Alkoholista a családban, mit lehetne tenni, hogy befejezze az italozást? (tudásbázis kérdés)

Sziasztok! 17 éves lány vagyok, és már születésem óta alkoholisták a szüleim. Persze mindenki azt gondolná róluk, hogy züllött, 8 általánost végzett emberek... Pedig nem így van! Édesapám és édesanyám tanárképző főiskolát végeztek, és tanárok voltak kb 15 évig. Középiskolás korukig mindketten az iskolájuk kiemelkedő tanulói voltak, édesapám 5 hangszeren játszott. Valószínűleg, mikor elkerültek családjuktól a főiskolára, akkor keveredhettek rossz társaságba... Ugyanis mikor összeházasodtak, azután szép lassan alkoholistává váltak... Testvéremmel már egészen pici korunk óta kemény lelki terrornak vagyunk kitéve. Hihetetlen, de sajnos pelenkás koromból is vannak emlékeim, hogy a szüleim hogyan veszekedtek. Hamarosan következett a válás, édesapám a szüleihez került, mi pedig testvéremmel édesanyámhoz. Mikor ide kerültünk, édesanyám még talált állást, de innentől kezdve olyan szinten ivott, hogy volt, amikor 3 hétig nem ment be a munkahelyére. Majdnem évente munkahelyet változtatott, mert egyik helyen sem tudta megállni a helyét. Sajnos az állapota egyre jobban romlott, egyre többet ivott, és mára már munkanélküli rokkantnyugdíjas lett belőle. Édesapám a válás után már nem dolgozott, őt szintén lerokkantosították, és annyira tönkrement, hogy 2006-ban elhunyt. Halála előtt két hónappal megbomlott az elméje, szegény nagymamám ereje felett gondozta beteg fiát, mert ő már a WC-re sem tudott kimenni. Kórházba került, és az orvosok már nem tudtak vele mit csinálni, mert a szervezete nem tudta feldolgozni a méreganyagokat, vérmérgezés lett a halálának végső oka. Talán a korombeliek közül alig akad olyan, aki végignézte édesapjának haldoklását, valamint a kórházban azt, hogy hat cső lóg ki belőle, nincs magánál, na meg a körülötte lévő újraélesztő gépről nem is beszélve.... Ezt a rettenetes szívszorító érzést nem lehet elmondani szavakkal... Édesapám temetése totál tönkrevágott lelkileg.... És akkor ez még semmi, mert most jön édesanyám.... tulajdonképpen ő rosszabb, mint édesapám... ő legalább küzdött, hogy kilábaljon az italból... Anyám viszont rettenetesen agresszív, naponta képes 6 l bort meginni!!! Kocsmába jár, férfiakkal tölti az idejét (de nem úgy, hanem számára ők együttérző lelkitársakat jelentenek), aztán hazajön két nap múlva... ez után tart egy hét szünetet, majd ismét visszaesik, és megint jön 1 hónap megállás nélkül... Minket nagypapám nevelt fel, de ez is szörnyű, hiszen a konzervatív gondolkodásmód nem fér össze a mai fiatal gondolkodással... a generációs különbségek rendkívül hatással vannak mindennapjaimra, bár nem vagyok egy zárkózott típus, rettenetesen meg tud viselni ez az egész helyzet, és az a legnagyobb baj, hogy nem tudok ez ellen mit tenni... Az iskolában igyekszem a legjobban tanulni, hogy egyetemre mehessek, és itt hagyhassam a családomat, de ma még ez sem biztos, mivel nincsenek meg az anyagi körülmények ehhez. A családsegítő is a nyakunkra jár, de ők sem tudnak segíteni, édesanyámnak pedig esze ágában sincs letenni a poharat vagy elvonóra menni... Mi pedig ölbetett kézzel kell, hogy végignézzük édesanyám sírba lépését, ezek mellett csupa idős emberrel vagyunk körülvéve, így ezáltal biztosítva van minden napra a depresszióadag, senki nincs, aki esetleg lelki támaszunk lehetne... A barátaimnak hiába mesélem el, ők jó módban vannak, és nem tudják beleélni magukat a helyzetembe... Ezekkel kapcsolatos érzéseimet teljesen magamba kell folytanom, és ha sírnom kell, azt sem tehetem meg senki előtt, mert akkor meg mindenki megtudja a családi hátteremet... Volt már barátom is, de egyszerűen nem mutathatom be itthon, mert nagypapám ordít érte, anyám meg maximálisan leégetne előtte... teljesen tanácstalan vagyok, és nem tudom, hogy mit tehetnék... Teljesen ki vagyok lelkileg, már nem bírom sokáig:-((( Az a rengeteg házimunka, ami vár, mikor hazaérek az iskolából, szintén elveszi az időmet, ideges leszek, és akkor a tanulás sem megy annyira... anyámmal mindennaposak a veszekedések, nem egyszer ütöttem meg mérgemben... egyszerűen tönkretesz idegileg, és az a legrosszabb az egészben, hogy még csak elvitetni sem lehet, mert ő nem egyezik bele... Ilyenkor senki sem segít, akiknek jól megy, és összetart a család, el sem tudják képzelni, hogy ez milyen helyzet, és nem hajlandók segíteni.... Kérlek titeket, ha valamelyikőtöknek van akármilyen tanácsa ezzel a dologgal kapcsolatban, kérlek titeket, segítsetek! Ne haragudjatok, hogy ilyen hanyagul fogalmaztam, de már a könnyeimmel küzködök, meg nagyon fáradt vagyok, hiszen minden nap hajnali 1-ig tanulok, és hatkor kelek:-(((( Előre is köszönöm nektek!

Zsófi

Nekem is ivott (és minden ami ezzel jár) az édesapám, ezért (is) a szüleim 14 éves koromban elváltak. Én ekkortól felnőttként viselkedtem az apámmal, magam próbáltam megváltoztatni, és csak akkor voltam hajlandó találkozni vele, ha színjózan volt, sőt csak akkor, ha én soha nem látom ittasan. Aztán mikor önálló családot alapítottam 23 évesen, azt a szabályt vezettem be, hogy csak akkor jöhet hozzánk az édesapám, ha józan. Igaz én annyira ismertem, hogy mikor ivott, hogy egy pohár fröccsöt is észrevettem. Ő viszont imádta a kisfiamat, és jönni szeretett volna. Aztán 3 év alatt (különböző betegségekben) meghalt az édesapja, az édesanyja, és mindkét testvére. Egyáltalán senkije nem maradt neki, csak a fiam és én, mi meg csak akkor vettük ember számba, ha nem ivott. Sőt a fiam 3 évesen, már állandóan bántotta apámat a cigi miatt is. Mikor ezek tudatosodtak benne, akkor előbb egyik-napról a másikra leszokott a cigiről, majd egy éven belül az alkoholról is áttért az alkoholmentes sörre. Még kb. 1-2 évig járt kocsmába továbbra is mindennap, úgy ismerték ott, hogy az a férfi aki, alkoholmentest iszik. Aztán nem bírta a haverjai ittas látványát, és egy veszekedés után (a társak volatk részegek) nem ment oda többet. Lassan az alkoholizmushoz kapcsolódó betegségei is eltűntek. (Egyedül annyi, hogy ha igaz, hogy alkohol öli az agysejteket, akkor én mintha érezném, hogy fiatalabban gyorsabb és jobb felfogású volt, mint most, de lehet, hogy ez a korral is jár.) Mindennek 12 éve. Azóta új barátai lettek, mert 9 éve összeköltöztem vele, és ő vitte sokszor a fiam fociedzésre, és a többi fociapuval alakított ki barátságokat. A mindennapi programja is megoldódott, mert állandóan edzéseket, meccseket néz, vidékre is utazik az utánpótlás csapattal.

Valaki írta, hogy az első krízis helyzetnél visszaesik mindenki. Nos szerintem az én apámnak nem jutna eszébe sem cigihez, sem alkoholhoz nyúlni, bármi lenne is.

Ez van.

Sajnálom.

Kétlem, hogy az átlagemberek meg tudnak szabadulni az ilyesmitől.

Sziasztok,

Anyám iszik, apám iszik, szerencsére külön-külön, mert már elváltak.

Apám most az anyjáéknál lakik, nem dolgozik, fekszik, néha eszik, és iszik. Ez a karrierje.

Anyám szerencsére töményet nem iszik, de a sör állandóan ott van a kezében, a boltban nem tud mellette elmenni. Gyerekekkel dolgozik, elismert óvonéni.

A megoldásom: elköltöztem.

A rossz dolog: ott hagytam az öcsémet, aki még ott él anyámmal.

Én egyetértek a kiemeléssel mert velem is ez történt. Csak nem mindegy ki emel ki. Nézzük pontosabban - közel 20 évi rendszeres alkoholizálás következménye; két válás, egy apa nélkül felnövő gyermek, teljes leépülés. Amikor már azt gondoltam mélyebbre nem kerülhetek megérintett a halál, de megmenekültem és az életem megváltozott. Vajon miért? A válasz azért mert, az a személy aki engem, (és téged is) a legjobban szeret kiemelt. Kiemelt a mocsokból a sárból és megmutatta az utat, amelyen azóta járok, az eredmény boldog ki egyensúlyozott élet.

Ki ez a személy? - kérdezed - Én megmondom neked Ő az aki azt mondja magáról "Én vagyok az út, az igazság és az élet senki nem mehet az Atyához csak Én általam" Ez a személy Jézus! Ha megszólítod válaszol, és nála mindenre van megoldás, még számodra is. Isten áldjon.

A mi tágabb családunkban is van alkesz. előfordul, hogy 6-7 hónapig nem iszik, de aztán 1 hét fekvés. Ja és persze szerinte nem azért van, hanem mert ilyen-olyan betegséget kapott el. A párja pedig hülyeségeket beszél, mikor zat állítja, ivott. Mert miért nem lehet neki 1 hétig feküdni meg hányni? Ha olyan beteg? no comment...

Másoknál is van ilyen, hogy betegségre fogják esetleg az alkohol miatti rosszullétet? azt tudom hogy képesek m indenre hogy piához jussanak, kitalálnak mindenfélét stb. Ez ai illető olyan mata részegen ült kocsiba, hogy elmenjen még több piáért a közeli kocsmába, hogy mentőhelikopterrel vitték kórházba... De erről persze nem beszélünk, na meg arról sem, mennyi volt a véralkohol szintje...

Szia!

Ilyennel soha mnem viccelnék. Én is alkoholista családban nőttem fel, és nem egyszer bántalmazott az édesapám. Éppen ezért választottam ezt az utat.

Tisztelettel: Sz. Ádám

Sziasztok!

Valóban hiba volt. Nem olvastam végig a szabályzatot. Én csak segíteni szeretnék, nem gondoltam, hogy ezért kirúgás jár. De visszatértem és okosabban fórumozok. Írjatok e-mailt bátran.

Ha a családtagotok nem ismeri el, hogy alkoholista, akkor is tudunk segíteni rajta, és elfogom mondani mi módon.

Üdv: Szigetváry Ádám