Amit csak egy gyermek adhat... (beszélgetős fórum)

Nagyon tetszik a cikked. Bár mi még csak nemrég óta vagyunk rajta a témán, alig várom, hogy a terhességem, majd a gyermekem fejlődésének minden pillanatát élvezhessem!

Köszönöm a jó érzést és gratulálok a gyermekeidhez!

(Jó, hogy vannak még ilyen anyukák...) :)

Nagyon jó a cikk! Megható és vicces is egyszerre.

Minden szavával egyetértek, ezért is szültem három gyereket...

És bevallom őszintén a negyediktől sem zárkózom el, pont ezek miatt a pillanatok miatt...is.

Van itt egy fórum, ahol a gyereket nem vállaló nők írkálnak, nekik kellene ezt elolvasniuk, persze még akkor sem lenne róla halvány fogalmuk sem milyen csodálatosak a gyermekek.

Csodálatos a cikked, gartulálok hozzá! :)

Én mindig azon voltam és vagyok is megrökönyödve, hogy emberek, akik teljes szívükből várták a szerelmük gyümölcsét, a későbbiek folyamán hgy el tudnak siklani az ölelések, a szeretlek puszik és a gyönygyöző kacajok fölött, csak a "rosszat" reagálván....:((((

Pedig az, amit megfogalmaztál, egy anyának vagy apának a legcsodálatosabb dolog a Világon. :))

Nekem 3 lurkócskám van, elevenek, hangosak, csibészek, de imádom őket, mert teljes odaadással szeretnek és feltétel nélkül bíznak, és még sorolhatnánk....:)))

Nagyon jó ez a cikk!

Most én is vissza gondoltam, hogy mit kaptam eddig a két gyerekemtől. A fiam 6 éves, a lányom 4 éves lesz decemberbe.

Rosszak, mert kegyetlen csintalanok. Mindig mérgelődök velük. Szét pakolnak és össze rakodni meg nem rakodnak. Én csinálom meg utánuk.

Akkor mérges vagyok nagyon rájuk.

De amikor örülnek valaminek és nézem az arcukat és a szemüket. Örülnek mindennek amit kapnak.

Imádom Őket! Ők az Életem Értelmei, Értük Élek, Értük Vagyok.

Köszönöm ezt a Cikket.

Három éves fiú unokám van.

Tegnap volt a névnapunk (nálunk szinte mindenki Ilona). Ment a köszöntés sorba, dédimama, vejkó nővére, anyukája, a sort én zártam.

Dédi (az én anyukám) ott még Áki csak a süteményre figyelt. Vejkó tesójánál is el volt. Nászoméknál már valamit motyogot a "bajusza alatt". Jöttek el belemarkolt a petúniába (úgy ahogy gyerek szokott, csak a szirmot). A kis markában szorongatva hozta: neked mama (kis bringával + mankókerék).

Hozzá teszem, hogy 2 éves koráig velünk laktak, az ovi szünetben legtöbbett velünk volt-lesz.

Mi előtt szó érné a ház elejét: lányomnak július 1-től lett munkahelye.

Mikor elmentek leültem és a szirmokat kiteregettem, lepréseltem.

Szia,

tök jó a cikk. Sokszor elfelejtjük az örömöket, mert csak azzal vagyunk elfoglalva, hogy már megint rossz volt, szétpakolt, új cipő kell neki ...stb.

Mikor kis manócskám először átöltet, hát el is sírtam magam. Még csak 16 hónapos, de annyira ki tudja fejezni a szeretetét. Mai napig könnybe lábad a szemem, amikor odabújik csak úgy. Annyira jó érzés átölelni a kis testét, érezni a melegét. Erre a röpke pillanatra az ember elfelejti a nehézségeket és rájön, hogy anyának lenni csodálatos dolog.