Állami vagy Magánnyugdíjpénztár? (beszélgetős fórum)

Nem hiszem, hogy valaki, akinek sok hiteltartozása van, hitelből venne még egy nagy családi házat is. Ha mégis van ilyen, az szerintem nagyon kevés ember.

Mi is egy 36 m2-es használt panelt vettünk hitelre úgy, hogy a felét még az elején kitudtuk fizetni a banknak, de még így is kb. 20 évig törleszthetjük a többi részét. Persze, a hitel(ek) felvételekor még nem volt válság. Szóval, mi se családi házban lakunk.

Így is örülhetünk, hogy egyáltalán van lakásunk, mert sok fiatal pár albérletben lakik, vagy a szülőkkel (ha jut nekik külön szoba).

Nem feltétlen kell ettől rettegni, amint írtam is.

Inkább csak arra akartam utalni, hogy nem biztos, hogy ennyire egyszerűen ki lehet jelenteni a jövőt.

Persze, Te ismered az életedet, a lehetőségeidet.

Ez csak egy vélemény volt.

Igen, tudom, hogy adok.

A pénzem valószínűleg azért fog nőni ennek ellenére is, hiszen befektetik. Az is nyilvánvaló, hogy a pénz vonzza a pénzt. Kisebb összeg, kisebb hozam, nagyobb összegnek nagyobb hozama is.

Kockázata mindennek van. Az államnál garantáltan elvész kézen-közön. Itt is előfordulhat amit írsz, nem lehet előre tudni.

Az sem biztos, hogy holnap élni fogunk.

Remélem az állami járandóságom, a kiegészítő nyugdíj befizetéseim és ez valamilyen szinten eltart majd.

Engem meg az tart vissza, hogy attól rettegjek mikor viszi a bank a házat.

Nekem ez a folyamatos fejlődés inkább konstruktív érzést ad, mindig van egy cél, van mire várni nem csak az, hogy a törlesztőt fel tudjam adni.

Igen, ezt így is lehet csinálni.

Bár engem visszatartana az, hogy egész életemben csak a lakásra spórolnék és költözködnék, hogy egyik fokról a másikra lépjek. Olyan gyorsan elszaladnak ám azok az évek, amikor még van energiád elölről kezdeni mindent.

Mi is vettünk fel hitelt, vissza is fizettük. Igaz nem most volt, már vagy 16 éve. A lényeg inkább az, hogy bevállalható hitel legyen, és erre is igaz, hogy addig nyújtózkodjunk amíg a takaró ér. Hiába próbáltam volna felvenni anno 30 millát, ha képtelen lettem volna fizetni. Más kérdés, hogy akkoriban nem is adtak. Én sokkal inkább ezt tartom nagyobb bajnak, hogy a bankok sem viselkedtek felelősségteljesen. Nettó 80 ezres fizetésekre miért adnak 10-15 millás kölcsönt. A forint romlása csak hab volt a tortán.

Majd lehet meggondolod magad időközben. Én is eldöntöttem, h hitelt soha, egy szobában éltünk a párommal. Elkezdtünk építkezni az összegyűjtött pénzből 2003-ban, időközben a munkatársaim mind építkeztek, majd be is költöztek, mi még mindig az egy szobában 2007-ben is. Közben már ideje lett volna a gyerekprojektnek is, akkor meg miből teszek félre? A vége hitel lett, igaz, nem sok, de kellett. Igy költöztünk be 2008-ban.

Bár a munkahelyedtől is sok függ, a pár millió összegyűjtése nem azt sugallja, h közalkalmazottként dolgozol :)

Ne érts félre nincsenek millióim, de ha csak pár milliót sikerül összespórolnunk a párommal akkor csak lakást veszünk vagy ha még annyit sem akkor otthon alakítunk ki külön részt magunknak...a lényeg, hogy nem veszünk családi házat a semmiből, inkább fokozatosan lépkedünk előre:

otthon lakás->kis lakás->nagy lakás->családi ház

Sokan most azért vannak nagy bajban, mert nem elégedtek meg egy kis lakással, hanem pl. belevágtak egy családi házba sok hitellel, persze nem hibáztatom őket, mert a fogyasztói táradalom ezt ösztönözte, de én már látom, hogy nem ez a járható út.

Ebből a szempontból abszolút megértelek. Neked még teljesen időben van minden.

Nekem hosszas vívódás volt, de a MNYP mellett döntöttem. Adott a feltételként szabott 20 év, tisztességes összeg van a számlámon, azért az esetleges 100-200 eFt-ért, amit most reálhozamként kaphatnék nem éri meg odaadni a közösbe.

Egyébként tényleg szerencsésnek tartalak, ha az elkövetkezendőkre nézve hitel nélkül is meg fogod tudni teremteni magadnak az egzisztenciádat. Nagyon kevesen vannak így, hogy lakást, családot tudjanak alapítani pusztán a fizetésükből.

Na hát majd meglátjuk, én nem fogok vitatkozni senkivel, megértem azt is, hogy ki miért gondolja ezeket a dolgokat. Mondjuk erre alapoz a kormány is és a többség ezért is fog átmenni az államiba.

Fiatal vagyok gyerek nélkül és örülök, hogy ez a helyzet nem később jött hanem most, így időben vagyok, hogy az öngondoskodásra alapozzak. Azt hiszem, hogy én gyerekkel, családdal is így fogok gondolkozni. Ja és hitelt nem veszek fel, mert addig nyújtózkodom, amíg a takaróm ér.........

Kicsivel több idő van hátra, mint amennyi eltelt. Ha nyugdíjazás után optimistán számolva még eléldegélnék tíz évig, akkor is legalább az alaptőke ötszörösét kellene azonnal jóváírni, és még nem számoltam inflációt. Most csak saccoltam, de ki lehet matekozni, mennyibe kerül egy évnyi megélhetés, szorozva várható élettartammal. Nem tudhatjuk, hogy huszon-valahány év múlva a mostani pénzünk mire lesz elég. Ha olyan befektetést veszünk alapul, amely esetén csak 1000-2000 Ft-os havi részlettel milliós összeget ígérnek tíz év múlva, nagyon jól hangzik. Most. A biztosítók hosszú távú befektetése kész ráfizetés, csak egyszer húztak be a csőbe, pedig bomba üzletként reklámozzák. Az államiban lehet rinyálni emelésért, mindenkori kormányok a nyugdíjas szavazóbázist időnként tenyerükön hordják - más kérdés, hogy realizálódik-e :DD -, de saját számlánál simán közölhetik, hogy ennyid van, ezt kell beosztani.

Meglátjuk. Vagy nem, ki tudja... akkor meg úgyis mindegy :)

Nekem van gyermekem kettő is, és mégis a magánnyugdijpénztár mellett érvelek. Mindenki másban bízik. Én inkább bízom magamban, mint az államban.

Nézzük, ha valami történik velem. A családom felveheti egy összegben is, nem csak járadékként a mnypénztári megtakarítást. Persze az is lehet jobban járnak járadékkal, mert még jó sokáig kaphatják. Amellett idén novemberig terjedő időszakkal bezárólag (jó hivatalos és nyakatekert lett) a nyugdijat adja az állam is. Tehát mindenképpen 2 helyről kap a család támogatást, de némi szabad választás lehetőségével. Bár az is igaz, hogy én nem készülök se lerokkanni, se távozni idő előtt. De persze én is átgondoltam ezeket a lehetőségeket is. Nekem még mindig a mnypénztár a szinpatikusabb.

Jó olvasni a párbeszédet. Tudod Lina, azért látod másképp az egészet, mert te még nagyon fiatal vagy, csaalád nélkül. Feltételezem, h nincs még gyereked, akkor még minden más. Ha már gyereked van, hiteleid, ha csak egy átlag vagy, akkor sem tudsz már félretenni. Nincs értelme életbiztosításról, vagy előtakarékosságról beszélni, mert a mindennapi betevőd sincs biztosítva a hitel és a gyerekek miatt.

Cafeteria? Azt sem tudjuk mi az (OK, vicc), mert a mi munkahelyünkön ilyesmi nagyon nincs.

Egyetértek a nappali tanulással is, én nappalin tanultam, azóta nincs annyi pénzem, hogy tanuljak még, hiába is szeretnék.

Én pedig úgy érzem, hogy elég nehéz volt a suli munka mellett, és az biztos, ha módom lesz rá, a gyerekem nem estin és nem is levelezőn fog tovább tanulni, hanem nappalin.

Az biztos, hogy nem vagyunk jelenleg valami jó anyagi helyzetben, de remélem ez jövőre jobb lesz.

Nem vagyok mindenben negatív, csupán a földön járok, és megpróbálom reálisan nézni a világot. Ha a rosszabbra készül az ember, és mégis jobb jönne, nem éri akkora csalódás, sőt!

A baleset biztosítás nagyon sokféle, a havidíjtól függ mennyit fizet....nézz utána amit Te leírtál az a legalapabb, az még egy csomó lakásbiztosításban is benne van. Ha megkapod egy összegben tudod kamatoztati, így ha fogy is mindig gyarapszik is valamivel.

Én is levelezőn tanultam és nem érzem, hogy annyira kibírhatatlan lett volna, nem kell úgy felfognod, hogy a kisgyermeked örökké pici marad, ha Te nem vagy olyan helyzetben nem is fogja elvárni tőled, hogy nappalin taníttasd.

Sajnálom, hogy nem vagytok éppen a legjobb helyzetben, de hidd el, sokan vannak még nálad is rosszabb cipőben.

Szerintem próbálj meg pozitívabban gondolkodni, mert szinte minden mondatodban negatív vagy.

Ez az lehet, hogy lesz az államiból is nyugdíj, ami majd elég lesz napi 1 zsemlére, vagy még annyira sem.

A baleset biztosítás, ha történik velem valami (pl. lebénulok) sajnos nem fizet életem végéig havi x összeget, csak egy összegben fizet pl. 1-2 milliót.

Azt tudom, hogy nem nagy összeg a fogyatékossági stb. (anyu is kapja, mert agyvérzést kapott 10 éve és lebénult, magatehetetlen, nővérem ápolja munka mellett úgy, hogy 4 órában dolgozhat mellette, hát tesóm se tud ilyen helyzetben spórolni).

A pénzintézet is csődbe mehet, lásd. Posta Bank, Jó Gazda tsz.

Szerintem külföldre kell menni annak, aki tud, mert ott az itteni kereset többszörösét keresheti meg, na abból lehet félre tenni. Persze nem árt hozzá nyelvtudást is elsajátítani.

A főiskola, egyetem pedig szükséges a mai világban, és jobb ha nappalin tanul, mert akkor több ideje van otthon is a tanulásra.

Saját tapasztalatom, mert én is estire jártam munka mellett, és állati nehéz úgy tanulni, hogy heti 2-3-szor suli délután, délelőtt meló, és ugye nem csak ebből áll az élet, mert főzni is kell, a házimunkát is elvégezni. Míg nappalira jártam, sokkal könnyebb volt, több időm volt a tanulásra is, és ez a jegyeimen is meglátszott.

Most, hogy gyes-en vagyok (december közepe óta) 25.000 Ft körül fogok kézhez kapni az idén havonta (februárban kapok először teljes havi gyes-t). Emellett én is készülök a 2008-ban megkezdett okj-s vizsgáimra, mert eddig gyerek mellett nem tudtam tanulni, de már kicsit nagyobb ezért jobban elvan a barátokkal, rokonokkal is. A pénztárcámhoz képest pedig elég sok a vizsgadíj (45.000 Ft), még azt se tudom ezt az összeget, hogy gazdálkodom ki. Igaz együtt élünk a férjemmel, ő szerencsére dolgozik aktívan, de neki is, és nekem is van hiteltartozásunk rendesen. Remélem legalább ezt az évet kihúzzuk, mert idén nem tudok dolgozni menni, ugyanis nincs kire bízni a fiunkat, rokonok nem tudják vállalni, bébiszitterre nincs pénz, bölcsiben nincs hely.

A válaszok:

26 éves vagyok.

Az állami nyugdíjrendszerből is biztosan lesz nyugdíj, mert a befizetéseket fordítják a kifizetésekre, a baj csak hogy egyre kevesebb befizetésre egyre több kifizetés fog jutni.

Attól nem kell félned, hogy "semmi" nem marad, mert, egy befektetésnél vannak esések és felfelé ívelő időszakok, de az, hogy valami 0-ra redukálódik az nagyon nem valószínű, annal is inkább, mert a mnyp-k negy 1 X értékpapírba fektetnek, hanem komplex dologba, pl 10%ez 10%az...stb. tehát ha az egyikkel vm. nagy gixer van akkor sem bukod az összes pénzed, ez nem tőzsde, éppen ezért az óriási hozamok sem valószínűek.Másrészt, választhatsz, hogy mennyire kockázatos típusú befektetésbe teszed, a nyugdíj előtti években javasolni szokták a biztonsnágos típust, akkor átteszik a pénzed pl. állampapírba és így nem lesz nagy gond.

Ha most történne ez veled az állam akkor sem halmozna el juttatásokkal, nagyon minimális pénzeket fizetnek ki erre. Éppen ezért találták ki a biztosításokat, nézz utána, havi pár ezer forintból köthetsz biztosítást és akkor nem kell e miatt aggódnod. Nekem az életprogramom része így még kevesebbet kell fizetnem, mert a befektetésemhez csatoltam.

Ne lásd sötétnek a jövőt, ha nem értesz a befektetéshez, akkor ne a tőzsdére menj, hanem bármelyik pénzintézetnél vannak "csomagok" és a tanácsadó szívesen elmondja melyik mit tud, mire való, az öngondoskodás fontos, ahogy a korábbi hozzászóló is írta.

Tényleg nagyon nehéz helyzetben van aki hitelt vett fel, ha ha fiatal vagy már havi 4-5000 Ft-os spórolással is sokat elérhetsz, mert az évente 60.000 Ft, 10 év alatt 600.000 és a hozamokról még nem is beszéltünk, minél több pénzed van benn annál hatványozottabban jelenik meg a haszon. Nézz utána esetleg a NYESZ(Nyugdíj előtakarékossági számla)-nek, ott még az állam is kipótolja, ha spórolsz.

És végül: nem biztos a mai világban, hogy azzal teszel jót a gyermekednek, ha főiskolára jár nappalin, mert ha kitanul egy jó szakmát jól kereshet, mellette levelezőn tanulhat és, ha okos akkor a jó szakmával párosítva sokra viheti.

Én voltam az aki a forgathatóságról írt. :)

Tehát, először is idén novemberig terjedő időre még mindenkinek jár az állami és a mnypénztári nyugdij is. A november utáni évek nyugdijalapja az lesz, ami a magánban összejön.

Nekem ismerőseim (olyanok akik tényleg minimális pénzből élnek 2 gyerekkel, hitelekkel) az alábbi mellett döntöttek.

Maradnak magánban (van garancia alap, el nem veszik, ha nem lesz nyugdijas a gyerek akkor is megkapja, nem fog függni az államtól öregkorában), a férj munkahelyén van caffeteria, ennek keretében önkéntes nyugdijpénztárba is fizetnek neki és ő is tesz be 2-3 ezer Ft-ot havonta. Emellett azt számolta, hogy a törlesztője idéntől 5 ezer Ft-al kevesebb lesz, azt félreteszi. Ezzel indítja a nyugdijra spórolást.

A sok kicsi sokra megy az itt is igaz, főleg, ha még van vagy 25-30 éved nyugdíjig.

A jövőbe nem látunk, nem tudjuk mennyi lesz az állami nyugdij, mennyi gyülik össze magánban. Egyet lehet tudni, vagy magam gondoskodok magamról, vagy várom, hogy az állam gondoskodjon rólam. Első esetben önálló vagyok, ha időben apránként elkezdem gyüjteni, akkor nem is érhet nagy meglepetés. A másodikban meg mások, a befizetett nyugdijjárulékomtól függetlenül fogják eldönteni, hogy nekem mennyiből kell majd megélnem.

Én a függőség és az önállóság közül az önállóságra szavazok. Igaz, itt nagyobb a felelősségem, nem szídhatok mást, hogy miatta alajult így, vagy úgy, de az én életemért én vagyok a felelős, sőt még jó pár évig a gyerekeim életéért is. Őket is önállóságra nevelem. :)

Megkérdezhetem Te, mennyi idős vagy?

Én a mai napig nem tudtam eldönteni, hogy maradjak a m.ny.pénztárnál, vagy lépjek vissza az államiba.

Nem ismerek minden tényt, hogy nyugodtan dönteni tudjak, pedig a nyakunkon a hónap vége. Az biztos, hogy mire mi nyugdíjasak leszünk (már ha megérjük), addigra nagyon kevés lesz a munkaképes lakosság, lehet, hogy aki visszalép az államiba nyugdíjat se fog kapni az állam bácsitól, mert nem tudnak majd miből adni. Ha maradok a magánban, az a pénz meg lesz-e még mire nyugdíjas leszek, mert lehet, hogy rosszul forgatja majd a pénztár és egy fillérem se marad. Az jól hangzik, hogy ha a magánban maradok, és feldobom a cipőm idő előtt, a gyerekem örökölheti azt a pénzt. De egy csomó bizonytalanság merül fel bennem, mire számíthatok, ha 1-2 év múlva olyan esemény történik velem amire nem számít az ember, pl. agyvérzést kapok és életem végéig ki se tudok kelni az ágyból, ezért ápolásra és gyógyszeres kezelésre szorulok. Vagy baleset miatt teljesen lerokkanok? Akkor miből éljek meg? Egy korábbi hozzászóló írta, hogy akkor megkapom a m.ny.pénztártól az összes pénzt és forgathatom. Már ha értenék az ilyesmihez. Elég sötétnek látom én a jövőt. Azt se tudom a kötelező %-os részen kívül, miből tudnék én félre tenni öreg napjaimra, mikor tele vagyunk hiteltartozásokkal életünk végéig. Akinek gyereke van, őt is taníttatni kell, ami nem kis összeg, ha főiskolára, egyetemre gondolok, stb.