Ami csak másnak sikerülhet - avagy, amit még az apróbetűsben sem írnak le... (beszélgetős fórum)

örülök, hogy más is így gondolja:)

Zárójelben megjegyzem, hogy tényleg nem mentegetni akarom a cikk íróját, de először is felesleges itt pocskondiázni, mivel úgy sincs itt másodszor meg látatlanba én is tudnék egyesekről csúnyát írni, de szemtől szembe már meghúznám magam...Szerintem hanyagoljuk a témát, mert nem jó érzés ilyeneket olvasni egy tinédzser lányról. Kapott persze jó tanácsokat is, de hibázott és kész itt vége is lett a dolognak. 18 évesen nagyon kevés ember tud komolysággal és higadtsággal hozzá állni a dolgokhoz, akinek sikerült annak tudunk örülni, de sajnos ebből kevés ember van. Tartsuk azt is szem előtt, hogy mind különbözőek vagyunk és, ami egyiknek bevált a másiknak nem fog.

Arról nem is szólva, hogy a cikkírónak szerintem képzelt volt a feleslege, az adatai rendben voltak.

Ez nem mentegetés a részemről, de egy fiatal lány, aki életében még sosem fogyókúrázott, és fogalma sincs a dolgokról olyan kritikákat kap, hogy ember legyen a talpán, aki azt állva elviseli.

Belerúgni könnyű, de visszafogni magunkat már nem annyira. Valóban, hangzottak el jó tanácsok is, de egyesek olyan hangot engedtek meg maguknak a cikkíróval szemben, hogy azt rendes ember nem tűrné. Ahhoz, hogy valaki beismerje, hogy hibázott, két fél kell, az egyiknek el kell tudnia fogadni, hogy a másik hibázott, és nem beledörgölni az orrát, hogy naugye.

Sajnos a zacskós leves nálam olyan, mint az, ha valaki néha megkíván egy pohár finom vörösbort :-D Vagyis nem alkoholista, de néha... Szóval néha azért eszem :-) Amúgy nekem az állati zsírral nincs bajom, csak a szervezetem nem nagyon tolerálja sem azt, sem az étolajat :-S Én amolyan sóban-vízben típus vagyok.

Rejtély... Bármi főtt, sült, olajjal vagy zsírral készült dolgot eszem, bárhol, hányingerem van és kikészül a gyomrom. Fehér péksütemény dettó. Na már most. Van egy hely, ahol hetente egyszer halászlét eszünk. Természetesen ropogós héjú friss fehér kenyérrel. És nincs tőle semmi bajom!!!!!!!! Pedig a halászlé is csak készül valamivel :-O Szerinted? Mert ezt komolyan nem értem.

Mondom én, hogy te vagy a nagy kivétel:)) Meert a szervezet általában nem szokta "tudni", miből van hiánya, csak a hiánybetegség előjön, vagy nem tudjuk, mitől vagyunk olyan nyavalyások.

Ezek szerint Neked jó hallgatni a jelzésekre.

A vidéki rokonságra viszont lehet, hogy érdemes hallgatni, a parasztok tudtak valamit, amikor az állati zsírt nem cserélték le étolajra. A zsír egyáltalán nem olyan rossz, csak hát, nem szénhidrátokkal kéne társítani...

De zacskós leveseket már nem eszel, ugye?

Hú, de jó, hogy mindezt leírtad, jó ki vitaalap :-)) Nos, a megkívánásnak szerintem semmiféle kulturális alapja nincs. Példaként a családomat tudom felhozni. Igazi régi vágású parasztcsalád, ahol hagyomány a szalonnát zsírral enni. Nos, visszatérő gyerekkori rémálmok a disznóvágások, ahol mindenki falta a disznótoros kajákat, én meg egy szelet tejfölös kenyérrel mászkáltam. A rokonok réme voltam, mert ha elmentünk hozzájuk, inkább mondtam magam vegetáriánusnak, betegnek, csak ne kelljen ennem a zsíros ételekből. Anyukám is így főz, egyszerűen nem tud másként. Gyakorlatilag tejfölös kenyéren meg nyers zöldség-gyümölcsön nőttem fel :-D Szerencsém volt, hogy legalább nem "tömtek", mint sok gyereket, és nem volt cirkusz, ha otthagytam az ebédet, viszont félóra múlva már tejfölös kenyeret majszoltam...

Amikor már magam csináltam az ételeket, mindenféle zsiradék, olaj nélkül rizs, gomba, különféle zöldségmixek... Meg hát a rengeteg konzervkaja, levesek (az én gyengém a kínai isntant csípős leves, sok tésztával :-)

A megkívánás a szervezet részéről pedig működik, hidd el... Amikor én elkezdek irreálisan kívánni valamit (pl. a régen gyűlölt spenótot naponta háromszor is meg tudom enni, akár egy hétig is), akkor ott valami hiányzik. Jó fej a háziorvosom, szoktunk kísérletezni. A spenótmizéria esetén vashiányom volt. Most alacsony a káliumom, és megőrülök a paradicsomért és a banánért, pedig a banánt nem szeretem, mivel édes. Volt, hogy üvegszámra elkezdtem enni a konzerv ecetes fokhagymát, ettem egy hétig, aztán elmúlt. A kurkuma... Mindig imádtam. Rengeteget teszek minden ételbe, soha nem tudtam, hogy csökkenti a vérnyomást és a koleszterint. Pedig igen... Úgyhogy én ráhagyom a szervezetemre: azt eszem, amit megkíván. Rendes esetben, ha nincs baj, akkor mindent kívánok, tésztát, húst, zöldséget, gyümölcsöt. Ha elmegy egy irányba, akkor van bibi. Amúgy ezt "a szervezet jelzi, hogy mire van szüksége", mára gyerekorvosok is elismerik :-D

Még egy érdekes dolog, hasonló az édességhez.

Gyerekkoromban sok tollpárnával aludtam. Szintén családi szokás, egyszerűen ebbe születtem bele. Aztán lehettem úgy nyolc éve, amikor egy este az összes kis- és nagypárnát kihajigáltam a fejem alól, azóta teljesen laposan fekszem. Sok évvel később kezdték forszírozni, hogy

1. asztmásoknak nem jó a toll

2. a lapos fekvés az egészséges a gerincnek...

Rejtélyek, amiket már nem biztos, hogy meg akarok fejteni. Csak hallgatok a szervezetem igényeire...

Remélem te sem gondolod komolyan, hogy egy női fórumra felírt írás, amire kritikákat kap, majd megváltoztatja gyökeresen az életét.

Egy fiatal lány. A fiatal lányok hiúk. Majd fog fogyózni, ha tényleg akar, ha meg nincs benne kitartás jelenleg, az is majd lesz.

Sziasztok!

Miért töröltette magát a cikk írója?

De itt a tévhit, sok dagi ember (és ezt most nem Rád értem) takarózik azzal, hogy a séta is mozgás és ha naponta sétálnak 10 percet már mennyit tettek a fogyásukért.. és persze mivel ez így semmit nem ér, csak jön a kudarc és a csalódottság és a duma hogy nekik ez nem megy pedig mindent megtettek..

Az hogy valaki sétál napi 10-20-30 percet annak normálisnak kellene lennie mindenki életében és nem ezt betudni a napi sportnak.

És hogy 3-4 alkalommal volt futni.. Aki fogyni akar, az nem havonta hanem hetente megy el ennyiszer, és igenis fokozatosan, de növeli a mennyiséget, és ha jól emlékszem (bár erre most nem esküdnék meg) ő jó ha 4-5 percet lefutott. Ami kezdetnek persze jó lenne, de azért azt nem gondolhatja, hogy majd ettől eltűnik róla minden zsírocska.. és egyből feladja, ha ez nem jön be.. hát érdekes hozzáállás, de pár év múlva ilyen hozzáállással és étkezéssel bizony nem 4-5 kiló feleslege lesz

Tehát a lényeg, azt h 3-4 alkalommal volt futni, azt azért ne nevezzük már "bőven soknak" :)

"bármely édesítő nem természetes anyag, ezt tudjuk"

Dehogynem, köztük is vannak természetes anyagok: a stevia, a xilit (nyírfacukor), vagy egyéb cukoralkoholokat természetes növényekből vonják ki, akárcsak a cukrot. A fruktózt is, ha már itt tartunk, bár az attól még nem egészséges. Az édesítőket nem szabad összemosni, mert vannak tényleg nagyon jók (stevia, xilit, erithritol), és vannak károsak (pl aszpartám, fruktóz stb).

Az jó dolog, hogy mértékletesen használod őket, igazad van: ebből sem szabad túlozni, hiszen épp az a cél, hogy az édességeket csökkentsük, nem az, hogy helyettesítsük.

Hát, szerintem Te kivétel vagy akkor:) Mert az, hogy mit kívánunk meg, elsősorban kulturális tényezőkön múlik. Ha a Közel-Keleten élnél, lehet, hogy a birkaszemet kívánnád...:)

annyi igaz, hogy az édes és a zsíros dolgokra programozva vagyunk, mármint evolúciósan. Az édeset mindenki (a legtöbb ember) kívánja, mert kalóriafelvételt ígér, és akkoriban, amikor ez kialakult, még nem volt evidens, hogy az ember korlátlan kalóriához juthat. Így nem épült be gát a finom édes-zsíros dolgok fogyasztásához.

Abban vagy te egyedi, hogy csak úgy magadtól leszoktál róla. Inkább az jellemző, hogy ha kialakul a cukorfüggőség, akkor a tudatos leszokás is kínnal járhat (fáradtság, fejfájás stb kezdetben), majdnem, mint valami drog. Úgyhogy nincs ötletem, de jó, hogy már nem kívánod ezeket.

Az szerintem mindannyiunkkal is előfordul, hogy bizonyos ételeket, amiket régen, pl gyerekkorban gusztustalannak tartottunk, megszeretünk és fordítva is. De azt nem hiszem, hogy a szervezet "jelzi", mi kell neki, illetve nem a megkívánás által jelzi.

Hello!

Hiszed vagy sem én január 1-én eldöntöttem, hogy életmódot váltok, semmi kenyér, tészta, süti, édesség stb. három hét alatt leugrott rólam 8 kiló.Hogy hogyan azt nem tudom, lehet, hogy a torna is sokat segített, de szerintem az egészséges táplálkozás(sok-sok zöldség, teljes kiörlésű liszt, zsírmentes húsok sütőzacskóban történő elkészítése)a lényege mindennek. Ha valaki igazán megtesz minden tőle telhetőt, akkor igenis mennek a kilók lefelé.Most múlt három hónapja, hogy diétázom, a -18. kilónál tartok.Ezt nagyon nagyon akarni kell.

De h jobban elolvastam az itteni hsz-eket, amik a cikkíró naplójából idéztek...hát...ott a titok nyitja.

Ha nem tartjuk be a szabályokat, nem is fog semmi változni!

Igen, csak te 40 vagy, ő meg 18.

Még ráér megtanulni, úgy hiszem.