Amputáció (beszélgetős fórum)
Sziasztok!
Nem konnyu ebben a melegben, nekem is beleizzad a labam a protkoba foleg ha szilikonharisnya is rajta van.Legjobb a huvos szobaba maradni.Tok rossz masok mennek a strandra, tengerpartra.
Van itt olyan aki baleset(motor)miatt amputalt?Szep napot mindenkinek :-)))
Szia!
Sajnos ilyen esetekben mint a miénk nekünk kell utánna járni annak hogy melyik az a hely ahol a legmegfelelőbb lábat csinálják hisz nekünk sajna nem mindegy ,hogy mennyire jó lábat tudnak csinálni.Tudjuk-e azt használni vagy dísznek áll a sarokban.És ha kell utánna kell menni.
Szia,
köszi a gyors segitséget,szerdán itt volt a "szerelö"elmondta hogy mi a probléma a lábbal,igyekezet javitani rajta.
Most ugy néz ki hogy használható!egyébként 2 évig nem tudunk váltani mert aláirattak vele egy nyomtatványt,ami garantálja a 2 évet nekik.
De amint lehet változtatni fogunk a dolgokon,csak 150km-l elég nehéz.
Sziasztok
Hogy bírjátok ezt a meleget?
Nekem a csonkom beleizzad a tokba...
Úgyhogy a legjobb "láb nélkül"
De ha valaki tud valmi trükköt, megoszthatja
:-)
Szia!
Próbáljátok meg Budakeszit,amikor én voltam akkor én benntfekvősre kértem ami azt jelentette hogy ott voltam hétfőtől péntekig, helyben a műszerész és akkor mentem hozzá amikor problémám volt a tokkal nem tudom hogy most ez működik -e még.Utánna kellene járnotok.Én Budakeszin a Szanatórium utcában voltam.
Sziasztok!
Nagyon sok jó tipp-et kaptunk töletek,de sajna ezzel a protkoval amit készitett ez a cég szinte használhatatlan.Söt mi több nem megbizhatoak elmondom miért:2 hete kihozták felprobálta akkor szupi volt egy -két helyen nyomot,de azt mondták hogy az kell,na már most több napon keresztül hordta,probálta,gyötörte a csonkot,de valahogy nem volt jó.
Erre kijött a fönök töbszöri telefonálás után elvitte majd 4 nap után vissza hozta,szintén nem jó, annyira dörzsöli az ágyékát szinte pirosra,megint telefon,igérgetés ekkor jövök akkor jövök,szoljanak rám stb-stb,mondanom se kell hogy mára igérte de majd holnap talán érkezik.Valamelyik kollegája.
Nem tudom nálatok hogy müködött ez a dolog,mennyire gyorsan és jól dolgozo céget sikerült találnotok.
Ha tudnátok ebben a témában segitséget adni az nagyon jó lenne,egyébként Kiskunhalason lakunk.
Mit tudtok arrol ha egy céggel szerzödést kötött a beteg azt mennyi idö után lehet vagy tudja felbontani.Jelen esetben 1/2évre iratták alá a papirt hogy addig nem megy más céghez.
Elöre is köszi.
Szia!
Szerintem Budakeszi nagyon jó hely én is ott voltam.De mivel az ember nem évekig van ott így megpróbálják a leggyakrabban előforduló akadályokra megtanítani az embert.A lépcsőzést meg biztos azért tanítják az elején mert az álltalában mindenhol van.Friss amputáltnál meg fontos hogy rögzüljön benne az hogy felfelé menet/1láb esetén/jó láb utána rossz láb,lefelé meg pont az ellentetje.Nekem is tanították az elején a sétához meg utána már nem volt szükség gyógytornászra mert kimentem és gyakoroltam ,ott lehet aztán letesztelni hogy hogy lehet lefelé jönni műlábbal a lejtőn hogy az ember ne a fenekén landoljon.de ez az én tapasztalatom.
Szia.
Hát a Wákumról teljesen elfeledkeztem.Nagyon fontos pedig combcsonknál, hogy legyen. Ha nincs, tényleg nehéz megtanulni vele járni sőt, rendesen nem is lehet. Mivel amint írtam nekem nagyon rövid a csonk (kb max. 10 cm), mondjuk néha öltözéskor elfelejtem a szelepet becsavarni miután felhúztam a protézist, ilyenkor első lépés után szinte leesik a láb a csonkról. Gondolom neki is van szelep a tok alján. Ha nincs Wákum akkor azt szorgalmazni kell a mesternél, mert az úgy nem maradhat. Akkor az a tok tényleg nagyon nem passzol, vagy más valami hibádzik. Nekem volt egy majdnem szomszédom, neki meg volt a felső lábszárának szinte fele. Ő ha nem volt ittas akkor beszíjazás és bot nélkül is jól tudott járni mert olyan remek volt a wákum. A csonkot belehúzta a tokba, vissza dugta a harisnya végét a tokba és becsavarta a szelepet, kiengedte a levegőt aztán olyan wákum volt, szinte le sem lehetett volna húzni.
Apropó szíj, nekem is van csípőn körül vezetve, oldalt bekapcsolva és hátul a szíj és a tokhoz erősítve egy függőleges tenyérnyi szíj is, ami szintén nagy tartást ad leesés ellen. A csonk rövidsége miatt enélkül nem tudnék járni. Annak idején én saját kérésre kaptam ilyet, mert addig nem csináltak. Ha akarjátok és nem tudjátok miről is volna szó, felrakhatok egy fotót róla. Azt nem nagyon értem, hogy merev térddel minek kéne lépcsőzni? Hiszen úgyis csak oldalra kicsapva tudna fel lépni. Inkább udvaron, először is egyenletes terepen kéne járni tanulni. Lépcsőzni és szépen járni majd a lengőtérdessel kell tanulni.
Egyébként én meg 58 vagyok. :-) Azt kell mondanom, hogy nekem természetesen 25 évesen sokkal könnyebb volt megtanulni járni, mint idős korban. Fiatalon minden könnyebb és ráadásul a férjednek egyéb problémája is van.....
Hogy mennyi idő alatt jutottam el erre a szinre?! Először is nekem nem volt senki aki segítsen, ötletet adjon. Amit Budakeszin nekem mondtak az kotty fitty volt, városra való, tehát mindenre magamtól a saját káromon kellett rájönnöm. Budakeszin a járásunkat keskeny lócára fel lépve akarták tanítani, természetesen a falvakban lévő keskeny járdák, dudvás utak, hepehupák, gödrök, terepek között erre semmi szükség nem volt. (tankönyvből való oktatás)Tehát: kb 1 év kellett ahhoz, hogy egyáltalán RÁJÖJJEK a lehetőségeimre!!! Addig egy otthonülő, szobai tárgy vált belőlem, majd'mindíg tolókocsiban vagy ágyon ülve, TV, kártya, olvasás, sakk, egyebek társaságában. (és ezidő alatt nem is volt jó műlábam, majd azt a Dózsa György úti m.v. gyárban kaptam!!)
Kb 1 év múlva egy gyerekkori barátom levitt a településünk alatt húzódó Tisza-tóra horgászni. Innentől változott meg az életem és vele együtt a műláb használata is. Kb 5-600 métert kellett mennem nehéz terepen a csónakig. Mint írtam keskeny járda, földút esőben sárban, majd jött a magas Tisza-gát elébb megmászni, majd a túloldalt lefelé. Pár év múlva beújítottam egy olyan biciklit, amire felraktam minden horgi cuccot és melletett ballagva jártam pecázni nagyon sok éven át. Nos, ez volt nekem a gyakorlás, mindet tudnom kellett a műlábbal való közlekedésben. Pl volt, hogy mivel a csónakban levetettem a protkókat, és lógatva volt a csonk, haza jövet nem jött fel a láb csak félig. Olyankot hazáig vicsorogva, a csonkot faragva a tok, értem haza. De jó tanuló pénz volt, mert megtanultam, hogy indulás előtt 1 órával fáslizzam be a csonkom.
Nem tudom nektek van-e autó, vagy gondoltok-e rá. Engem soha sem érdekelt, nem is akartam. Azonban 1993-ban a bátyám vett egy elég profi kertitraktort (rükverc, 5 lovas, nem gyors, biztonságos, stb) és miután rájöttem, hogy ez nekem szinte mercédesznek felel meg, én is vettem. Azóta azzal járok ügyet intézni!:-))))) Orvoshoz, postára, ezek kb 2 km-re vannak a lakásomtól, vasboltba, stb.Melózgatni, fuvarozni!!!, horgászni (tavaly befejeztem) és amit el tudtok képzelni. Mindenhova, még kisvárosunkon kívülre is. Sőt, ezzel tudok sok jó embernek vissza segíteni olykor olykor abból a mérhetetlen segítségből amit nekem a környezetem nyújt. Ezért merci ez nelem. :-))))
Közben barátaimnak autójuk lett és bizony bejártam az országot, még Bécsben is jártam a videó mizéris idején. Szóval használtam ám az én jó kis eperfa protkóimat, egy életen át. Na, de ez már más téma, nagyon elkanyarodtam, habár ez is hozzátartozik a "járáshoz". :-)
Szia.
Müanyag tokos merev térd izülettel ellátva,a boka ugy ahogy mozog. És Wákuumos lenne ,de nincs benne,mert a combjánál kijön a levegö és mikor veszük le szinte simán lehuzom.Tehát nincs visszatartó erö.Az Orto-s fönök azt mondta hogy addig lesz merev mig meg nem tanul járni rendessen.De mint irtam kimaradt majdnem félév,és ez szerintem hosszu idö.Csak ha leül akkor tudja behajlitani.
Egyébként 57 éves,nem mondhatom tulságossan öregnek és van benne akarás minél hamarabb menni szeretne,Mikor csütörtökön meghozta a lábát rögtön lépcsöztetni akarta,de mivel nincsen korlát igy elmaradt,és szolt hogy szerezzünk be könyök mankot mert avval kellene megtanulni járni:nem tudom ilyen gyorsan lehet-e vele esés nélkül?
Ma is egész délelött mászkált,de ebéd után elfárad mert a másik lába sem jol müködik/érszükület,szivproblémák,cukor/tehát eléggé összetett dolog az egész.
szeretném megkérdezni hogy neked is volt a protéziseden tarto szij?mert neki tettek fel,beis van kapcsolva.
Viszont látom sokat mész,minden féle terepen,mennyi idö alatt jutottál el eddig a teljesitményhez?
Tudom sok erö és gyakorlás kell hozzá.
Szia micimacko.
Ha egy órai járás után lötyög, kell bele húzni még csonkharisnyát de ja jó a tok nem kéne lötyögni. Nem tudom, milyen műlába van?! Fatokos, műanyagtokos? És kb milyen hosszú a csonkja? Nelem baromi rövid maradt, pedig a járáshoz jobb lenne a hosszabb, mert lépéskor feszíteni kell vele. Ugyanis így a helyes járni: amikor előre lendül a láb, a sarokra kell érkezni de abban a pillanatban máris feszíteni a combbizommal ne, hogy elessen, majd leérkezik a talpára és akkor már az egész talpnak érintkezni kel a talajjal, majd átgördülni, tehát ismét a lábujj jön és a többi. Persze attól is függ, milyen protézise van. Nekem lengő térdű, ami azt jelenti, hogy menet közben magától lendül előre, majd ahogy írtam, a sarokra érkezve gördülők át. Van akiknek fix térdű van, ami nem csuklik be ha rosszul lép, mert merev, csak leüléskor szokták kikapcsolni. Ezzel csúnyábban lehet járni....de időseknek már csak ilyet adnak tudtommal. Én ma permeteztem egy hót dudvás, hepehupás udvaron, bizony nagyon vigyázni kell ilyen helyen, hogy talpon maradjon az ember a lengő térdessel mert ha beakad valamibe, biztos a padló fogás.
Nekem már évek óta nem kell fáslizni a csonkokat valamikor az első évben tettem. Amint érzem, hogy bő, máris húzok beléjük + csonharisnyát. A túl passzosat nemigen szeretem mert ha az ember valamikor napközben öltözik be műlábakba és addig mondjuk lógatta a csonkot, nem biztos, hogy feljön a láb mert megduzzad. Így ha bővebb, egyszerűen kihagyok 1-2 csonkharisnyát, vagy ha érzem, hogy könnyen esik bele a csonk a helyére, húzok másik harisnyát is. Ezek lényeges dolgok, majd a tapasztalat megtanítja.
A műlábat nem lehet úgy megszokni, hogy megkapom, felveszem és máris minden OK! Egy életen kell szinte napi szinten viselni, ha mondjuk 3 napot valamiért kihagytam, máris érzem az egyensúlérzékemen és kissé nehézkesebben járok eleinte. Persze a férjednek "csak" egy lába hiányzik, biztosan könnyebb. De hogyx sokat kell gyakorolni az biztos! És akkor mint írtam, egyre jobban megszokja. Én a másik hsz-emben írtam, hogy 2 ismerősöm is 1-1 műlábbal nagyon nehézkesen jár, azt látom, hogy nagyon finomkodva, óvatoskodva, félénken akarnak megtanulni járni, de nem látom a mindenek feletti akarást. Pedig máshogy nem megy. Az is kérdéses természetesen, hogy a férjed mennyi idős, mert idősen már persze nehezebb lesz....
Mégegyszer, ez fontos, nehogy elsikkadjon: ahhoz, hogy az egyensúly érzéke biztonságosan meglegyen/kialakuljon és ne csak járókával, ahhoz rengeteget kell járnia! És ha lötyög, oda se neki, húzzon bele csonkharisnyát, Majd ha használja, a legközelebbi műláb készítésnél már valószínüleg jobban fog passzolni.
Szia,Tutis!
köszi a sok infot.Sajnos a férjemnél nem igy mentek a dolgok,,jan 26-n mütötték és azota csak most lett kész a protko.ez sem tökéletes,reggel jó egy harisnyával, 1orai járás után már lötyög.Ez egy uj fiatal cég mintavétel után jó a minta mikorra elkészült 2* addigra szükre csinálták vagy leesett a lábárol.Könnyitett fajtát kapott az egész nincs 3kg,de igyis nehéznek érzi.Szerintem sok volt a kihagyás a mütét ota.Nincs biztonság érzete csak ha a járo keretben kapaszkodik.
A fáslizást a Dr-nö egésznapra mondta de napközben lecsuszott,igy maradt az éjszaka,akkor jó is.
Szeretném kérdezni,hogy mikor prozézissel járni tanultál akkor a lábfejjel a sarkadra értél vagy nála rossz a beállitás,mert a cipö orra nem ér le.
Ha nem baj szivessen olvasnánk a tapasztalataidat,/mert a környezetünkben nincsen senki hála az égnek/ha nem nagyon fárasztó.
Elöre is köszönöm.
Kedves micimacko62.
Én sokat tudnék regelni mert "régi" amputált vagyok. Azt se tudom hol kezdjem.:-)
Nekem az első műlábak közül a combcsonkos talán hazameneteltől számítva 1-2 hétig ha jó volt. Ugyanis a csonk annyit alakul az első hetekben hónapokban, hogy nem is véglegesítették a lábszárat tudod olyan szivacsosra, csakis csővázasan mehettem haza. Pár hét múlva már nem csak csonkharisnyát húzhattam a "tokba" hanem a melegítő alsóm szárát is annyira lötyögött, majd mire ismét behívtak, kb 3 hónap múlva, szinte használhatatlan lett a műláb. A téd alatti nem annyira, de ti a másikban vagytok érintettek.
Mielőtt elfelejteném: visszább írták itt, hogy este fáslizza a csonkját a férjed. Nem szabad, legalábbis nem éjjelre! Nyugalmi állapotban a csonk el fog zsibbadni a fáslitól, semmi értelme, kellemetlen lesz. Csakis nappal vagy este lefekvés előtt szabad. Ha nem megy fel a műláb, előtte ha 1 órán keresztül befáslizza nem teljesen elszorítva de azért húzósra, már az is sokat jelent. (gumírozott fásli)
Nem mindegy, hol készítik a műlábakat. Nekem a Fodor - OORI - ban készült műanyag tokos lábak nem jöttek be ezért az akkori főorvos - Dr Nagy László - kivitetett a Dózsa György úti művégtag készítőbe, ott teljesen fából készítik, na nekem az lett jó azóta is azt használom. De van Újpesten az ORTOREHA az is jó. Lehet választani.
Hogyan kezdjen valaki újból tanulni járni műlábbal: jó ismerőseim ketten vesztették el 1-1 lábukat 2 éven belül, majdnem egyidősek vagyunk. Egyikőjük sem tud "rendesen" járni, nem jól csinálják. Én így tettem annak idején: kertes ház, udvarán eperfa, kivittünk minden nap egy asztalt és széket a fa alá, rejtvényt, könyvet, stb.(sört)
Felvettem a protéziseket és amikor kedvem támadt 2 járó bottal járkáltam az udvaron teljes hosszába, napi nagyon sokszor. Eleinte nehezen, majd napról napra könnyebben. Aztán az egyik botot el dobtam, maradt egy. Persze dupla amputáltan. A férjednek nincs szüksége 2 botra, vagy egy könyök mankóval vagy 1 járóbottal gyakorolhat. Higgyétek el, egyre jobban fog tudni járni. Nekem pár hét múlva elég jól ment, de kb 1-1.5 év kellett hozzá, hogy a csonkjaim teljesen megszokják a "tokot" és szinte ne érezzek semmi nyomást. Járkálásból kifolyólag fájdalmam sose volt.
Tehát a lényeg: Gyakorolni! És egyre jobban megy. A csonk meg egyre jobban kialakul, felveszi a majdnem végleges formáját. Végleges sosem lesz mert az elmúlt 34 évben minden egyes lábkészítéskor szűkebbre kellett csináltatni. A műlábat most tudtommal 2 évente cserélik, nekem volt, hogy 7 évig sem mentem. Akkor a végén már kb 7-10 csonkharisnyát kellett belehúznom. Ebből is láthatjátok, mennyire szűkül a csonk az évek alatt. Szerintem a legideálisabb 3 évenként az új protézis készíttetése. De szabadon választott.:-)
Ha van még kérdésed szivesen válaszolok. Még annyit: szinte mindent meg tudtam csinálni 2 műlábbal 1 életen át. A férjed 1 protézissel vígan fog élni, tenni venni. Csak tudni kell, minden kezdet nehéz.
Szia!
Este szoktátok fáslizni mert az kell akkor könnyebb felvenni a lábát.Hát nem lesz egy fákjás menet az első időszak, mert biztos törni fogja eleinte. Ha tud akkor próbáljon meg sétálni vele sokat mert én jártam úgy hogy sétáltam benne egy kicsit rámondtam hogy oké,és később otthon amikor a mindennapokban használtam akkor derült ki hogy mégsem jó.
Köszi a választ!
Sajnos a férjemnek januárban amputálták a jobb lábát,comb-nál,készitettek már protézist csak a gipsz minta jo a kész láb felsem ment a csonkra,ugyhogy már 3 lábat hozzák ma!ha minden igaz.
Már nagyon elvan keseredve szivessen mászkálna.
könyen meg lehet szokni,vagy vannak vele komplikáciok?
Szia micimackó62!
a friss amputáltaknak az első protézis használatával alakul a csonkjuk általában összeesik részben ezért szokták az első lábat ideiglenesnek nevezni.Persze aztán a csonk be tud dagadni is pl ha meleg van,sokat iszol vagy épp előző nap mennyit sétáltál és bedurran -e.
Szia.
Megszeretném kérdezni neked mennyi idöbe telett,mig megkaptad a protézisedet?
És elsöre jó lett,kellett-e cserélned azota?Változott-e a lábad állapota./körmérete vagy sorvadása/
No, nagy a csend!
Autóvezetés: egy lábbal, automata váltóst.
Általában - hosszabb utakon - le is veszem a protkót. Ne nyomjon...
Kert ásás: na, ez megy a legnehezebben. Protkóval próbáltam.
Úgy a legkönnyebb egy lábbal biciklizni ha a hajtókart örökhajtóra csinálják meg.
Ha én leírnám, hogy miket csináltam 2 láb nélkül nem hinnék el.:-)
Elmondani nehéz... :-)
De megpróbálom.
Tehát felülök, és a lábamnál lévő pedált felső helyzetbe állítom. Lenyomom, majd alsó helyzetből felhúzom - visszafelé!
Ha már begyorsult, akkor rendes irányba is fel tudom húzni.
Ehhez persze a pedálra kell tenni egy lábtartót, olyat amibe be tudom tenni a lábam.
Olyat is láttam - profi kerékpározó csaj - aki a csonknak is csinál egy tartót, ami a vázhoz van rögzítve. Így nagyobb erőt lehet kifejteni, mert a csonk is dolgozik.
Én lassan 7 éve élek amputáltként.
Bal lábam hiányzik, combamputált vagyok.
Itthon általában nem használok protézist.
Protézissel:
napi 10-12 órát tudom viselni
8-10 km-t meg tudok tenni - (2-3 óra)
Protézis nélkül:
órákat tudok állni
könyökmankókkal 5-6km-t tudok menni
Létrára mászni: inkább protézis nélkül
Úszás : protézis nélkül
Biciklizés : protézis nélkül
Sziasztok
Mivel eléggé leállt a topic, feldobok egy témát.
Ki-Mit-Tud megcsinálni protézissel?
Vagy protézis nélkül?
Ez jó lehetőség sorstársainknak illetve leendő sorstársaknak arra, hogy megtudják, mennyire kell átalakitani a napi életüket.
Szia!
A polgármesteri hivatalban kell igényelni de ha jól tudom max 30.000Ft a támogatás rá
Sziasztok!
Segitségeteket és felvilágositást szeretnék kapni:Kedden lesz 2 hete,hogy amputálták a férjem jobb lábát,térd felet érszükület és cukorbetegség miatt.Van egy kis autonk,amit szeretnénk átalakittatni csak nem tudjuk,mi a menete,és hogy hogy kell elinditani az egész dolgot.Akinek van valami "tapasztalata"ezzel kapcsolatban,legyen szives tájékoztatni.Igénybe vehetö támogatás vonatkozik-e az átalakitásra?
Köszönettel:
A gyógyszeres kezelés a kemoterápiát jelentette, amiről biztos sokan hallottatok már. Ez heteken keresztül zajlott. Nagyon legyengültem, rosszul éreztem magam, alig ettem, folyamatos hányingerem volt, nem is akarom részletezni. Bármire hajlandó lettem volna, hogy megszűnjön ez az állapot, mert amellett, hogy borzalmas közérzetem volt, azt is utáltam, hogy a családom és az ismerősök, rokonok ilyen állapotban látnak. Miután a kemoterápiás kezelésnek vége lett, újra át kellett esnem vizsgálatokon. Kimondták azt, amit reméltem, hogy nem fogok hallani, hogy gyógyulást csak a sebészeti beavatkozás hozhat, vagyis elkerülhetetlennek látszott az amputáció. Valójában már lassanként, apránként felkészítettek erre, de végig azt gondoltam, hátha a kemoterápia elég lesz és valami csoda történik. Nem történt csoda... Megkaptam a papírokat és átküldtek a Budakeszi rehabilitációs intézetbe, hogy ott beszéljük meg, hogyan tovább.
Majd innen folytatom nemsokára, csak most mennem kell... bocsánat, hogy ilyen hosszan írom ,de nehéz több hónap eseményét összetömöríteni. puszi
Sziasztok!
Akkor elkezdem... 1999 nyarán kezdődött úgy, hogy elkezdett fájni a térdem, de mivel akkor hobbi szinten teniszeztem, ezért arra gondoltam, hogy megerőltettem és egy kis pihi után rendbejön. Pár nap pihenés után ugyanúgy fájt a térdem, úgyhogy megmutattam egy orvos ismerősnek, aki azt mondta, hogy menjek el sebészetre, mert valószínű valami porc problémám lehet. Rávettem magam nagy nehezen és megmutattam a lábam egy sebésznek a Szt. Imre kórházban, aki elküldött röntgenre. Amikor megvolt az eredmény, azt mondta az orvos, hogy "lát valamit", de még el kellene mennem CT-re is, mert az a biztos, ha a végére járunk. Nem értettem, hogy minek kellene tovább vizsgálgatni egy porc probléma miatti lábfájást, de elmentem a CT-re. Ide már elkísért anyu is szerencsére, így kicsit jobban viseltem a kórházi környezetet. Amikor ennek is megvolt az eredménye, az orvosom behívott magához anyuval együtt és elmondott mindent őszintén. Azt mondta, hogy nem akar mellébeszélni, mert komoly dologról is szó lehet. Nem kell mondanom, hogy mennyire megijedtem. Elmondta, hogy valószínű egy olyan csontbetegségem van, ami veszélyes lehet az életemre is. Úgy éreztem magam, mint aki hirtelen kilépett a testéből, forgott velem a szoba, az orvos szavait nem fogtam fel és csak azt vártam, hogy felébredjek és elmondjam mindenkinek, milyen hülyeséget álmodtam. Próbált megnyugtatni az orvos, hogy ne ijedjek meg, mert ez még mindig nem 100%, mivel szövetmintát kell venni a lábamból és majd akkor dől el minden, hogy hogyan tovább. Nem tudom leírni, hogy mit éreztem azokban a napokban. Nem sokkal előtte még gondtalanul éltem az életem, jól éreztem magam, aztán hirtelen kórházba és orvosokhoz jártem. Sajnos a mintavétel eredménye igazolta az orvosomat, már 100%-os volt, hogy "osteosarcoma" a betegségem neve. Most már az onkológiai intézetbe kellett mennem, átnézték a papírjaimat és megvizsgáltak. Nagyon kedves volt az orvos ott is, őszintén elmondta, hogy mi fog történni. Először is ismét vizsgálatokra kellett mennem, hogy megnézzék, nincs-e esetleg valahol máshol is a testemben valami elváltozás. Szerencse volt a szerencsétlenségben, hogy nem találtak semmit máshol. Ezután mondták ki először, hogy "sebészi beavatkozást" is el kell végezni majd a gyógyszeres kezelés mellett.