Baba a pocakban vetélés/missed ab után! (beszélgetős fórum)
Pitemaci, emmababa
végtelenül sajnálom a történteket! Sok-sok erőt kívánok nektek! A párotok nagyon sokat segíthet, még akkor is, ha veletek együtt sír.
Tudom, mit éreztek, nekem tavaly dec. 22.-én volt kisműtétem, megindult vetélés miatt.
Szia!
De szomorú ez a mai nap, te ma már a 2. új tag vagy itt köztünk. Nagyon sajnálom, hogy nálad is így alakult. Nagyon friss még neked ez a dolog, adj egy kis időt magadnak, hogy enyhüljön a fájdalom. Néhány hét múlva kicsit talán már könnyebb lesz, és a fórum biztosan erőt ad majd a folytatáshoz.
Sziasztok!
Már legalább 1 órája olvasgatlak titeket és sokat használt a hangulatomnak. Nekem csütörtökön volt műtétem missed ab miatt. még csak 6 hetes volt, de a fájdalom, hát igen, nem akar múlni....
Szia Enci!
Neked sem lehet könnyű, ha már 2x kudarc ért, és régóta várjátok már a babát. mindannyian így vagyunk ezzel ezeb a fórumon. Az adatlapodon azt olvastam nem vagy túl pozitív ez ügyben. Pedig hidd el csak úgy megy, ha mindig bizakodsz, és hiszel abban, hogy neked is sikerülni fog. Én is sok mindenen kersztül mentem már, még is bizakodó vagyok. Az 1 babára 8 évet vártunk - nagyon nehéz időszak volt. Aztán boldog évek jöttek, mert egymás után jött 3 terhesség, de az utolsó tragédiával végződött. ( A naplómban leítram a történetem.)Nehéz feldolgozni minden veszteséget, és abban igazad van, hogy nem lehet elfelejteni soha. Nem is arra kell törekedni szerintem hogy elfelejtsük, inkább arra, hogy elfogadjuk ami történt, változtatni azon úgysem tudunk. Ebben az idő sokat segít, és hinnünk kell benne, hogy előbb-utóbb jönni fog a baba, és akkor az boldogság fogja a lelki sebeinket begyógyítani. m
Szóval tudatosan próbáld elfojtani magadban a negatív gondolatokat és csak pozitívan.++++++++++
Szia Pitemaci!
Az én soraim nem lesznek megnyugtatóak,előre is bocs ezért.
2006.dec.23-án tudtam meg,hogy nem él a magzat,11 hetes volt nekem nem kellett annyit szenvedni,mint neked,mert "megoldották egy kis műtéttel",de azóta sem esek teherbe.Nekem ez a második vetélésem volt,pedig állítólag minden rendben van...ahogy közeledik a Karácsony erőlködöm,hogy nem az jusson folyton az eszembe mi volt AKKOR. Mindegy mekkora volt a szíved ugyanúgy megszakad. Tavaly rosszabb volt,emlékszem,az idén...majd az ünnep után elmondom.
Nem lehet elfelejteni,soha,de igyekszem...
Szia!
Oszinten sajnalom ami veled tortent.
Ez a forum sok embernek segitett mar, mint ahogy nekem is, tudom hogy nehez most, de erosnek kell lenned.
Kitartast kivanok.
Szia!
Nagyon sajnálom, hogy neked is ehhez a fórunhoz kellett csatlakoznod. Biztos nagyon nehéz feldolgozni amit átéltél, de, róbáld "nyugtatni" magad azzal, hogy mivel beteg volt a baba talán mindenkinek jobb (jobb lesz majd) így.....
Kell most egy kis idő a testednek és a lelkednek is hogy fekészülj egy újabb babavárásra, kívámon, hogy mielőbb elérkezzen ennek az ideje. Addig is sok erőt , és kitartást kívánok neked.
Szia
nekem mar megjott a 2. mensi.
ugyhogy elmulik es belevagunk. :)
remelem osszejon hamar
Sziasztok!
Szeretnék csatlakozni hozzátok, mert sajnos az én babám is meghalt. Judy55 már ismer az áprilisi babavárok fórumoldalról.
Nekem nov. 25-én telefonáltak, hogy down-szindrómás a babám (magzatvízvétel után) és menjek be a pécsi klinikára) Másnap elkezdődtek a borzasztó fájdalmas beavatkozások és 27-én megszültem a 19 hetes babámat. Lelkileg szerintem soha nem jövök rendben, de természetesen mi is alig várjuk, hogy újra elkezdjük a babatervezést. Remélem Nektek is sikerül mihamarabb.
Sziasztok! Szia Riti!
No igen, tényleg nem lehet elfelejteni, hogy milyen volt a műtét, mit kellett átélni közben, és utána. És én egészen addig aggódtam (nem találok jobb szót, pedig nem igazán aggódás), amíg túl nem haladtam azt a terhességi kort, aminél a korábbi terhességem megszakadt. Először a 6. hétig idegeskedtem (2. vetélés), aztán láttam UH-on a dobogó szivet, az megnyugtatott. Aztán jött a 9. hét (1. missed ab), és hivatalosan ugye nem kellett volna még UH-ra menni, de nem voltam nyugodt, és intéztem magamnak egy soron kívüli vizsgálatot, hogy lássam, minden o.k. Ez után a 12. héten már kicsit könnyebb volt a vizsgálatra menni, a 18. héten pedig amiatt aggódtam, hogy egészségesnek találják-e? Most betöltöttem a 23. hetet, de jövő januárig tuti nem bírom ki, pedig hivatalosan csak a 28-30. héten kéne újra UH-ra menni. Ha sikerül, dec. 5.-én magánrendelőbe megyek ultrahangra, és eljön a férjem is, hogy újra lássa a kicsit.
Ja, és közben megvettük a kiságyat, és egy pelenkázót. Néha érzem, hogy mocorog a baba, olyankor egy kicsit megnyugszom.
Bezzeg a hugom, tegnap a babaruhabörzén bevásárolt, már pelenkát is vett, meg mindenféle rugdalózót, kisingeket. Hiába, neki nem volt vetélése, ő teljesen nyugodt afelől, hogy a kicsivel minden a legnagyobb rendben. És anyukám se érti meg, hogy miért akarom mindenáron látni a miénket.
Csajok, ilyenekre azért készüljetek fel!
Szia!
Köszi a bíztatást, de még mindig semmi, semmi jele esetleg.
Most ráadásul még meg is fáztam, fáj a torkom is.
Minden szépet és jót!
Remélem tényleg gyorsan megjön a mensid és együtt izgulhatunk érted! :-)
Szerintem jól gondolod, én is belevágnék. Úgy gondolom, ha minden rendben van veled és odabent, jelentkezni fog a baba!
Szia!
Szerintem igen, megpróbáljuk, csak pont ezzel van a bajom, nem jön a 2. (de nem azért :-) sajnos)
lehet, hogy egyszerűen ebben a hónapban nem is volt peteérésem, úgyhogy így nem könnyű.
Mindegy lesz, ami lesz, addig védekezünk, ha megjön utána már nem. Ez az első terhességem sem jött össze elsőre, úgyhogy úgyis benne leszek jóval a 3 hónap elteltében.
legalábbis így tervezzük.
szia
Judy! Végül hogy döntöttetek? Belevágtok most a második mensi után?
Bridzsit, elolvastam a kálváriádat a lányoddal! Borzasztó lehetett! Nálam "csak" egyszer volt magzatvízvétel, mert vesemedence tágulatot és kettő koponyai cisztát is találtak a babánál. Aztán azt nem tudták eldönteni, hogy fiú lesz vagy lány. Kromoszóma szerint lányt mondtak, kétszer is lefuttatták a tesztet, ultrahang alapján fiút. Aztán kitalálták, hogy külső nemi szerv alapján fiú, kromoszómailag lány. Tehát megnő majd a melle serdülőkorban, de fütyije lesz. Aztán kitalálták, hogy mégsem, mert tévedett a vizsgálat, ami nemi megállapításnál igazából nem is tévedhet. Végül úgy döntöttek, hogy ne szeressem meg, mert nem is biztos, hogy egészséges lesz és megmarad. Ekkor 25 hetes voltam. Az idegeskedésre kinyílt a méhszájam, ráadásul meghalt a nagyim is, végigfeküdtem a maradék 4 hónapot, csak a fürdőszobába kelhettem fel. Végül 5 nap túlhordással megszületett a második lurkónk, egy teljesen egészséges kisfiú, aki kromoszómailag is fiú.
Ennyit a SOTE I genetikusairól.
Ja, bocs. :-)
Én még nem szedek E-vitamint, mert még nem próbálkozhazunk az újabb babával.
Megyek orvoshoz, és remélem azt mondja minden rendeben és akkor majd januárban belevágunk...
Ha az első 26. napra jött akkor szerintem már nem fog váratni a következő sokáig.
Furcsa, hogy ilyenkor, hogy várja az ember a mensiét! Máskor meg a háta közepére nem kívánja.
Kitartást neked!
Szia!
ÉN is szedek vitamint, most folsavat, E vitamint, meg elkezdtem az Elevitet szedni.
Amúyg nem az első :-) hanem most már a 2. vérzést várom, az elsővel nem volt gond, megjött mondjuk elég korán is, 26. napra, most már a 2.nak kellett volna jönnie, ez már a 33. nap.
Amúgy én is a Gravidára szavazok, csak volt még egy pár darab elevit itthon, gondolta,m hogy azokat még beszedem.
szió
Szia!
Nekem 3 napot késett, vagyis 31 napra jött meg a műtét után. A műtétem csütörtökhöz volt 6 hete!
Már szedem a Gravidát kb. a mensi óta /3 hete/, és Huma-Folacid 5 mg-os folsavat. Magna-B6-ot szedem még, mert nagyon stresszes a munkahelyem, illetve most még Béres vitamint C vitaminnal, mert valami úgy érzem kerülget.
Ne aggódj, biztos minden rendben lesz minden és hamarosan Te is túl leszel az első cikluson. Én is ugyan így vártam mint Te!
És Te szedsz valami vitamint?
Sziasztok!
Fiamette, tudod, ráadásul azt se tudtam ott, hogy kihez forduljak, mert én belenyúltam volna a zsebembe, ha ez segített volna.... ha tudtam volna kinek adjam, de egy idegen voltam és senkit se ismertem.... ugye egy ilyen estre nem lehet felkészülni, váratlanul és hirtelen törént minden, ilyenre valójában nem számít az ember mindaddig amig nem törétnik meg vele. Így már a következő babánál ,,okosabb" leszek!
Jpne, Te is láthattad ott mennyien voltak, és elkeserítő amin végig kell mennie az aggódó kismamáknak... Egy korábbi hozzászólásomnál már én is elmeséltem ,hogy a most 9 éves kislányomnál milyen szörnyű tortúra zajlott hónapokon keresztül, mígnem szerencsére semmi baja nem lett, egészségesen született!
Sziasztok!
Én most várom a harmadik babámat!
A véleményem az,hogy a vetélést SOHA nem lehet elfelejteni!
Mi a 2. babánkat veszítettük el,akit nagyon terveztünk és vártunk.Több mint 1 év alatt jött össze, 8 hetesen egy kicsit véreztem,irány a kórház,és nem volt szívhang.Utána rögtön szerettem volna babát,de megint több mint egy évet kellett várni rá.Hál istennek vele nem volt semmi baj.
Most március elejére vagyok kiírva.Ő elég hamar összejött,rá csak fél évet kellett várni.
Mindenkinek szorítok a pozitív teszthez és a boldog folytatáshoz...
Én az elsőt várom a műtét óta, de még mindig semmi. Ez a 30. nap. Tartok én is tőle, hogy felborult a ciklusom, bár eddig sem volt pont 28 napos, mióta szülés óta újra megjött. De biztosan azért, mert még mindig szopizik a kicsim.
Nagyon remélem mihamarabb megjön, még ennyire sosem örülnék neki mint most.
Sziasztok!
Hogy vagytok?
Mindenkinek úgy jön, jött meg a ciklusa, ahogy várja?
Nekem még mindig semmi, legutoljára október végén volt, holnap meg már december, egy kicsit elszomorodtam, hogy most akkor teljesen felborult volna?
Milyen vitaminokat szedtek egyébként?
vigyázzatok magatokra
Szia
Nagyon orulok hogy minden rendben nallatok.
Vigyazz magatokra
Szia
igen sajnos nagyon elkeserito a helyzet nallunk.
sajnos az emberek evekig dolgoznak, es mire egyszer szukseguk lenne az orvosi ellatasra, akkor nem szamithatnak segitsegre csak ha melyen benyulnak a zsebukbe. Sajnalom hogy egy ilyen szornyu helyzetben pont egy ilyen orvost fogsz ki, fel a fejjel menj el mashoz is aki elmondja reszletesen mi is tortent.
De jó, hogy minden rendben van! nagyon örülök neki! A mi gyerekünknek is Pál lett volna a neve, ha kisfiú.
A SOTE I genetikája valóban megér egy misét! Nekünk borzasztó kálváriát kellett ott végigélnünk és szó szerint semmibe veszik az embert!
szisztok!
A dokikról annyit, hogy meg kell találni azt aki szimpatikus-segítőkész mert van olyan is.Aki nekem segített az volt pedig nem is ismert(a nődokim akihez járok már nem áll kapcsolatban a kórházzal csak van neki jobb keze...na nála voltam)Amikor megszültem bármit kérdeztem a Kicsiről mindent mondott, mivel megnézni nem akartam.Amikor visszamentem a szövettanért akkor is nagyon kedves volt...mindent elmondott, kérdezte hogy vagyok és a legvégén amit már korábban is mondott "felejtsem el".Megkérdeztem tőle, hogy csinálja e valamit másképpen..erre elmosolyodott és azt mondta nem kell én nem rontottam el semmit.
Olyan jó annak aki már újra Babás,picit irigylem...de csak jót és jót és jót kívánok nekik!!!!!
Ami ++++ rossz számomra is, hogy a férjem már annyira várta és még várnia kell....amikor megmondták hogy nem él a baba nem volt bent..mondtam hogy hívják be...ahogy belépet mosolygott mert megint azt várta hogy látni fogja az Ő kicsijét és én meg ott álltam és sírtam...ez volt a második szíszakitó pillanat...de csak jó jöhet már ezek után!!!!!!!
Szia, sziasztok!
Fantasztikus érzés lehet neked neked most. Nekem 2 hónapja történt (már) de még halványan emlékszem arra az érzése, milyen volt várandósnak lenni, még ha csak rövid időre is adatott meg.
Érdekes az idő, persze könnyebb, ahogy telnek a hetek, én azt vettem észre, hogy valamikor már kimondottan jól viselem, azután visszazuhanok és megint elkeseredek, pl. csütörtökön az utcán pityeredtem el, úgy jöttem haza, üresnek érzem magam. A párom viszont rengeteget segít, mindig úgy mondja, hogy majd a a gyerekszoba, gyerekszoba úgy, már ő is nagyon vágyik rá, és neki is nagyon rossz, és most nem tudom neki megadni.
A barátnőm most terhes éppen, és mutatta a képet, amit a babóról kapott, kis édes volt, de a szívem úgy elszorult, persze nem akartam előtte sírni, nehéz........