Főoldal » Fórumok » Egyéb témák » Alkoholista a családban, mit lehetne tenni, hogy befejezze az italozást? fórum

Alkoholista a családban, mit lehetne tenni, hogy befejezze az italozást? (tudásbázis kérdés)

1 2 3 4 5
2008. aug. 13. 09:40

Üdv mindenkinek.

Ha szeretnéd, hogy alkoholista családtagod letegye az alkoholt én szakember segítségével tudok rajta segíteni, teljesen ingyen. Keressetek meg és elmondom mi a teendő. Ha úgy érzed nem fordulna szakemberhez, akkor is keress meg van megoldás!!!

57. agnesss0129 (válaszként erre: 56. - 3afdbd21b7)
2008. aug. 10. 06:36
teljesen egyetértek veled mindenben!nagyon sokszor feltettem ezeket a kérdéseket magamnak,és másoknak is.a miértre sosem kaptam választ.annyi nálunk is a "szerencse",hogy nincs közös gyerek akinek ezt mind át kell élni!csak kár,hogy megszüntek azok az intézmények ahol a maguktól be nem menőket elvitték,ha a család v.más klrte.szóval a kényszerelvonok.biztos sokba kerülne azállamnak,de legalább sok család egy db.-ig fellélegezne.(régen nem volt sokba?)esetleg aki "talpra állna" azzal ledolgoztatnák az árát!otthon ezt nem lehet megoldani! az ember látja a kezdetektől leépülni a családtagját,és nem igaz,hogy nem probálunk segiteni szépszóval,durván,"rafinációval",zsarolással stb.de semmi sem sikerül,esetleg akinél igen az is egy nagyon rövid ideig.legvégülre elmulik a szeretet,a sajnálat,és a lelkiismeretfurdalás és akkor lépünk kibelőle(már aki tud!)és elhagyjuk,legyen vele az ami lesz.nagyon sok mászkál ilyen az utcán,aluljárokban boros flakonnal a kezükbe.ez jobb az államnak?
2008. aug. 9. 20:31

Ahogy így olvaslak benneteket még inkább felvetődik bennem, hogy miért mindig a dohányosokat cseszegetik, mikor egy szál cigitől még senki nem lett hülye, max. beteg, az alkohol meg teljes leépíti az embereket? Ez ellen miért nem tudnak valami törvényt kitalálni? Vagy mert ebben is üzlet és pénz van?? Miért kellett megszüntetni a kényszer elvonókúrákat?? sz@rok én a személyiségi jogokra, annak hol van a személyiségi joga, aki ezt nap mint nap kénytelen eltűrni??? Akkor miről is beszélünk??


Én családsegítőbe dolgozom, de nem sok alkoholistát láttam felgyógyúlni 50-ból 8-10...és azt gondolom, hogy ez nem csak a szociális munkás hibája... nincsenek lehetőségek, nincsenek eszközök és persze nincsenek szankciók, mert a családsegítés önkéntes. Ha nem akarja, nem tehetsz semmit, mert különben jön a személyiségi jogokkal... Olyat is láttam, akit az sem hatott meg, hogy a gyereke intézetbe került... veszélyeztette a kiskorú fejlődését, változni nem akart, így a gyereket kiemelték a cslaádból. DE MIÉRT NEM A SZENVEDÉLYBETEGET EMELIK KI?????


Bocsi elragadt a hév, de nem tudom elfogadni ezt a helyzetet....

55. agnesss0129 (válaszként erre: 53. - Perzsi5051)
2008. aug. 7. 14:08
hát az én férjem is jól lefogyott már,és még sincs semmi baja!amilyen csinos ápolt férfi volt,olyanelhanyagolt ápolatlan lett!de engem az"tetszik" és dühit egyszere(de nagyon!),hogy mindenre megtudnak egyből válaszolni!
2008. aug. 7. 12:41
Jaj... :(
2008. aug. 7. 11:57
Sajnos az én férjem is alkesz. Ha piás nem beszélünk vele, ha józan és próbálok vele beszélni,nem érti mi a bajom. Jelszó: hiszen ő nem bánt senkit.Hetekig nem szól hozzá senki, ki sem jön a szobából, aztán még ő panaszkodik, hogy " be van zárva a szobába". De hát ki legyen rá kíváncsi? Együtt lakunk a gyerekkel, az unokát sem engedjük be hozzá, ez sem hatja meg.Már csont és bőr. Tiszta ciki vele kimenni az utcára. Hát ez van (-:
2008. aug. 6. 17:13
Próbálj családsegítőtől segítséget kérni. Bár amíg egy alkoholista nem vállalja fel, hogy bizony ő az, és bajban van, nem sokat lehet tenni.
51. agnesss0129 (válaszként erre: 49. - 8da8a563b7)
2008. aug. 6. 16:18
én ugy tudtam már nem visznek el senkit,csak ha önkéntesen veti alá magát.volt olyan,hogy kihivtam a rendörséget mert hözöngöt.elötte volt még a pia is mikor kijöttek.megkérdezték mit csinál?felet,hogy iszik,és mindjárt folytassa a kocsmába!erre egy két sort irtak,és elmentek.azota még nagyobb a mellénye,hogy hivjam csak a rendöröket ugy sem csinálnak semmit!
2008. aug. 6. 14:17

Ha saját maga nem veszi észre, hogy bajban van, akkor semmit nem lehet tenni ellene...


Lekopogom (kopp-kopp), apu most kezd jó útra térni... Már vagy három hete nem iszik... Bárcsak megtartaná jó szokását...

2008. aug. 6. 13:58
nem tudsz tenni vele semmit. darabig nem iszik, aztán újra. ha rosszul lesz és kihívod a mentőt, régebben nem vitték el ha ő nem akarta. ma már elviszik, ha kihívod őket. legalábbis a szomszéd akárhogy hadakozott, azt mondta a doki: drága uram. engem kihívtak ide, és én úgy látom, hogy az a helyes ha beviszem a kórházba. így nem tehet semmit, hisz beszámíthatatlan állapotban van, én döntöm el, magának mi a jó :DDDDDDDDDDD
2008. aug. 6. 13:35
miért nem lehet a mai világban is ,ha valaki alkoholista elvitettni alkoholelvonora? egy jó pár éve nem kellett az illető hozzájárulása.kb.3 éve mikor még nem volt a férjem az "utolsó stádiumába" eljött velem a háziorvoshoz,hogy az adjon neki gyógyszert,hátha le tud állni.nem irt fel,tovább küldte idegorvoshoz,az meg beutalót irt elvonora.mondanom sem kell, még talán ha irnak gyogyszert azt egy pár napig talán szedte volna,de korházról hallani sem akart.azota ott tartunk,hajnaltól-hajnalig iszik.kocsma nyitásra már "sorba áll".munka nuku.és ez igy megy nap mint nap.14éve vagyunk együtt,a kezdeti 1-2feles után itt tart.kivülálló nem mondaná meg,hogy részeg,csak a zülött képéről(pedig 41éves)és az "illatáról"döbbenetes,hogy az utolsó egy két évben az ital miatt hányan meghalltak a környezetünkben!fiatal-idős az alkohol nem vállogat!de neki még ez sem példa!én hamarabb tönkre mentem mellette,mint ő maga.
47. 236fe2f68e (válaszként erre: 46. - Rozália)
2008. aug. 6. 11:22
Sajnos igen, nagyon tönkre teszi az ember lelkét mikor látja hogy az akivel együtt kell élnie iszik...
2008. júl. 30. 07:28

Én úgy érzem, semmit.

A volt férjem ivott, olyankor durva, trágár volt.

A jelenelegi párom iszogat, nem durva, nem trágár, de a régi érzéseket nem tudom kiírtani magamból. A "szagát" nem tudom elviselni... Olyankor - minden este - annyira, de annyira utálom.

Próbáltam megbeszélni vele, szépen, még szebben, kevésbé szépen, falrahányt borsó.

Egyetlen kérdése van mindig: - Miért? Bántottalak én valaha is? -

Nem. A lelkemet teszi tönkre.

2008. júl. 26. 13:17
Ja és ebben a gyógyult alkoholistából hívó lett dologban nem igazán hiszek, mert egyik függőségből bele mászik a másikba... és lehet nem Istentől kellene félni, meg a hívektől, hanem a családjért élni és miattuk abbahagyni és legalább tünetmentes maradni!
2008. júl. 26. 13:10

Saját véleményem az, hogy nem családon belül kell tenni valamit, hanem külső segítséggel próbálkozni. Gyerek nem szállhat szembe a Szülővel, mert nem veszik komolyan, függetlenül, hogy hány éves a "gyerek". Azt mondják rá, hogy nincs beleszólása. Szülő a gyerekével szemben szintén tehetetlen, mert a baráti kör, a kortársak húzóereje nagyobb... A legfontosabb beismertetni vele, hogy ő alkoholbeteg. Mind addig míg nem ismeri be valamennyire, addig nem lehet rajta segíteni. Ha már belátja, hogy igen tényleg mindennap iszom valamennyit, és az már függőség, akkor egy józan pillanatában elvinni a dokihoz. Vagy a dokit meggyőzni, hogy beszéljen vele. Elvileg a házi orvosnak tudnia kellene minden páciense állapotáról... De nagyon keserves küzdelem... Ma már az elvonókúrák sem annyira hatékonyak, mert egymást kiokítják, hogy hogyan igyon a gyógyszerre, hogy ne legyen baja, meg hasonló ilyen szörnyűségekre.


Ezt én is átéltem kb. 6 évig, aztán egyszer betelt a pohár. Azt mondtam az öregnek, hogy ha holnaptól itthon mereszti naphosszat a seg...ét és nem megy el dolgozni, nem hagyja abba az ivást és a mi terorizálásunkat, akkor egyszer álmában elvágom a torkát, mert mi ezt már nem bírjuk...szörnyen összevesztünk, de nem mert megütni, mert látta rajtam, hogy neki mennék, ha megütne. Aztán eltelt 2-3 nap úgy hogy józanon várt bennünket haza, akkor leültem vele beszélgetni. Elmondtam, hogy ez nekünk mennyire fáj, hogy látjuk őt tönkre menni, mi is ki vagyunk készülve, a pénz nagy része italra megy el, állandóan itt vannak a "haverok" és hogyha nem változik meg elmegyünk. Azt mondta, hogy megpróbál megváltozni csak segítsünk. Segítettünk, kerestem neki tanfolyamot, anyu kérdezősködött munkahely után, majd ahogy elkezdte a tanfolyamot kezdett szépen helyre rázódni. Ma már saját cége van alkalmazottakkal és csak nagy ritkán iszik meg egy két sört, illetve évi 2-3 szor fordul elő hogy ittas, de az sem veszélyes. Neki sikerült úgy ahogy, de a klienseimen látom, hogy mennyire nincs akaraterejük és hogy csúsznak lefele... és nagyon sokszor tehetetlenek vagyunk....

Nagyon nehéz a kiváltó okot, problémát megoldani, mert minél több idő telik el annál nehezebb visszaállítani. Ráadásul az alkohol függők az első években titokban csinálják, szinte észrevétlenül:(((


Bocsi, hogy hosszúra sikeredett, elragadott a hév...

2008. júl. 25. 14:21

Anyám már kicsikorom ota iszik...persze mikor részeg mindig tagadja h ö nem ivott s bolond vagyoke hogy azt mondom h részeg...Még mindig nem fogta fel h nekem nem az a fontos h munkába menjen és dolgozzon hanem az h legyen végre egy anyám akire számithatok.

Akinek közeli családtagja alkoholista tudja jol mit jelent minden nap attol félni h vajon mikor jön részegen haza, mert valamitöl kiborult.És tudja jol h nem lehet leülni és szépen megbeszélni vele.


Egyáltalán nem könyü hogy már kicsi koromtol én s a tesom lássuk el olyankor a házat(fözés, mosás, takaritás) nem volt kellemes ilyen hamar felnöni...a tesom már 12 éves korátol megtanult fözni, no nem azért mert olyan érdekes volt csak nem akartunk koplalni. Természetesen apánk nem foglalkozik semmivel ilyenkor, igy minden felelöség ránk hárul...nagyon nem jo ez igy, az egész gyermekkorom tönkrement, egy rémálom.

S mindezek mellet ott az iskola, elég nehéz a tanulásra koncentrálni miközben anyám részegen fekszik, s csak azért kell fel hogy italárt lemenjen. És bármire képes hogy ezt megtegye, ha kell nekem áll, vagy a tesommank....

S még kérdik egyesek h mért nem iszol egy pohárral na? tán nem mersz inni? miközben tudják jool h nekem menyi fájdalmat okozott az alkohol..

2008. júl. 17. 13:30
Szerintem semmit. Apukám rendszeresen iszik, ezzel tette tönkre teljesen a családunkat. Anyut mindig bántotta, míg gyerekek voltunk, aztán ahogy felnőttünk, már nem merte. Annyi, hogy ő nem kocsmában issza le magát, hanem otthon. (Persze ez se jobb!!!) A párom is nagyon rákapott mostanság az italozásra, nincs nap, hogy ne inna a haverjával, a hétvégékről meg ne is beszéljünk. Hajnalonta jár haza, csurom részegen. Apu nem tudom, hogy miért iszik - szerintem ő sem tudja. A párom meg a társaság miatt. De nagyon nagy akarat kell ahhoz szerintem, hogy valaki leszokjon az alkoholról. Rosszabb, mint a dohányzás.
2008. júl. 17. 13:25

semmit.

sajna. nekem halt már meg egy barátnőm férje alkoholizmusba 34 évesen.ivott és ivott .eleinte nem sokat majd egyre többet. vagy csak lehet hogy azelőtt jól titkolta. évekig próbált rajta segiteni, ő nem hagyta váltig állitotta hogy ő nem alkoholista.

a végén kikészült a nő és elhagyta a párját mert nem birta tovább az italozást, és a pasi még csak nem is volt hajlandó megváltozni.

nem sokra rá a pasi meghalt.

az alkoholistákon nem lehet segiteni csak akkor ha hagyja hogy segitsünk. ez igy van

2008. júl. 17. 13:11

Az alkoholizmus betegség. Az alkoholista ember ha a leszokásról van szó hárít, rendre meg tudja indokolni a tetteit (azért iszom mert .....),és (csak......pohár volt) bagatelizál. Véleményem

szerint akkor lehet sikeres az elvonó kúra, ha ő maga jut el oda, hogy így nem jó sem neki, sem a családnak, és ő kér segitséget. Akkor talán kimászhat a gödörböl. Ha csak igérget, abból nem lesz semmi, elvesztegetett idő.

Testvérem férje alkoholista volt,anyagilag és lelkileg tönkre tette az egész család életét, hittek neki, bíztak benne, a sokadik utolsó esélyt is megadták neki. Elváltak, a volt férj az édesanyjával lakott, rajta élősködött. Gyenge volt, elbukott. Az alkoholizálása alatt összeszedett betegségei okozták a halálát, viszonylag fiatalon. Testvérem a magára maradt nagymamát saját negyedik emeleti paneljébe vitte. A néni cukros, az egyik lábát levágták. Testvérem gondoskodik róla, teszi meg a nénivel mindazt, ami a vérének a kötelessége lett volna.

2008. júl. 6. 16:44

A szenvedélybetegek, gyenge emberek, azért kell nekik valami amibe kapaszkodni tudnak, s miközben tönkreteszik az életüket tönkreteszik a körülöttük élő embereket.

Nem itélem el azokat az embereket akik pl.isznak, hiszen azt, hogy miért kezdtek el inni azt csak is ők tudják, én csak azért nem tisztelem őket, mert igen is tudnának normális életet élni csak a gyengeségükre fogják, hogy alapjában véve léhűtő és lusta emberek.


Tisztelet a kivételnek.

38. orsi23 (válaszként erre: 18. - Ne add fel)
2008. júl. 6. 16:42

Az én anyukám volt Dömösön,két nap után azt mondta, ha még egy zsoltárt el kell énekelnie sikítani fog.

Haza jött.Folytatta ott ahol ahol abbahagyta.

Mire végre elhatározta hogy befekszik a megyei korház pszihiátriájára a nagymamám lebeszélte,hogy ilyen betegség hogy alkoholizmus nem létezik.

Több mint 20 éve iszik.Mindig van rá vmi oka.Abban bízok hogy jön az unokája,és talán ezzel majd tudok rá hatni.

Kitartás mindenkinek,akinek alkoholista van a családjában!Nagyon nehéz,és nem elég,hogy mi akarjuk, hogy Ő egészséges legyen,Neki is akarnia kell!

2008. júl. 6. 14:38
Sajnos nagyon sokszor nem lehet tudni, hogy az adott ember miért kezd el inni, nem mindenki sajnáltatni szeretné magát, néha előfordul az is, hogy csak ebben látja az ember a kiutat, nehéz úgy véleményt alkotnunk, hogy nem ismerünk minden okot. Nagyon fontos lenne, hogy ne bántsuk, ne megszóljuk ezeket az embereket, hanem segítséget nyújtsunk nekik. Van egy egyesület, ahol hasonló sorsú emberekkel találkozhatnak és nagyon sokat segít, ha azt érzik, hogy nincsenek egyedül a problémáikkal.
36. rexona
2008. júl. 6. 14:29
:-(
2008. júl. 6. 11:10
Van egy férfi aki apám helyett apám volt ezekben a nehéz időkben. Nagyon szeretem s felnézek rá a mai napig is. Alkoholista volt és a börtönt is megjárta. Van 3 gyereke és abba tudta hagyni az italozást. Elhatározta hogy többet nem iszik és úgy is van. A mai napig endesen ellátja a gyerekeket pedig a fél keze béna. Az összes alkoholista elé odaállítanám hogy vegyenek róla példát és hagyják abba az önsajnálatot.
2008. júl. 5. 19:45
Aki alkoholista az depresszióban szenved és a tehetetlenségét, azt, hogy nem tud a világ szemébe nézni alkoholba folytja, hiszen akkor azt hiszi a világ szebb.Szerintem elsősorban az gyógyul ki ebből a betegségből akinél rájönnek a fő okra amitől depibe esett, na és akkor amikor ő maga is ki akar törni az önsajnálatból.
2008. júl. 5. 19:03

Sziasztok!

Anyukám 16 évig ivott. Tavaly meghalt. Előtte fél évvel abbahagyta de már nagyon kivolt készülve. Apu tönkre tette úgyhogy nem csodálkozom azon hogy ivott csak az én életemet tette tönkre. Apuval a mai napig nem értem meg magam és ő mindent rózsaszínben lát. Pedig sokszor én szedtem össze anyut és én tőlem kunyerált pénzt. Kitartottam mellette élete végéig. Viszont sokszor hazamentem a suliból mindent én csináltam anyu meg napokat a kocsmában ült. A férjemmel már 14 éve együtt vagyunk. Ő nem iszik mivel az apja alkoholista volt és nem szeretne a nyomába lépni.

Szerencsém van mert olyan családom lett ahol ha nem lennének a környezetünkben hülyék akkor semmi bajunk nem lenne. De sajnos ez van. Apu nem iszik viszont olyan életfelfogása van mintha nem is a földön élne. Így akár piálhatna is mert ugyanolyan dilis mint más ember aki piál. Nagyon nehéz így élni és elolvastam a többiek hozzászólását is csak annyit üzenek mindenkinek hogy minél hamarabb ami menthető menekítse ezektől az emberektől mert borzasztó velük egy fedél alatt és azoknak a gyerekeknek is akik ilyen környezetben nőnek fel iszonyatos lelki sérülést okoz ez a helyzet. Remélem mindenki tud egyszer egy boldogabb környezetben élni minden fájdalomtól mentesen.

2008. júl. 5. 18:50
Az én szüleim is isznak amióta az eszemet tudom. És a helyzet csak egyre súlyosabb lett az idő múlásával. Apukám bele is halt, ami anyukámat egyáltalán nem rettentette el az ivástól. Semmivel nem tőrődik csak az ivással, nem dolgozik, már teljesen be sem számítható szerintem. Csak kellemetlen helyzetekbe sodor lépten nyomon. Ilyenkor egy gyereknek semmi joga? Mivel neki ez a helyzet kényelmes így abba se megy bele, hogy az apu után örökölt ingatlant eladjuk. Már pedig az ő beleegyezése nélkül nem lehet... így én pedig nem tudok elköltözni, viszont vele együtt élni sem. A kezelésről hallani sem akar, az orvos pedig a beleegyezése nélkül nem küldheti el kezelésre. Én még fiatal vagyok, és egyszer szeretnék saját családot és normális életet, amire most esélyt sem látok.
31. vikati
2008. ápr. 24. 14:56
Az én apám akoholista volt.10 éves voltam, mikor az első alkoholos rohama volt/görcsök, mentő, kórház.../18 évesen férjhez mentem, hogy meneküljek otthonról.Bekerültem egy alkoholistább családba após, anyós, néha a férjem.Építkezés, két gyerek, 17 év házasság...Az én férjem nem folyamatos ivó, de ha nekiáll 3-4 nap hulla.Autózik,viszi a pénzt, mindent nyitva hagy, a gyerekeket egyedül hagyta a fütetlen lakásban. Mindant megpróbáltam, leültünk beszélgetni, mindenben a segítségére voltam. Megígéri, hogy vége, soha többé, aztán 1-2 hét és folytatódik.Mindezek mellet az apám torok és tüdőrákos lett. Féltem a gyerekeimet, nincs gyerekkoruk.Két éve hirdetem a házat, hogy a gyerekek ezt már ne lássák, de hiába.Beszéltek vele a haverok, rokonok is, de eltereli a szót.Belefáradtam.
2008. ápr. 16. 22:34
Nekem van egy alkoholista a családomban, de nem tud róla senki, mert titkoltuk. Sajnos nagy lelkiteher, nem is tudom mit tehetnék. Valahol sajnálom őt, mert minden alkoholistának van rá "oka" és valószínűleg a genetika is meghatározó, de ez nem mentség és tönkreteszi az életemet,gúzsba köt. Még ahhoz sem volt bátorságom, hogy beszéljek róla valakinek, mondjuk egy pszichiáternek, hisz ez az ő gondja, neki kéne segítséget kérnie...de ha még ő sem vallja be magának...akkor én nem tehetek semmit. Ha szólok érte, letagadja vagy megsértődik,máskor meg fogadkozik, hogy nem iszik többet, de persze mégis, és van amikor elismeri, hogy régen ivott, mintha már nem is inna.
29. 13642b43c2 (válaszként erre: 24. - Fb3d790ac9)
2008. ápr. 13. 23:16
Mondhatnám erre, nem tudja sajnos már mit mond, mert a személyisége megváltozott, és ő ezt nem veszi észre, annyira függő az alkoholtól, hogy nem számit, sem család, sem a lakás, sem saját maga. Nem érdekli mi történik körülötte, még az unoka sem.
1 2 3 4 5

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook