Amputáció (beszélgetős fórum)

Szia.

Ha mégis bekövetkezne nálad is....szerintem igaza van oneleg-nek. Lehet, hogy úgy könnyebb lesz. Nagyon sok amputáltat láttam már és sok tolókocsiban ülőt, akiknek meg volt mindkét lábuk, de használni nem tudták....úgy rakták őket az autóba is. Ebbe is belegondoltam és ha nekem választani kéne - persze 33 éves dupla amputált tapasztalattal - én az amputációt választanám. Félre ne érts, csak ha már nincs más választás!!

Mert művégtagokkal lehet járni és egyebet is. Én létrázok, meg amit eltudsz képzelni. De ha a földön kell valamit csinálni, mondjuk pár ezer kengyelt alapba meghajtani, abszolute nem tudnám a műálábakat hordva, tehát lekapom őket és leülök a seggemre a földre és úgy már semmi sem akadályoz! :-)))) Vagy a csónakban ha horgászom, ami egyébként az új életem főfoglalkozása/értelme, akkor a protkókban meg se tudnék mozdulni. Anélkül meg száguldozom a ladikban és bármit megteszek amit lábas kollegáim....na jó, ők felállnak pisilni, én ellenben kiülök a csónak szélére....:-O)!

Tehát, ha oda fajúlna a dolog: ne habozz, mert úgy is tovább lehet élni és neked van miért, kiért?!!!

Szia, Beus!

Én már sokat gondolkodtam azon, hogyan is fogadtam "új" állapotomat akkor, amikor elvesztettem mindkét lábam. Hosszú, hosszú beszámolót lehetne írni. Mindenen átesik az ember. Az új helyzeten először a kórházi ágyon, aztán amikor kezdik a műlábat csinálni, majd amikor először felpróbáljuk. Aztán az első protézis sose nem jön be mert a csonknak ki kell alakulnia, némi csalódás van és annál nagyobb küzdelem. Aztán ott van amikor a műtét után most már "hiányosan" először haza megyünk a kórházból....egyáltalán emberek közé....és ettől kezdődik a legnagyobb küzdelem.

De nem fogok regényt írni.

Én fiatalon veszítettem el lábaimat és mint tudjuk, fiatalon mindent meg lehet emészteni....és kiválóan meg lehet tanulni művégtagokkal járni, bánni! Egy kicsit idősebbnek már nehezebb. Most már én is idős vagyok de én ebbe bele nőttem.

Amit tanácsolni tudok, ennyi év után: attól függ, milyen a lakásotok? Én miuátn haza kerültem, kellett fürdőszobát csinálni....gondolom, ti már nem itt tartotok.:-))

Aztán mennyi idős lehet az édesapád....egy combközép amputáció után vígan lehet járni egy járó bottal, vagy anélkül is! Természetesen akarat erő szükségeltetik, anélkül nehéz. De úgy láttam a többi csonkolt embereken, hogy mindenki nagyon akart visszatérni az életbe!

Nálam a rehab, vagy az állapotomba való beletörődés kb 2 évet vett igénybe. És ehhez kellett a CSALÁD, akik mindenbe támogattak és kellett pár (igazából 2) olyan gyerekkori barát, akik úgy fogadtak (Bpestről jöttem haza a baleset után, ott éltem), mintha semmi sem történt volna. És természetesen kellett életcél!!! De mondom, huszon évesen abban még nincs hiány.

Szerintem a lakásotokat csak akkor és ott kell átalakítani, ahol nagyobb akadályokba ütközik. Küszöb, fürdőszoba, ajtók, ha kertes ház járdák....stb.

Még egy utolsó ami eszembe jutott: amikor az amputáció után két évvel először dolgoztam egy méhészetbe ülőmunkát, az volt a földöntúli boldogság. Mindegy, hogy a Bpesti keresetem töredékéért, de dolgoztam! Aztán jön a többi is. Szép lassan megszokja új állapotát édesapád és úgy alakítja ki ezt a másik életét, hogy csupa új dolgokat tanul meg, amivel könnyebb lehet.

De jó lett volna nekem akkor szám.gép....Internet....húúúúú!

Nos, kedves Beus, hol tart most édesapád? Remélem, beletörődött már és rég elmúlt a depi! :-)

Azóta már biztosan eldöntötted, szerintem ezt csak mindenki maga döntheti el. A véleményem, hogy lehet, nagyobb herce-hurca vár rád a műtét után. Én életem során több 1-2, sőt több ujját elvesztő embert ismertem és élték világukat. De ezt lehet az én állapotom mondatja velem.

Hátha visszajössz még ide és elmondod mi lett a vége?!

Bezony, hátralévő életünkben a teljes koncentráción a fő hangsúly. Mindíg a lábunk alá/elé kell nézni...:-))

Én évente kb 3-5 ször esem el, ezek olyan igazi hatalmas csattanósak, olyan földrengés szerűek. Eddig megúsztam nagyobb baj nélkül. Kopp, kopp!

Rémálmonban egy bevásárló izében egy konzerv-meg mittom én milyen áru hegyek tövében esek el és azt a tarolást, amit átélek? :-)

Szia.

Érdekes lehet, de nem értelek?! Otthon hogy hogy nem viseled a protkót? Egyetlen láb elvesztése után vígan lehet egy bottal, vagy anélkül járni!

Szia.

Én nem műtetném meg. Begyógyult, elfelejti és egy újj-vég hiányától még ugyanúgy élhet tovább mint előtte. Elkeseredésre semmi ok!!!

Szia.

Remélem a beírásod óta már mankó és "sétapálca" nélkül jársz. Egy láb hiányában annak menni kell!

Sziasztok.

Jó régi ez a hsz, de mivel most találtam ide, hozzászólnék. A fantom fájásról tudnék regélni, nekem 33 éve és egy hónapja van meg és eddig senki nem tudta az ellenszerét. Internetem bő 4 éve van és eleinte tettem nagyon sok kört a hálón, hátha találok valami jó ötletet de már letettem róla. A legutóbbi tegnap volt, hát nagyobb fájdalmam volt mint maga az amputáció annó.

Itt vagy még a fórumon? A tied elmúlt, vagy tudsz valami újat ezzel kapcsolatban? És esetleg más.....

Üdv Imre.

"na és akkor mi van?"

Az élet ugyan úgy megy tovább!

Én erre gondoltam amikor belevágtam a kezembe!

Oneleg: most még nincs sok problémám a merevített bokával, de fel vagyok rá készülve, hogy a későbbiekben lesz. Persze most lehet, hogy könnyedén mondom, de nagyjából arra is "edzem" magam lélekben, hogy valamikor elveszíthetem a lábamat. Sokszor gondolkozom úgy, hogy "na és akkor mi van?" Van egy gyönyörű fiam, jóformán ő az, aki miatt érdemes folytatni, túlélni bármi rosszat.

Valószínűleg lenne rossz oldala is, mivel elég kicsi az önbizalmam, de ezt már másodlagos dolognak tartom...:)

Halihó!

Senki sincs itt?

¨¨¨¨¨¨¨¨¨**

¨¨¨¨¨¨¨¨¨*o*

¨¨¨¨¨¨¨¨*♥ ;*o*

¨¨¨¨¨¨¨***o***

¨¨¨¨¨¨**o**♥*o*

¨¨¨¨¨**♥* *o**o**

¨¨¨¨**o**♥***♥*o*

¨¨¨*****♥*o**o ****

¨¨**♥**o*****o**♥**

¨******o*****♥* *o***

****o***♥**o***o***♥*

¨¨¨¨¨____!_!____

¨¨¨¨¨\_________/¨¨¨

Békés Boldog Karácsonyt! ♥♥♥

beus 73!

Sok sikert, kitartást.

Én 27 évesen combközépen vesztettem el a bal lábam.

Önállóság? Gyakorlatilag hetek alatt megszoktam, és ahogy csonk gyógyult, egyre jobban mentek a dolgok. Persze, utána a műláb sokat segített... de addig is elvoltam.

Egy javaslat: minél kevesebbet tolószékezzen.

Próbáljom járni, mankóval.

Szia

Szerintem nem lehet összehasonlítani a két helyzetet, nekem más betegségem volt. Ahogy írtam, nagyon sok múlik mindenki hozzáállásán, főleg Apukádén. Tudom, hogy most min megy keresztül, de ha elmúlik a depressziós időszak és aztán tényleg szeretne meggyógyulni, akkor hamar jobban lehet és ha egy picit másként is, de élhet teljes életet. Ahogy nekem is mondták: fejben dől el minden.

Egyébként minden másban tudnak segíteni az orvosok, gyógytornászok a rehabilitáció alatt.

Tudom, hogy ez nem volt nagy segítség, ne haragudj:((. Ha konkrét kérdésed van, akkor szívesen válaszolok. Andi

szia !

ne haragudj, de szeretnék kérdezni..

az édesapámnak 3 hete amputáltál az egyik lábát combközépen. diabéteszes és meg kellett oldani...

persze ő sokkal idősebb mint Te és nem tudom, hogy össze lehet-e hasonlítani 2 helyzetet...de meg szeretném kérdezni, hogy a rehabilitáció és az, hogy valamennyire önálló legyél mennyi ideig tartott? nagyon aggódunk miatta, mert nagyon depressziós lett szegény...és azt sem tudjuk, hogy mihez kezdjünk. azt sem hogyan kell átalakítani a lakást..szóval egészen elvesztünk a dologban...van esetleg valaki aki tud ilyenben segítséget adni?

KÖszönöm a segítségedet!

Üdv

Bea

Sziasztok

Én 5 évvel ezelőtt vesztettem el a bal lábam betegség miatt. Szerintem megszokni nem lehet ezt az állapotot, de együtt lehet élni vele. Így is lehet teljes életet élni, nem kell lemondani semmiről. Szerintem akkor könnyebb túltennie magát az embernek egy ilyen helyzeten, ha a környezete is sokat segít, elsősorban lelkiekben és nem azt éreztetik állandóan, hogy mindenben segítség kell. Nekem szerencsém volt, mert a családom és a barátaim is úgy kezeltek és ma is úgy bánnak velem, mintha semmi bajom nem lenne. Azt nem mondom, hogy semmiben nem kell segítség, de ha kell valamiben akkor én szólok. Szóval ez nem a "világvége", aki ilyen helyzetbe kerül, arra még ugyanolyan jó dolgok várnak mint bárki másra.

Sziasztok!

Nekem megvan mindkét kezem és mindkét lábam. Csak betévedtem erre a fórumra. Oneleg, nagyon szimpatikus, ahogy hozzáállsz a dolgokhoz, tök jó, hogy így gondolkodsz! Végre valaki, aki nem panaszkodik:-) Gratulálok!

Sajna az amputálásával...

Nekem a lábam megtartásán sem sokat gondolkoztak, úgyhogy az ébredés után nagy meglepiben volt részem...

Köszönöm a biztatást Onelegnek, de mit értesz azon, hogy egy ujjal nem szoktak vacakolni? Az eltávolítással vagy a megtartásával?

Végülis csonkolták, nem kellett levágni, pont ezért gondoltam, hogy könnyebb lehet a hiányzó rész pótlása.

Corolla, ki az a kecskeméti specialista? Én Bp-en találtam meg a Kézcentrumot, ahol végeznek helyreállító műtéteket. Erről esetleg van valamilyen ismereted? Köszi szépen minden infót.

Sziasztok sorstársak!

Az én sztorim a körfűrésszel kezdődött (bárcsak hagytam volna az egészet a fenébe)Munka közben egy kis balatoni családi kirándulás szervezése,esetenként hívtak a munkahelyről pár probléma azonnali orvoslása miatt,persze tűző napsütés és !!!!!!!!!!!! megtörtént a baj. Elkapta a kesztyűt a gép és leszakította vagy vágta a jobb hüvelyk ujjamat a gép.Az esetnek immár másfél hónapja.Már szépen begyógyult a seb de még mindig lüktet,zsibog,belenyilal.Eddig a pontig azt sem tudtam mi a búbánat az a fantom fájás,de ha találkozok fantomasszal biztos lekeverek neki egyet! :)

Most jutottam el abba a stádiumba,hogy a kecskeméti kézspecialistával egyeztetek a jövő héten időpontot.Elképzelhető hogy először

kioperálnak csontot a lábamból,majd azt beültetik a kezembe,majd ha az is begyógyult akkor kioperálják nagylábujjam melletti ujjat és azt ráműtik a kezemre.

Mi a véleményetek erről a műtétről???

Ti belemennétek ilyen operációk sorozatába???

Vagy esetleg valakin már végeztek ehhez hasonlót??

Esetleg ismertek ilyen műtéten átesett úriembert,vagy hölgyet? (szívesen váltanék vele pár szót)

"samponos talajon könnyű elcsuszni ez Budakeszin kijutott neki"

Nem mondod! Hogy erre nem gondoltak...

Főleg a műtét után...

Budakeszin csinálták az amputálást is?

Állitólag ott jól értik a dolgukat.

Nekem nem ott vágták le - mivel én balesetben vesztettem el - a lábam, de nem panaszkodok a csonkomra.

Jól terhelhető, nem fáj és még ki is néz valahogy.

Neki voltak gondjai a csonkjával? Elég hosszú volt a kényelmes műláb tokhoz? Nekem 25 centi maradt...

Egyébként folytathatjuk privátban - a többieket ne tartsuk fel...

Kap támogatást !A helyszinek megválogatva!-meg van tervezve az utvonal ,bár idönként a számításokat áthuzza az élet ,nem kell Neked mondanom a vizes samponos talajon könnyű elcsuszni ez Budakeszin kijutott neki így van hogy pánikol !!!

A medencét próbáljuk két lábon megközelíteni ahol lehet ,aztán jöhet le a protko és mankóval a medencéig aztán a vízben minden egyszerű már !!!!

Most kapott egy Ottóbock -t reméljük beválik ,mert az első a múzeumból való volt szégyene annak aki ezt még rendeli ,annak kéne viselnie !!!! -betegség miatt vesztette el !

Nagzon bátor! Főleg, ha egyedül megy ki, és nem társasággal...

Bár ezek szerint Te ott voltál...

Balesetben amputálták?

Protkóját jól tudja használni?

szia!

Kerülve a feltünést!Divatos a kendő a fürdőben ,azt viseli és a medencébe érve veszi csak le ,persze a mankők felhívják Rá a figyelmet ! ha kultur a közönség ,kis csodálkozás után nyugi van ,a parton izgisebb a dolog ,a részegek a legkiváncsiabbak visszatérnek ,hogy jól látnak-e ,ebből már kitaláltad láb comb-közép!

sexi a Nő!!!

Hát, amikor fürdőruhára vetkőzik, csak észre veszik....

Keze - lába?