Apa nélkül felnőtt gyerekek (beszélgetés)

Egy anya, egy feleség, aki apa nélkül, társ nélkül neveli a kislányát, az vajon miként tudja megmutatni, megtanítani a kislányának, akiből előbb-utóbb nagylány lesz, hogy miként is kell viszonyulni majd egy férjhez, apához, férfihez?

Hogyan várja, miként beszél vele, hogyan lehet gyengéd hozzá, miként kell leszerelni, leállítani, ha itt az ideje, mit hogyan is lehet nála elérni?

Szerinted?

Ahogy korábban írtam, egy kislánynak legalább olyan fontos, hogy legyen ott az édesapja, mint egy fiúnak.

Különben miként sajátíthatná el azt a szerepet, ami az ő feladata lesz, anyaként, feleségként?

Nyugi! Én is jártam már párszor "ebben a cipőben"

A másikon hasonló "félreértés" adódott.

De remélem sikerül tisztáznom. :)

Jó, hogy van egy címünk, ami arról szól, hogy "Apa nélkül felnőtt gyerek"

Aztán a fórumindító azzal nyit, hogy vajon lényeges-e, vagy mennyire meghatározó, hogy az első 3 évben ott van-e az apa is, vagy nincs a nevelésben. :))

Aztán már el is jutottunk oda, hogy kinek volt gyerekszobája, és ki sérteget/degradál kicsodát és mivel.

Mindjárt jön itt is a "diploma-nem diploma" kérdése! :)))

Ezekről szó sem volt, én meg nem vagyok gondolatolvasó. Esetleg ha leírnád, amit gondolsz, lehet, hogy tudnék reagálni rá. Anélkül nehéz.

Hol az elfogultság? Tényleg érdekel.

A degradálós rész is érdekel, mert nem csináltam ilyet, ha valamit annak érzékeltél, arról pedig nem tehetek.

Máshol pont azt olvastam, hogy a mai fiúk nem tudnak udvarolni, nem találják a helyüket, suták, határozatlanok.

Egy másik témánál kifejtettem, hogy az egész nevelési folyamat "sajnálatosan" elnőiesedett.

Ha még azt a 3 évet is elvesszük belőle, amiről az első hozzászólásban szó volt, akkor vajon mi marad?

Hát nem tudom,mert pár hónapos korom óta ő nevelt,és mégis éreztem meg persze tudtam,hogy nem ő sz igazi apukám.

Édesapám sajnos meghalt,11 éves voltam,de mai napig iszonyatosan hiányzik.

Nem éltek jól,és nem mutattak jó szülöi példát sem.

Szóval apa kell,és ha van rá lehetőség az édesapa maradjon a családdal,mert egy mostoha (tiszt.kivételnek)nem tudja ugyanazt megadni mint az igazi.

Szerinted mi volt az oka, hogy nem alakult ki a mostohád és közted igazán jó kapcsolat.

Édesanyáddal se éltek jól?

Nem láthattad a jó példát?

Egy családban kell legyen anya is,apa is.

Én édesapámtól külön éltem,kaptam helyette mostohát,de mai napig rányomta az életemre a bélyegét,hogy apa nélkül nőttem fel,mert a mostohát sosem tekintettem apámnak.

Szerintem azért család egy család,mert van benne apa is,anya is.

Az én életemben történő lelki dolgok sorozata vezethető vissza az apa hiányára.

Én azt mondom kell az apa egész pici kortól,és nem csak a nemi különbségek megértésért,hanem más 1000 okból.

Egyetértek veled. Valóban nem garancia a "kétszülős család" megléte semmire.

Ennél több kell!

Az kell, hogy a szülők között jó legyen a kapcsolat.

De ez is csupán szükséges, de nem elégséges feltétel.

Az együttélés, már inkább.

Viszont annál, hogy a szülők elváltak és bár megegyeztek a láthatásban, vagy akár a "felesben" nevelésben, még az is jobb, ha az anyának van új élettársa, férje.

Elengedhetetlen, hogy az emberi - férfi-nő - kapcsolatot úgy láthassa, hogy azok egy fedél alatt élnek.

Persze, bárhol bármikor érheti az embert negatív hatás, én is szülőként látom, hogy a szüleim mit tehettek/mondhattak, ami bennem pl ellenállást váltott ki, nagyon érdekes, rengeteget tanulok most magamról, talán soha eddig ennyit nem tanultam. És van benne pozitív és negatív is természetesen.

Illetve a harmonikus közegnek nem az a titka, hogy nincs vita, összezörrenés stb, azok megléte szerintem hozzátartozik az élethez, a kulcs a megoldásokban, megoldási mintákban van, azt tanulhatja meg pl a gyerek. Ezért sem tartom azt sem jónak, ha a szülők soha nem vitatkoznak a gyerek előtt. Akkor felnőve a gyerek azt gondolhatja, hogy az a normális és közülük sok lesz pl az, aki az első vitánál kiugrik a kapcsolatból - mert az ő mnintájába ez nem fér bele.

Annyi, hogy igen, a csonka családnál jóval több lehet a buktató, ezért mondom, hogy ne tagadjunk, hanem figyeljünk a gyerekre és segítsük őt. szerintem.

Persze, hogy hatással van, ahogy két szülős családban is minden esetben érik negatív hatások a gyereket, a mégoly tökéletes, harmonikus közegekben is.

A feldolgozási minták hiánya, vagy megléte, a nevelő szülő hozzáállása, az elvált szülővel való kapcsolattartás, a mostohaszülő léte és a vele való kapcsolat, a gyerek lelki alkata...csak egy hirtelen merítés arra, hogy mi minden befolyásolhatja azt, hogy mivé válik egy csonka családban felnőtt gyerek.

Olvastam valahol (már nem emlékszem pontosan, hogy hol is lehetett) egy cikket ebben a témában.

Egyértelműen bizonyított tényként írták le azt, hogy egy gyerek egészséges fejlődésére KIZÁRÓLAG mindkét szülő jelenléte, és harmonikus kapcsolata lehet garancia.

Egy kisfiúnak, de kislánynak is ELENGEDHETETLENÜL szüksége van arra, hogy MINTÁT láthasson.

Azt is megemlíti a cikk, hogy erre - édesapa hiányában - a nevelőapa, vagy az anya új élettársa is alkalmas. Sokkal inkább alkalmas, mint a nagyszülők, nagyapa.

A gyerekeknek példával kell szolgálni (sokszor akaratunkon kívüli viselkedéssel is) hogy miként is működik egy jó kapcsolat.

A gyerek (még az egészen kicsi is) észreveszi az anya várakozását az apa érkezésére, látja a köztük lévő harmóniát, tapasztalja a gyengédséget, a hangerő, hangszín változását a beszélgetésükben. Még azt is látja, hogy az édesanyjának mennyivel jobban csillog a szeme, hogyan változik mag az arca, amikor a szeretett társa hazaér, vagy éppen virágot hoz számára. Megtanulhatja már egészen kicsi korában, kislányként, hogy ennek miként lehet örülni, és ezt hogyan mutatja ki egy nő, egy édesanya.

De ugyanígy észreveszi, ha feszültség van a családban, ha gondok vannak. És azt is láthatja, hogy ezt a szülei miként élik meg.

Ne becsüljük le a gyerekeinket! (Ezt nem neked szántam)

Nem, a nagynénémék elváltak, nem tudom, ez engem mennyire érintett.

Nem ez volt a lényeg, hanem az, hogy aki érintett, rögtön tagad, önigazolást keres. Bizonyítottad.

Nincs semmi gond a szubjektivitással, csak ne akarjuk azt bizonyítani, hogy a szülők válása vagy egyik szülő alapvető hiánya nincs hatással a gyerekre. Mert hatással van rá. A mérték a kérdés, ami meg még a belélegzett levegőtől is függ, annyira nem lehet általánosítani.

Szóval, Te semmilyen szinten nem vagy érintett, dédszülőkig felmenőleg mindenhol minden tekintetben optimális, egész családokat tudhatsz magad mögött.

Bocs, az elfogultságomat elhordom valahova, hogy ne zavarjam a tökéletes, és minden szempontból 100 %-ig objektív körötöket.