Alkoholista a családban, mit lehetne tenni, hogy befejezze az italozást? (tudásbázis)

Üdv mindenkinek.

Ha szeretnéd, hogy alkoholista családtagod letegye az alkoholt én szakember segítségével tudok rajta segíteni, teljesen ingyen. Keressetek meg és elmondom mi a teendő. Ha úgy érzed nem fordulna szakemberhez, akkor is keress meg van megoldás!!!

Ahogy így olvaslak benneteket még inkább felvetődik bennem, hogy miért mindig a dohányosokat cseszegetik, mikor egy szál cigitől még senki nem lett hülye, max. beteg, az alkohol meg teljes leépíti az embereket? Ez ellen miért nem tudnak valami törvényt kitalálni? Vagy mert ebben is üzlet és pénz van?? Miért kellett megszüntetni a kényszer elvonókúrákat?? sz@rok én a személyiségi jogokra, annak hol van a személyiségi joga, aki ezt nap mint nap kénytelen eltűrni??? Akkor miről is beszélünk??

Én családsegítőbe dolgozom, de nem sok alkoholistát láttam felgyógyúlni 50-ból 8-10...és azt gondolom, hogy ez nem csak a szociális munkás hibája... nincsenek lehetőségek, nincsenek eszközök és persze nincsenek szankciók, mert a családsegítés önkéntes. Ha nem akarja, nem tehetsz semmit, mert különben jön a személyiségi jogokkal... Olyat is láttam, akit az sem hatott meg, hogy a gyereke intézetbe került... veszélyeztette a kiskorú fejlődését, változni nem akart, így a gyereket kiemelték a cslaádból. DE MIÉRT NEM A SZENVEDÉLYBETEGET EMELIK KI?????

Bocsi elragadt a hév, de nem tudom elfogadni ezt a helyzetet....

Ha saját maga nem veszi észre, hogy bajban van, akkor semmit nem lehet tenni ellene...

Lekopogom (kopp-kopp), apu most kezd jó útra térni... Már vagy három hete nem iszik... Bárcsak megtartaná jó szokását...

Én úgy érzem, semmit.

A volt férjem ivott, olyankor durva, trágár volt.

A jelenelegi párom iszogat, nem durva, nem trágár, de a régi érzéseket nem tudom kiírtani magamból. A "szagát" nem tudom elviselni... Olyankor - minden este - annyira, de annyira utálom.

Próbáltam megbeszélni vele, szépen, még szebben, kevésbé szépen, falrahányt borsó.

Egyetlen kérdése van mindig: - Miért? Bántottalak én valaha is? -

Nem. A lelkemet teszi tönkre.

Saját véleményem az, hogy nem családon belül kell tenni valamit, hanem külső segítséggel próbálkozni. Gyerek nem szállhat szembe a Szülővel, mert nem veszik komolyan, függetlenül, hogy hány éves a "gyerek". Azt mondják rá, hogy nincs beleszólása. Szülő a gyerekével szemben szintén tehetetlen, mert a baráti kör, a kortársak húzóereje nagyobb... A legfontosabb beismertetni vele, hogy ő alkoholbeteg. Mind addig míg nem ismeri be valamennyire, addig nem lehet rajta segíteni. Ha már belátja, hogy igen tényleg mindennap iszom valamennyit, és az már függőség, akkor egy józan pillanatában elvinni a dokihoz. Vagy a dokit meggyőzni, hogy beszéljen vele. Elvileg a házi orvosnak tudnia kellene minden páciense állapotáról... De nagyon keserves küzdelem... Ma már az elvonókúrák sem annyira hatékonyak, mert egymást kiokítják, hogy hogyan igyon a gyógyszerre, hogy ne legyen baja, meg hasonló ilyen szörnyűségekre.

Ezt én is átéltem kb. 6 évig, aztán egyszer betelt a pohár. Azt mondtam az öregnek, hogy ha holnaptól itthon mereszti naphosszat a seg...ét és nem megy el dolgozni, nem hagyja abba az ivást és a mi terorizálásunkat, akkor egyszer álmában elvágom a torkát, mert mi ezt már nem bírjuk...szörnyen összevesztünk, de nem mert megütni, mert látta rajtam, hogy neki mennék, ha megütne. Aztán eltelt 2-3 nap úgy hogy józanon várt bennünket haza, akkor leültem vele beszélgetni. Elmondtam, hogy ez nekünk mennyire fáj, hogy látjuk őt tönkre menni, mi is ki vagyunk készülve, a pénz nagy része italra megy el, állandóan itt vannak a "haverok" és hogyha nem változik meg elmegyünk. Azt mondta, hogy megpróbál megváltozni csak segítsünk. Segítettünk, kerestem neki tanfolyamot, anyu kérdezősködött munkahely után, majd ahogy elkezdte a tanfolyamot kezdett szépen helyre rázódni. Ma már saját cége van alkalmazottakkal és csak nagy ritkán iszik meg egy két sört, illetve évi 2-3 szor fordul elő hogy ittas, de az sem veszélyes. Neki sikerült úgy ahogy, de a klienseimen látom, hogy mennyire nincs akaraterejük és hogy csúsznak lefele... és nagyon sokszor tehetetlenek vagyunk....

Nagyon nehéz a kiváltó okot, problémát megoldani, mert minél több idő telik el annál nehezebb visszaállítani. Ráadásul az alkohol függők az első években titokban csinálják, szinte észrevétlenül:(((

Bocsi, hogy hosszúra sikeredett, elragadott a hév...

Anyám már kicsikorom ota iszik...persze mikor részeg mindig tagadja h ö nem ivott s bolond vagyoke hogy azt mondom h részeg...Még mindig nem fogta fel h nekem nem az a fontos h munkába menjen és dolgozzon hanem az h legyen végre egy anyám akire számithatok.

Akinek közeli családtagja alkoholista tudja jol mit jelent minden nap attol félni h vajon mikor jön részegen haza, mert valamitöl kiborult.És tudja jol h nem lehet leülni és szépen megbeszélni vele.

Egyáltalán nem könyü hogy már kicsi koromtol én s a tesom lássuk el olyankor a házat(fözés, mosás, takaritás) nem volt kellemes ilyen hamar felnöni...a tesom már 12 éves korátol megtanult fözni, no nem azért mert olyan érdekes volt csak nem akartunk koplalni. Természetesen apánk nem foglalkozik semmivel ilyenkor, igy minden felelöség ránk hárul...nagyon nem jo ez igy, az egész gyermekkorom tönkrement, egy rémálom.

S mindezek mellet ott az iskola, elég nehéz a tanulásra koncentrálni miközben anyám részegen fekszik, s csak azért kell fel hogy italárt lemenjen. És bármire képes hogy ezt megtegye, ha kell nekem áll, vagy a tesommank....

S még kérdik egyesek h mért nem iszol egy pohárral na? tán nem mersz inni? miközben tudják jool h nekem menyi fájdalmat okozott az alkohol..

semmit.

sajna. nekem halt már meg egy barátnőm férje alkoholizmusba 34 évesen.ivott és ivott .eleinte nem sokat majd egyre többet. vagy csak lehet hogy azelőtt jól titkolta. évekig próbált rajta segiteni, ő nem hagyta váltig állitotta hogy ő nem alkoholista.

a végén kikészült a nő és elhagyta a párját mert nem birta tovább az italozást, és a pasi még csak nem is volt hajlandó megváltozni.

nem sokra rá a pasi meghalt.

az alkoholistákon nem lehet segiteni csak akkor ha hagyja hogy segitsünk. ez igy van

Az alkoholizmus betegség. Az alkoholista ember ha a leszokásról van szó hárít, rendre meg tudja indokolni a tetteit (azért iszom mert .....),és (csak......pohár volt) bagatelizál. Véleményem

szerint akkor lehet sikeres az elvonó kúra, ha ő maga jut el oda, hogy így nem jó sem neki, sem a családnak, és ő kér segitséget. Akkor talán kimászhat a gödörböl. Ha csak igérget, abból nem lesz semmi, elvesztegetett idő.

Testvérem férje alkoholista volt,anyagilag és lelkileg tönkre tette az egész család életét, hittek neki, bíztak benne, a sokadik utolsó esélyt is megadták neki. Elváltak, a volt férj az édesanyjával lakott, rajta élősködött. Gyenge volt, elbukott. Az alkoholizálása alatt összeszedett betegségei okozták a halálát, viszonylag fiatalon. Testvérem a magára maradt nagymamát saját negyedik emeleti paneljébe vitte. A néni cukros, az egyik lábát levágták. Testvérem gondoskodik róla, teszi meg a nénivel mindazt, ami a vérének a kötelessége lett volna.

A szenvedélybetegek, gyenge emberek, azért kell nekik valami amibe kapaszkodni tudnak, s miközben tönkreteszik az életüket tönkreteszik a körülöttük élő embereket.

Nem itélem el azokat az embereket akik pl.isznak, hiszen azt, hogy miért kezdtek el inni azt csak is ők tudják, én csak azért nem tisztelem őket, mert igen is tudnának normális életet élni csak a gyengeségükre fogják, hogy alapjában véve léhűtő és lusta emberek.

Tisztelet a kivételnek.

Az én anyukám volt Dömösön,két nap után azt mondta, ha még egy zsoltárt el kell énekelnie sikítani fog.

Haza jött.Folytatta ott ahol ahol abbahagyta.

Mire végre elhatározta hogy befekszik a megyei korház pszihiátriájára a nagymamám lebeszélte,hogy ilyen betegség hogy alkoholizmus nem létezik.

Több mint 20 éve iszik.Mindig van rá vmi oka.Abban bízok hogy jön az unokája,és talán ezzel majd tudok rá hatni.

Kitartás mindenkinek,akinek alkoholista van a családjában!Nagyon nehéz,és nem elég,hogy mi akarjuk, hogy Ő egészséges legyen,Neki is akarnia kell!

Sziasztok!

Anyukám 16 évig ivott. Tavaly meghalt. Előtte fél évvel abbahagyta de már nagyon kivolt készülve. Apu tönkre tette úgyhogy nem csodálkozom azon hogy ivott csak az én életemet tette tönkre. Apuval a mai napig nem értem meg magam és ő mindent rózsaszínben lát. Pedig sokszor én szedtem össze anyut és én tőlem kunyerált pénzt. Kitartottam mellette élete végéig. Viszont sokszor hazamentem a suliból mindent én csináltam anyu meg napokat a kocsmában ült. A férjemmel már 14 éve együtt vagyunk. Ő nem iszik mivel az apja alkoholista volt és nem szeretne a nyomába lépni.

Szerencsém van mert olyan családom lett ahol ha nem lennének a környezetünkben hülyék akkor semmi bajunk nem lenne. De sajnos ez van. Apu nem iszik viszont olyan életfelfogása van mintha nem is a földön élne. Így akár piálhatna is mert ugyanolyan dilis mint más ember aki piál. Nagyon nehéz így élni és elolvastam a többiek hozzászólását is csak annyit üzenek mindenkinek hogy minél hamarabb ami menthető menekítse ezektől az emberektől mert borzasztó velük egy fedél alatt és azoknak a gyerekeknek is akik ilyen környezetben nőnek fel iszonyatos lelki sérülést okoz ez a helyzet. Remélem mindenki tud egyszer egy boldogabb környezetben élni minden fájdalomtól mentesen.