Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Az apám nem akarja, hogy eljárjak itthonról, mit tegyek? fórum

Az apám nem akarja, hogy eljárjak itthonról, mit tegyek? (beszélgetős fórum)


24. Epresturmix (válaszként erre: 15. - F.frezia)
jan. 28. 05:16
Istenem! 😂🤦🏻
23. Amaunet (válaszként erre: 22. - Amaunet)
jan. 28. 03:53
*Lehet, hogy
22. Amaunet (válaszként erre: 1. - Fórumnyitó (anonim))
jan. 28. 03:49
Leget, hogy 22 évesen független, önálló életet kéne élnek. Költözz el otthonról!
21. Csenge(ttyű) (válaszként erre: 20. - Fincsi5)
jan. 28. 01:33
Oh hát az semmi. Az én apám az reggel nyitott ránk miközben feküdtünk édesdeden, tök meztelenül az ágyban. A srácot jól el is zavarta haza. Még jó hogy nem mesztelenül. :D Ezek a szülők, nem semmik bakker. Ezt a szülőséget is tanítani kéne sokaknak. Mondjuk én se voltam egy egyszerű eset sose.
20. fincsi5 (válaszként erre: 15. - F.frezia)
jan. 27. 07:58
Szóval a miénk nem egyedi eset. Presszó, félhomály, apu bejött, felgyújtotta a villanyt, belőtte hol vagyunk, aztán villany le, és odajött. De a legfélelmetesebb az volt, mikor megkérdezte; beleihatok? Vodka-narancs volt. Á, meleg ez neked, kérj hideget.
19. janszi (válaszként erre: 18. - Csenge(ttyű))
jan. 27. 04:33
Már hogy te voltál okos,mert felérted ésszel,hogy kell a probléma forrását megszüntetni,a kontrasztot pozitívba állítani az erősebb-gyengébb osztálytársakkal :)
18. Csenge(ttyű) (válaszként erre: 17. - Janszi)
jan. 26. 19:59
Csak jót akarnak nekünk. De legtöbbször rosszul tálalják. :S Aztán az embert beletaszítják egy olyan megfelelési kényszerbe amiből sose jön ki. Vagy a másik oldal, leszarja az egészet, aztán lezülleszti magát. Az életét.
17. janszi (válaszként erre: 14. - Csenge(ttyű))
jan. 26. 19:49
Az okos lány...de ismerős történet...hoztam is meg nem is...
16. gabbbicica (válaszként erre: 1. - Fórumnyitó (anonim))
jan. 26. 19:49
Ha teheted anyagilag, akkor keress egy alberletet/szoba berletet es koltozz el.
15. f.frezia (válaszként erre: 13. - Epresturmix)
jan. 26. 19:27

Egyszer apám is bejött a diszkóba, csak úgy körülnézni.. 😂😂

Egyébként ő járt értünk és fuvarozott haza, a kocsiban várt általában a parkolóban.

Kivéve, mikor nem! 😂😂😂

14. Csenge(ttyű) (válaszként erre: 13. - Epresturmix)
jan. 26. 19:20
Oszt mit csinált vele, kirángatta, csitt-csatt? :) Na, akkor tényleg szerencsés gyerek voltam én. Bár sokszor megkaptam hogy az okos barátnőd tud tanulni, te meg...bár ez inkább anyám volt. Aztán már csak a rosszabban tanuló barátnőket vittem haza.. :D
13. Epresturmix (válaszként erre: 6. - Csenge(ttyű))
jan. 26. 19:12
Az én apám bement a nővéremért! 🤣🤣
12. Irén3
jan. 26. 18:57
Mutasd be neki a partneredet, az jó ötlet. Van az a kávés reklám, az tök jó :D Mikor a pasi meg az apa egymásra találnak kávéügyileg.
11. libikóka (válaszként erre: 1. - Fórumnyitó (anonim))
jan. 26. 18:17

Féltékeny na! Kérdés meddig megy el? Mert ha az estleges látogatódat kisfejszével várja ,akkor gáz van!

Túlzás persze, de az se jó ha "csak simán goromba ,elutasító.Lesz 1-2 körötök:)

Tudsz vele beszélni? vagy már a randi témát is elutasítja?

Nincs túl jó véleménye a nőkről!


Megoldást nem tudok mert nem látok bele a kapcsolatba, de most a sarkadra kell állni:)))

10. Ghost👻 (válaszként erre: 8. - Csenge(ttyű))
jan. 26. 18:06

Sajnálom.

Az enyém él, de ritkán látom.

Hétvégén tuti jön a születésnapom miatt, aztán majd márciusban a névnapja miatt...

jan. 26. 18:06
Együtt inni apáddal a dizsi bárjában, felemelő meg kihagyhatatlan érzés. :D De csak üditőre hívott meg mindig. :D
8. Csenge(ttyű) (válaszként erre: 7. - Ghost👻)
jan. 26. 18:04
Én szerettem az apámat az összes "gyengesége" létére. Jó fej apa volt egyébként. Kikaphattam volna egy rosszabbat is. De sokszor vitáztunk. Mindig mondta ha majd nem leszek megtudod. Tényleg, megtudtam...
7. Ghost👻 (válaszként erre: 6. - Csenge(ttyű))
jan. 26. 18:01
Még a végén kiderül, hogy van annak jó oldala, hogy apám lelépett. 😂
jan. 26. 17:52
Gondolom egyke is vagy, nem? Nálunk a nővérem hamar kirepült, még talán 18 se volt, aztán apám minden figyelme rám irányult. Utáltam is érte a tesómat. :D Volt hogy apám a dizsibe is lecsekkolt. Na az volt csak a ciki. :D
jan. 26. 17:35
Mert te vagy a kicsi lánya aztán jóhogy féltékeny mindenkire aki hímnemű. Félt téged. Szeret. Az én apám dettó ilyen volt, voltam vagy 30 amikor kezdett felengedni. Az összes pasimat utálta kivétel nélkül, csak az uccsót nem. Őt valamiért nagyon megkedvelte. Ha veszekedtem a pasimmal, mindig mondta hogy te vagy a hibás, nagyon utált olyankor. :D Istenem de hiányzik. Mármint az apám. Meg az uccsó hapsim is. Ő tényleg jó fej volt. Bár nem ő volt így se életem szerelme.
4. janszi (válaszként erre: 1. - Fórumnyitó (anonim))
jan. 26. 17:27

Apának megvan a helye az életedben,és neked is megvan a helyed apa,anya életében.A párkapcsolati dolgaidhoz nincs köze a szülőnek,hacsak te nem osztod meg velük,vagy nem kérsz tanácsot.Ez így egészséges,éld az életed,élesen határold el térben és időben a magánéletedet,ahogy ők is teszik,amikor becsukják az ajtót magukra.Te sem vájkáltál az életükben soha,de megtehetnéd,nyilván az már nem tetszene nekik,bár ők ugyan ezt teszik veled.Mármint apa.Am mindenhol így megy,mert a szülő most veszíti el a gyerekét a rossz szülő szemszögéből,és foggal-körömmel ragaszkodna ahhoz a gyermekhez,aki amúgy már felnőtt.

Örömszülőként így nem fognak sírni az esküvődön,mert nem lesz aki meghívja őket.A szeretet nem erről szól,ha segíteni nem tud vagy nem akar a szülő,akkor maradjon a saját térfelén és legyen magas a betonkerítés,így mindenki békében élhet.

Intézd úgy,hogy ezt megtalálják,el fognak gondolkodni.

3. Ghost👻 (válaszként erre: 1. - Fórumnyitó (anonim))
jan. 26. 16:56

Sajnos vannak ilyen nehéz emberek.

Ezzel nem fogsz tudni mit kezdeni.

Ne foglalkozz vele, menj, éld az életed.

Ha olyat szól be, vágj vissza.

2. globus (válaszként erre: 1. - Fórumnyitó (anonim))
jan. 26. 16:51
Azt írtad, hogy nem szokásod hazavinni senkit csak úgy. Volt már valaki? Az nem lenne járható út, hogy komoly barátodat bemutatod? Feltételezem, hogy esetleg nem bíznak benned, ha nem tudják hová mész.
jan. 26. 16:46

22 éves vagyok, még a szüleimmel élek, viszont ez egyre terhesebb az apám miatt. 18 éves koromig nemigen volt társasági életem, kapcsolatom sem, akkor kezdődtek a "kalandozások", de utána sem éltem kicsapongó életet. Mindig időben hazaértem, sosem voltam részeg, nem keveredtem kínos ügyekbe, az apám mégis rossz szemmel néz rám, amiért pasizok. Pedig nem szokásom hazahozni senkit csak úgy, nem terhelem a magánéletemmel a családot, de neki nem tetszik, hogy eljárkálok otthonról, folyton megjegyzéseket tesz, amiket aztán parázsviták követnek. Ha egy barátommal találkozom, az rendben van, de mindenki mással nagyon elutasító, és egyszer már hangot adott annak egy hevesebb pillanatában, hogy "ne legyek olyan fehérmájú mint az anyám"... pedig nyilván ő is messze áll ettől a definíciótól.

Most van egy kapcsolatom, két hónapja vagyunk együtt, de szeretjük egymást. Viszonylag sűrűn találkozunk, ami hetente többszöri alkalmat jelent, és minden második hétvégén nála alszom, ami szerintem teljesen elfogadható mennyiség. Az exemmel havonta egyszer találkoztunk pár órára, többek között ezért is lett vége, talán ezt szokta meg az apám, mindenesetre most szúrósan néz és kommentálgat, ha látja, hogy készülődöm. Anya mindig próbálja helyre tenni, de annak meg sértődés a vége, jön az, hogy őt abszolút hidegen hagyja, hogy mit csinálok, és hogy őt teljesen hidegen hagyja az én barátom... eléggé különbözik a stílusuk, de jó ember, és ezt hiába hangsúlyozom, továbbra is elutasító. Ami viszont a legjobban zavar, az az, hogyha elmegyek itthonról -akár csak egy pár órás találkára-, akkor jön a gúnyolódás és a nemtetszés, és már ott tartok, hogy nem fogok elmenni, csak hogy ne gondoljon apám rosszat rólam. Ez persze a barátomnak nem tetszene, amit meg is értek, és nevetségesnek találnám mindezt elmondani, mikor 22 éves vagyok... de mégis, ez mindenkinél így működik? Én értem, hogy egykeként apám félt, de nem érzem normálisnak ezt az elutasító viselkedést. Anya is folyton veszekedik vele emiatt, eleve egy nehéz természet, én viszont kezdem unni. Mit tegyek? Vagy tényleg akkora baj, hogy 22 évesen meglátogatom a barátomat?

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook