléséhez,akkor (én úgy gondolom legalábbis)azok a kis, vagy épp többgyermekes anyukák...Ha valakik be tudják osztani az idejüket és lendületesek tudnak maradni,univerzálisak és amit csak akarsz,akkor ők azok.Ráadásul érdemes beléjük fektetni,mert nem nyúlja le a munkáltató által finanszírozott képzést azzal,hogy hamar lelép,mivel ők tuti nem fognak ugrálni,úgymond:nem linkek.Szerintem.Nekem legalábbis ez a véleményem.

Sziasztok!Csatlakozom...:-)))

Szerintem nagyon sokat számít,hogy mennyi segítsége van az embernek,nekünk gyakorlatilag nincs.(mindenki messze van)

Vizsgaidőszak nagyon nehéz főleg akkor,ha betegek a gyerekek(nálunk nov-től gyakorlatilag a mai napig).Így alapból amúgy sem hagyom másra őket.

Azt a kevés maradék időt kell nagyon okosan és hatékonyan beosztani,másképp nem megy!Ilyenkor hozzászokik a szervezetem a 4 órás alvásokhoz.De persze-mondanom sem kell-úgy nézek ki,mint egy zombi.

Ja, és akkor még arról nem is beszéltünk, hogy mindannyiunknak szüksége lenne egy kis elismerésre, vállveregetésre...

Mert ugye hát az ördög legédesebb bűne a hiúság...

És itt ez nagyon kevéssé van, vagy legalábbis másként. Pláne nálatok...

Akadnak.

De sajna egyre kevesebb, egyre hígul a dolog. Ez azért baj, mert te hiába csináltál egy tényleg gáz sulit, egy kalap alá vesznek a limonádékkal...

Hát igen, a mifajtánk már csak ilyen. Addig jó, amíg a "Jó" oldalán tudjuk ezt csinálni... Mert lehet ám ezt helytelen érzülettel is, és akkor a nemes küzdelem önző agyi katyvasszá válik...

Ezért kell tudni a megálljt is.

Mi katolikusok vagyunk, de épp a papunk mesélt múltkor a "hivatásról". Ahogy ő fogalmazott, 5 temetés, 6 haldokló, meg 3 hittanóra után már nem lenne csoda, ha szétcsúszna az esti szentmise, de azok a hívek is "maximumot" várják... És utána jönnek éjszaka a lelkisérült fiatalok, családok. Mivel ez nálatok sincs másként, ezt családdal csinálni nem semmi.

Úgy látom, azok az extra nehéz sulik-szakmák, ahol az életedbe, a családod életébe is be kell a "munkát" engedni, sőt eggyé kell váljál vele. A ház tervezése, ami együttjár az emberek életéért való állandó felelősségvállalással - akárcsak nálatok - se szűnik meg azzal, hogy épp leteszed a tollat...

Az a művészet, hogy a megfelelő számú talentumot tudjuk felmutatni az Úrnak, amikor majd számonkéri. Ne túl keveset, de ne is túl sokat!

Hát igen...Van egy pár beszippantós suli,amikor ha a 24óra 48 lenne,az se lenne elég...

Ügyi vagy nagyon!:)

A gerincidre meg vigyázz! Meg mindenedre!

Ikrekkel meg nem lehet semmi...

Nálunk az volt a baj, hogy ez napi 8-10 óra rajzolással jár átlagosan, nap mint nap...Aztán meg majd ugyanennyi benttartózkodással az egyetemen. Leadáskor még többel... Ennyit meg nem alszik a gyerek ugyebár...

Az enyém egy extrém példa nyilván. Most angolt fogok tanulni, azt én is az alvásidőben, meg este fogom... Kíváncsi leszek, mit fog még az agyam...

Kicsit félek...

És tisztelek mindenkit, aki magát nyúzva valami többet akar kicsiholni a világból...

A Műegyetem Építészkarán ez nem megy másként. Ott ott kell lenni testben, lélekben, a tervbemutatásokon le kell tenni az A1-es rajzokat az asztalra. Szóval ott egy döntés van, vagy igen, vagy nem... És még így is majdnem kicsúsztam az időből. Itt ez a nehéz, nem is a feladatok önmagukban...

A "tanulós" tárgyakat könnyebb volt csinálni, azokat lehetett kisgyerekkel az ölben, meg neki magyarázva az ereszcsomópontok, meg főfeszültsgéi trajektóriák lelki világát....

Viszont a rajzok, makettek azok tárgyak, amiket két kézzel el kell készíteni...

Negyed éven már nem akartam abbahagyni, úgyhogy kiút csak előre volt.

Egyébként a mai napig nem tudom, mi lett volna a helyes...

Mindenesetre megvagyunk, elvégeztem a feladatomat, és azért az egészet igazából bróbáltuk jól, viccesen megélni.. Ez ugyebár hajnalban, alkotóhétről hazafele a busszal, gyerekkocsival, meg két makettel a kézben... elég jól sikerült... Akkor már mindenen röhögtünk...

Hát nem semmi amit írtál! Nem irigyellek téged se és a gyerekeket se! Nálam mindig a család volt a legfontosabb így én biztos nem csináltam volna végig . De benned van tartás! Le a kalappal!

Hála nálam semmi negatív nincs a fősuli miatt most államvizsgázok, de soha nem tanultam a család rovására. Én a csajok alvásidejében tanultam , soha egy percet nem vettem el tőlük, igaz én iker gyerekek mellett tanultam és az se könnyű, sőt közben még volt egy gerincsérv műtétem is .

Szia Manópofi!

Lelkes, kirobbanó önmagamra ismerek Benned... 23 évesen, az ország egyik legnehezebb karán döntöttünk úgy, hogy én nem rohanok abortuszra, mint a lányok 98%-a körülöttem, hanem megszülöm a babámat... Akkor még nem tudtam, hogy két év múlva még egyet fogok szülni....

Ez a kar egyike azon 3 egyetemi karnak, amelyek diplomáját az Eu-ban hivatalosan, de egyébként általában bárhol a világon elfogadják.. Ez legendásan nincs ingyen, jelenleg az átlag elvégzési idő 7,5 év, és nem azért mert sok lusta részeges egyetemistával van teli.. Nekem 8 év alatt sikerült hivatalosan elvégezni, a 9. év végén védtem meg a diplomámat. (Mi nem államvizsgázunk, hanem diplomát védünk, és tanulmányokat adunk le, és az "elméleti" jegyünk a három alap és három zárószigorlatból van valahogy kreálva. Ez csak részletkérdés, csakhogy értsük egymást...)

Tele tudnám írni a szervert nyilván erről a témáról. Dióhéjban annyit, hogy nagyon sok jó, és nagyon sok rossz oldalát éltem meg ennek:.

Jó: Jó volt, hogy legyőztem az előítéleteket, őrülten megtanultam beosztani az időmet. Nem lettem depressziós, mert az agyam nem ért rá bármi mással foglalkozni. Nem hagyott el a családom, - bár néha a határán volt. Nagyon büszke vagyok az okleveles mérnöki papíromra, amire még az is az lehet, aki nem gyerekek mellett csinálta... Középsuliban OSZTV 2. helyezett, színkitűnő voltam... Egyetemen nem voltam már kitűnő. Amikor viszont megszületett a babám, jöttek az ötösök is sorba... Lazán tudtam venni a dolgot, simán tettem a gyereket tisztába a folyosón, és cumiztattam előadás közben... Bár volt előadó, aki elsőre nem akart gyerekkel beengedni...

Rossz: Nem tudtam igazi anya lenni, olyan mint a többiek. Nagyon sok düh volt bennem, mert nekem sokkal kevesebb idő alatt kellett ugyanazt a színvonalat hozni, mint a többieknek. Az egyetemen senkit nem érdekelt a gyerek, még inkább szivattak miatta. A mérnöki karok nem azok az érzelgős helyek...

Éreztem, hogy bár imádom a gyerekeket, az agyam nem tud velük annyit lenni, mint kéne, állandó otthon a felfordulás, a ragasztószag, a kosz. Mivel egy szobában laktunk, ha én hajnalig rajzoltam, akkor ők se aludtak rendesen, ők ugyanolyan fáradtak voltak leadáskor, mint én... Kitettem őket a saját hülyeségem ártalmainak...

Egyszer sírvafakadt a lányom, hogy neki mikor lesz már rendes anyukája, olyan, mint a többieknek, aki a játszótéren nem csak mindig a földön rajzolgat maga elé... Meg mikor fog már egyszer sütit sütni karácsonyra...

Aztán ettől a tempótól jöttek az egészségügyi problémák. Sokkal könnyebben elkaptam minden nyavaját, majdnem többet voltam beteg, mint a gyerekek. Diploma előtt 2 hetente járt ki hozzám a doktornő, mert hol hánytam, hol lázas voltam, még kórházba is bevittek... Mindeközben jöttek a pánikrohamok... jó útom jártam ahhoz, hogy pánikbeteg legyek. A mai napig küzdök ezzel, pedig már másfél éve diplomáztam.

A nagylányom ezt jobban bírta, ő élvezte a pörgést, de a kisfiamat a mai napig pszichológushoz hordom...

És mindezen teljesítmények ellenére a munkaadók szemében "csak" egy gyerekes anya vagyok, és nem szívesen alkalmaznak, tudhatok én akármit, végezhettem akármit...

Bölcsőde: Bár anyukáméknál laktunk, de ők még fiatal aktív dolgozó emberek voltak. Segíteni ilyen értelemben nem segítettek. Nem fürdettek, nem etettek, nem hozták haza a gyereket, nemigen vigyáztak rá. Szóval egyértelmű volt a bölcsi. A nagylányom 10 hósan, a kicsi már 7 hósan ment. Ez egyébként életünk legszebb időszaka lett, a gondinénik nagyon sokat segítettek nekik is, nekünk felnőtteknek is... Nélkülük nem sikerült volna, az Isten áldja meg őket érte.. Úgy szerették a gyerekeimet, ahogy éppen szükségük volt rá... És ettől még én maradtam az anyjuk, szóval ettől senki ne tartson, az a gyerek pontosan tudja, hol az ő fészke.. Néha még hétvégén is hazavitte a gondinéni a fiamat, ha éppen 3 napos zh volt, vagy leadás...

Utóélet: Azóta született még egy babám, akivel most suli nélkül vagyok itthon. Hát, ég és föld. Nyugodtak vagyunk, tudom szoptatni, stb... Már öreg lennék ahhoz, ami eddig volt... Szóval mindenkinek ajánlok egy babázást suli nélkül is majd!

Mindenkinek sok erőt, és kitartást a feladatához, nagyon nagy dolgot csináltok, lányok!!!

És szerintem ne húzzátok a dolgokat, minél előbb pörgessétek le, amit lehet, mert csak akkor szabadultok a lelki nyomástól...

Vigyázzatok magatokra, meg a családra, mert azért az élet fontosabb!

Lányok...Minden elismerésem,senkit nem irigyelek,nehéz lehet...Szerintem a lehetetlent csináljátok...:O Minden elismerésem.

Hát...sok sikert mindenkinek!!!:)

Ja,azt elfelejtettem írni,hogy csak a jegyzeteimen a legjobb rajzolni.Azokból lehet jó dolgokat hajtogatni,de kit érdekel?

Legalább jókat szórakozunk!

Szia!

Két kicsi gyerek mellett csinálom a fősulit.

A férjem az,aki nagyon sokat segít ill. besegítenek még a családtagok is.

Tanulni csak akkor tudok,ha alszanak,kb:1.5 órát naponta.Eddig ez elég volt.Most 4.0 lett az átlagom.

Egy kis szervezéssel menni fog,hogy jó anya,példás feleség legyél.Az évfolyam elsőséget nem garantálom.

Szia,

Én március 30-ra várom a második babámat. A Tesnevelési Egyetemen vagyok végzős hallgató, az őszi vizsgaidőszakomat már ketten csináltuk végig, meglett:-))) Most jelenleg úgy állok, hogy még a márciusi konzultációra elmegyek, áprilist ki kell hagynom, de már felkészítettem anyukámat, hogy májusban jön velem meg a picurral, és amíg én órán leszek, államvizsgázom, addig ő vigyáz a picire.

Biztos nehéz lesz, de szerintem meg lehet oldani! Én az első lányommal is az iskola padból mentem szülni!

Kitartás, menni fog:-)))