Amikor kattan egyet az agy... (beszélgetős fórum)

Én pont is így vagyok az édességekkel:))

Az tök jó ha már nekikezdtél a sportnak!!!

Csak legyen kitartás és majd a kaja hozzáigazodik:))

És csak a pozitív hozzászólásokra figyelj, ami nem az azt totál hagyd figyelmen kívül:)

Csak pozitív hozzáállás az legyen!!!!Az visz előre az utadon:)))))

Klassz estét Hanira:)

Kezd összeállni a kép, de még kevésnek érzem. Volt már egyszer egy kattanásom, akkor annyira, hogy örültem, ha korog a gyomrom, attól volt jó érzésem. De ez sajnos elmúlt. :(

Rendszeresen járok biciklizni, és mostanában vezettem be a futást is. Örömet okoz, tudom, miről beszélnek, amikor azt az örömfáradtságot emlegetik. És mégis, van olyan, amikor mindent lesz@rok és csak eszek. Aztán meg jól megbánom, és utálom magam. És szánalmasnak érzem magam, és nem értem, miért nem tudok normális lenni.

Valaki említette, hogy reggelire nem szeret édeset enni, mert attól állandóan éhes. Ezzel én is így vagyok, végre legalább ezt felismertem. Nem is vágyom édes reggelire, nekem az édes íz nagyrészt a nassnak felel meg. Főétkezésnek sem elégít ki semmi féle édes főétel.

Fogyás után 3-4 évig próbálja a szervezet a legintenzívebben helyreállítani a rendet és visszaszerezni az elvesztett súlyt.

Mivel a legtöbben a kalóriadeficitre alapozzák a fogyásukat - túl keveset esznek és akkor sem azt, amire igazán szüksége lenne a szervezetüknek -, így alig vannak olyanok, akik meg tudják tartani a súlyukat hosszú távon. :(

Tudod (hogy idezzelek) nincs kedvem és semmi elonyom/hasznom nem származik abból,ha én is elkezdem a mi a foglalkozasom kártyát mutogatni,hisz messziről jött ember....,így csak annyit,tudom,mit/ ki mikor hol és hogy...és ez nekem elég.

Szép estét

vicces, de sajnos több cikk címét nem engedélyezi a fórum:)

akkor erről ennyit:))

részemről uff:)))

[link]

Nem szentírás, de érdemes elolvasni

nem, hogy a C-vitamin árt a vesének, ez dőlt meg, de nem kötelező szedni:))

Szent-Györgyi eleinte szedett 1 grammot, aztán emelte az adagot...idősebb korában 8 g volt az adagja.

Tudod, az, hogy a 6 0mg-tól a hivatalos álláspont eljutott az 1 grammig, az kb. 10 évbe telt. Nem szeretnék még 10 évet várni, mire elismerik, hogy az is kevés:)

Persze a gyógyszeriparnak is kellenek az alanyok, ha túl sok az egészséges ember, az nem buli nekik:))

Lehúztam jó sok évet gyógyszerkutatásban, nem vagyok teljesen zöld a témában:)

Ja és Szent-Györgyi csak napi 1000mg-ot fogyasztott , azaz 1 grammot.

Pauling volt az aki szintén sokáig élt és jóval többet fogyasztott.Ő szedett 10 grammokat

Mire gondolsz pontosan, hogy az oxalátok kicsinálják a vesét, ez már megdölt?

Nem is tudtam róla....biztos értékelik a nefrológusok ezt az újdonságot.

8-10 g BETEGSÉG esetén!!

alapból 3 g-t szedek, a vesém kösz, jól van:)

Szent-Györgyi Albert kicsit többet tudott erről, neki valahogy hiszek...

8-10 gramm?

A veséd még működik ennyi mellett?

A nagyon max is 4 gramm, de hogy 8-10...a sok oxalát kicsinálja a vesét...

nem véletlen, ha már reggel jól felnyomod a vércukrod, ez nem segít a nap folyamán:))

egy csendes megjegyzés: ha elég C-vitamint viszel be, az megszünteti az édesség-éhséget, az elég az 2-3g/nap minimum!! Sőt, télen lehet emelni, betegség esetén 8-10 grammig is, csak ne egyszerre vedd be.

Van itt a hoxán egy nagyon kedves lány akinek a naplójában egy olyan mondatot olvastam az "életmódváltásom"elején, hogy sokszor az jut eszembe, hogyha az én akkor nem olvasom akkor most nem itt tartanék...Ő ziizz...a naplójában van ez a mondat, majd azt is ide írom egyszer de most nem ezt akarom, ez csak a felvezető volt:))

Volt a naplójában egy bejegyzés a mentális ellenállásról...most csak pár mondatot ragadok ki belőle, olvassa el akinek van kedve hozzá, hátha onnan is tudtok (akinek szüksége van rá)erőt meríteni.

Velem ez....Ziizz naplójából:

A MENTÁLIS ELLENÁLLÁS .. Az mindig ott lesz. Van egy pont, amikor csak Te maradsz meg a döntés. Iszonyatos erő kell hozzá, amikor megtámad a mentális ellenállás. Mert remekül tudunk hazudni magunknak és ösztönösen keressük a kibúvókat, ez az emberi természet velejárója.

Én erről beszélek sokszor, hogy amikor ezt sikerül legyőznöm átlépnem akkor az akkora büszkeséggel tölti el a szívemet, akkora löketet ad, hogy mekkora királyság amit véghez tudtam vinni, hogy megerőszakoltam magam pedig fáradt voltam, nem volt kedvem, aludni akartam...csak egy pici lépés kell, csak egy karemelés és már jön is az érzés, hogy húh ez én vagyok, én vagyok a klassz csaj aki a saját ellenállását is darabokra szaggatja.

Én azt gondolom ,hogy akik "dagadt disznó"-znak,meg "zabál"-oznak ,meg "gusztustalan"-oznak ,így beszélnek önmagukról ,vagy sorstársukról, és agresszív tüneteket észlelnek magukon ,akkor azok sajnos mégh lelkiekben kövér emberek ,akiknek minden nap keserves lemondással jár ,az ,hogy legalább kívülről vékonynak látszódjanak.

Azt hiszem nekik pszichológus segítségére is szükség lehet ,hogy az agyukat ,gondolkodásmódjukat is helyére tegyék .

Jó a cikk nagyon, és mennyire igaz!

Amit én észrevettem magamon: ha édes kajával kezdem a napot (nem kell feltétlen, hogy csoki legyen, de pl. egy rétes, egy túrós pite teával, vagy lekváros kenyér), akkor zabálhatnékom van egész nap, úgymond egész napra elcsesztem a dolgot.

És akkor már bármi jöhet, édes kaja, sós kaja, kívánom a sok sz...rságot, amit nem kéne.

Ha normálisan kezdem a napot (teljeskiőrlésű kenyér, vaj, paradicsom, felvágott féle, tea édesítés nélkül), akkor tudok normálisan, ésszel enni egész napra elosztva egy normális mennyiséget.

(Tudom, nem egy nagy megállapítás, de azért leírtam).

Én azt gondolom, csak te tudsz magadon segíteni:))

Nehéz a sok finomságnak ellenállni, még akkor is ha már fejügyileg érzed, hogy másképpen kellene...de

mondogasd magadnak, hogy elég volt, nem így akarsz ezentúl, a fele is elég...vedd valahogy rá magad,képzeld el magad olyannak aki mértéket tud szabni, képzeld el és lásd is!

Nem tudom hány éves vagy de ha mondjuk túl a harmincon akkor érezd azt, hogy ez az utolsó lehetőség,vagy akard nagyon hogy megdicsérgessenek,vagy akard nagyon hogy megbámuljanak a pasik...tök sokfélék vagyunk, arra gondolj ami a vágyad, azt akard nagyon, hátha segít.

Nem tudom, hogy mozogsz e, ha nem valahogy erőszakold meg magad és kezdj bele,otthon, lehet ez 10-15 perc először,de mikor rádtör a húhdemarhajóez érzés már vágyakozni fogsz hogy csinálhasd .Mikor látod az első elvesztett centiket az is erőt ad, rengeteget, és akkor már automatikusan elkezdi a az agyad válogatni , hogy ezt a kaját most kéred vagy nem.....

Van akarat is a világon. Abszolút addiktív a személyiségem, pontosan tudom, hogy nem egyszerű,de igenis meg kell harcolni amagunk harcát, nemcsak magunkért, hanem azokért akikért felelősséggel tartozunk. A legjobban a dagadt zabagép szülőket nem értem. Nem akarják felnevelni a gyerekeiket? Milyen példát mutatnak?

Rengeteg a kövér gyerek, óriási probléma ez.

Nekem is volt olyan esetem, hogy a strandon jött velem szemben egy kövér tizenéves lány egyik kezében a lángossal a másik kezében fagyi és megfordult a fejemben, hogy odalépek és kiütöm a kezéből. Soha nem voltam kövér (max szülések után, de az nem számít).

Én azért haragszom, mert eltékozolják az ingyen kapott egészségüket. Ilyen sajnos a saját tesóm is.

Akkor neked is kezd összeállni a kép, hogy ez nem pusztán megértés és elhatározás kérdése. Itt a legtöbb esetben kialakul a függőség.

Ha olyan egyszerűen működne, ahogy sokan próbálják beállítani, akkor nem lenne annyi alkoholista, drogos vagy éppen súlyosan elhízott ember manapság.

Nagyon tetszik a cikk, a hangneme, meg az igazságtartalma! :)

Én is gyakran látok kövér embereket zabálni. Tegnap reggel a pékségben álltam sorba, egy csomót kellett várnom. Két dagadt, fiatal srác úgy bevásárolt péksüteményből, hogy rossz volt nézni.

Ilyenkor elszörnyedek, aztán azon gondolkodom, hogy miért teszi ezt? Nem elég kövér még? Nem bántja, hogy megvetően néznek rá az emberek? Nem lát összefüggést a súlya és a nagy zsák péksüti között? Szánalmat érzek.

Aztán másnap, vagy még aznap este ugyanígy bezabálok, és ugyanilyen szánalmas vagyok én is. És igen, eszembe jut az összefüggés, és mégis megzabálom. Pedig annak a sok szemét kajának az árán simán lehetne drágább de egészségesebb ételeket venni, és nem kéne arra fogni a halogatást, hogy nincs rá pénzünk, mert minden, ami egészséges olyan rohadt drága! Nem kell megenni belőle egy bálna adagját, és akkor nem lesz drága. Nem ez itt a baj.

Hanem az a rohadt kattanás! Mikor jössz már? Kétségbeesetten várlak! Tud valaki segíteni?